Kémjátszma vagy narratívaharc?

Ma kora reggel a Klubrádióval beszéltem a napjainkban hangos témáról, hogy Szijjártó Péter Lavrov orosz külügyminiszterrel egyeztet az Európai Unió Tanácsa üléseinek szüneteiben, és ahogy a kormány hazaárulással meg miegyébbel vádolja Panyi Szabolcs újságírót. Bár pokoli torokfájással ébredtem, azért sikerült valamit kipréselni magamból. Előtte a 24.hu oldalon jelent meg egy beszélgetés, amit hétfőn, a prágai óráim közti szünetben rögzített a szerző.

A klubrádiós beszélgetés itt hallgatható meg, a 24.hu itt érhető el.

A továbbiakban foglalkozom még ezzel a témával (különösen annak büntetőjogi aspektusaira, amikre itt csak utalás szinten tértem ki), addig is utalnék egy kb. két éve megjelent elemzésemre, ami az EU kémkedéssel szembeni védtelenségéről szól. Az alap probléma itt is jelen van: bár a különböző uniós szabályozók így-úgy meghatároznak bizonyos minősítéseket (“titkosításokat”), de ezeknek jelenleg semmilyen eljárási-intézményi védelmi előírásai és módszerei nem léteznek.

Bukni fog Várhelyi Olivér a brüsszeli kémügy miatt?

Ma reggel a Klubrádió Reggeli gyors c. műsorában Várhelyi Olivér sorsa is szóba került. Belebukhat-e a kirobbant kémbotrányba?

Ezzel kapcsolatban elmondtam, hogy igen, elvileg a Bizottság elnöke egyenesen nem rúghatja ki a biztost, akivel neki valami baja van, hiszen azt az alapító szerződések nem teszik lehetővé. Viszont tartalmaznak arra egy rendelkezést, és ennek gyakorlati alkalmazására már sor került korábban, amely szerint ha a Bizottság elnöke felszólítja lemondásra az adott biztost, akkor ő arra köteles (EUSZ 17. cikk).

Tehát erre van lehetőség, egyfajta “közvetett” kirúgásra, ám valószínűleg nem fog megtörténni, mégpedig politikai okokból. Minden tagállamnak joga van delegálni egy biztost, és ha most Ursula von der Leyen eltávolítja Várhelyi Olivert emiatt a balhé miatt, akkor a magyar kormánynak joga van delegálni valaki mást – és érzésem szerint Ursula von der Leyen ezt a játékot nem akarja megnyitni, ugyanis akkor Orbán Viktor térfelén fog pattogni a labda, ami a 2026-os választási kampányra ráfordulva Orbán Viktor számára talált pénz – amit senki nem akar neki megadni. (Arról nem is beszélve, hogy mekkora magas labdát jelentene ez az Európai Parlament számára, amitől von der Leyen sokkal jobban tart, mint Orbántól, és akinek megerősítési joga van a biztosok tekintetében.) Abszurd módon jelenleg ez biztosítja azt, hogy Várhelyi Olivért nem fogja lemondásra felkérni a bizottság elnöke, plusz a tippem az, hogy ez a helyzet inkább arra ad majd lehetőséget, hogy “kézhez szoktassa” Várhelyit. Megkegyelmez neki, amivel lényegében átfordítja az ürgét a saját szolgálatába.

Aztán, hogy Orbán egy esetleges 2026-os választási veresége milyen helyzetet állít elő, azt majd meglátjuk akkor… Az biztos, hogy nagyon nem szokás az egyes kormányok által delegált biztosokat az otthoni politikai helyzet változása okán hazadobálni, viszont az is tény, hogy olyan sem volt idáig, hogy egy biztosról kiderült, hogy korábban az EU elleni hírszerző központok rezidentúra-főnökeként működtek. És Várhelyi mondhat, amit akar, ez tény. Legfeljebb most majd von der Leyen taktikai okokból úgy csinál, mint aki elhiszi neki.

A beszélgetést itt lehet meghallgatni.

A nemzetbiztonsági szűrésekre és minősítésekre vonatkozó kormányzati javaslatokról

Ma a Hit Rádióban lehetőségem volt kicsit bővebben beszélni a címben jelzett témáról. Két törvényjavaslatról van szó, az egyik a nemzetbiztonsági átvilágítás szabályait módosítja, a másik pedig a minősített adatok automatikus felülvizsgálatát törli el.

Amikor meghallottam a hírt, az első reakcióm nem volt különösebben támogató, sőt. Rögtön az jutott eszembe (és ennek pl. a faszbukkon rögtön hangot is adtam, mindenki legnagyobb örömére), hogy annak idején, amikor a friss kétharmados többségű kormány ennek a témának is nekiállt és eltörölte az “A” és a “B” típusú átvilágítást, ergo mindenkire a “C” típusút kellett tolni, sokan megmondták nekik, hogy nem lesz rá kapacitása az erre a feladatra rendelt Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak, szóval ezt nem kéne csinálni, baromság. Persze ez nem számított, akkor is csinálták. Az ezzel kapcsolatos legkomolyabb aggodalom akkor az volt, hogy ha ebben az időszakban nem építettek be mindenhova mindenkit azok, akiknek a másik oldal(ak)on az a dolga (kihasználva az ekkor keletkezett hézagokat), akkor semmikor. Majd erre most a kormány vissza akarja állítani az egészet. Mi értelme volt az egésznek akkor? Jó kör volt…

Azért utána egy kicsit módom volt gondolkodni rajta (plusz alaposabban belenézni az előterjesztésekbe), és bár sokat nem javult a véleményem az egészről, azért egy jót tudtunk beszélgetni az egész témáról.

Megnézhető itt: