A Euronews megkérdezett azokról a lehetséges tervekről, amelyekkel a kormány állítólag az Európai Unió Bírósága által mintegy két évvel ezelőtt kiszabott történelmi méretű pénzügyi büntetés megszüntetését szeretné elérni.
Sajnos úgy tűnik, az orbanista szégyen továbbra is velünk él. A jelenlegi miniszterelnök, Magyar Péter büszkén viszi tovább a lehullott zászlót: mindig is azt állította, hogy milyen nagyszerű volt Orbán Viktor migrációs politikája, és hogy nem szándékozik azt megváltoztatni. Ugyanakkor valahol szórakoztató azt nézni, ahogy megpróbálja a múltat “végképp eltörölni”, a kérdés csupán az, hogy az uniós tagállami kormányok és az EU vezetése hajlandó-e ugyanazt az ibseni játékot játszani, mint a magyar választók.
De a valódi probléma a következő: ahogy már nagyon sokszor, sok helyen elmondtam (lásd pl. itt), az Európai Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy törölje vagy semmissé tegye az Európai Bíróság által megállapított jogi kötelezettségeket. És függetlenül attól, hogy ki mit gondol vagy akar gondolni Ursula von der Leyen esetleges politikai szívességeiről Magyarország vagy Magyar Péter felé, a sajnálatos tény az, hogy az Európai Parlament vagy bármely tagállami kormány a Bírósághoz fordulhat a Bizottsággal szemben annak bármilyen jogellenes vagy kétes politikai lépése miatt. Ahogy a hivatkozott cikkben is olvasható, már most is vannak hangok, amelyek utalnak erre.
Ami a gyakorlati oldalt illeti, egyetlen esély látszik arra, hogy ezzel a bírsággal (ami, ne feledjük, napi 1 millió euróval növekszik) valamit kezdjünk úgy, hogy Magyarországnak ne kelljen ténylegesen fizetnie ÉS a Bíróság ítéletének integritása se sérüljön (legalább látszólag), ez pedig a következő: Az Európai Bizottság a következő MFF (azaz többéves pénzügyi keret – „hétéves költségvetés”) tervezése során egy plusz összeget (ami megegyezik az akkori adósságg-összeggel) betervez Magyarország számára, és miután a Tanács azt elfogadja, ezt az összeget azonnal levonja, a Euronews összeállításában a Bizottság szóvivője által említett ellentételezési eljárás részeként. Könnyűnek tűnik? Nos, ha minden tagállam egyetért vele, akkor könnyű lesz, de ne feledjük, hogy itt minden tagállamnak vétójoga van. Meglátjuk, hogyan fog menni.
Minderről beszéltem nemrég az ATV Egyenes beszéd c. műsorában is:
A Euronews megkérdezett azokról a lehetséges tervekről, amelyekkel a kormány állítólag az Európai Unió Bírósága által mintegy két évvel ezelőtt kiszabott történelmi méretű pénzügyi büntetés megszüntetését…
Elérhető lett a pár nappal ezelőtt, Brüsszelben, az Európai Parlamentben felvett, az EUrologus és a HVG közös csatornájára, az EUfóriába készült podcast felvétele. A beszélgetés során…
Ma újra a Magyar Közönynél jártam és mindenféle aktualitásokról beszélgettünk, mint pl. Karácsony Gergely és Magyar Péter buliháborúja, Balásy Gyula példáján kersztül arról, hogy hogyan omolhat…
Miközben mindenki örömmel fogadta Orbán Viktor bukását, rögtön felmerül a kérdés, mennyire gyorsan rendezhető pl. az uniós “gigabírság” ügye, és bár mindenki nagyon optimistának tűnik, azt…
Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.
I was asked by Euronews about the possible Hungarian plans on getting rid of the financial punishment of historical size by the Court of Justice of the European Union some two years ago.
Seemingly, the orbanist shame still lives with Hungary. The current prime minister, Péter Magyar (once himself a minion of Viktor Orbán, settled in various, corruption-related well-paid positions) seems to carry on the fallen flag proudly: he has always said how great the migration policy of Viktor Orbán has been and that he does not intend to change it. At the same time, it is entertaining to see him try to make the past disappear, the question is, if the governments of the member states and the leadership of the EU is willing to play the same Ibsenic game, that the Hungarian electorate was.
But the real problem is this: the European Commission is not in the position of cancelling or erasing legal obligations established by the Court. And reagardless of what anybody thinks or wishes to think about possible political favours from Ursula von der Leyen towards Magyar,the Europan Parliament or any member state government can take the Commission to the Court for any unlawful or dubious political step. As You can read in the article, there are already voices raised against this.
The article with my opinion can be found here. (In Hungarian here…)
Practically the only chance of doing something with this fine (with a daily 1 million Euros added until that time), which means that Hungary does not have to actually pay AND the judgment of the Court remains intact, is the following: the Europan Commission plans an extra amount (which equals to the debt at that point of time) available to Hungary in the next MFF (“7 years budget”), and after it is adopted, withdraws that amount immediately as part of the offsetting procedure, mentioned by the spokesperson of the Commission in the video above. Seems easy? Well, if all member states do agree to it, then it will be easy. We will see how that will go.
A kárpátaljai magyarok kisebbségi jogaira való hivatkozás a csatlakozási tárgyalások blokkolására már Orbán alatt is egyszerű nettó hazugság volt (finomabban megfogalmazva: “hamis narratíva”)
Kb. három hónapja nagyon szépen leírtam, hogy hogy fognak kinézni az Ukrajnával lefolytatott csatlakozási tárgyalások, vegyük ezt most elő, és nézzünk rá még egyszer.
És itt vegyük észre az 1. fejezetcsoportot (“klasztert”, fujj), amiről ugye megírtam, hogy azt nyitják meg először, és azt is zárják le utolsóként, és ide, a 23. fejezetbe tartoznak a kisebbségi jogok (amiről az Európai Bizottság is jelezte, hogy végig figyeli, ahogy nyilván az érdeklődő tagállamok is). Tehát HA ebben a a témában van magyar “panasz”, akkor annak érvényesítésének helye itt van, nem pedig a jelenleg megvétózott 2. és 3. fejezetcsoportnál (klaszternél). Tehát EMIATT bármikor lehetne még vétózni, akár a legutolsó pillanatban is.
Halkan jegyzem meg, ezt pont az orbáni hazudozás cáfolataként megírtam már korábban is (“azaz a csatlakozási tárgyalások megnyitása után minden egyes tagállam még legalább 33 alkalommal vétózhat”), szóval van abban valami egészen szép, hogy az állítólagos rendszerváltás negyedik hónapjában az orbáni hazugságokkal szembeni cáfolataimhoz kell visszanyúlnom.
Na most, ha a fentiekkel a magyar kormány nincs tisztában, az gáz. De biztosan tisztában van vele, ergo hazudik. Ami még nagyobb gáz.
Elérhető lett a pár nappal ezelőtt, Brüsszelben, az Európai Parlamentben felvett, az EUrologus és a HVG közös csatornájára, az EUfóriába készült podcast felvétele.
A beszélgetés során körbejártuk azokat a kérdéseket, hogy vajon meddig tart még az új magyar kormány felé fennálló bizalom, hogy alakulnak majd a magyar-EU-kapcsolatok, mennyire lehetetlenítette el a helyzet az orbáni kormányzás… ? Érintettünk több kérdést, agrárpolitika, energia, külkapcsolatok, 7. cikk szerinti eljárás, minimális magyar politika, annál több EU. Meg kell mondanom, nagyon élveztem, hogy kicsit el lehetett lépni a hazai alkotmányjogi zűrzavartól…
Miután lassan célegyenesbe ér Magyarország csatlakozása az Európai Uniós Ügyészség intézményéhez, egy pár szóban közzéteszem, amit érdemes tudni róla.
Az Európai Ügyészség (EPPO) joghatóságával kapcsolatos általános kérdések
Az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló uniós rendelet egyértelműen meghatározza annak joghatóságát, kimondva, hogy az EPPO csak olyan bűncselekményekkel kapcsolatban járhat el, amelyeket azon uniós tagállamok területén követtek el, amelyek e megerősített együttműködési rendszer részévé váltak (2. cikk (1) bekezdés, 22. és 23. cikk).
Az alapító szerződések (utoljára a Lisszaboni szerződéssel módosított) rendelkezései alapján azonban nem kötelező csatlakozni ehhez a rendszerhez, és Magyarország ezt az Orbán-kormány ellenállása okán nem is tette meg. Az Európai Ügyészség mögötti koncepció az, hogy az intézmény egyfajta alternatívaként vagy kiegészítéseként jön létre, hogy az érintett tagállam beleegyezésével felváltsa vagy kiegészítse annak ügyészi hatóságainak működését annak szuverén igazságszolgáltatási fórumai (bíróságai) előtt. Ráadásul nem általános jelleggel, hanem csak az Európai Unió által meghatározott egyes bűncselekmények elkövetésének gyanúja esetén alkalmazandó, azaz a széles körben elterjedt tévhitek ellenére nem egy általános nyomozati és vádhatóság. Mindezt a létrehozó és működését ellenőrző uniós rendelet alapvető szabályként írja elő az Európai Ügyészség működésére vonatkozóan, és nem biztosít lehetőséget annak számára arra, hogy bármilyen okból eltérjen ezektől az előírásoktól.
Ugyanakkor ki kell emelnünk, hogy az EPPO működésének legfontosabb jellemzője nem a nyomozások, hanem a vádemelések lefolytatásának lehetősége, de azt sem egy uniós fórum, hanem a tagállamok bíróságai előtt.
Ez a némileg korlátozott joghatóság az elmúlt években még így is folyamatosan politikai feszültségekhez vezetett a korrupcióval kapcsolatos bűncselekményekkel kapcsolatban egyes tagállamokban, amelyek úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt ebben az együttműködésben, emiatt pedig már korábban is felmerültek az Európai Ügyészség joghatóságának esetleges kiszélesítésének kérdései.
Működés a szabályozáson alapuló joghatóságán kívül?
Mivel volt ellenállás egyes tagállamok (leginkább a magyar kormány) részéről, számos kérdést vetett fel korábban egy olyan elképzelés, hogy az Európai Ügyészség egy nem részt vevő tagállam területén elkövetett bűncselekmények esetén is gyakorolhassa hatásköreit – bár mivel működésének legfontosabb jellemzője a vád képviselete a tagállami bíróság előtt, erősen kérdéses volt, hogy képes-e erre egy nem részt vevő tagállam bírósága előtt.
Ennek egyik fő oka, hogy egy ilyen tagállami bíróság valószínűleg nem tud aktív perindítási jogot biztosítani az Európai Ügyészségnek a hatályos hazai jogszabályok alapján – nevezetesen az erre vonatkozó tagállami jogi normák hiányában. Ez csak megfelelő, hatályos tagállami jogszabályokkal lenne lehetséges, amelyek megteremthetnék ennek jogi feltételeit. (Ez a munka most például a magyar jogalkotó előtt áll.) Ezek hiányában nem biztosíthatók sem az Európai Ügyészség tárgyalótermekben végzett tevékenységének feltételei és szabályai, valamint a tagállami hatóságok együttműködési kötelezettségei sem, amelyekre amúgy a létrehozó rendelet 28. cikkének (2) bekezdése kifejezetten utal: szükség van az alkalmazandó tagállami jogszabályok rendelkezéseire.
Felhozható volt egy olyan érv – és elméletileg ez egy érvényes érv –, hogy hiányzó tagállami jogi normák esetén az Európai Ügyészségről szóló rendelet maga közvetlenül hatályos és alkalmazandó jogszabályként működhet (ami az uniós rendeletek fontos jellemzője), de maga a rendelet nem pótolja, (és nem is pótolhatja) a hiányzó tagállami jogszabályokat, valamint nem is adhat felhatalmazást az Európai Ügyészségnek a tagállami jogalkotó helyettesítésére, különösen pedig nem értelmezhető úgy, hogy az kipótolhat egy olyan hiányzó aktust, amit a tagállam az alapítós szerződések alapján maga kell elvégezzen – magyarul nem kerülheti meg azt a problémát, hogy az érintett tagállam nem része a rendszernek.
Ezenkívül maga a rendelet megfelelően és egyértelműen meghatározta alkalmazásának területi hatályát: definíciója szerint a „tagállam” alatt azt a tagállamot értjük, „amely részt vesz az Európai Ügyészség létrehozására irányuló megerősített együttműködésben”. Ennek alapján bajosan volt érvelhető, hogy a joghatóság kiterjeszthető egy nem részt vevő tagállam akarata ellenére.
Volt-e, van-e lehetőség a joghatóság egyoldalú kiterjesztésére?
Voltak arra vonatkozó információk az elmúlt években, hogy az Európai Ügyészség vizsgálódni kezdett egy Magyarországon (azaz egy nem részt vevő tagállamban) elkövetett állítólagos korrupciós bűncselekmény ügyében, amelynek egyes elemeit Belgiumban (egy részt vevő tagállamban) követték el, mivel a konkrét ügyben a finanszírozási kérelmek egy részét benyújtották a Belgium területén működő uniós intézményekhez. Ez elméletben joghatóságot biztosíthatott az Európai Ügyészség számára, de logikusan csak a belga igazságszolgáltatási rendszerben, a belga bíróság előtt történő vádemelésre, miközben az állítólagos bűncselekményt ténylegesen Magyarországon követték el. Elméletileg ez a megoldás működőképesnek tűnhetett, de a gyakorlatban számos jogi problémához vezethetett volna, ami a belga bíróságokat érintette volna. Ráadásul, az így indított büntetőeljárás ütközhetett volna a büntető eljárásjog kettős vádemelést tiltó elvével (mivel a területi állam, azaz Magyarország továbbra is hivatkozhatott volna bármikor arra, hogy büntető hatalmát kívánja gyakorolni), ami könnyedén vezethet ahhoz a problémához vezet, hogy maga a belga bíróság köteles megszüntetni az előtte folyamatban lévő eljárást.
Ennek eredményeképpen ilyenre nem is került sor. Az EPPO nem is törekedett erre, az elmúlt években inkább a figyelme fókuszában a magyar vádhatósággal való együttműködés volt, aminek alapját a magyar ügyészséggel 2021-ben megkötött együttműködési megállapodás határozta meg.
A magyar csatlakozás nyilván véget vet ezeknek a problémáknak, legalábbis Magyarország tekintetében.
Összefoglalva
Az Európai Ügyészség 2007-es létrehozása merész lépés volt az EU korrupcióval kapcsolatos bűncselekményekkel szembeni kapacitásainak megerősítésében, kiegészítve az Európai Csalás Elleni Hivatal és a tagállami hatóságok kapacitásait. A Lisszaboni szerződésbe való felvétele egyértelműen jelezte a tagállamok hajlandóságát az együttműködés elmélyítésére ebben a kérdésben.
Ennek a hajlandóságnak azonban vannak korlátai – és itt ismét az EU szokásos kérdéseihez kell visszakanyarodnunk: mennyire hajlandó a szervezet „föderatív állammá” válni, vagy pontosabban fogalmazva: mennyire hajlandóak a tagállamok valami hasonlóvá tenni? Az Európai Ügyészség működésének az alapító szerződések és a létrehozó rendelet meghatározta korlátai választ adhatnak erre a kérdésre, még ha nem is mindig a mi ízlésünknek megfelelően – ugyanakkor jó hír, hogy ezek a válaszok nem véglegesek.
Miután lassan célegyenesbe ér Magyarország csatlakozása az Európai Uniós Ügyészség intézményéhez, egy pár szóban közzéteszem, amit érdemes tudni róla. Az Európai Ügyészség (EPPO) joghatóságával kapcsolatos általános kérdések Az Európai Ügyészség…
Ma reggel a Heti TV Pirkadat c. műsorában hosszabban beszélgettünk az uniós aktualitásokról. Elsősorban az volt a kérdés, hogy az uniós pénzek visszaszerzése tekintetében mik a kormány tennivalói, mik a…
Elérhető lett annak a beszélgetésnek a felvétele, amit még november 7-én az EuroFocus podcast számára csináltunk Ónody-Molnár Dórával. A beszélgetés során téma volt az uniós szankciópolitika, az amerikai-európai viszonyok, az…
Ma az ATV Híradónak beszéltem a címben jelzett témában. A teljesség kedvéért: a kérdés az volt, hogy jelenleg milyen eszközei lehetnek a kormánynak, hogy orvosolja a helyzetet, lehet-e valahol fellebbezni,…
A mai nappal megkezdte működését az Európai Ügyészi Hivatal, nem hivatalos nevén az “európai ügyészség”. Ennek alkalmából az index.hu közölt egy cikket, amihez engem is megkérdeztek, ez elérhető itt. Ennek…
Péntek reggel az ATV Start c. műsorában beszélgettünk egy kicsit az Európai Ügyészségről annak örömére, hogy június 1-el megkezdi működését a szervezet: Az ATV oldalán található összefoglaló elérhető itt. Persze…
Ma reggel az ATV Start műsorában arról beszéltem Bombera Krisztinával, hogy jelenleg milyen viták is feszítik Orbán Viktor és a Fidesz viszonyát az Európai Unióval, az Európai Néppárttal, és ezeknek…
Ma reggel a Heti TV Pirkadat c. műsorában hosszabban beszélgettünk az uniós aktualitásokról.
Elsősorban az volt a kérdés, hogy az uniós pénzek visszaszerzése tekintetében mik a kormány tennivalói, mik a lehetőségei, ebből kiindulva pedig nagyon sok minden más témát is érintettünk. Újra emlékeztettem arra, amiről senki nem szeret beszélni, hogy a Magyarországgal kapcsolatos problémákat a nagyobb, európai és uniós intézmények közötti viták komplex rendszerén belül kell látni és azokra megoldásokat keresni, különben csak pofára esés jön ki a dologból a végén.
Kitértünk arra is, hogy lehetne megszüntetni a Magyarországgal szembeni 7. cikk szerinti eljárást, vagy hogy mi az igazság amögött, hogy a napi egymillió eurós büntetés kapcsán az Orbán-kormány milyen fajta “trükközésre” készült a vitnyédi “migránstábor” tekintetében (amire Gulyás Gergely ejtett el némi derültséget kiváltó utalásokat), ezzel kapcsolatban elmondtam olyan dolgokat, amik máshol nem kerültek a nyilvánosság elé, és várhatóan nem is fognak.
Miután megjelent a hírekben, hogy Magyarország végre megállapodott Ukrajnával a csatlakozási tárgyalások megkezdését blokkoló orbáni vétó feloldásáról (erről a megállapodásról majd később, egyelőre annyit, hogy ebben semmi meglepő vagy váratlan nem volt), érdemes vetni egy pillantást arra, hogy ezek a tárgyalások ténylegesen hogyan is néznek ki. (Érdemes ezt a bejegyzést együtt olvasni az Ukrajna csatlakozási folyamatát leíró korábbi bejegyzésemmel, ahol erre akkor részletesebben nem tértem ki. Amire viszont igen, az az orbáni hazugság-tömeg a témában, amivel viszont most nem akarok bővebben foglalkozni. E tekintetben különösen jelentős a “gyorsított csatlakozás” orbáni hazugsága, amit ez a bejegyzés tud magyarázni alaposabban, mivel, ahogy ott leírtam, gyorsítani legfeljebb a tárgyalási folyamatot lehet, magát a csatlakozást nem, a tagállamok egyéni hozzájárulási jogát elvenni akkor sem lehet.)
Azt is muszáj rögzíteni, hogy a lentiek nem csak Ukrajna, hanem a többi tagjelölt esetében is alkalmazandóak. Ukrajnával párhuzamosan Moldova esetében aktuális most, utána jön a többi is. Összességében az egész folyamat szerintem reálisan kb. 10 évet vehet igénybe…
A csatlakozási tárgyalások sorozata ún. tárgyalási fejezetekbe szerveződik, amik ún. fejezetcsoportok alá tartoznak. Utóbbiakat a magyar média jellemzően “klaszterekként” emlegeti, de én dögöljek meg, ha ezt a szót még egyszer leírom… A jelenleg kialakított, elvben nem csak Ukrajna, hanem minden más tagjelölt állam csatlakozási tárgyalására elfogadott tárgyalási terv hat fejezetcsoporton belül 33 tárgyalási fejezetre oszlik, ezek mindegyikének elfogadása után születhet meg a csatlakozási szerződés tervezete, aminek az uniós intézmények és minden tagállam általi elfogadása után történik meg a tényleges csatlakozás. Az egyes fejezetek lezárása és megnyitása a tagállamok konszenzusos döntését igényli a Tanácsban, azaz a csatlakozási tárgyalások megnyitása után minden egyes tagállam még legalább 33 alkalommal vétózhat, majd a végén a csatlakozási szerződést is blokkolhatja, ennyit az orbáni hazugságról, hogy miért is kell már rögtön az elején blokkolni az egészet. A jelen helyzet sajátossága ugyanakkor, hogy a magyar kormány destruktív elzárkózása magát a tárgyalási folyamatot nem állította meg, ténylegesen nem blokkolta. A “pletykák szerint” formális megnyitás és lezárás nélkül a Bizottság és Ukrajna delegációi több fejezet tekintetében már előheladott tárgyalásokat folytattak, tehát ezekben az esetekben várható, hogy az adott fejezet formális megnyitása után szinte rögtön sor kerül azok lezárására is. “Szuverenitásvédők” kedvéért: konszenzusos döntéssel. Orbán Viktornak annyit sikerült elérnie, hogy a tényleges magyar érdekeket ebben az időszakban nem képviselte senki, na nem mintha az ő kormányzata a rezsimérdekeken kívül bármit is képviselt volna bármikor… Szerencsére a lezárás konszenzusos követelménye továbbra is nyitva tartja a lehetőséget, hogy az új kormány bármit az asztalra tegyen, ha szükségesnek látja, és ezt politikai értelemben viszonylag “olcsón” meg is teheti majd, hiszen a többi tagállam ebben a kérdésben várhatóan igen belátó lesz.
A fejezetcsoportok, és azokon belül a fejezetek pedig a következők lesznek (a fordítás saját, tehát lehet, hogy valahol más szövegezés jelenik meg):
1. fejezetcsoport („Alapvetések”), ez 5 fejezetből áll, számozás szerint: 5. fejezet – Közbeszerzés; 18. fejezet – Statisztika; 23. fejezet – Igazságszolgáltatás és alapvető jogok; 24. fejezet – Igazságszolgáltatás, szabadság és biztonság; 32. fejezet – Pénzügyi ellenőrzés.
2. fejezetcsoport („Belső piac”), ez 9 fejezetből áll: 1. fejezet – Áruk szabad mozgása; 2. fejezet – A munkavállalók szabad mozgása; 3. fejezet – Letelepedési jog és a szolgáltatásnyújtás szabadsága; 4. fejezet – A tőke szabad mozgása; 6. fejezet – Társasági jog; 7. fejezet – Szellemi tulajdonjog; 8. fejezet – Versenypolitika; 9. fejezet – Pénzügyi szolgáltatások; 28. fejezet – Fogyasztó- és egészségvédelem.
3. fejezetcsoport („Versenyképesség és inkluzív növekedés”), 8 fejezet: 10. fejezet – Információs társadalom és média; 16. fejezet – Adózás; 17. fejezet – Gazdaság- és monetáris politika; 19. fejezet – Szociálpolitika és foglalkoztatás; 20. fejezet – Vállalkozás- és iparpolitika; 25. fejezet – Tudomány és kutatás; 26. fejezet – Oktatás és kultúra; 29. fejezet – Vámunió.
4. fejezetcsoport („Zöld politika és fenntarthatósági összefüggések”), ez 4 fejezetből áll: 14. fejezet – Közlekedéspolitika; 15. fejezet – Energia; 21. fejezet – Transzeurópai hálózatok; 27. fejezet – Környezetvédelem és éghajlatváltozás.
5. fejezetcsoport („Erőforrások, mezőgazdaság és kohézió”), ez 5 fejezetből áll: 11. fejezet – Mezőgazdaság és vidékfejlesztés; 12. fejezet – Élelmiszerbiztonság, állat- és növény-egészségügyi politika; 13. fejezet – Halászat; 22. fejezet – Regionális politika és a strukturális eszközök koordinációja; 33. fejezet – Pénzügyi és költségvetési rendelkezések.
6. fejezetcsoport („Külkapcsolatok”), ez 2 fejezetből áll: 30. fejezet – Külkapcsolatok; 31. fejezet – Kül-, biztonság- és védelempolitika.
A tervek szerint az 1. fejezetcsoportot nyitják meg először, és azt is zárják le utolsóként. Emellett pedig, amennyiben egy jelölt esetében szükségesnek látszik, esetében két újabb tárgyalási fejezet is megnyitható, ezek az “Intézmények” és “Egyéb kérdések” néven léteznek.
Megint ez a téma, megint elmondtam ugyanazt. Amit páran úgy tűnik, hogy nagyon nem akarnak megérteni, hogy ez az ügy NEM politika, és nem lehet olyan lazán lezárni, hogy “majd odatelefonálunk Brüsszelnek”…
Miközben mindenki örömmel fogadta Orbán Viktor bukását, rögtön felmerül a kérdés, mennyire gyorsan rendezhető pl. az uniós “gigabírság” ügye, és bár mindenki nagyon optimistának tűnik, azt azért érteni kell, hogy ez nem lesz annyira egyszerű.
Erről nyilatkoztam az ATV Híradónak tegnap, megnézhető itt:
A kormányváltással összefüggésben egyre gyakrabban megjelenő kérdés, hogy mi lesz a Magyarországgal szemben folyamatban lévő 7. cikk szerinti eljárással, az ezzel kapcsolatos kérdéseket szeretném itt körbejárni.
Ennek a lényege az, hogy hogyan is történik meg az eljárás megszüntetése. Ugyanis, ahogy akkor írtam, ha az Európai Bizottság valóban úgy érzi, hogy meg van győzve a lengyelek által, vajon megteheti-e, hogy egyszerűen visszavonja a 7. cikk szerinti eljárás kezdeményezését, ezzel pedig megszünteti magát az eljárást. Az EUSZ 7. cikke nem tartalmaz erre nézve rendelkezést, az én akkori álláspontom szerint pedig ezt a Bizottság egyszerűen nem teheti meg: ha már elindult az eljárás, akkor az arra vonatkozó szabályokat kell annak során alkalmazni, és ott nem találunk olyat, ami kiengedné a döntést a Tanács kezéből. Akkor utaltam arra, hogy egy ilyen esetben az Orbán-kormány lehetne akkora troll, hogy erre a problémára hivatkozva akár még az Európai Bíróság elé is citálhatná egy megsemmisítési eljárás keretében a Bizottság határozatát. Elkerülendő ezt a veszélyt, az látszott a biztos megoldásnak, hogy a Tanács egyszerűen szavaz az ügyben, és (mivel nem lesz meg a négyötödös többség) megállapítja, hogy nem áll fenn az alapértékek veszélyeztetése, aminek megállapításához gond nélkül fel tudják használni azt a tényt is, hogy a korábban a 7. cikk szerinti eljárás okaként a Bizottság által megjelölt problémát (hiányosságok az igazságszolgáltatás függetlensége tekintetében) közben kötelezettségszegési eljárás keretében is megrágta már az Európai Bíróság, ki is szabott pénzbüntetést, majd Lengyelország látványosan engedett, szóval a veszély elhárult, rendben is vagyunk. Végül viszont nem pont ez történt. A Bizottság semmilyen formális határozatot nem hozott a visszavonásról (fenntartom, hogy nem is hozhatott volna), ami miatt az eljárás maga formailag még mindig folyamatban lévőnek látszik. Ugyanakkor valamilyen döntés mégiscsak született, nem sorszámozott politikai határozat formájában (lásd: https://commission.europa.eu/document/download/9c081f05-688d-4960-b3bc-ea4fc3b2bafb_en?filename=48_1_58078_coun_chap_poland_en.pdf ), ami a gyakorlatban mégiscsak valamiféle visszavonást jelent, de ezt a bíróság előtt nem támadta meg senki. A Tanács maga nem nyilatkozott a kérdésben bármilyen formális határozat formájában, egyszerűen a téma lekerült a napirendről, a Bizottság visszavonó aktusát egyszerű eljárási kérdésként kezelte, úgy tűnik, lényegében elfogadva azt. Számomra ez igen fura, a Tanácsra nem jellemző, hogy ilyen lazán kezeli a hatáskörét érintő túlterjeszkedéseket más uniós intézmények részéről, de úgy tűnik, ebben a helyzetben elfogadhatónak tartotta. Ez a nemzetközi szerződések értelmezésére vonatkozó szabályok alapján minősíthető úgy, hogy az uniós tagállamok az általuk kötött nemzetközi szerződés hiányosságait gyakorlati értelmezésükkel töltötték ki, azaz a kezdeményezés a 7. cikk erre vonatkozó rendelkezése hiányában is visszavonható.
A Magyarországgal szembeni eljárás esetében sem egyszerűbb a helyzet, sőt. Vannak jelentős különbségek: míg Lengyelországgal szemben egy elég konkrét probléma miatt indította azt a Bizottság, addig Magyarországgal szemben sokkal általánosabb, rendszerszintű problémákra utalva indította azt az Európai Parlament az emlékezetes Sargentini-jelentés alapján. A lengyel „probléma” annak konkrét jellege okán sokkal könnyebben megoldható, vagy legalább kezelhető, mint a magyar, utóbbi sokkal „politikaibb”, ezért is foglalkozott vele az Európai Parlament. És még ha sikerülne is politikai szándékot, kompromisszumot kialakítani a kérdésben, az Európai Parlament álláspontom szerint ugyanúgy nem vonhatja vissza az eljárást megindító határozatát, ahogy a Bizottságnál sem láttam ezt jogszerűen megoldhatónak Lengyelország esetében. Itt külön ki kell térnem arra az eljárási szabályra, ami előírja az Európai Parlamenttel való konzultációt a Tanács számára az eljárás során, ennek az előírásnak nyilván semmi értelme nincs, ha a Parlament visszavonhatja az eljárást.
Tehát a megoldás itt is kellene legyen, hogy a Tanács formálisan szavaz a kérdésről, a 7. cikknek megfelelően. Előtte az Európai Parlament elmondhatja a Tanácsnak a konzultáció során, hogy szerinte már elhárult az alapvető értékek sérelmének veszélye, és a Tanács dönthet úgy, hogy az már nem áll fenn, és vége a történetnek. De az sem kizárható, hogy az Európai Parlament a Bizottsághoz hasonlóan lazán „visszavonja” az egészet, csakhogy itt felmerül két jelentős probléma is. Először is, az Európai Parlament minden eljárása „számozott”, nem tudja ugyanúgy elsumákolni a visszavonó határozatot, mint a Bizottság. Plusz nem tartom valószínűnek, hogy a Tanács ugyanolyan lazán kezelné a „beavatkozási” kísérletet az Európai Parlamenttől, mint a Bizottságtól – bár ha ugyanúgy eljárási kérdésként fogja kezelni, akkor nem lehetetlen túllépni a problémán.
Lattmann Tamás honlapja 