Gambia a Nemzetközi Bírósághoz fordul a rohingyák védelmében

Amellett, hogy ez egy, a nemzetközi jog szempontjából is érdekes fejlemény, szomorú, hogy Mianmar kormányfője nem olyan régen még hazánkban osztotta az észt még a jogállamiság tekintetében is… Néha tényleg nagyon nem mindegy, hogy hova tartozunk.

Nemzetközi jog

Tegnapi hír, hogy Gambia a Nemzetközi Bírósághoz fordul az ENSZ népirtás elleni egyezményének megsértése okán Mianmar ellen, ahol a muszlim rohingya kisebbség ellen régóta súlyos, népirtásként is értékelhető üldöztetés zajlik. A per számára a joghatóságot az biztosítja, hogy a nevezett egyezménynek mindkét állam a részese, és annak 9. cikke lehetővé teszi, hogy a részes államok az annak megsértésével kapcsolatos vitáikat minden külön lépés helyett a Bírósághoz forduljanak. Mivel az egyezmény nem írja elő, hogy az államoknak érintettnek kell lenniük az egyezmény állítólagos sérelmében, így történhet meg, hogy egy olyan állam indít keresetet, amelynek sem földrajzi, sem egyéb kapcsolata nincs Mianmarral, viszont az Iszlám Konferencia Szervezete képviseletében, a szervezet felhatalmazásával és támogatásával jár el.

Érdekes, hogy Mianmar (még Burma náven) az egyezmény megerősítése során annak 8. cikkéhez (ami az ENSZ intézményekhez benyújtott panasz lehetőségét biztosítja) fenntartást csatolt, azaz az nem alkalmazható, de a 9. cikkhez nem – azaz a Bíróság…

View original post 39 további szó

November 9, a berlini fal leomlásának 30. évfordulója

Az én saját kis darabom a berlini falból, amit pár héttel annak ledöntése előtt szedtem ki pimasz kölyökként. A szüleim beleraktak egy eredeti 10 illetve 1 kelet-német pfenniges érmét, hogy egyben maradjanak az emlékek. A 30 évvel ezelőtti mai napon ez a kis házi műtárgy elnyerte valódi értékét. 🙂

„ugyanaz a kamarillapolitizálás lehetetlenítette el, ami először lehetőséget biztosított számára, amivel végül nem tudott élni”

Többen érdeklődtek nálam, hogy mit gondolok arról, hogy Botka László otthagyta az MSZP-t. Igazából több mindent. Az első és leginkább egyszerű, hogy szépen illik ez a mostani trendbe, a süllyedő hajókat szokás elhagyni, szomorú látvány ugyan, amikor volt kapitányaik teszik, mint pl. Vona vagy Botka, de hát jellemző, különösen, ha a túlélés múlik rajta. Botka esetében ez egyértelmű, ő maga is beárazta (volt) pártját, és úgy ítéli meg, hogy helyi polgármesterként inkább a saját kis bázisát őrzi. Hívhatjuk ezt akár Kósa-modellnek is (amíg a pártban volt), a párttal történik, ami történik, de neki van saját háttere, alapvetően nincs ezzel gond. A másik, hogy ez már régebben is megtörténhetett volna, és ezen a ponton kezd igen zavarni, amikor állítása szerint „sportszerűségből” maradt idáig, mert nem akarta rongálni a párt esélyeit. Szóval sportszerűségből. Nyilván ez az a „sportszerűség”, ami miatt a mai napig adós az MSZP-nek, az MSZP szavazóinak és általában is az ellenzékieknek jó néhány dolog magyarázatával.

Nos, én valóban nem akartam „sportszerűtlen” lenni, emiatt egészen a mostani önkormányzati választásokig nem akartam nyilvánosan a 2017. őszi, a miniszterelnök-jelöltséggel kapcsolatos eseményekkel foglalkozni (és semmi kedvem sem volt megint az ostoba ügynökvádakkal szórakoztatni magam), de eltelt annyi idő, hogy láthassuk, mi vált valósággá, mi nem. Ideje levonni tanulságokat. Illetve most jó sokáig nem lesz választás, ergo nem kell azzal sem foglalkozni, hogy egyes megélhetési politikusok kétségbeesetten kapaszkodnak a székeik karfájába, és a közelgő választás réme miatt képtelenek az igazmondásra.

Első körben érdemes elolvasni ezt a 2017. októberében a Facebook-oldalamon közzétett „A váltás szükségességéről” című írást, ami arról szól, hogy miért tartottam szükségesnek, hogy sürgősen irányt váltson az MSZP, miért volt elhibázott Botka László jelölti stratégiája.

Ennek közvetlen előzménye az volt, amikor 2017. szeptember 26-án egy televíziós interjúban elmondtam, hogy Botka László 2016. decemberi színre lépése előtt én tárgyaltam az MSZP-vel és körvonalazódott egy másik stratégia:

Első körben itt mindenkinek felhívom a figyelmét az ATV által adott „én voltam az ellenzék miniszterelnök-jelöltje” címre, amit azért érdemes megjegyezni, mert az egész interjúban egyetlen egyszer sem mondtam olyat, hogy eldőlt, hogy én lettem volna miniszterelnök-jelölt. Azt mondtam, hogy voltak erre irányuló tárgyalások, erről és ennek részleteiről beszéltem, mégis a címadó szerkesztő valamiért ezt így látta jónak. Ami azért nagyon kellemetlen, mert sokan csak a címeket olvassák el, innentől kezdve pedig egyrészt egymás melletti elbeszélés lesz a vitákból, másrészt a hamis információ terjed el, harmadrészt pedig… Na, erre mindjárt visszatérünk, kicsit lejjebb.

Amúgy több mindenről szó esik ebben az interjúban, ismétlem, 2017 szeptemberének végén, ami mára már egyértelműen beért. Szót ejtettem az „1 v. 2 stratégiáról”, ami 2016 őszén tökéletesen működőképes lett volna, ám sajnos a Jobbik középre húzása, majd a 2017-es év vége felé megjelenő „a Jobbikkal is össze kell fogni” őrülete teljesen ellehetetlenítette (erről majd külön írok még máskor). Ma már kevesen emlékeznek talán, de 2017-ben az akkor még alig látszódó Momentumot nagyon sokan fideszes segédcsapatnak, ügynököknek gondolták, szerencsére már rájöttek, hogy tévesen (a mostani támogatottságukból következően), ebben a kérdésben már akkor is világosan állást foglaltam, hozzátéve, hogy az ő megjelenésük is ennek újragondolását igényelte volna. De az igazán lényegi kérdés, és egy igazán „sportszerű” Botka László számára fontos kérdés az lett volna, hogy az MSZP, az ő pártja, újra tudja-e rajzolni saját magát.

Mert persze, ő most úgy gondolja, megteheti, hogy sértetten kivonul onnan, ahogy úgy gondolta, hogy teljesen rendben van az is, amikor a miniszterelnök-jelöltségről lemondó politikatörténeti szánalmasságú nyilatkozatában fideszes ügynökökre meg hasonlókra kente a saját kudarcának felelősségét. Miközben a magyar politikában egy igen ritka dolog történt: következménye lett a nem teljesítésnek. Ígért, de nem teljesített, és a saját politikai közössége megvonta tőle a bizalmat. Ami pedig ma fontos: két éve meglebegtette az ügynököket, miközben konkrétan nem mondott semmit, csak itt hagyta nekünk, hogy itt ügynökök vannak, amivel minden lehetséges bizalomnak alávágott. Értem én a sértettséget, nem lett anno választmányi elnök, az elképzeléseinek sajnálatos kudarca véget vetett a miniszterelnök-jelöltségének, de azért sportszerűségről ne beszéljünk ezek után.

Szóval kik az ügynökök? És itt persze nem csak Botka Lászlónak van felelőssége, hanem mindenkinek, beleértve bizonyos mértékig magamat is. Ha nem mondjuk el elég világosan, amit és ahogy akarunk, ha nem tesszük mindenki számára világossá – bár ebben a kérdésben a saját felelősségemet korlátozottnak látom, mert a magam eszközeivel mindent megtettem, amit tudtam, mindenhol, ahova hívtak, próbáltam világossá tenni, megmagyarázni az álláspontomat (lásd pl.: https://hirtv.hu/egyenesen_adattar/megvezettek-1404305). Jellemzően ugyanakkor, egyetlenegy újságíró volt, aki megkeresett azzal, hogy akkor most tényleg voltam vagy csak lettem volna jelölt, tisztázandó a fent már felvetett problémát (lásd: https://hu.budapestbeacon.com/kiemelt-cikkek/lattmann-szo-sem-volt-felkereserol-csak-egyeztettunk-miniszterelnok-jeloltseg-lehetosegerol/ ). Nos, úgy marha nehéz eljuttatni bármilyen üzenetet bárhova, ha egy szerkesztő egy interjúnak egyszerűen más címet ad, mint ami ott elhangzik. És akkor még nem is a szándékos vagy rosszindulatú ferdítésekről beszélünk – ilyen is van jócskán, és nem csak a kormánypropaganda oldalán. (A sajtóról, különösen egyes, jellemzően politika-közeli szereplők inkorrekt, szakmaiatlan dolgairól egy következő bejegyzésben fogok írni. Nem lesz szép.)

Önöknek nem hiányzik egyértelmű válasz? Kik az ügynökök? Molnár Zsolt az ügynök, ahogy sokan mondogatják? No de ha Botka László úgy látja, akkor miért várt két évet a kilépéssel? Különösen úgy, hogy a mostani önkormányzati választásokon elért (relatív) siker eredményeképpen Molnár Zsolt erősebb lett a pártban, mint valaha? Vagy pont azért? Mert akkor most már nem tud vele mit csinálni a párton belül? Eddig csinált bármit is a duzzogáson kívül? No meg… akkor most a budapesti siker kovácsaként elkönyvelt Molnár Zsolt úgy a Fidesz ügynöke, hogy segített abban, hogy Karácsony főpolgármester legyen? (Ezt a kérdést amúgy még nagyon sokan feltehetik maguknak.) Szóval akkor most mi a helyzet? Ja, hogy ezekre nincs válasz. Sértett elvonulás, az van. (Személy szerint megvan a véleményem Molnár Zsolt szerepéről, de itt és most nem fogom kifejteni, mert irreleváns.)

Persze, senki nem annyira naív, hogy faltól falig korrekt hozzáállást várjon el politikai szereplőktől. De azért mindennek van határa. Még akkor, a bejelentésemkor az MSZP közzétett egy állásfoglalást, amely szerint „Lattmann Tamás soha nem volt az MSZP miniszterelnök-jelöltje” (lásd: www.atv.hu/belfold/20170927-mszp-lattmann-tamas-soha-nem-volt-az-mszp-miniszterelnok-jeloltje). Na, itt lássuk a kommunikációs trükköt, amire utaltam pár bekezdéssel feljebb. Persze, hogy nem. De soha nem is mondtam, hogy az lettem volna. A trükk lényege az, hogy az MSZP néhány vezetője olyasmit cáfol, amit én soha nem mondtam – nem ismerős ez valahonnan? Dehogynem, a Fidesz is így kommunikál: jön a migráns, akitől meg kell védeni a hazát. Persze nem jön, de nem baj. Az EU el akarja venni a pálinkafőzés szabadságát, meg kell védeni a pálinkát. Nem akarja, de nem baj. Aztán amikor az ember azt látja, hogy nem jön a migráns, meg még mindig szabadon lehet pálinkát főzni, akkor ugye győztünk. A Lattmann azt mondta, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje volt. És nem lett, úgyhogy nem mondott igazat. Különösen szép, ahogy cizellálják: „Ezt a tényt bárki ellenőrizheti: ugyanis a párt egyetlen testülete sem foglalkozott ezzel a kérdéssel, így ilyen tartalmú döntés nem született.” Az a helyzet, hogy számos módon lehetne még bizonyítani, hogy nem igaz, amit amúgy nem mondtam, ugyanakkor viszont egészen fájdalmasan amatőr volt, hogy még így sem sikerült egy egységes álláspontot tolni a valóság tekintetében.

Hiller István egy akkori interjújában minden további nélkül beismerte, hogy miről is tárgyaltunk (lásd: www.atv.hu/belfold/20170928-hiller-ugy-tudja-botka-is-elmegy-targyalni-a-dk-hoz), ahogy Molnár Zsolt is (lásd: www.atv.hu/belfold/20170929-molnar-zsolt-volt-egy-konszenzus-hogy-lattmann-alkalmas-lehet), miközben Molnár Gyula pártelnök egészen penetráns és szánalmas hazudozás-sorozatba kezdett („Súlyos félreértése a magyar nyelv szabályainak, ha valaki szakpolitikai kérdésekről beszélget egy pártelnökkel, és aztán azt ő felkérésnek értékeli”), amelynek során egy alkalommal még saját magának is ellentmondott. De ez valahol már abszurd módon szórakoztató volt. Ahogy az egyik fenti interjúban reagáltam erre, ugye senki nem képzeli, hogy szakpolitikáról a pártelnök tárgyal, a párt szakpolitikusainak jelenléte nélkül… Ellenben igen komoly kérdéseket vet fel, hogy aki ilyen kinyilatkoztatásokat tesz, az mindenki mást néz ennyire ostobának, vagy ő maga az.

Viszont itt már megjelent valami, amire akkor nem tértem ki, most viszont talán érdemes: „A szocialista képviselő arról is beszélt, hogy egy hazug állítás megjelent a sajtóban, miszerint Lattmann miniszteri bársonyszéket akart, ez viszont nem igaz.” Hozzám konkrétan (más csatornán keresztül) ez akkor úgy jutott vissza, hogy a 2017 áprilisi egyeztetésünk után Botka László arról tájékoztatta az MSZP vezetőit, hogy én úgymond „megzsaroltam” őt, és az igazságügyi miniszteri tárcát akartam magamnak. Nem csupán azért döbbentett meg, mert ez nyilvánvaló hazugság volt, hanem azért is, mert azon túl, hogy vajon mivel is tudtam volna „zsarolni” Botka Lászlót, a „gond” az, hogy soha nem akartam igazságügyminiszter lenni, nem is értem, honnan jött ez a marhaság. Ha valaki megcsinálta volna a házi feladatát, és megnézi az akkoriban született interjúimat, volt erre irányuló kérdés, és mindig azt mondtam, hogy arra a posztra helyből mondok három jobb jelöltet… Ebből is elég jól látszik a különbség a gondolkodásunkban.

Összefoglalva: én nagyon sajnálom, hogy a dolgok így alakultak, további sok sikert kívánok Botka Lászlónak Szeged vezetőjeként, de – ahogy fentebb írtam – magyarázattal tartozik, legalább a támogatóinak. Megteheti, hogy nem mondja el, hogy mit miért csinált, továbbra is mutogat meghatározatlan irányokban és szereplőkre, ebben az esetben hozzájárul ahhoz, hogy fennmaradjon az ellenzéki kommunikációban az a mérgező hangulat, aminek a kialakulására Orbán Viktor bizton számíthatott 2010 után, a jelenlegi választási rendszer kialakításakor. Megteheti, hogy megtalál egy lila inget hirtelen, és sértettségét átviszi egy újabb politikai közösségbe. És még sok minden mást is – az ő döntése. Szomorú ugyanakkor, hogy 2017 ősze óta semmit nem csinált e területen. Ez nem sportszerű.

Új publikáció az emberi jogok nemzetközi védelmének területén

Öröm volt dolgozni ezen a kiadványon… És ami a legjobb, mindenki számára ingyen elérhető. 🙂

Nemzetközi jog

2016 decemberében, az 1966-ban az ENSZ keretében elfogadott emberi jogi egyezségokmányok 50. évfordulójának alkalmából konferenciát szervezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemzetközi Jogi Tanszék csapata, Csapó Zsuzsanna vezetésével. A sikeres, és nem utolsósorban jó hangulatú rendezvény a szakma hazai művelői közül többeknek biztosított lehetőséget kutatási témáik, eredményeik ismertetésére.

Hosszú idő után végre elkészült és megjelent az akkori előadások jó részt lefedő tanulmánykötet is, Csapó Zsuzsanna szerkesztésében, amely Lattmann Tamás lektorálása és utószava mellett adja közre Andrássy György, Bruhács János, Chronowski Nóra, Csapó Zsuzsanna, Kaponyi Erzsébet, Kardos Gábor, Kecskés Gábor, Komanovics Adrienne, Kovács Péter, Lakatos István, Lukonits Ádám, Molnár Tamás, Raisz Anikó, Szabó Gábor és Tóth Norbert tanulmányait.

A könyv elektronikus formátumban mindenki számára ingyenesen elérhető az NKE repozitóriumában.

View original post

Országos Nemzetközi Jogi Jogesetmegoldó Verseny a 2019-2020-as tanévben is

Nemzetközi jog iránt érdeklődő egyetemi hallgatók számára…

Nemzetközi jog

Megjelent az Országos Nemzetközi Jogi Jogesetmegoldó Verseny kiírása a 2019-2020-as tanévre.

A versenyről, az idei jogesetről és kiírásról többet a verseny oldalán lehet megtudni.

View original post

Mi a gond az ENSZ univerzális egészségügyi ellátásról szóló nyilatkozatával?

Miután tegnap New York-ban az államok vezetői elfogadták az ENSZ univerzális egészségügyi ellátásról (universal health care – UHC) szóló nyilatkozatát, a hazai sajtót megint bejárja a NER szelleme képében Szijjártó Péter, aki természetesen megint mindenhol a migránsokat látja. Ahogy megfogalmazta:

Magyarország semmilyen körülmények között nem ismeri el az egyetemes egészségügyi ellátásról szóló ENSZ-nyilatkozat migrációra vonatkozó részeit, amelyek szerint az ENSZ-tagországokban az illegális migránsoknak is az adófizető állampolgárokéval azonos szolgáltatást kellene biztosítani.

Mi az igazság ebből?

Első lépésben érdemes megkeresni magát a dokumentumot, amiről beszélünk. Itt megtalálható.

Majd utána tisztázzuk, hogy a dokumentum címében az “univerzális” nem a nemzetköziségre, hanem arra utal, hogy egy adott országban mindenki hozzáfér az egészségügyi ellátáshoz, azaz épp egy olyan modellre, amely állítólagos érdekében a Fidesz a 2006 utáni magyarországi egészségügyi reformot ott fúrta, ahol érte. De ezt most hagyjuk, rég volt, tán igaz sem volt.

Ezután keressük meg benne azokat az elemeket, amelyek utalnak a külgazdasági és külügyminiszter “leleplezésére”, amely szerint “az ENSZ-ben számos kísérlet zajlik most arra, hogy a globális migrációs csomagot részenként a nemzetközi jog részévé tegyék, az egyes fejezeteket próbálják elrejteni olyan ENSZ-döntésekben, amelyekre később hivatkozni lehet”.

A dokumentum 70-71. pontjaiban jelenik meg a migráció kérdése. A 70. pontban a sérülékeny csoportok támogatása utal az ENSZ 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljainak 23. pontjára, ahol viszont azt olvashatjuk, hogy bármilyen további intézkedéseknek a “nemzetközi joggal összhangban állónak” kell lenniük, tehát semmilyen új jogi kötelezettség nem jelenik meg. Ez még inkább nyilvánvaló a 71. pont esetében, ahol a migránsoknak (és más, itt felsorolt csoportoknak) nyújtott egészségügyi szolgáltatások tekintetében a nyilatkozat azt a szöveget tartalmazza, hogy “in line with national contexts and priorities”, azaz nemhogy új, sunnyogó nemzetközi jogi kötelezettségről nincs szó, de kifejezetten elismeri a dokumentum az államok jogát a prioritások felállítására.

Tehát az sem igaz, hogy a kormánynak el kéne fogadnia, hogy “illegális migránsok bármilyen tekintetben ugyanolyan ellátásban részesüljenek, mint a magyar adófizető polgárok”, ahogy természetesen szó sincs arról, hogy “hátrányos megkülönböztetésben részesítené saját állampolgárait”, ami mind nagyon jól hangzik, de ne hatódjunk meg tőle.

Szóval semmi nem igaz az egész dumából, oké, de akkor mi szükség van a színházra? Egyrészt jön az önkormányzati választás, szóval megint kell a migrációval riogatni – ez a belpolitikai cél. Van ugyanakkor egy másik, külpolitikai cél is. A dokumentum körül ugyanis elég komoly viták voltak az elmúlt időszakban, a Trump-adminisztráció pedig – a saját politikai mániáját, az abortusz-ellenességet nyomatva – ebben a kérdésben marcangolta a dokumentum korábbi munkaváltozatait. Valószínűleg a magyar kormány a dokumentum elutasításával azt a politikai szívességet teszi meg a Fehér Háznak, hogy nem csak dél- és közép-amerikai államok fognak “felsorakozni” mellette ebben a kérdésben, miközben erről a témáról itthon még nem mernek nyíltan beszélni, ezért halljuk már megint a migrációt…

Ezt hívjuk bírói függetlenségnek… A brit Legfelsőbb Bíróság szerint jogellenes a Parlament működésének szüneteltetése

A brit Legfelsőbb Bíróság mai ítélete szerint jogellenes volt, hogy Boris Johnson miniszterelnök javaslatára a Parlamentet szünetre kényszerítették, hogy a Brexit-határidő előtt már ne ülésezhessen. A bíróság hangsúlyozta, hogy jogellenes, hogy a lépés annak akadályozására irányult, hogy egy válsághelyzetben a Parlament elláthassa legfőbb funkcióját, amivel egy alkotmányos alapértéket védelmezett, egy kalandor politikai lépéssel szemben.

Innen Magyarországról pedig már megint az látszik, hogy van egy fal, aminek a másik oldalán van valami, ami olyan, mint egy jogállam.