Az Európai Parlament beperelné az Európai Bizottságot, amiért az nem alkalmazza az új jogállamisági mechanizmust?

A mindig kiváló Eurológus adott róla hírt ma, hogy az Európai Parlament (EP) arról készül szavazni, hogy beperelje az Európai Bizottságot (EB), amiért az nem alkalmazza az új jogállamisági mechanizmust. Nézzünk egy kicsit a hír mögé! Lehetséges ez? Mi az értelme? Mi lehet belőle?

Először is szögezzük le: igen, ez lehetséges. Az Európai Unió Bírósága előtt van lehetőség ún. mulasztási kereset benyújtására az uniós intézményekkel szemben, így az EP is kezdeményezhet ilyen eljárást a Bizottsággal szemben. Egy ilyen eljárás eredményeképpen a bíróság megállapítja az intézmény által elkövetett mulasztást, és ilyenkor az általa elmarasztalt intézmény köteles megtenni az ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

A jelen esetben ez azt jelentené, hogy a Bizottság köteles lenne a Tanácshoz fordulni, és javasolni, hogy az indítsa meg az eljárást Lengyelországgal és Magyarországgal szemben, aminek eredményeképpen lehetőség nyílik arra, hogy vágják meg vagy fagyasszák be az uniós költségvetésből járó forrásokat. A Tanácsnak ezt követően egy hónap áll rendelkezésére, hogy minősített többségi szavazással (ami a tagállamok leglább 55 százalékának a szavazatát jelenti, úgy, hogy a szavazatok az Unió lakosságának 65 százalékát is képviseljék) döntsön a javasolt intézkedésekről.

Elsőre ez jó ötletnek tűnik, ahogy általában beszélünk erről már régóta, hogy igenis, anyagi oldalon fájjon az érintett tagállami kormányoknak, amit a jogállamiság tekintetében művelnek. Ez, az idei év elején megszületett jogállamisági eljárás pedig ugyan jóval gyengébb lett, mint az eredetileg tervezett, még 2018-ban előterjesztett verzió, mégis több mint a semmi. Mindennek ellenére, itt most ambivalens érzéseim vannak, hogy ez jó ötlet-e az EP részéről, mind jogi, mind politikai szempontok alapján.

Mi a jogi probléma? Elsősorban az, hogy mulasztási kereset olyan esetben nyújtható be, ha egy intézmény valamit köteles megtenni, és e kötelességét szegi meg. A Bizottságnak pedig a jogállamisági rendelet alapján mérlegelési joga van, hiszen úgy fogalmaz a rendelet, hogy “Amennyiben a Bizottság megállapítja”, illetve “Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg”, szóval érzésem szerint nagy gondban lesz az EP, ha a Bizottság kötelezettségszegésére hivatkozik, hiszen az bármikor előadhatja, hogy azonnal megindítja majd, ha már úgy ítéli meg, hogy indokolt. Szemben az egyes európai parlamenti képviselők által hangoztatottakkal, a Bizottságnak valóban meg kell győzödnie arról, amit például ezek a képviselők is (nem minden politikai érdektől mentesen) állítanak. Ezért is mondja a Bizottság lényegében, hogy gyűjtik az adatokat már most is, hiába a politikai alku az Európai Tanácsban arról, hogy annak megindításával megvárják az Európai Bíróság ítéletét abban a másik bírói eljárásban, amit magának ennek a jogállamisági eljárásnak az érvényességével kapcsolatban indított a magyar és a lengyel kormány (lengyel-magyar semmisségi per). Ezzel kapcsolatban pedig már látszik, hogy nem lesz olyan gyorsan eredménye, mint egyesek remélték és nagy hangon mondogatták is (volt itt szó optimista fél évről is, ehhez képest fél év volt csak arról dönteni, hogy sürgősséggel tárgyalják), szóval az EP soraiban nyilván egyfajta sürgető érzés alakult ki. Teljesen nyilvánvaló volt decemberben, hogy Orbán időt akart nyerni, és azzal az alkuval sikerült is neki, nem akart a 2022-es választások előtt ezzel foglalkozni, pontosabban azt nem akarta, hogy ez téma legyen a kampányidőszakban. Szóval minden esély megvan rá, hogy a Bizottság fenti érvelését a Bíróság csont nélkül elfogadja, megállapítja, hogy a Bizottság nem “köteles” megindítani az eljárást, és vége is a pernek.

(Az egy érdekes kérdés, hogy ha a Bizottság ezzel szemben arra a politikai alkura hivatkozik, hogy megígérték, hogy megvárják a bírósági döntést, akkor bizony lábon lőhetik magukat, de megnyugodhatunk: a Bizottság jogászai nem fognak ilyen hibát elkövetni.)

Ez átvezet minket a politikai problémához. Teljesen érthető, hogy az EP szeretné felgyorsítani, a magyar ellenzéki képviselők pedig optimális esetben még a hazai választási kampány kezdete előtt, vagy azzal egyidejűleg ezt a témát fókuszba helyezni. Ez magyarázza az ő cselekvésüket, és hogy támogatják a Bizottság elleni perindítást. Ennek természetes kommunikációs kelléke, hogy a Bizottságot is Orbán szövetségesévé festik, ugyanakkor ez egy igen leegyszerűsítő álláspont. És amire sokszor szoktam utalni, itt most hatványozottan érvényes: a magyar belpolitika nem döntő szempont az európai politikában. Egy, az EP által megindított per esetében a Bizottság nem Orbán Viktor vagy a magyar ellenzék érdekeit fogja figyelembe venni, ahogy a mostani magatartását sem ezek határozzák meg.

Miért nem indította meg a Bizottság az eljárást eddig? A fentebb már leírt jogi ok mellett van egy sokkal nyilvánvalóbb, egyszerűbb politikai ok: azért nem, mert az volt az alku a tagállamokkal, hogy nem fogja. Ennyi. Szemben a magyar belpolitikával, az uniós politikában a megkötött alku számít. Nem azért, mert az európai politika szebb, tisztességesebb vagy jobb lenne, hanem azért, mert a rendszer így működik, megegyezésekkel, és ha valaki elkezdi felrugdosni azokat, maga a rendszer dől be a végén, válik működésképtelenné – amit senki nem akar. Nyilván ez teljesen értelmezhetetlen olyasvalaki számára, aki nem ismeri mélyen az európai politikát, az uniós intézmények működését, különösen ha az illető a magyar belpolitikában “edződött”, ahol ennek gyökeres ellentéte az alapnorma (olyan is). A témában most aktívkodó EP-képviselők jó eséllyel nem gondolják végig, hogy mibe próbálják belehajszolni a Bizottságot: ha az most hirtelen megindítja a jogállamisági eljárást, a Tanácshoz kell fordulnia, ahol azok a tagállami miniszterek ülnek, amelyeknek vezetői decemberben megállapodtak, hogy nem foglalkoznak ezzel, amíg a bíróság állást nem foglal. A következtetések levonását ráhagyom mindenkire, maradjunk annyiban, hogy a Bizottság nem véletlenül szeretné elkerülni ezt a helyzetet, ki tudja, hogy a tagállami kormányok hogyan reagálnak egy ilyenre. És a Bizottságban azt is végiggondolják, hogy ha nem tartják be az alkut, Orbán és az illiberális cimborái azonnal újabb pert indítanak a Bizottság erről való döntésének semmissége kimondása érdekében, valami olyasmi kiszeramérabávatag pszeudo-jogi érveléssel, hogy “a Bizottság megsértette az alapító szerződéseket azzal, hogy megszegte a szuverén állami vezetők szuverén megállapodását”, aztán lehet várni arra is, amíg Luxembourgban megtalálják a finom nyelvezetet, amivel megint hazaküldhetik őket – de addig is a téma ott fog pörögni az asztalon az orbáni narratíva mentén, ami senkinek nem jó.

És hát azért van itt egy “biztonsági” elem azért. Mégpedig az, hogy a Bizottság fenti, a tagállami kormányokkal kapcsolatos aggodalma jó eséllyel elméleti marad, mivel a gyakorlatban ez a helyzet nem fog előállni az EP által indított per sikeressége esetében sem. Hiszen mire abban megszületne az őt elmarasztaló ítélet, addigra már kipörög a lengyel-magyar semmisségi per is, és a Bizottság végre politikai értelemben büntetlenül is megindíthatja a jogállamisági eljárás(oka)t – amivel persze az EP által most indítandó per maga is okafogyottá válik.

Szóval az Európai Parlament részéről ez a lépés semmilyen konkrét eredménnyel nem kecsegtet, politikai kommunikációs célokat viszont remekül szolgál. Tudja ezt jól persze mindenki, szóval arra nem érdemes számítani, hogy érdemben bármi is megváltozik majd tőle.

Létrejött az Európai Ügyészi Hivatal

A mai nappal megkezdte működését az Európai Ügyészi Hivatal, nem hivatalos nevén az “európai ügyészség”. Ennek alkalmából az index.hu közölt egy cikket, amihez engem is megkérdeztek, ez elérhető itt.

Ennek örömére visszanéztem ezt a 2015. februári interjúmat, ebben az időszakban került először a hazai figyelem érdeklődésének homlokterébe ez az intézmény, amikor az Angela Merkel látogatására időzített civil tüntetésen (aminek az előkészítésében nyilván volt némi szerepem, bár ez nem volt ismert, és az interjút készítő Kálmán Olga sem tudott róla) megjelent az ahhoz való csatlakozás követelése. Az interjúban 3:34-tól van szó erről, valahol szórakoztató, hogy annak idején mennyire ismeretlen volt ez az intézmény itthon, és ehhez képest viszonylag rövid idő alatt mennyire népszerű témává alakult. Ennél már csak az szórakoztatóbb, hogy ha valaki ezt a hat éves (sic!) interjúmat összeveti a tegnapelőtti, ATV Start-os interjúmmal, lényegében ugyanazt mondtam akkor, mint most. Mondjuk, ez sajnálatos “rossz” tulajdonságom, hogy általában mindig ugyanazt szoktam mondani…

A magam részéről nagy érdeklődéssel fogom figyelni, hogy az új hivatal mennyiben váltja majd be a hozzá fűzött reményeket.

Start az Európai Ügyészi Hivatalról

Péntek reggel az ATV Start c. műsorában beszélgettünk egy kicsit az Európai Ügyészségről annak örömére, hogy június 1-el megkezdi működését a szervezet:

Az ATV oldalán található összefoglaló elérhető itt.

Persze sokkal több mindent is el lehet még mondani, akit jobban érdekel a téma, annak javaslom ezt a kb. három éves videót, amit akkor csináltam, amikor Hadházy Ákos egy aláírásgyűjtést szervezett a szervezethez való csatlakozást elősegítendő:

Vakcinák kérdése Semjén Zsolt fura értelmezésében

Szórakoztató tud lenni, amikor Semjén Zsolt megszólal. Olyankor gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy magától nyomja, lelkesedésből, vagy egyezteti előtte a kommunikációs központtal. Nemrég például arról beszélt egy online konferencián, hogy Magyarország csak azon országok védettségi igazolványát fogja elfogadni, amelyek kölcsönös alapon a magyar oltásokat elfogadják. Ezzel ugye arra a problémára próbált reflektálni, hogy miközben Magyarország nem akar igazodni valamiféle egységes EU-s oltási rendhez, egyre inkább látszik, hogy emiatt több uniós tagállamban nem járnak majd a könnyítések az uniós ügynökség által nem jóváhagyott vakcinákkal oltott magyarok számára.

Erről kérdezett a Klubrádió Reggeli gyors című műsora, aminek azért örültem, mert nem csak arról sikerült beszélni, van-e egyáltalán értelme annak, amit Semjén mondott (nem sok), de egy-két másik fontos dolgot is sikerült egyenesbe tenni. A beszélgetés hangfelvétele itt elérhető.

A “magyar oltás”

Első problémám az, hogy még az sem világos, hogy Semjén Zsolt mire gondol, amikor a “magyar oltások” elfogadásáról beszél. Vajon ez azt jelenti, hogy ha majd lesz “magyar fejlesztésű vakcina” (amúgy: most már minek?), és azt nem fogadják el, akkor azzal szemben akarunk kormányzati ellenintézkedéssel? Mire eljutunk oda, addigra simán lehet, hogy vége lesz a koronavírus járványnak. Plusz, ezzel arra utalna Semjén, hogy ha lenne/lesz magyar koronavírus-vakcina, azt – hasonlóan a kínai elvtársakhoz – be sem nyújtanánk az Európai Gyógyszerügynökséghez (EMA) jóváhagyásra és európai szintű engedélyeztetésre? Na. Ne. Az ugye azt jelenené, hogy azt nem forgalmazhatnánk az EU-ban, ennyire ostoba élő ember nem lehet.

“Vakcinák háborúja”, sokadik epizód

Sokkal inkább a jelenlegi oltóanyagokkal kapcsolatos szabályozásokra gondolhatott, így nézve viszont teljesen értelmetlen a kijelentés. Azaz, ha egy másik állam nem engedi be a kínai vagy orosz vakcinával oltott magyarokat, akkor mi sem fogadjuk el annak az országnak az alkalmazott oltásait. Ezzel az a gond, hogy nem nyugat-kelet tengely mentén tesznek különbséget a vakcinák között, hanem aszerint az objektív mérce szerint, hogy melyik kapott engedélyt az EMA-tól, és melyik nem. Az uniós tagállamok többnyire olyan vakcinákkal oltanak, amik bírnak ezzel az engedéllyel – amelyik vakcina viszont megkapta ezt, és oltanak is vele, azt Magyarországon is használják. Az pedig még a magyar jog alapján sem lehetséges, hogy azokat az uniós polgárokat diszkrimináljuk, akik ugyanazt a vakcinát kapták, mint a magyarok. Leegyszerűsítve: az EU-ban ugyanazokat a vakcinákat alkalmazzák, mint nálunk, plusz nálunk ahhoz képest két pluszt is (Szputnyik és Sinopharm) – egyszerűen nem áll elő olyan lehetséges felállás, hogy valaki egy uniós tagállamból olyannal érkezzen, ami nálunk nem, ott pedig bír engedéllyel. Ebből az következik, hogy ha valakit, aki olyan oltást kapott, ami nem rendelkezik uniós engedéllyel, csak a megszokott eljárással engednek be egy országba (azaz negatív teszttel, vagy karanténnal), úgy azokkal az országokkal szemben Magyarország nem tud mit csinálni, hiszen a nemsokára jó eséllyel hatályba lépő uniós vakcinaútlevél alapján kötelesek leszünk elfogadni minden EMA által jóváhagyott vakcinát, orosz vagy kínai vakcina esetében pedig nem tudunk különbséget tenni a magyar és nem magyar állampolgárok között.

A bilaterális vakcina-elfogadások kérdését amúgy kb. egy hete egy külön Facebook-posztban körbejártam már egyszer, csak érdekességképpen teszem ide:

Ha a kormány tényleg bevezetné azt, amit Semjén felvetett, annak sokféle jogi következményei lehetnek. Tuti bukó vesztés lenne egy megindított kötelezettségszegési eljárás végén, vagy ha a be nem engedett uniós polgár a magyar egyenlő bánásmód hatósághoz, a bírósághoz, vagy végül Strasbourghoz fordul. Komolyan azt gondolom, hogy ez az ötlet onnan jött, hogy Semjén szuverénra itta magát Hubertusból, biztos vagyok benne, hogy nincs e mögött valós kormányzati szándék.

A WHO “engedélye”

Külön örültem, hogy végre tudtam egy kicsit beszélni róla, hogy félreértés, hogy a WHO “engedélyezte” volna a Sinopharmot, bár lassan teljesen mindegy, az egész sajtón megint átment a kormánypropaganda narratívája, lényegében ellenállás nélkül.

A WHO nem engedélyező hatóság, a részes államok soha, semmilyen ilyen jogosítványt nem adtak át neki, kifejezetten vicces, hogy a szuverenitásra oly’ nagyon kényes Orbán-kormány mégis azonnal ilyesmi jogosítványokat hazudik neki. Ahogy ezt kb. két hete megírtam a FB-on is, vajon miért nem teszik ezt más témákban is:

Ez a sokat emlegetett “vészhelyzeti engedély” pusztán azt jelenti, hogy az annak keretében elfogadott gyógyszereket, oltásokat berakhatják a harmadik világ országainak és az ún. “bukott államoknak” szánt segély- és egyéb csomagokba, azaz leginkább ez egy belső ENSZ-engedély arra, hogy használják ezeket ott, ahol nincs állami engedélyező hatóság, mert pl. kormányzat sincs. Na most én elég sokat kritizálom az Orbán-kormány folyamatos PR-kormányzását, de azért olyan mélységbe még szerintem sem jutottunk, hogy ezekkel az államokkal kell egy kategóriában értelmezni magunkat, ennyire azért nem rossz a helyzet. A többi EU-tagállam tekintetében meg pláne nem, szóval minden olyan magyar kormányzati mondás, amely szerint a “WHO-engedély” kiváltja az uniós engedélyt, egyszerűen hazugság.

De hát nekünk már csak ez jutott, úgy tűnik.

Klubrádió – Para-Kovács Imrével

Csütörtök reggel a Klubrádión Para-Kovács Imrével beszélgettünk az uniós vakcinaútlevél helyzetéről, jogállamisági és korrupciós kérdésekről. Idő és lehetőség is volt kifejteni a dolgokat, ritka élmény.

Itt visszahallgatható:

A “vakcina-útlevél” kérdései és a légiipar – az Aeropark vlogján

Nagyon nagy élmény volt számomra, hogy pár napja az általam nagyon kedvelt Aeropark videoblogon beszélgettünk egy kicsit a koronavírus és az előkészületben lévő vakcina-útlevél lehetséges hatásairól. Különösen jó volt, hogy kivételesen ennek a kérdésnek a kérdező nem igazán a politikai aspektusaira volt kíváncsi, hanem az iparági hatásaira – ami számomra is örömmel fogadott változatosságot jelentett. Plusz maga a kérdező, a blogot készítő Kránitz Balázs is régi kedves ismerős, akivel még újságíró minőségében találkoztunk először jó pár évvel ezelőtt.

A videó itt megnézhető:

Időközben amúgy alakul az élet a vakcina-útlevél körül. Már a videó elkészítése és közzététele után jelentette be a horvát kormány, hogy bármilyen tagállami oltási igazolványt elfogadnak – logikusan, alkalmazott oltóanyagra figyelem nélkül, az uniós dokumentumot be sem várva. Érdemes rögzíteni, hogy ezt az egyes tagállamok mindentől függetlenül megtehetik, alkalmazhatnak egyoldalúan bármilyen könnyítést – hiszen az uniós vakcina-útlevél célja az, hogy a szigorítási feltételeket egységesítse, nem pedig a könnyítéseket. Tehát ha egy tagállam úgy dönt, hogy neki annyira kell a turista, hogy ő mindent elfogad, akkor azt szabadon megtehetik, így az ő esetükben akár teljesen felesleges is lehet a készülő uniós dokumentum.

Bundesverfassungsgericht: upsz, megint megtettem…?

Nem véletlenül szeretik az uniós jog művelői a német Alkotmánybíróságot… A nemrég közzétett döntése várhatóan megint okoz majd némi feszültséget az európai politikában.

Miről is van szó pontosan? A karlsruhei testület úgy döntött, hogy érdemi vizsgálat tárgyává fogja tenni a tavaly decemberben, az uniós hét éves költségvetéssel együtt elfogadott ún. “saját források” határozatot, ami a koronavírussal kapcsolatos mentőcsomaghoz szükséges – és amíg azzal nem végez, addig nem engedi annak ratifikációját a szövetségi elnök számára. Ezt egy előzetes alkotmányossági ellenőrzésként kell elképzelni (ilyenre a magyar Alkotmánybíróság is rendelkezik hatáskörrel), és azért lehetséges, mert ez az uniós határozat olyan, kivételes jogszabályfajta, amihez az uniós alapító szerződések alapján szükséges a tagállamok megfelelő ratifikációja, azaz megerősítése is.

Mi lehet ennek a következménye? Hogy tolódik annak elfogadása, azaz a bíróság vizsgálatának végéig nem indulnak be a csomagban előirányzott kifizetések. Tragédia ebből nem lesz, az EU maga nem bénul le – hasonlóan a hétéves költségvetéshez, az új szabályok hatályba lépéséig az előzőek maradnak hatályban. De bizonytalan ideig nem lehet számítani azokra az összegekre, amikkel a magyar kormány (hasonlóan több más tagállamhoz) számol.

Ami viszont kifejezetten érdekes kérdésnek tűnik jelenleg, hogy vajon a német Alkotmánybíróság milyen tárgyú vizsgálatot végez majd. A beadványozók álláspontja szerint ugyanis a határozat az alapító szerződésekkel ellentétes, így ha Németország azt megerősíti, azzal saját nemzetközi jogi kötelezettségeit sérti meg, így az alkotmány-ellenes lenne – ugyanakkor az uniós jogon belüli koherencia-zavarok vizsgálatának feladatát idáig a luxembourgi Európai Unió Bírósága folyamatosan fenntartotta magának. Persze pont a német alkotmánybíróságot ez eddig sem nagyon zavarta, emlékezetes lehet még a tavaly májusi összezörrenés a két testület között.

Mindazonáltal ez a helyzet nem tűnik annyira veszélyesnek és feloldhatatlannak – még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a vizsgálat során Karlsruhe előzetes döntés kérésének formájában játékba hozza Luexembourgot, azaz megadja neki a lehetőséget, hogy ő maga foglaljon állást a határozat szövege és az alapító szerződés hivatkozott 311. cikke összhangja tekintében.

Kíváncsian várom a folytatást…

Azonnali – podcast beszélgetés a Bizottság “vakcina-útlevél”-javaslatáról

Még március 17-én beszélgettünk az Azonnali podcast csatornáján a leendő vakcina-útlevélről, annak apropóján, hogy a Bizottság végre-valahára közzétette a szövegszerű javaslatát. Ahogy az várható volt, a Bizottság végül megoldotta, hogy ne kelljen állást foglalnia az EU által jóváhagyott vagy jóvá nem hagyott oltóanyagok kérdésében , azt egyszerűen átpasszolta a tagállamoknak.

A beszélgetés során megbeszéltük, hogy mi van a javaslatban, mennyi idő alatt lehet abból jogszabály, és még néhány csatlakozó kérdést. Itt meg lehet hallgatni:

https://azonnali.hu/podcast/20210320_aki-az-eu-n-belul-biztosan-szabadon-akar-utazni-nem-mindegy-mivel-oltat

A mai napon megjelent ugyanott egy újabb írás, amiben körbejárták a kérdést a magyar EP-képviselők körében is, ezt is érdemes elolvasni.

A Fidesz-EPP szakítás után – lehetséges hatások

Pár napja került sor egy online beszélgetésre a második kerületi Demokratikus Koalíció szervezésében, aminek során a Fidesz és az Európai Néppárt immár véglegesnek tűnő szakítása utáni helyzetről beszélgettünk Nagy Eszterrel.

A Zoom-on rögzített beszélgetésről készült videó itt elérhető:


Korábbi bejegyzések a Fidesz-EPP viták témájában:

Betöltés…

Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.