Most jelent meg egy interjúm a Szeretlek Magyarország oldalon:
Ez megint kiverte a biztosítékot egyeseknél, ami engem egyáltalán nem zavar, viszont muszáj nehány tényt lefektetni és megjelölni, amelyek ismerete szükséges ahhoz, hogy bármilyen módon értékelhető álláspontot alakítsunk ki a kérdésben. Tudom, hogy a tények ismerete nem divat, egyes helyeken nem is elvárás, de nem baj.
A beszélgetés tárgya a magyar diplomácia újabb orra esése volt, miután Törökország döntése után sikerült Magyarországnak mégis utolsóvá válnia a svéd NATO-csatlakozás támogatása tekintetében. Sokak számára meglepő és újszerű lehet az a kijelentés, hogy a magyar ratifikáció nélkül is megtörténhet Svédország NATO-csatlakozása. Jelezném, hogy ezt a kialakult feszültség első pillanatától mondom, csak éppen senki nem kérdezte, azonkívül pedig mindenki megint olyan boldog volt a féltudásával, hogy sem kedvem, sem energiám, sem szívem nem volt elrontani mindenki örömét… Ha valaki veszi a fáradságot, és ténylegesen elolvassa a NATO alapító szerződését, az ún. Észak-atlanti Szerződést (vagy Washingtoni szerződés), konkrétan annak 10. cikkét (ezt amúgy helyesen a cikkhez is betette a szerkesztő), akkor ott a következőt találja:
“A Felek egyhangú megegyezéssel a Szerzõdéshez való csatlakozásra hívhatnak meg minden más európai államot, amely képes arra, hogy elõsegítse a Szerződés elveinek továbbfejlesztését és hozzájáruljon az észak-atlanti térség biztonságához. Minden ekként meghívott állam részesévé válhat a Szerződésnek, ha csatlakozási okiratát az Amerikai Egyesült Államok kormányánál letétbe helyezi. E kormány a Felek mindegyikét értesíti az egyes csatlakozási okiratok letétbe helyezéséről.”
Ebben világosan le van írva, hogy mi a menet. Meghívás, majd utána az érintett állam egyoldalú aktussal, ún. csatlakozással az egyezmény részesévé válik, és nem kell hozzá semmiféle megerősítés a már részes államoktól.
Ami külön megerősítés tárgyát képezheti, az nem maga az Észak-atlanti Szerződés, hanem az ún. csatlakozási jegyzőkönyv (ezeket is meg lehet találni a fentebb linkelt oldalon), ennek megerősítésével játszadozhat egy tagállam (most is ez történik igazából), de a Szerződés szerint ez nem akadálya a taggá válásnak. Sőt, ha valaki veszi a fáradságot, és megnéz egy ilyet, lásd pl. a magyar csatlakozási jegyzőkönyv szövegét, ennek I. cikke is nagyon világosan azt mondja ki, hogy “In accordance with article 10 of the Treaty, the Republic of Hungary shall become a Party on the date when it deposits its instrument of accession with the Government of the United States of America“, azaz a meghívás után EGYOLDALÚ aktussal csatlakozik az új tagállam. Na és most mi történik, ha nem lesz ilyen csatlkozási jegyzőkönyv? Semmi…
(Kiegészítés: a 11. cikk nem az utólagos csatlakozásról, hanem az aláíró államok, azaz az eredeti tagok a szerződés létrehozásakor irányadó kötelezettségéről szól.)
Történt ilyen meghívás? Igen. A formális meghívás megtörtént 2022 júniusában, a madridi NATO-csúcson, csak a magyar média nem számolt be róla, szóval aki csak onnan tájékozódik, annak ez az információ meglepő lehet.
Itt a csúcs hivatalos honlapja:
https://www.nato.int/cps/en/natohq/news_196144.htm
Ott van a “Finland and Sweden membership” alatt világosan, hogy “official invitation”, illetve ha valakinek ez nem elég, akkor itt a hivatalos záró nyilatkozat is, ennek lásd 18. pontját:
https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_196951.htm?selectedLocale=en
Idézem: “Today, we have decided to invite Finland and Sweden to become members of NATO, and agreed to sign the Accession Protocols.”
És akkor szerintem ennyi bőven elég is ebben a kérdésben…
Egyszerűen az történt, hogy Orbán meg noob külpolosai ezt megint csúnyán benézték, és most fogalmuk sincs, hogy mit tudnak csinálni. És ezt el lehetett volna kerülni, én magam is többeknek elmondtam, hogy ez így nagyon rizikós játék, amiből csak akkor lehet jól kijönni, ha odafigyelnek. Nem figyeltek. Ennyi a történet.
Miután Törökország kilépett a történetből, a magyar kormány most bármikor kaphat egy hivatalos levelet Washingtonból, hogy “helló, akkor csak úgy szólunk, hogy mostantól Svédország NATO-tag, mert tegnap letették a papírokat”. Ankarának valószínűleg nem szívesen küldenek az amerikaiak egy ilyen levelet, hiszen a NATO kb. második legerősebb haderejét birtokló államról van szó, megkerülhetetlen geopolitikai helyzetben. Budapestnek ellenben minden gond nélkül, aztán nyugodtan lehet huszárvagdalkozni mindenki legnagyobb további derültségére.
Nem állítom, hogy ez fog történni, a NATO-főtitkár mai kijelentése alapján úgy tűnik, hagynak még időt a magyar kormánynak a ratifikációra, hogy arcvesztés nélkül kiállhasson a vereségből. De lehet, hogy nem az ő döntése lesz az irányadó…
Lattmann Tamás honlapja 