Pár napja volt egy érdekes beszélgetés a CEU budapesti helyszínén annak alkalmából, hogy formát öltött az Alaptörvény tizedik módosítása, amely (újra) megváltoztatja a veszélyhelyzeti állapot feltételeit, aminek “köszönhetően” már egy szomszédos országban zajló háború is elegendő annak bevezetéséhez.
Alapvető fontosságú kérdés, hogy ez milyen hatással lehet a szabadságjogokra nézve, illetve hogy milyen eredményeket vár a kormány ettől. Kapcsolódik ehhez, hogy milyen politikai és társadalmi reakciókra lehet számítani, hogyan fognak ez ellen fellépni az intézkedéseket ellenzők, ha fellépnek egyáltalán…
A beszélgetés résztvevői Bősz Anett (Demokratikus Koalíció), Gáspár Kristóf (Paradigma Intézet), Pásztor Emese (Társaság a Szabadságjogokért) illetve Vasali Zoltán (IDEA Intézet) voltak. Én a beszélgetés felkért moderátoraként működtem közre, e szerepben viszonylag gyakorlatlanul, ennek megfelelően voltak némi bénázásaim (miközben próbáltam nem átesni az előadói/résztvevői szerepkörbe), amik miatt külön elnézést is kérek… 🙂
Tegnap reggel a Klubrádión Mérő Vera vendégeként “Reggeli személy”-ként szerepeltem. A téma – mint a címből is látszik – az Orbán-kormány és az EU viszonya volt, e kérdés aktualitásairól is kezdtünk beszélni, de utána fokozatosan sikerült átcsúszni a magyar belpolitika területére…
Az amúgy jó hangulatú beszélgetés itt meghallgatható:
Egy, az Amnesty International által pár napja közzétett jelentés szerint a Harkivban zajló műveletek során az orosz erők több esetben is alkalmaztak kazettás bombákat, aminek következtében civilek haltak, vagy sebesültek meg.
Ezzel kapcsolatban kérdezett ezekről a fegyverekről a HírKlikk, amiből egy hosszabb interjú lett. Meg kell mondanom őszintén, jól esett végre a hazai médiának a legszűkebb szakterületemhez tartozó témáról beszélni… Értem én, hogy a többséget annak politikai összefüggései okán az EU szankciós meg egyéb politikái és hasonló témák érdeklik, ugyanakkor ez legalább olyan fontos.
The open Russian aggression against Ukraine during February of 2022 has not only opened the usual questions of armed conflict situations, but also has applied tense pressure on new institutions of international law and European legal-political cooperation. Not often can we see the worst of international relations (actual use of force and armed violence) testing the best of international relations (multilateral cooperation in the framework legal-political organisations) on the European continent, where most countries are proud of being an active supporter of international organisations like the International Criminal Court.
How can the existing legal-political-institutional framework handle this conflict situation, and most importantly, the violations taking place during that? Is Europe, are the European institutions capable of providing stronger enforcement, or is this only an illusion?
Speakers: Aleksandr Popov (Estonian Military Academy): General respect for international treaties and the possibility to limit use of force Agnieszka Bieńczyk-Missala (University of Warsaw): Refugees of the conflict, with special attention paid to the Polish situation Justinas Žilinskas (Mykolas Romeris University, Vilnius): Criminal responsibility based on the Ukraine Criminal Code Milan Lipovský (Charles University, Prague): Ad hoc tribunal for the crime of aggression. Good or bad idea? Evhen Tsybulenko (Kyiv International University / TalTech Law School, Tallinn): Genocide and the possibility of new international criminal fora Beatrice Onica Jarka (coordinator of the Romanian Competition of International Humanitarian and Refugee Law – Nicolae Titulescu): Measuring the impunity for international crimes: Scene of Crime – Ukraine Tamás Lattmann (C4EP / University of New York in Prague / Tomori Pál College, Budapest): The role of the EU and European organisations
Az Élet és Irodalom tegnapi számában megjelent az írásom, amiben a vétójoggal kapcsolatos kérdéseket járom körül. Egyre inkább előtérbe kerülnek ugyanis az olyan javaslatok, amelyek uniós szinten a tagállamokat bizonyos kérdésekben megillető vétójog eltörlését követelik, de érdemes emlékeztetni rá, hogy ez ugyanígy évtizedek óta téma az ENSZ Biztonsági Tanácsa kapcsán is.
Tegnapelőtt késő este érkeztem haza a prágai, majd a bécsi egyetemi dolgaimból, majd másnap reggel megkeresett az ATV Híradója, hogy tudunk-e beszélni a Spiegel által belebegtetett uniós büntetővám lehetőségéről. Ennek az lenne a lényege, hogy az elfogadott uniós kompromiusszum alapján Magyarországgal együtt néhány tagállam továbbra is importálhatna orosz kőolajat és kőolajtermékeket vezetékeken keresztül, de e mellett az EU alkalmazna egy olyan büntető vámot, ami lényegében azt piaci alapon tenné értelmetlenné – és amit a magyar kormány nem tud megvétózni.
Ez nem vadonatúj ötlet, csak érdekességképpen, már én magam is utaltam ennek létezésére egy május 26-i, brüsszeli tartózkodásom okán Skype-on keresztüli interjúmban, ahol az akkor még folyamatban lévő vita kapcsán merült fel az a kérdés, hogy meg lehet-e kerülni a magyar kormány vétójogát. Ekkor említettem, hogy van ilyen elképzelés is, de…
És akkor most érdemes visszatérni a “de” részre, ami akkor idő- és relevancia vélt hiányában nem akartam kifejteni. Most sem érzem egy ilyen büntetővám bevezetését feltétlenül reálisnak, de mivel egyre erősödnek a körülötte szerveződő hangok, érdemes annak lehetőséges következményeit is körüljárni, és erre törekedtem a tegnapi interúban is (nem a leginkább kipihent, és egészségügyileg sem teljesen tökéletes állapotomban):
Amit érdemes erről kicsit bővebben tudni: az uniós jogalkotás soha nem a levegőben lóg. Mindenhez megfelelő jogalap, majd az annak megfelelő eljárás alkalmazása szükséges.
Az Oroszország elleni uniós szankciók tekintetében azért van minden tagállamnak vétójoga, mert ez a kérdés nem tartozik az uniós hatáskörök közé. Azokban, amelyek viszont igen, az uniós döntéshozatal és jogalkotás során nincs vétójog, ott a Tanácsban minősített többséggel hozhatnak döntést a tagállamok, az alapító szerződések rendszerében pedig két ilyen terület van, ami most releváns lehet: a közös kereskedelempolitika és az energiapolitika. Ugyanakkor mind a kettő esetében érdemes lehet előre rögzíteni, hogy a helyzet nem olyan egyszerű, mint amennyire a kormánnyal nem szimpatizálók közül sokan láttatni szeretnék.
Az Európai Bíróság gyakorlata szerint problémásnak látszik, ha az EU szankciós politikát próbál kereskedelempolitikává csomagolni – ez a bíróság szemében kb. ugyanúgy átlátszó, mint ahogy a kormány a magyar rendszámnak biztosított hatósági áras benzint próbálja szociális intézkedésnek eladni. Az energiapolitika területén pedig maga az alapító szerződési szöveg rögzíti az uniós energiapolitika céljait, és mivel azok között a behozatal szabályozása nem szerepel, sőt, az kifejezetten rögzíti a “a tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására” és kimondja, hogy az e fejezet alapján elfogadott intézkedések “nem befolyásolhatják a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét”, kérdéses, hogy e tekintetben ez a rész egyáltalán felhívható-e.
A lényeg, hogy bármelyik alapon születik uniós jogszabály, mind a két esetben megkerülhető egy orbáni vétó, de mind a két esetben számítani kell arra, hogy a magyar kormány az EU Bíróságához fordul az elfogadott uniós döntéssel szemben, és jó esélye van, hogy nyerjen. Számomra nagyon kérdéses, hogy az Európai Bizottság vállal-e ilyen kockázatot, valamennyire ismerve annak gyakorlatát. Ennek megfelelően én úgy gondolom, hogy nem lesz ilyen – nem biztosan állítom, csak úgy gondolom.
Össz-európai szempontból az Európai Bizottságnak ugyanis nem Orbán Viktor fegyelmezése a fő ambíciója, és a számára nyújtott engedmények össz-európai szempontból még mindig nem annyira jelentősek, hogy azok össz-európai célokat veszélyeztessenek. Az pedig pláne nem zavarja a Bizottságot, hogy közben Magyarországon ő folyamatosan az állandó győztesnek, Európa új és valódi vezetőjének adja el magát, mindezek a dolgok a határainktól nyugatra tényleg csak azokat a politikusokat érdeklik, akik ezt otthon a saját politikai érdekeikre tudják fordítani, jelesül örülnek neki, hogy van kire mutogatni elrettentő példaként, valamint a saját választóik ijesztgetése céljából.
Lattmann Tamás honlapja 