My presentation at the conference of MRU on 70 years of the ECHR

Yesterday I had the opportunity to participate in an international conference organised by the Mykolas Romeris University (MRU) of Lithuania. As a result of the coronavirus pandemic, the conference was organised online, and it has covered various aspects related to the 70 years anniversary of the existence of the European Convention on Human Rights, and the jurisprudence of the Strasbourg-based European Court of Human Rights.

My presentation, titled “Is the ECHR a proper tool for historic sins?”, has examined the problem of the court entertaining cases like the Kononov case and current ongoing cases, based on the application of the Benes decrees against individuals of Hungarian and German origin by Slovakia (also referring to the recent new inter-state case against the Czech Republic by Liechtenstein, and tries to give an answer to this question.

The whole video recording of the conference is available on YouTube, my presentation starts at 1:35, but it is well worth to check the other presentations as well:

Előadásom egy nemzetközi konferencián

Tegnap érdekes konferencián vettem részt, illetve adtam elő az egyik vezető litván egyetem, a Mykolas Romeris University (MRU) szervezésében. A koronavírus-helyzet miatt sajnos online formában megtartott konferencia tárgyát a 70 éve elfogadott Emberi jogok európai egyezménye, valamint az arra épülő strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata adta, az egyetem nemzetközi és európai jogi intézete szervezésében.

Az előadásom, amire a program némi átszervezése okán végül a strasbourgi bíróság litván bírája, illetve a litván alkotmánybíróság jelenlegi elnöke után került sor, azt a kérdést próbálta körbejárni, hogy vajon a strasbourgi bíróság az egyezmény alapján alkalmas lehet-e a múltban (az egyezmény létrejötte előtt) az államok által elkövetett, a mai értelmezésünk szerint egyértelműen emberi jogsértőnek tekinthető cselekményekkel szembeni fellépésre, vagy azok hatásainak enyhítésére.

Az egész konferencia elérhető a YouTube-on, az én előadásomra 1:35 magasságában kerül sor (majd utána a kommentekre), de érdemes a többi előadásra is ránézni:

A belarusz helyzetről, azzal kapcsolatban a jogállamiságról a Hit Rádióban

Pár nappal ezelőtt volt egy hosszabb beszélgetésünk a címben jelzett témákban, ami elérhetővé vált a YouTube-on is:

Kb. 20 perc, elég kötetlenül. Van benne kis személyes elem is – amióta zajlanak a tüntetések, kifejezetten aggódom a kint élő ismerőseim, kollégáim miatt. Sok szempontból az itthoni helyzet sem rózsás, de ami ott zajlik, az minden szempontból nagyon súlyos. A híradások tömeges súlyos jogsértésekről szólnak, ami már felvetette a nemzetközi fellépés szükségességét is, és a hozzám eljutott személyes beszámolók is megerősítik ezeket…

Trump autofellációja, Szijjártó Péter szerepe és a hazai média színvonala…

Donald Trump amerikai elnök meghívására, egyedüli európai uniós miniszterként Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is részt vesz az Izrael és az Egyesült Arab Emirátusok, valamint Bahrein közötti békemegállapodás aláírási ceremóniáján kedden a Fehér Házban.

https://444.hu/2020/09/13/szijjarto-kedden-washingtonba-megy-es-trump-vejevel-targyal / https://nepszava.hu/3091847_kedden-washingtonba-utazik-szijjarto-trump-vejevel-is-targyal / https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200913/szijjarto-peter-donald-trump-meghivasara-washingtonba-megy-targyalni-448520 / https://www.origo.hu/itthon/20200913-washingtonban-targyal-szijjarto-peter-kedden.html

Szól a “diadalmas” hír, természetesen az MTI által közreadva.

Na most mielőtt hatalmas diadalt vizionálunk, érdemes feltenni a kérdést: bárminemű magyar részvétel volt abban, hogy létrejött ez a “békemegállapodás”? Mert ha nem, akkor a magyar külügyminiszter szerepe: biodíszlet. Erre nem kéne annyira büszkének lenni, már csak azért sem, amiért indokolt az idézőjel is: nagyszerű, hogy születik egy békeszerződés olyan államok között, akik között soha semmilyen ellenségeskedésre nem került sor, de hogy a közel-keleti béke nem az ilyen média-mutatványok hatására fog kitörni, az egészen biztos. Akkor viszont van egy következő kérdésem: mekkora dicsőség vajon “egyedüli európai uniós miniszterként” részt venni egy ilyenen? Mennyire segíti Magyarország európai érdekérvényesítési képességét a Donald Trump kampányelős autofellációja mellett betöltött biodíszlet-szerep? És ugye nem gondolja senki, hogy mást nem hívtak, csak hát más, szerencsésebb országok szerencsésebb vezetői nem erre a szerepre vágynak…

És a szokásos, mert igen, a mániám, és nem annyira apróság: a hivatkozott cikk(ek) megint az mti.hu szó szerinti átvételei, több ún. “ellenzéki” és “független” médiumnál is, valamint az origo.hu-n is, ahol legalább jó kormánypropagandához méltó módon ki is emelték a “lényeges” elemeket. Szomorú, hogy MEGINT mindenhonnan nyakló nélkül a kormánypropaganda köszön vissza. A 444.hu-n pedig még egyenesen szegény Uj Péter főszerkesztőt is odakenték szerzőként, ami valami egészen abszurd…

Nem először, de ismétlem egy 2015-ös írásomat, ami most, hogy mindenki – helyesen – valamiféle fizetős szolgáltatást akar bevezetni, különösen aktuális:

Talán nem is az az igazi probléma, hogy Orbán Viktor állítását az állami propagandagépezet megtévesztő módon közvetíti. Mondhatnánk, hogy ehhez hozzá vagyunk szokva, és ez meg is látszik a közpénz-milliárdokból fenntartott közmédia nézettségi adatain. De az, hogy ezt lényegében a teljes sajtó kritika, érdemi szerkesztés nélkül veszi át és közvetíti azon boldogtalan polgárok felé, akik még talán kétségbeesetten keresnék az események viszonylag normális közvetítésének lehetséges csatornáit, az súlyosan patologikus jel. Az állami szintű csúsztatás így válik kontrollálatlanná, hiszen már a piaci szereplők is – igénytelenségből, lustaságból vagy fásultságból – az állami propaganda eszközeivé válnak.
Márpedig akkor mi értelme annak, hogy a kormány által a saját propagandistáira költött adóforintjaink után megmaradt pénzünkből őket is fenntartsuk?

https://www.es.hu/cikk/2015-12-11/lattmann-tamas/fontos-ha-pontos.html

9/11

A 2001. szeptember 11-i terrorista támadásokra emlékezve ma reggel a Heti TV Pirkadat című műsorában beszélgettünk Breuer Péterrel a támadásokról, azok nemzetközi jogi hatásairól és következményeiről.

Ahogy az adásban is említettem, a 2012-ben megvédett PhD-disszertációm témáját is ez a kérdés határozta meg, egészen pontosan az, hogy milyen nemzetközi jogi hatásai és problémái állnak elő annak, ha egy állam fegyveres erő alkalmazásával reagál a terrorista támadásokra. Ezt utána 2017 elejére jelentősen átdolgoztam és kiegészítettem pl. az Iszlám Állam megjelenése és tevékenysége okozta új elemekkel (ehhez kapcsolódó egyes részek megjelentek angolul pl. itt és itt).

Az elkészült kéziratot leadtam az NKE felé vezetői kérésre, mert a formálódó egyetemi kiadó számára kéziratokat szerettek volna biztosítani, én pedig – mondhatjuk, naívan – szívesen járultam hozzá, hogy az NKE oktatójaként minőségi munkával gazdagítsam az új, a téma szempontjából releváns, a biztonságpolitikát és a hadviselés jogát szinte kizárólagosan oktató felsőoktatási intézmény portfolióját. Na, ebből a kéziratból három év alatt nemhogy könyv nem jelent meg, de az intézményre és az ott uralkodó állapotokra jellemző, hogy még 2019 őszén tőlem kérdezte meg az illetékes kari vezető (ekkor már sorrendben talán a negyedik a kézirat leadása óta), hogy mit tudok róla. Akkor sem tudtam róla semmit, ahogy nyilván most sem, a különbség az, hogy most már nyilvánvaló okokból nem is érdekel. A terveim szerint a támadások jövőre esedékes 20. évfordulójára meg fog jelenni, újabb kiegészítésekkel és átdolgozásokkal, és az egészen biztos, hogy az NKE-nek semmi köze nem lesz hozzá, különös tekintettel arra, hogy szerzőként semmilyen szerződést nem írtam alá senkivel, ami ezt megakadályozhatná…