A belarusz helyzet a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt?

Szása, megvettük a jegyedet Hágába!

A belarusz tiltakozók között van, aki már képletesen megvette a jegyet Lukasenka elnök számára Hágába. De eljárhat-e a Nemzetközi Büntetőbíróság a kialakult helyzettel kapcsolatban?

Ezt a kérdést járom körbe az HBC News augusztus 20-i MultiLATerál adásában, délelőtt 10 órakor. Hallgassák meg!

A csatorna Facebook oldala itt érhető el, honlapja pedig, ahol hallgatni is lehet, itt. A stream közvetlenül itt is elérhető, valamint hallgatható itt is, ehhez mobilalkalmazás is elérhető.

Az HBC-n elhangzott műsoraim az ismétlés után visszahallgathatók az Anchor csatornámon, valamint a jelentősebb platformokon, így a Spotify-on, a Google Podcasts-on illetve az Apple Podcasts-on.

Az adatvédelem kérdéseiről az HBC-n

Az HBC News Station Hungary rádión futó MultiLATerál című műsorom 2020. augusztus 13-i adásában beszélgetőpartnerem Dr. Pataki Gábor adatvédelmi szakjogász, egyetemi oktató, az ELTE Jogi Továbbképző Intézet adatbiztonsági és adatvédelmi szakjogász- és szakember-képzésének oktatásvezető-helyettese volt.

Nem csak oktatja és beszél róla, hanem belülről is ismeri a piacot és a piaci igényeket is: számos magyar és nemzetközi cég adatvédelmi tanácsadója. A beszélgetés tárgya az életünkben növekvő szerepet játszó technikai eszközök okán egyre érzékenyebbé való adatvédelem jogi kérdései, különös tekintettel arra, hogy mennyi szerepe van az Európai Uniónak abban. Jó-e, ha uniós szinten szabályozunk? Mennyire volt indokolt a GDPR körüli felhajtás, és mikor várhatjuk a következő ilyet?

Ritka az, amikor egy baráti és egyben szakmai beszélgetés úgy tud érdekes maradni és nem megy át a külső hallgatók számára unalmasba, hogy közben nem csúszik át bennfenntességbe. Szerintem ezt sikerült elérnünk, bár a kiváló barátainkból képződött “közönségünk” a felvétel végére kicsit fáradtan nézett ki, de ez nem tekinthető reprezentatívnak. 😀

Az HBC-n futó műsorom adásai visszahallgathatók közvetlenül az Anchor.fm podcast csatornámon, valamint a jelentősebb platformokon, így a Spotify-on, a Google Podcasts-on illetve az Apple Podcasts-on.

Beszélgetés a jogállamiságról az HBC-n

Tóth Mónikával az HBC-n egy két részes beszélgetést folytattunk a jogállamiság kérdéseiről, miután az uniós hétéves pénzügyi keret tárgyalása megint ráirányította a figyelmet.

Az első részben a jogállamiság általános kérdéseiről esett szó, elméletéről, történetéről, valamint annak uniós jogi kapcsolódásairól.

A következő rész augusztus 6-án, délelőtt 10-kor kerül adásba.

Az amerikai elnökválasztás felé közelítve

A Heti TV Pirkadat című műsorában beszélgettünk Breuer Péterrel az Egyesült Államokban lassan elérkező elnökválasztás előtti helyzetről. Ezzel együtt számot vetettünk a Trump adminisztráció külpolitikai sajátosságairól, a nemzetközi aktorokhoz való hozzáállásáról.

Az uniós csúcs után – az HBC-n

Elérhetővé vált az HBC News múlt hét csütörtökön leadott MultiLATerál műsora, amiben rögtön annak lezárása után azt vettük górcső alá, hogy az Európai Tanácsban elfogadott egyezség szerint hogy alakult az EU következő hét éves költségvetési terve.

A labda ezután az Európai Parlament térfelén pattog, az eddigi hírek szerint van némi ellenállás az uniós tagállami vezetők által összerakott megegyezéssel szemben. A témához külön kapcsolódnak a jogállamisággal kapcsolatos kérdések, amiről egyrészt már korábban is írtam itt, másrészt pedig a műsor e heti, csütörtökön 10 órakor adásba kerülő része kifejezetten erre a témára fog koncentrálni.

A műsor, valamint a korábbi adások elérhetők az Anchor és Spotify csatornámon is.

A fenntartható fejlődési célok és a nemzetközi jog kapcsolatáról

Pár napja rögzítettünk egy érdekes beszélgetést az Első Pesti Egyetemi Rádió (EPER) számára, ami a nemzetközi jog és a fenntartható fejlődési célok közötti kapcsolatot járta körbe.

A beszélgetés a rádió “Fenntarthatósági 1×1” sorozatába illeszkedik, érdemes annak többi elemét is meghallgatni!

Jó volt egy kicsit “oldalra” nézni, az aktuális problémák mellett kicsit a szakmám szívemnek kedvesebb dolgaival is foglalkozni.

Az Európai Tanácsban az új hétéves pénzügyi tervvel kapcsolatban elfogadott egyezségről

Na, ezen is túlvagyunk. A modern EU működésének egyik legizgalmasabb mozzanata, amikor össze kell állítani a következő “hétéves költségvetést”, azaz amikor a pénzek allokálásával megszületik a döntés a következő időszak prioritásairól. Természetesen ez soha nem egyszerű, hiszen nagyon sok érdeket kell valahogy kiegyensúlyozni, idén pedig, az ilyen tárgyalások történetében először, komoly politikai szempontként jelent meg a jogállamiság védelmének és az uniós pénzek hatékony felhasználásának erősítésének igénye. Ezek hozzáadódtak az ilyenkor amúgy sem egyszerű helyzethez…

Itt most összefoglalóan tenném közzé a témában az elmúlt napokban adott nyilatkozataimat, plusz röviden az észrevételeimet (utóbbiakat majd később talán sikerül bővebben összefoglalva is).

Először is szeretném rögzíteni, hogy a mostani alku lehet, nem végleges, hiszen azt az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia – ám nem számítok arra, hogy az nem fog megtörténni. Másodszor pedig, az eredményről azt, hogy nagyjából a várható kompromisszum született, ez még akkor is így van, ha nagy zaj kísérte már a felkészülést is (lásd pl. a vétóval való fenyegetést a magyar kormány oldaláról).

Szigorú magánvéleményem, hogy nem volt jó ötlet összekötni a jogállamiság kérdését a többéves pénzügyi kerettel, különös tekintettel arra, hogy 2018 óta van folyamatban egy attól független külön jogalkotási folyamat is, ami egy, a Bizottság kezébe koncentrált jogállamisági eszközt céloz meg, amit ráadásul a magyar kormány nem igazán tud blokkolni, mert az nem konszenzust igényel. Erről már 2019 elején csináltam egy videót (annak leírásában sok információval, hivatkozásokkal stb.):

Meggyőződésem, hogy azt kellett volna hagyni végigmenni (jelenleg a Tanácsnál van elakadva, miután az Európai Parlament már elfogadta), de aktuálpolitikai okokból, a hétéves költségvetéshez kötéssel sajnos szét lett hoppmesterkedve a dolog: az Orbán-ellenesek jó része úgy volt vele, hogy “nagyot” akartak, úgy gondolták, hogy jobban fog kinézni, ha összekötik a két dolgot – ezzel viszont eszközt adtak Orbán (és mások) kezébe, hiszen a hétéves költségvetés esetében tényleg vétójoga van minden EU-tagállam kormányának. Erre több helyen, többször is felhívtam a figyelmet, ahogy arra is, hogy ilyenkor a politikusi mondásokat (így például a vétóval való fenyegetést) érdemes legalább kettővel osztani, és a magyar kormány mozgástere messze nem olyan nagy, az Országgyűlés által elfogadott határozatot pedig egyáltalán nem kell komolyan venni.

Július 15-én az ATV híradójában arról beszéltem, hogy a kormány nincs egyszerű helyzetben, a keménykedésnek komoly ára lehet, emiatt egyáltalán nem biztos, hogy a vétóhoz nyúl.

Július 16-án az HBC MultiLATerál-ban alaposan körbejártuk a kérdéseket Tóth Mónikával, majd másnap az EUfória-ban Nagy Eszter tett fel olyan kérdéseket, amik kifejezetten a magyar Országgyűlés szerepét próbálták feltárni:

Július 20-án az ATV Start műsorában vettük egy gyors látleletet a tárgyalások állásáról.

Július 21-én reggel jelentették be a megállapodást, amit persze rögtön mindenki a maga számára leginkább kedvező módon minősített és értékelt. Miután tartalmilag számomra semmi meglepőt nem tartogatott, én – és emiatt elnézést kérek – nem bírtam ki, hogy az Országgyűlés fentebb említett határozatának teljesüléséből induljak ki, ami, mondanom sem kell talán, egyáltalán nem történt meg:

Emellett az ATV Híradónak nyilatkoztam a megegyezésről, és mondtam el, hogy aki a jogállamiság védelmének újabb eszközét vélte vagy szerette volna látni az uniós hétéves költségvetésben, miért kell hogy csalódjon.

Fontos tisztázni, hogy ha valaki csalódást érez, akkor az nem egyszerűen az “EU” hibája, hanem az egesz politikai berendezkedésé, amelyik még mindig nem jött rá, hogy hogy működnek az Orbán-féle arcok. Minden politikai aktor, aki izgalomba jött attól, hogy lesz három perce a tévében, amikor elmondhatja a költségvetés kapcsán, hogy na most majd mekkora harc lesz, elgondolkodhat, hogy mennyi értelme is volt. De – ami a jó hír – legalább sikerült döntetlenre hozni a meccset, lehetett volna nagyobb baj is. Igazából azzal, hogy sikerült elfogadni az új hétéves tervet (ne felejtsük el, ehhez még kell majd az Európai Parlament is), az EU túlvan a nehezén, és mint a fenti Facebook-bejegyzésben írtam, a lehetőség adott, hogy kialakítson egy kemény jogállamisági eszközt (akár a jelen poszt elején említett folyamat folytatásával), aminek elméleti lehetőségét ráadásul a megállapodás is tartalmazza.

Még délután voltam bent a Tilos Rádióban is, ahol a kedvenc Bádogdob című műsorban beszélgettünk kimerítően és hosszan az elfogadott egyezségről (valamint szükségképpen kitértünk némi uniós alapokra is):

https://archive.tilos.hu/mp3/tilos-20200721-163730-180000.mp3

Talán nem hagytam ki semmit, aminek van jelentősége… Az HBC-n elérhető lesz még egy összefoglaló beszélgetés hanganyaga, azt külön közzé fogom tenni majd.

A Kaleta-ügyről újra

Ma megjelent az Élet és Irodalomban a Kaleta-üggyel kapcsolatos múlt heti cikkem pontosítása/korrekciója. Aki olvasta, azt is, amit a honlapon már annak megjelenésekor előre jeleztem, kénytelen voltam ezt megírni, miután a kézirat leadása után derültek ki olyan tények, amelyek néhány jelentős szempontból akkor téves következtetésre vezettek.

A cikk elérhető itt:

Két izgalmas beszélgetés a MultiLATerál műsorában

A múlt héten és ezen a héten két érdekes beszélgetést rögzítettünk az HBC News csatornájára az általam jegyzett MultiLATerál műsorba, két olyan vendéggel, akik a területükön olyan szakértelemmel és tapasztalattal rendelkeznek, ami miatt mindenképpen érdemesnek gondoltam megszólaltatni őket, és nagyon örültem neki, hogy elfogadták a felkérésemet.

A műsor 2020. július 2-i adásában a külpolitikai döntéshozatal és az előkészítő munka kérdéseiről beszélgettem Rácz Andrással, feltérképezni próbálva többek között a jog szerepét és jelentőségét ezekben a helyzetekben. Rácz András történész-politológus. Doktori disszertációját 2008-ban védte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Szakterülete Oroszország és a poszt-szovjet térség államainak kül- és biztonságpolitikája. Dolgozott külpolitikai elemzőként többek között Washingtonban, Vilniusban és Helsinkiben. Jelenleg a Berlinben működő Német Külpolitikai Társaság (DGAP) kutatója, emellett pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa.

2020. július 9-én pedig Bugár-Buday Orsolya társaságában a többnyelvűség kérdését jártuk körbe, egészen pontosan azt, hogy tolmácsok és fordítók milyen szerepet töltenek be a nemzetközi (és az európai) jog világában. Bugár-Buday Orsolya szakfordító, szinkrontolmács, oktató, a Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete (MFTE) tagja. 2004-ben a Multi-Data fordítóirodában kezdte pályafutását, ahol uniós joganyagot fordított és lektorált. Ezt egy hároméves brüsszeli tartózkodás követte, amelynek során az Európai Parlament tolmácsaként dolgozott. 2007 óta szabadúszó, elsősorban – de nem kizárólag- az Európai Unió intézményeinek nyújt fordítási és tolmácsolási szolgáltatásokat, 2019 tavasza óta pedig az ő ötletére együtt szervezzük az EU jog workshop program-sorozatot.

Srebrenica 25 éves évfordulóján

„Krstic tábornok, kérem álljon fel!

A bírói tanács nem vonja kétségbe, hogy Ön hivatásos katona, aki szereti munkáját. A bírói tanács elfogadja, hogy nem egyetértéssel hozta meg a döntést, hogy civilek és fegyvertelenek ezreit végezze ki. Valószínűleg valaki más döntött úgy, hogy elrendeli az összes harcképes korú férfi kivégzését.
Mindazonáltal Ön bűnös, Krstic tábornok.
Bűnös abban, hogy tudatosan részt vett az ENSZ által kijelölt biztonságos övezet elleni, 1995. július 6-án végrehajtott támadás során a srebrenicai nők, gyermekek és idősek szervezett kényszer-áttelepítésében.
Bűnös bosnyák muszlimok ezreinek 1995. július 10 és 19 közötti megölésében, került sor e gyilkosságokra akár elszórtan Potocariban, akár pedig szervezett tömeggyilkosságok formájában. Bűnös bosnyák muszlimok leírhatatlan szenvedésében, mind amelyeket Potocariban okoztak, mind pedig amelyek a kivégzések túlélőiben élnek tovább. Bűnös a srebrenicai bosnyák muszlimok üldöztetéséért. Tudván azt, hogy a srebrenicai nőket, gyermekeket és időseket elszállították, bűnös a harcképes korú férfiak összességének tömeges kivégzésére irányuló terv elfogadásában. Így Ön népirtásban bűnös, Krstic tábornok.
Hogy megállapítsuk a megérdemelt büntetést, természetesen figyelembe kell vennünk a bűncselekmény rendkívüli súlyát. Ugyanakkor szerettünk volna arra is rámutatni, hogy a volt Jugoszlávia területén elkövetett bűncselekményekért természetesen vannak olyan személyek, akik nagyobb felelősséggel viseltetnek, mint Ön.
Ezen a ponton szeretnék tenni egy személyes észrevételt. Kant azt mondta, hogy ha az igazságot figyelmen kívül hagyjuk, életünk e világon értéktelenné válik.
Hiszem, hogy fontos a különbségtétel a lehetséges kollektív felelősség és az egyéni felelősség között. A törvényszéket nem azért hozták létre, hogy a kollektív felelősség lehetőségével foglalkozzon. Minden e bíróságon általam tárgyalt ügyben számomra az volt az irányadó, hogy megállapítsuk, a bemutatott bizonyítékok elégségesek-e ahhoz, ahogy azok alapján a vádlottat bűnösnek találjuk. A vádlott, nem pedig egy nép felett ítélkezem. Igen, a volt Jugoszlávia területén civilek elleni támadások történtek. Igen,tömeggyilkosságokra és üldöztetésre került sor. Igen, e bűncselekmények egy részét szerb erők követték el. Ám, hogy egy nagy humanistára utaljak, úgy vélem, hogy mind e gonoszság azonosítása a szerbséggel a szerb nép megsértése,és a civil társadalom elárulása lenne. Ám ugyanilyen szörnyű lenne, ha nem adnánk nevet a gonosznak, mert az ugyanúgy a szerbek sérelmét jelentené.
1995 júliusában, Krstic tábornok, Ön személyében paktált le a gonosszal.
Emiatt találja Önt bűnösnek ma a bírói tanács, és ítéli negyvenhat évszabadságvesztésre.
A bíróság ezennel visszavonul.”

A fentiek Almiro Rodrigues, tanácselnök bírótól hangzottak el, Hágában, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 1993-ban felállított Nemzetközi Törvényszéken, 2001. augusztus 2-án, a Krstic-ügy ítéletének kihirdetésekor. A modern jogtudomány egyik legfontosabb ítéletének meghozatalakor a bíró egyértelműen utalt arra, hogy nem a vádlottat, a katonát tekinti „fő” bűnösnek. A fő felelősök, Radovan Karadzic boszniai szerb politikai vezető, és Ratko Mladic katonai főparancsnok akkor még szabadlábon voltak, jelenleg ugyancsak vádlottként állnak a törvényszék előtt, ügyükben 2014 során várható jogerős ítélet.

A Krstic tábornok ügyében hozott elsőfokú ítéletet a törvényszék fellebbviteli tanácsa 2004-ben harmincöt évre enyhítette, ami a vádlott életkorát tekintve az ő személyes szempontjából majdnem lényegtelen változtatásnak tekinthető. Az ítélet letöltésére egy brit börtönbe szállították. 2010 májusának egyik éjszakáján három, emberölés miatt már amúgy is életfogytiglani szabadságvesztését töltő muszlim vallású elítélt pengékkel támadt rá, súlyos sérüléseket okozva neki. A még csak nem is személyes élményekből táplálkozó bosszúvágy arra vezette őket, hogy hárman támadjanak egy hatvankét éves, műlábbal élő emberre, mert annyit tudtak róla, hogy„muszlimokat ölt”. Félniük pedig már nem volt mitől, az eset miatt újonnan kiszabott büntetésük semmit nem rontott jó eséllyel már amúgy is reménytelen helyzetükön.

A katonák tetteinek következményei vannak, jogi és nem jogi következményei egyaránt. Hogy ezeket a következményeket bíróság, a közvélemény,vagy egy feldühödött bosszúálló érvényesíti, azoknak az erkölcsi normáknak a szempontjából majdnem mindegy, amely normák mentén a katonáknak tevékenykedniük kell. A hadijogi szabályok legfontosabb célja, hogy morális minimumként szabják meg ezeket a magatartási szabályokat, ezért ezek oktatása elválaszthatatlan a katonai felkészítéstől. Ám ami az oktatásnál talán még fontosabb, az azoknak a kognitív képességeknek a kialakítása, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a katonai vezetők saját további fejlődésüket, illetve beosztottaik felkészítését biztosítani tudják.

Lattmann Tamás: A katonai vezetői képzésekben megszerzendő jogi kompetenciák, különös tekintettel a nemzetközi hadijogi aspektusokra. In: Krajnc Zoltán (szerk.): A katonai vezetői-parancsnoki (harcászati vezetői) kompetenciák fejlesztésének lehetséges stratégiája. Budapest, NKE HHK, 2014. 213-231. o.

A tanulmány teljes szövege itt elérhető.