Az új “jogállamisági” eszközről az Európai Bíróság főtanácsnokának állásfoglalása után

Az elmúlt napokban felgyorsulni látszottak az események az uniós új jogállamisági eszköz körül, miután a lengyel-magyar kormányzatok által indított semmisségi eljárásban a bíróság közzétette a főtanácsnok állásfoglalását. Ez lényegében semmilyen meglepetést nem okozott, a tagállami kormányzati érvek mindegyikét lényegében alaptalannak minősítette.

Ezeket érthetően összefoglalta ez a cikk, így itt most nem térnék ki rájuk részletesen. Ugyanakkor itt szükséges újra felhívni rá a figyelmet, hogy az új mechanizmus csupán nemhivatalosan “jogállamisági”, valójában az uniós költségvetés, tehát az uniós közpénzek védelme tekintetében alkalmazható ellenőrző-szanckionáló eszköz, ahogy már a témában a tervezet első verzióját 2019 márciusában körbe járó rövidebb tanulmányom címében is egyértelműen jeleztem (“Better protection of the rule of law – or of European taxpayers’ money“) – ez amiatt volt szükséges, hogy egyértelmű legyen az eljárás kapcsolódása az uniós hatáskörökhöz, valamint hogy egyértelműen elválasztható legyen a jogállamiság és más európai alapértékek védelmére rendelt, hatékonytalansága miatt sokat kritizált 7. cikk szerinti eljárástól. (A Klub Rádió március 3-i, Eurozóna című adásában beszéltünk erről a különbségről egy kicsit, illetve még 2013-ban jelent meg egy fejezetem erről Magyar Bálint első magyar polip-könyvében, ahol azt jártam körbe, hogy pl. a 7. cikk szerinti eljárás miért hatékonytalan.)

Amennyiben a bíróság a főtanácsnokkal azonos következtetésre jut (márpedig az esetek nagyon nagy többségében ez történik), az azt jelenti, hogy a tavaly elfogadott, és 2021. január 1-én hatályba lépett rendeletet a bíróság nem semmisíti meg, azaz minden akadály elhárul az elől, hogy a Bizottság megtegye ennek az eljárásnak a már jól látható, hivatalos lépéseit is. Eddig még csak egy olyan érdeklődés ténye került nyilvánosságra, ami amúgy nyilvánvalóan már egy ilyen eljárás első lépése. Mikorra várható ez? A bíróság ítélete szerintem leghamarabb februárra várható, tehát az eljárás körülbelül úgy fog befejeződni, ahogy azt tippeltem annak idején, és azt is fenntartom, hogy a 2022-es választásokra valószínűleg még nem lesz hatással, nem szabad azzal számolni, hogy azt a tömegesen megvont uniós pénzek témája fogja majd meghatározni azokat. Ahogy ezt korábban és most is többször elmondtam, az Orbán-kormány nyilvánvaló stratégiai célja amúgy is pont az volt, hogy ezt elkerülje…

Ha áttekintjük magát az eljárást, annak menetét, abból tudunk következtetni a további időrendre. A rendelet szövege alapján csináltam egy áttekintő ábrát a folyamatról, ezt használom itt is:

Az eljárás maga nem különösebben bonyolult, a lényege, hogy az Európai Bizottság, amennyiben a rendelet által megadott valamilyen, az uniós pénzek kezelésével kapcsolatos jogállamisági problémát tapasztal, javaslatot tehet a Tanács felé, hogy az fogadjon el meghatározott intézkedéseket, például a pénzek visszatartását. Ez az egyik leginkább jelentős változás az eredeti tervezethez képest, amely szerint még lényegében maga a Bizottság tehette volna meg ezeket az intézkedéseket (a Tanács elfogadásának vélelmezésével) -ezért minősítettem még annak idején oroszlán helyetti vadmacskának az eljárást.

A javaslata megtétele előtte még a Bizottságnak hivatalosan értesítenie kell az érintett tagállamot, lehetőséget biztosítva számára legalább egy hónapos határidővel, hogy előadja álláspontját, illetve az egyeztetést, amely értesítés tényéről tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és magát a Tanácsot is – formálisan ezt tekinthetjük az eljárás kezdetének, de mint a magyar eset is mutatja, információk bekérése és egyéb kommunikáció már ez előtt is lehetséges. Amennyiben nem sikerül az érintett tagállammal zöldágra vergődni annak hivatalos értesítése után, a Bizottság javaslatot tehet különféle intézkedésekre, amiket közölnie kell az érintett tagállammal, legalább egy hónapos határidőt hagyva annak az azokra való reakciókra. Ez után elküldi a javaslatát a Tanácsnak, aminek egy, kivételensen két hónapos időszak alatt kell döntenie, amennyiben pedig változtatni akar rajtuk, úgy ezt minősített többséggel teheti meg.

Már ennyiből látjuk, hogy ha optimistán februárra várjuk a bíróság ítéletét, majd utána a Bizottság és a Tanács azonnal cselekszik mindenben, akkor is legalább három hónap, amíg kézzel fogható eredmény születik, ami már pont kicsúszik a hazai választási kampány időszakából… Ellenben egy esetleges következő kormány pont a nyakába kapja majd az egészet…

Akkor most lesz új európai jobboldali párt a Fidesz részvételével…?

A 444.hu jelzése – mely szerint a Fidesz részvételével új európai parlamenti frakció jönne létre – után nem sokkal gyorsan kiderült (amiről ugyanitt beszámolt a 444.hu is), hogy igazából nem is. Salvini közölte, hogy ő és pártja mégsem csatlakozik, hiszen a lengyelek sem csatlakoznak. Novák Katalin pedig utána kapkodva próbálta cáfolni az egészet.

Némileg kellemetlen és egyben szórakoztató ugyanakkor, hogy egyes villámkezű, ám az európai viszonyokhoz igazából nem értő elemzők rögtön, már a 444 tudósítása után elkezdték megszakérteni, hogy ez miért is marha logikus… Ehhez képest… 😃

Meglepő lenne, ami történt? Cseppet sem. Emlékeztetőül, amit idén még áprilisban írtam (illetve egy interjúban elmondtam):

https://lattmanntamas.hu/…/uj-europai-jobboldali…/

Ennek lényege: “A Fidesz (és annak 12 EP-képviselője) kedvéért sem a jelenleg 74 fős Identitás/Demokrácia Csoport (ID – ahol Salvini pártja tényező), sem pedig a 62 fős Európai Konzervatívok és Reformerek Csoport (ECR – ahol a lengyel kormányfő Jog és Igazságosság pártja dominál) nem fog feloszlani, vagy egyszerűen egyesülni.”

Szóval a lényeg, hogy amit áprilisban mondtam, még mindig fennáll. Ellenben azt egyre kevésbé látom valószínűnek, hogy az akkor említett ECR-vonal reális legyen jövő tavaszra, ahogy a hazai választások felé közeledve egyre inkább csúszik a Fidesz az egyre inkább szélsőséges kommunikáció felé…

“Stop Soros” vége, legalábbis az Európai Bíróságon, teljes kasza – de lesz-e majd büntetés?

A mai napon jelent meg az Európai Unió Bíróságának ítélete az ún. Stop Soros törvény miatt indított kötelezettségszegési eljárásban. Maga az ítélet semmi meglepőt nem tartalmaz, teljesen világos volt az első pillanattól kezdve, hogy el fogják kaszálni, ahogy azt már 2018. januárjában, a benyújtás előtt,

majd annak pillanatában, később pedig nyáron, a kötelezettségszegési eljárás megindításakor előre jeleztem:

Ugyanígy, amikor a Bizottság végül a Bírósághoz fordult, 2019. júliusában:

Igazából most az az egyetlen kérdés maradt – mert az újabb kormányzati vereségnek már sem sport-, sem hírértéke nincs, hogy a kormány mit fog most csinálni, hogyan reagál majd a helyzetre.

Szerintem a következőképpen: harciasan nem fog csinálni semmit, teljesíteni az ítéletben foglaltakat egészen biztosan nem fogja, ki fogja élezni a vitát a lehetséges maximumig. Ez ugyanis kapóra jött neki: ha nem csinál semmit, a Bizottság ezt előbb-utóbb megunva vissza fog menni a bíróságra, és valamiféle büntetés megállapítását fogja kérni (a kötelezettségszegési eljárás következő szakaszába lépve), ami azt jelenti, hogy attól fog zengeni a választási kampányidőszak, hogy “lám-lám, ugye hogy Brüsszel pénzt akar megvonni tőlünk, mert nem engedjük be a migránsokat”. Persze szó sem lesz beengedésről, de attól még a kormány azt fogja mondani. Csak azért imádkozom magamban, hogy az ellenzék meg ne kenje ezt össze a jogállamisággal… Ez ugyanis két teljesen külön dolog.

Biden kötelező oltása jogsértő lenne?

Megjelent a napokban egy hír, velem a hvg.hu oldalon jött szembe, de nyilván máshol is nagyot megy (lásd még telex, index stb.). Az a lényege, legalábbis ahogy mindenhol megjelenik, és akkor idézem:

“A bíróság szerint törvénytelen, hogy Joe Biden kötelezővé tenné az oltást az amerikai vállalatoknál”

Mielőtt mindenféle zöldségek kezdenek nagy iramban terjedni a különböző konteósoktól, anti-vaxxerektől vagy önjelölt emberi jogászoktól, gyorsan rögzítsük: alapvetően nem az oltással (vagy annak kötelező jellegével) van gondja az eljáró bíróságnak, hanem azzal, hogy az elnök az intézkedésével belenyúlt a tagállami hatáskörökbe tartozó oltási és egyéb szabályokba. Tehát ez egyelőre nem értelmezhető úgy, hogy a kötelező oltás lenne jogsértő, azt az egyes tagállamok továbbra is alkalmazhatják adott esetben, hanem arról van szó, hogy maga az elnök nem hozhat ilyen rendelkezést szövetségi szintű végrehajtó hatalomként.

Itt most élőben látjuk azt, amivel itthon még csak a kormánypolitika ijesztget, nevezetesen hogy Brüsszel, akarom mondani Washington “bántja a tagállami szuverenitást”. Csak ugye az a hatalmas nagy különbség, hogy odakint az Egyesült Államok alkotmánya szerint bizonyos feltételekkel ezt meg is teheti (a jogalkotó, azaz a Kongresszus pedig törvény megalkotásával amúgy is bármikor megteheti) – és most majd e feltételek fennállását fogja érdemben vizsgálni a bíróság, addig pedig ideiglenes jelleggel megálljt parancsolt az egésznek. Tehát még nem “blokkolták” véglegesen, és egészen biztosan nem mondta ki még, hogy “törvénytelen”, az érdemi vizsgálatok majd most következnek.

Amiért ez számunka érdekes lehet, hogy nálunk, azaz az EU-ban az alapító szerződések (amik az EU alkotmányaként működnek) alapján ilyet nem lehet (az Európai Bizottságnak pedig több esze is van annál, mint hogy egyáltalán megpróbálná), hiszen az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikk, 2. bekezdése világosan kimondja, hogy:

“A hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad.”

Ezt a rendelkezést amúgy a lengyel alkotmánybíróság egyszerűen “elfelejtette” figyelembe venni nemrégen elfogadott, sokat idézett szégyenletes határozatában, amiben az Orbán-kormány szemében is elismerésre méltó módon festette a falra a tagállami szuverenitást reggeliző kék-sárga mumust… (erről lásd bővebben, amit itt írtam nemrég)

Szóval ha Európában valaha ilyen problémák tényleg lesznek, akkor az EUSZ 5. cikk, 2. bekezdés a megoldás – addig pedig figyeljük az Egyesült Államokat, ahol tényleg vannak ilyenek. De értő módon figyeljük…

Jogállamiság, lengyel Alkotmánybíróság és az EU…

Az elmúlt napokban volt néhány jelenésem a médiában a címben jelzett témákban… Mivel az elmúlt időszakban már-már lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy nem nagyon írtam ide (amiért mindenkitől elnézést kérek, de nagyon sűrű volt az életem mostanában), most muszáj összefoglalóan néhány sort.

Még péntek kora este a Klub Rádióban beszéltem a lengyel-uniós vitáról (korábban már kb. másfél hete is), majd ma reggel a Spirit FM-en (ehhez sajnos nincs hivatkozásom).

Majd ma délután végre hosszú idő után újra a Tilos Rádióban jártam, ahol a “Brüsszeli diktátum” című műsorban igen alaposan végigbeszéltük ezeket a témákat. Végre, több mint egy óra tiszta műsoridő, ez igen jól esett, be kell vallanom. Figyelmeztetés: az anyag igen informatív és tartalmas, viszont elég feszes – hosszában és mélységében is egy egyetemi tanórának megfelelő, viszont tényleg mindent érintettünk, ami releváns lehet.

Este pedig újra a Hír TV “Csörte” című vitaműsorában jártam, ahol ezúttal Cservák Csabával toltunk le egy kört a címben jelzett témában. A múltkori adáshoz hasonlóan most is meglepődtem kicsit a bemutatáskor elhangzott szövegen, többször próbáltam rákérdezni, hogy milyen nyílt levelet is írtam én Orbán Viktornak, de nem tudtam meg… Hát, ez van. Az adást itt lehet visszanézni:

Voltak benne maradandó pillanatok, itt most a 19:02-től induló részt ajánlanám mindenkinek, aki a hazai jogállamiság iránt érdeklődik: nem kell annál egyértelműbb bizonyíték annak hanyatlására, és az elvben független intézmények kamu jellegére, mint hogy azok vezetői taktikusan úgy mondanak le, hogy az egypárti kétharmad még kényelmesen gondoskodhasson a megfelelő elvtársakkal való pótlásukról, teljes értékű hivatali idővel nulláról kezdve a választásokat közvetlenül megelőzően. Ez nem csak annak a jele, hogy a Fidesz láthatóan aggódik a választások eredményétől, hanem annak is, hogy ezek a “független” intézmények “független” vezetői a saját hivatalukat is egyértelműen a kormánypárt politikai-hatalmi érdekeinek rendelik alá. Ez tipikus “smoking gun”, ennél egyértelműbb beismerés nem is kell, az ellenzék helyében én ezt tolnám a leginkább kifelé, hogy mindenki lássa…

Szakértői online beszélgetés az európai demokrácia és jogállamiság kérdésében

Felkerült a YouTube-ra a felvétele annak a szakértői beszélgetésnek, amin az európai demokrácia és jogállamiság kérdéseit jártuk körül olyan kiváló kollégákkal, akikkel az esetleges véleménykülönbségek ellenére is amúgy baráti a viszonyom. Ennek megfelelően kifejezetten jó hangulatú volt a beszélgetés, aminek minden percét élveztem.

Itt nézhető vissza:

Reális, hogy Magyarországot kizárják az EU-ból?

Azt mindenki sokszor hallotta már, egyfajta közhelynek is számít, hogy “az uniós alapító szerződések nem tartalmaznak rendelkezést egy tagállam kizárásáról”, emiatt pedig kialakult az a kép, hogy ez teljességgel kizárt, hogy megtörténjen. Ugyanakkor időnként megjelenik egy másik lehetőség is, ezt szeretném egy kicsit körbejárni.

Ez a lehetőség az uniós alapító szerződések helyett, egészen pontosan mellett a nemzetközi jogra alapoz. Lényege, hogy Magyarország és minden más tagállam csatlakozása nemzetközi szerződéssel történt, és annak esetleges felbontása logikusan az ország tagságának végét jelenti. Tehát ténylegesen ki lehet zárni egy tagállamot azzal hogy a többi tagállam felbontja ezt a szerződést.

Röviden nézzük meg ennek hátterére: az tény, hogy a nemzetközi szerződéseket fel lehet bontani egy fél súlyos szerződésszegése esetén, és ez bizony a csatlakozási szerződésre is igaz. A szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 60. cikkének 2. a) (i) pontja erre kifejezetten tartalmaz rendelkezést, a nemzetközi szervezetek tekintetében annak 5. cikke pedig külön kitér a “nemzetközi szervezeteket létrehozó” szerződésekre, és kimondja, hogy az egyezmény előírásai azokra is vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy az EU alapító és csatlakozási szerződéseiből “kimaradó” passzusok helyén és a szerződések mögött háttérszabályként továbbra is ott állnak a bécsi egyezmény fentebb hivatkozott előírásai. Tehát igen, szerződésszegés esetén elméletben lehetséges, hogy a többi szerződő fél felbontja a csatlakozási szerződést az adott tagállammal, lényegében kizárják azt.

No de van ennek értelme? És itt van néhány szempont, amit nem mérlegelnek azok, akik lelkesen, de valódi hozzártés nélkül kezdik hangoztatni ezt a lehetőséget.

Az egyik, hogy egy tagállamot kizárni az EU-ból alapvetően teljesen értelmetlen dolog: azzal ugyanis annyi történik, hogy a tagállam tagsági jogai és kötelességei is megszűnnek. Márpedig ez lehet, hogy adott esetben éppen elfogadható opció egy olyan kormányzat számára, ami azzal kell számoljon, hogy egyszerűen nem jön majd több pénz… Ehhez képest már sokkal inkább az állandóan lesajnált 7. cikk szerinti eljárás jár hatékony eredménnyel, mert annak alapján a tagsági jogokat meg lehet vonni (beleértve a különböző pénzek megvonását), a kötelezettségeket viszont továbbra is be lehet vasalni, ezzel pedig éppenhogy az érintett, renitens tagállam kerülhet olyan helyzetbe, hogy magától elkezd gondolkodni a kilépésen. Neki ugyanis sokkal rosszabb lehet egy végigvitt 7. cikk szerinti eljárás, mint egy kizárás, hiszen annak eredményeképpen a Tanács bármilyen tagsági jogosultság-korlátozást alkalmazhat, nem csupán az alapító szerződések által példaként említett, de a hazai médiában folyamatosan legsúlyosabbnak beállított szavazati jog megvonását. Ez egy olyan dolog, amivel már-már kétségbeesetten küzdök évek óta a médiában is: felejtsük már el ezt a szavazat-megvonást, persze, rosszul hangzik, de nem ez a legrosszabb, ami egy tagállammal, pontosabban annak kormányával, különösen az uniós pénzekért rajongó kormányával történhet.

Második, igen jelentős szempont, pláne ha valaki a 7. cikk szerinti eljárás megkerülésében gondolkodik, hogy a szerződés felbontása ugyanúgy az összes többi tagállam döntését igényli, mint a 7. cikk szerinti eljárás második szakaszának egyhangúságot igénylő megoldása. Semmi különbség. Na most, ha egy tagállami kormány- vagy államfő valamiért nem akarja megszavazni a szankciókat az Európai Tanácsban, akkor az miért állna neki a szerződés felbontásának sokkal hosszabb és bonyolultabb folyamatának? Semmivel sem egyszerűbb, mint a 7. cikk szerinti eljárás, sőt…

Már csak azért is, mert azt sem szabad elfelejteni, hogy nem olyan egyszerű a csatlakozási szerződés felbontásának technikája sem. Egészen konkrétan a 7. cikk szerinti eljárás végigvitele a büntetni kívánó tagállamok részéről kevesebb erőfeszítést igényel. A szerződés felbontásához ugyanis kell a tagállamok kormányzatának döntése mellett a parlamentek közreműködése is, hiszen ha alkotmányos rendjeik szerint e szerződés megerősítéséhez kellett a parlamentek döntése, logikusan a felbontáshoz is kell. Ez azért igen komoly kockázatot jelent a kormányok számára, mert nem mindenhol a miniszterelnök által személyesen összeválogatott minionok ülnek a parlamenti padsorokban… Ezzel ellentétben, a 7. cikk alkalmazásával kapcsolatos uniós szavazásokat a tagállami kormányok saját jogon tudják megtenni, akár a Tanács, akár az Európai Tanács szintjén.

Szóval a kommunikáció szintjén jól hangzó duma, hogy ki lehet zárni egy tagállamot, nem is kell a 7. cikkel vacakolni, meg lehet kerülni az egészet, de mint elég világosan látszik, ez a “kirúgás” politikailag sokkal nehezebb és kockázatosabb a tagállami kormányok számára (együtt kell működniük a parlamentjeikkel), egyáltalán nem hajtható végre könnyebben (ugyanúgy egyhangúság kell hozzá), a gyakorlatban pedig semmi értelme vagy haszna nincs (a renitens állam tagsági jogai mellett a kötelességeit is megszünteti) – szóval jó eséllyel nem fog sor kerülni rá, meg sem próbálják majd. Fenyegetőzés lesz, mert az mindig van, de annyi.

Huxit?

Fricz Tamás csúsztatásoktól és ostobaságoktól hemzsegő írása a propagandamédia zászlóshajójának fedélzetén megint fókuszba állította Magyarország esetleges kilépését az Európai Unióból.

Amit ebben a témában érdemes elmondani, azt már elmondtam itt, utoljára tavaly decemberben. Úgy látom, jelentős mértékben még mindig aktuális, az ott megpedzett népszavazási kezdeményezés pedig még mindig lehet aktuális.

Mást nem érdemes. Megismételni azt, hogy a kormány hazudik és csal, hergel és uszít, nem csak bizonyos emberek, hanem szervezetek és intézmények ellen, már unalmas és szükségtelen.

Európai jog és pedofiltörvény – hosszú idő után újra a FIX TV-ben jártam

De milyen hosszú idő után, te jó ég. 🙂

Még annak idején, a ködös őskorban, valamikor 2001 őszétől az akkor még eléggé más modellben működő fix.tv csatornán indult egy műsor, minden tiltakozásom ellenére “Paragrafus” címmel, aminek egy jó ideig én voltam az állandó szakértője, egy akkor szerkesztőként ott dolgozó jó barátom ötletére. Ez a műsor addig tartott, amíg a vezetés valamilyen, általam részleteiben nem ismert ok miatt eltávolította a barátomat, és bár engem marasztaltak kitartóan, eszem ágában sem volt tovább csinálni a kialakult körülmények között. Az akkori adások (szerencsére) nem maradtak fenn nyilvánosan elérhető módon, pedig biztosan kiválóan szórakoznánk rajta ma már…

Épp ezért is vettem örömmel, amikor nemrég meghívást kaptam a csatornához azzal, hogy kicsit át kéne beszélni a közvéleményben pörgő pedofil-törvényt, meg annak uniós jogi kapcsolódásait.

Az első beszélgetés során az uniós jog, az EU működésével kapcsolatos alapvető kérdéseket beszéltük át, amennyire az idő engedte keretekbe befért:

A második, egy héttel később adásba került programban pedig már kicsit szűkebben, magáról a pedofil-törvényről volt szó:

Nem mondom, hogy nem volt erős nosztalgia-érzésem, de igazából ez a csatorna már nagyon nem ugyanaz, mint ami annak idején volt. Mondjuk, ez nem biztos, hogy baj. 🙂

Kormányhatározat arról, hogy a kormánynak igaza van

Csak hogy a mai nap is vidáman kezdődjön… Reggel a Spirit FM csatornáján kérdezték a véleményemet arról a 1527/2021. sz. kormányhatározatról, amiben a kormány kimondja, hogy márpedig neki igaza van.

Itt meghallgatható:

A lényeg, hogy ez a jogszabály egy tipikus politikai kommunikációs termék, kötelező szabályalkotásra nem alkalmas, abból konkrét kötelezettségek nem keletkeznek. Néhány korábbi példát is felhoztam, hogy megpróbáljam érthetővé tenni, hogy a kormány miért fogad el ilyen, látszólag teljesen értelmetlen dolgokat. Ezeket jellemzően olyan strasbourgi ítéletek kapcsán fogadták el, amelyekkel a kormány valamilyen oknál fogva nem értett egyet.