Előadásom egy nemzetközi konferencián

Tegnap érdekes konferencián vettem részt, illetve adtam elő az egyik vezető litván egyetem, a Mykolas Romeris University (MRU) szervezésében. A koronavírus-helyzet miatt sajnos online formában megtartott konferencia tárgyát a 70 éve elfogadott Emberi jogok európai egyezménye, valamint az arra épülő strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata adta, az egyetem nemzetközi és európai jogi intézete szervezésében.

Az előadásom, amire a program némi átszervezése okán végül a strasbourgi bíróság litván bírája, illetve a litván alkotmánybíróság jelenlegi elnöke után került sor, azt a kérdést próbálta körbejárni, hogy vajon a strasbourgi bíróság az egyezmény alapján alkalmas lehet-e a múltban (az egyezmény létrejötte előtt) az államok által elkövetett, a mai értelmezésünk szerint egyértelműen emberi jogsértőnek tekinthető cselekményekkel szembeni fellépésre, vagy azok hatásainak enyhítésére.

Az egész konferencia elérhető a YouTube-on, az én előadásomra 1:35 magasságában kerül sor (majd utána a kommentekre), de érdemes a többi előadásra is ránézni:

9/11

A 2001. szeptember 11-i terrorista támadásokra emlékezve ma reggel a Heti TV Pirkadat című műsorában beszélgettünk Breuer Péterrel a támadásokról, azok nemzetközi jogi hatásairól és következményeiről.

Ahogy az adásban is említettem, a 2012-ben megvédett PhD-disszertációm témáját is ez a kérdés határozta meg, egészen pontosan az, hogy milyen nemzetközi jogi hatásai és problémái állnak elő annak, ha egy állam fegyveres erő alkalmazásával reagál a terrorista támadásokra. Ezt utána 2017 elejére jelentősen átdolgoztam és kiegészítettem pl. az Iszlám Állam megjelenése és tevékenysége okozta új elemekkel (ehhez kapcsolódó egyes részek megjelentek angolul pl. itt és itt).

Az elkészült kéziratot leadtam az NKE felé vezetői kérésre, mert a formálódó egyetemi kiadó számára kéziratokat szerettek volna biztosítani, én pedig – mondhatjuk, naívan – szívesen járultam hozzá, hogy az NKE oktatójaként minőségi munkával gazdagítsam az új, a téma szempontjából releváns, a biztonságpolitikát és a hadviselés jogát szinte kizárólagosan oktató felsőoktatási intézmény portfolióját. Na, ebből a kéziratból három év alatt nemhogy könyv nem jelent meg, de az intézményre és az ott uralkodó állapotokra jellemző, hogy még 2019 őszén tőlem kérdezte meg az illetékes kari vezető (ekkor már sorrendben talán a negyedik a kézirat leadása óta), hogy mit tudok róla. Akkor sem tudtam róla semmit, ahogy nyilván most sem, a különbség az, hogy most már nyilvánvaló okokból nem is érdekel. A terveim szerint a támadások jövőre esedékes 20. évfordulójára meg fog jelenni, újabb kiegészítésekkel és átdolgozásokkal, és az egészen biztos, hogy az NKE-nek semmi köze nem lesz hozzá, különös tekintettel arra, hogy szerzőként semmilyen szerződést nem írtam alá senkivel, ami ezt megakadályozhatná…

Két izgalmas beszélgetés a MultiLATerál műsorában

A múlt héten és ezen a héten két érdekes beszélgetést rögzítettünk az HBC News csatornájára az általam jegyzett MultiLATerál műsorba, két olyan vendéggel, akik a területükön olyan szakértelemmel és tapasztalattal rendelkeznek, ami miatt mindenképpen érdemesnek gondoltam megszólaltatni őket, és nagyon örültem neki, hogy elfogadták a felkérésemet.

A műsor 2020. július 2-i adásában a külpolitikai döntéshozatal és az előkészítő munka kérdéseiről beszélgettem Rácz Andrással, feltérképezni próbálva többek között a jog szerepét és jelentőségét ezekben a helyzetekben. Rácz András történész-politológus. Doktori disszertációját 2008-ban védte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Szakterülete Oroszország és a poszt-szovjet térség államainak kül- és biztonságpolitikája. Dolgozott külpolitikai elemzőként többek között Washingtonban, Vilniusban és Helsinkiben. Jelenleg a Berlinben működő Német Külpolitikai Társaság (DGAP) kutatója, emellett pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa.

2020. július 9-én pedig Bugár-Buday Orsolya társaságában a többnyelvűség kérdését jártuk körbe, egészen pontosan azt, hogy tolmácsok és fordítók milyen szerepet töltenek be a nemzetközi (és az európai) jog világában. Bugár-Buday Orsolya szakfordító, szinkrontolmács, oktató, a Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete (MFTE) tagja. 2004-ben a Multi-Data fordítóirodában kezdte pályafutását, ahol uniós joganyagot fordított és lektorált. Ezt egy hároméves brüsszeli tartózkodás követte, amelynek során az Európai Parlament tolmácsaként dolgozott. 2007 óta szabadúszó, elsősorban – de nem kizárólag- az Európai Unió intézményeinek nyújt fordítási és tolmácsolási szolgáltatásokat, 2019 tavasza óta pedig az ő ötletére együtt szervezzük az EU jog workshop program-sorozatot.

Srebrenica 25 éves évfordulóján

„Krstic tábornok, kérem álljon fel!

A bírói tanács nem vonja kétségbe, hogy Ön hivatásos katona, aki szereti munkáját. A bírói tanács elfogadja, hogy nem egyetértéssel hozta meg a döntést, hogy civilek és fegyvertelenek ezreit végezze ki. Valószínűleg valaki más döntött úgy, hogy elrendeli az összes harcképes korú férfi kivégzését.
Mindazonáltal Ön bűnös, Krstic tábornok.
Bűnös abban, hogy tudatosan részt vett az ENSZ által kijelölt biztonságos övezet elleni, 1995. július 6-án végrehajtott támadás során a srebrenicai nők, gyermekek és idősek szervezett kényszer-áttelepítésében.
Bűnös bosnyák muszlimok ezreinek 1995. július 10 és 19 közötti megölésében, került sor e gyilkosságokra akár elszórtan Potocariban, akár pedig szervezett tömeggyilkosságok formájában. Bűnös bosnyák muszlimok leírhatatlan szenvedésében, mind amelyeket Potocariban okoztak, mind pedig amelyek a kivégzések túlélőiben élnek tovább. Bűnös a srebrenicai bosnyák muszlimok üldöztetéséért. Tudván azt, hogy a srebrenicai nőket, gyermekeket és időseket elszállították, bűnös a harcképes korú férfiak összességének tömeges kivégzésére irányuló terv elfogadásában. Így Ön népirtásban bűnös, Krstic tábornok.
Hogy megállapítsuk a megérdemelt büntetést, természetesen figyelembe kell vennünk a bűncselekmény rendkívüli súlyát. Ugyanakkor szerettünk volna arra is rámutatni, hogy a volt Jugoszlávia területén elkövetett bűncselekményekért természetesen vannak olyan személyek, akik nagyobb felelősséggel viseltetnek, mint Ön.
Ezen a ponton szeretnék tenni egy személyes észrevételt. Kant azt mondta, hogy ha az igazságot figyelmen kívül hagyjuk, életünk e világon értéktelenné válik.
Hiszem, hogy fontos a különbségtétel a lehetséges kollektív felelősség és az egyéni felelősség között. A törvényszéket nem azért hozták létre, hogy a kollektív felelősség lehetőségével foglalkozzon. Minden e bíróságon általam tárgyalt ügyben számomra az volt az irányadó, hogy megállapítsuk, a bemutatott bizonyítékok elégségesek-e ahhoz, ahogy azok alapján a vádlottat bűnösnek találjuk. A vádlott, nem pedig egy nép felett ítélkezem. Igen, a volt Jugoszlávia területén civilek elleni támadások történtek. Igen,tömeggyilkosságokra és üldöztetésre került sor. Igen, e bűncselekmények egy részét szerb erők követték el. Ám, hogy egy nagy humanistára utaljak, úgy vélem, hogy mind e gonoszság azonosítása a szerbséggel a szerb nép megsértése,és a civil társadalom elárulása lenne. Ám ugyanilyen szörnyű lenne, ha nem adnánk nevet a gonosznak, mert az ugyanúgy a szerbek sérelmét jelentené.
1995 júliusában, Krstic tábornok, Ön személyében paktált le a gonosszal.
Emiatt találja Önt bűnösnek ma a bírói tanács, és ítéli negyvenhat évszabadságvesztésre.
A bíróság ezennel visszavonul.”

A fentiek Almiro Rodrigues, tanácselnök bírótól hangzottak el, Hágában, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 1993-ban felállított Nemzetközi Törvényszéken, 2001. augusztus 2-án, a Krstic-ügy ítéletének kihirdetésekor. A modern jogtudomány egyik legfontosabb ítéletének meghozatalakor a bíró egyértelműen utalt arra, hogy nem a vádlottat, a katonát tekinti „fő” bűnösnek. A fő felelősök, Radovan Karadzic boszniai szerb politikai vezető, és Ratko Mladic katonai főparancsnok akkor még szabadlábon voltak, jelenleg ugyancsak vádlottként állnak a törvényszék előtt, ügyükben 2014 során várható jogerős ítélet.

A Krstic tábornok ügyében hozott elsőfokú ítéletet a törvényszék fellebbviteli tanácsa 2004-ben harmincöt évre enyhítette, ami a vádlott életkorát tekintve az ő személyes szempontjából majdnem lényegtelen változtatásnak tekinthető. Az ítélet letöltésére egy brit börtönbe szállították. 2010 májusának egyik éjszakáján három, emberölés miatt már amúgy is életfogytiglani szabadságvesztését töltő muszlim vallású elítélt pengékkel támadt rá, súlyos sérüléseket okozva neki. A még csak nem is személyes élményekből táplálkozó bosszúvágy arra vezette őket, hogy hárman támadjanak egy hatvankét éves, műlábbal élő emberre, mert annyit tudtak róla, hogy„muszlimokat ölt”. Félniük pedig már nem volt mitől, az eset miatt újonnan kiszabott büntetésük semmit nem rontott jó eséllyel már amúgy is reménytelen helyzetükön.

A katonák tetteinek következményei vannak, jogi és nem jogi következményei egyaránt. Hogy ezeket a következményeket bíróság, a közvélemény,vagy egy feldühödött bosszúálló érvényesíti, azoknak az erkölcsi normáknak a szempontjából majdnem mindegy, amely normák mentén a katonáknak tevékenykedniük kell. A hadijogi szabályok legfontosabb célja, hogy morális minimumként szabják meg ezeket a magatartási szabályokat, ezért ezek oktatása elválaszthatatlan a katonai felkészítéstől. Ám ami az oktatásnál talán még fontosabb, az azoknak a kognitív képességeknek a kialakítása, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a katonai vezetők saját további fejlődésüket, illetve beosztottaik felkészítését biztosítani tudják.

Lattmann Tamás: A katonai vezetői képzésekben megszerzendő jogi kompetenciák, különös tekintettel a nemzetközi hadijogi aspektusokra. In: Krajnc Zoltán (szerk.): A katonai vezetői-parancsnoki (harcászati vezetői) kompetenciák fejlesztésének lehetséges stratégiája. Budapest, NKE HHK, 2014. 213-231. o.

A tanulmány teljes szövege itt elérhető.

Előadás a Magyar Biztonsági Fórum X. konferenciáján

Tegnap az a megtiszteltetés ért, hogy előadást tarthattam a Magyar Biztonsági Fórum X. konferenciáján. Az előadás tárgya a szervezők felkérésére az volt, hogy járjuk körül röviden, milyen lehetőségeket, módszereket ismer a nemzetközi és az európai uniós jog például a mostani, koronavírus által okozott, és hasonló jellegű helyzetekben.

Az előadás során az ENSZ, az Európa Tanács, majd az Európai Unió jogrendjének sajátosságai ismertetése mellett próbáltam bemutatni a rendelkezésre álló lehetőségeket. Röviden összefoglalva: a legfontosabb döntések, így például bármilyen rendkívüli intézkedések kötelező hatályú elrendelésének lehetősége továbbra is az államok kezében van, a nemzetközi és az uniós jog legfeljebb az állami intézkedések koordinálására és támogatására alkalmas, de nem lép azok helyébe, és pláne nem veszi ki az irányítást az államok kezéből.

Hogy ez jó, vagy nem, na abban a kérdésben nem tisztem dönteni. 🙂

A konferencián használt prezentáció letölthető a Researchgate illetve az academia.edu oldalamról.

Program- és filmajánlók

Nem annyira közismert tény, de szeretem a filmeket, és sokakkal ellentétben, akik sznobériából vagy egyéb okokból tesznek így, nem vetem meg, sőt, kifejezetten kedvelem a látványfilmeket is – életben tartják a mozit. Persze a szívemhez igazán azok a filmek állnak közel, amiknek valami misszióik is vannak, a szórakoztatáson túlmenően. Emiatt most két programot ajánlanék.

Ma este a hvg360-on megnézhetik a Kilenc hónap háború című, díjnyertes magyar dokumentumfilmet (bővebben lásd: https://www.facebook.com/ninemonthwar/ illetve https://hvg.hu/kultura/20200124_Kilenc_honap_haboru_a_doku360ban), ami egy, az orosz-ukrán konfliktusba magyarként besorozott srác életét, helyzetét mutatja be, mindenféle hatásvadászat és felesleges sallang nélkül. Személyes – marginális – hozzájárulásom a filmhez, hogy a készítők felkérésére annak idején a végleges vágás előtt végignézhettem azt annak céljából, hogy jogászként adhassak tanácsokat, hogy nehogy olyasmi jelenjen meg, ami utána a készítők vagy a szereplők tekintetében veszélyt, gondot okozott volna.

A másik pedig a most hétfőn kezdődő, az Aréna Plaza Cinema City mozijában egészen héten zajló Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (a Facebookon: https://www.facebook.com/bidf.hu ) programja, amely az eddigiekhez hasonlóan tele van izgalmas filmekkel, szakértői beszélgetésekkel, találkozókkal a filmek készítőivel, szóval egyedülálló élményt biztosít. Ideális lehet például a vizsgaidőszak értelmesebb levezetésére is. 🙂

A jelen posztban kiemelt film, az “Egy haldokló kollaboráns ágyánál” pedig nem csak témája miatt rettenetesen izgalmas (és nehéz) darab, hanem számomra azért is különösen az, mert a jövő hét szombat délutáni vetítésen a film utáni beszélgetésen meghívott szakértőként vehetek majd részt, ami – ismerve a filmet – sem unalmas, sem pedig könnyű nem lesz.

Az esemény itt elérhető: https://www.facebook.com/events/2589887807897486/

Az oktatási jogok biztosához benyújtott panasz és az eljárás

A felmentésem kézhez vétele után nem sokkal rögtön panasz nyújtottam be az oktatási jogok biztosához, a felmentéshez vezető “eljárás” jogellenességének megállapítása iránt. Aki olvasta az előzőleg már közzétett, december 2-i keltezésű válaszomat, az ennek részletes indokait már ismeri.

Miért fontos ez? Azért, mert akármit mondogat a kormánypropaganda, akármit epehányhat ki magából Bayer Zsolt, az ügy nem arról szól, hogy én mit írtam, vagy nem írtam. Szólhat(na), szólhat(ott volna) arról, de azzal, hogy Koltay András rektor egy koncepciós eljárást kerekített a dologból, ezen a problémán már túlvagyunk. Az Egyetem szabályozói rendelnek megfelelő eljárást arra, ám a rektor annak alkalmazásától önkényesen és jogsértő módon nemcsak egyszerűen elzárkózott, de még csak meg sem indokolta azt, a vádjaival kapcsolatos érdemi ellenvetéseimre pedig semmilyen módon nem reagált. Leegyszerűsítve a dolgot: nem létező eljárásnak nem lehet jogkövetkezménye. Ez ennyire egyszerű, és ennek kimondását kérem az oktatási jogok biztosától, akinek egyik jogszabályi feladata a hazai oktatási rendszer működésében a jogszerűség biztosítása. Az eset konkrét munkajogi következményeit egy másik, bírósági eljárásban fogom érvényesíteni, de ami velem történt, nem csupán az én személyes helyzetem miatt jelentős, hanem rámutat egy nagyon súlyos strukturális hiányosságra is a hazai felsőoktatási intézmények jelentős részénél. Ebben az eljárásban a fent lefektetett alapelvi szintű tétel kimondását szeretném elérni, természetesen egyben a velem történtekre is vonatkoztatva.

Hogy a dolog még viccesebb legyen, közben a rektor maga is elismerte eljárása koncepciós jellegét. Amint azt már korábban közzétettem, december 7-én egy kör e-mailt küldtem az egyetemi kollégáknak, az erre válaszként pánikszerűen kiküldött rektori válasz simán tekinthető annak, hiszen a rektor abban világosan elismeri, hogy igazából tök mindegy, hogy mit írtam, az csak “magyarázkodás”, plusz “hiteltelen” is – amik jogászként minden szinten értelmezhetetlen kijelentések. Ő maga kezdeményez egy “eljárást” egy másfél oldalas firkálmányban, majd az arra válaszként előterjesztett, szakmailag alapos, a megfogalmazott vádak minden elemére kiterjedő nyolc oldalas védekezést “magyarázkodásnak” nevezi, anélkül, hogy érdemben reagálna rá. Plusz, az emberi minőséget is jól mutatja, hogy ezt már személyesen sem meri vállalni, hanem ahogy a “vizsgálóbizottságba” is belerángatott két “ártatlan” tábornokot, az e-mailjébe is aláíróként odacitálja az összes egyetemi vezetőt, hogy ne legyen már annyira egyértelmű a dolog, hogy valamiféle közösséginek tűnő döntés mögé tudja bújtatni személyes felelősségét. Szánalmas, ahogy az is, hogy ekkorra már törölték a hozzáférésemet a kari e-mail terjesztési listához is, így a rektor hamis állításokkal, csúsztatásokkal és becsületsértésre alkalmas kijelentésekkel terhelt e-mailjére már nem tudtam érdemben reagálni, miközben oktatói jogviszonyom még egészen hétfőig fennállt (ami újabb jogsérelmet jelent, külön talán nem is kell mondanom).

Viszont mindez tökéletes alapjául szolgált a biztoshoz benyújtott panaszom másnapi kiegészítésének. Ebből az e-mailből világosan látszik, hogy az egész “eljárás” mindenről szólt, csak arról nem, hogy az én állítólagos felelősségemet komolyan megvizsgálja valaki, amit az oktatási jogok biztosának megfelelően, bizonyítékként értékelnie kell.

Tehát, a csatolt olvasnivalók:

Kirúgva még úgysem voltam…

Némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy sokan a hírekből értesültek róla, hogy az NKE rektora felmentéssel megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyomat, valamiért ezt nagyon fontos volt azonnal az MTI-vel is közölni. És emiatt szögezzünk le valamit nagyon gyorsan az elején: nagyon-nagyon sok mindent meg lehet csinálni, nagyon-nagyon sok mindent eltűrök és elviselek. De az, hogy a saját anyám félig sírva hív fel kétségbeesetten, mert a propagandamédia közvetítésével tudja meg, hogy ki lettem rúgva, na azt nem. Ez olyan mértékig az alja mindennek, hogy mindenki, aki ebben részes, megnyugodhat: ezt egészen biztosan nem fogom nektek elfelejteni.

Magán az eljáráson annyira nem voltam meglepve, az elmúlt éveim az NKE-n, legalábbis 2014 nyara óta, amikor megjelent egy tanulmányom Magyar Bálint első Magyar polip könyvében, folyamatosan azzal teltek (még ha ezt jellemzően soha nem is tártam a nyilvánosság elé), hogy az egyetemi vezetés ott tett keresztbe, ahol tudott, mind szakmai mind pedig előmenetel tekintetében (egyszer majd azokat a sztorikat is megírom, lesz móka-kacagás, és alapvetően az egész mostani balhé legjobb eleme, hogy végre nem kell foglalkoznom az “NKE-n sunnyogó Orbán-ügynök” hülyeségekkel), legjobb esetben pedig egyszerűen próbáltak távol maradni tőlem. Amin viszont komolyan meglepődtem, az ennek az egész “eljárásnak” a színvonala.

A tisztán látás kedvéért itt most közzéteszem az üggyel kapcsolatban született össze dokumentumot, hogy akiket valóban érdekel, hogy ez miről szól, hogy mik a tények, közvetlenül tudjanak tájékozódni. Sokat írni ide most sajnos nincs időm, mert emiatt a cirkusz miatt semmi kedvem lekésni az esti repülőmet, a dokumentumokban minden, részletesen megtalálható.

Tehát.

  • rektor értesítő levelét az “érdemtelenségi eljárás” megindításáról,
  • december 2-i válaszom (minden “vád” részletes érdemi cáfolatával, illetve azzal a jelzéssel, hogy az eljárás jogalapja is súlyosan problémás, ugyanis az Egyetem szabályozói nem ismernek ilyen eljárást), arra gondolván, hogy az NKE rektora azért mégiscsak egy szaktekintély e jogterületen,
  • az aznap reggeli meghallgatás jegyzőkönyve,
  • miután december 4-én (tőlem teljesen függetlenül) kipattant a Rácz Zsófi-botrány, rögtön írtam egy e-mailt a bizottságnak és a rektornak, emlékeztetve őket a véleménynyilvánítás szabadságára, és arra, hogy miért nem valósítja meg az NKE jóhírnevének sérelmét, ha bármi rosszat mondok a kialakult helyzetre (jelzem, az illetőre személyesen soha semmit, azóta sem mondtam),
  • a bizottság december 6-i “jelentését”, amire a rektor ma kézhez vett, felmentést kimondó határozata utal, nem láttam, nem kaptam meg (de kötve hiszem, hogy a jogi végzettséggel nem rendelkező tagok bármilyen következtetése releváns lehet), így sajnos nem tudom közzétenni,
  • ma reggel kézhez vett, felmentést kimondó rektori határozat, amire kifejezetten felhívom a figyelmet, hogy mennyire nem tér ki semmire, amire felhívtam a figyelmét a válaszomban, sőt, itt már többes számban ír az állítólagos “gyalázkodó” megjegyzéseimről, ami azért is izgalmas, mert az első levélben még csak egy komment volt az “eljárás” tárgya,
  • tekintettel arra, hogy az Egyetem oktatói közül többek is barátaim, valamint a nemrég újjáalakított kari struktúrában is sokan, a többség, megtisztelt azzal idén ősszel, hogy újraválasztott a Szenátusba, a mai napon ők is kaptak tőlem egy e-mailt, amit érdemesnek látok megosztani.

Úgy gondolom, teljesen nyilvánvaló – ahogy a rektornak címzett válaszomban is jeleztem – hogy koncepciós eljárásról van szó, aminek, ha komolyan vesszük a jogszabályokat, elindulnia sem lett volna szabad. Nyilván mostanra érett be, hogy évek óta minden lehetséges fórumon kiálltam és szembe szálltam az “Alapjogokért Központ” és hasonló propagandaintézményekkel, nem is elsősorban politikai okokból, hanem a szakma integritásának védelme okán. A FB oldalamon erről mindig beszámoltam, ha van rá érdeklődés, majd összefoglalom itt is, egy másik bejegyzésben.

Talán mondanom sem kell, hogy sajnos a kialakult helyzet arra kényszerít, hogy a súlyosan jogsértő eljárás miatt a mai nappal az oktatási jogok biztosához forduljak panasszal, a felmentéssel szemben pedig munkaügyi bírósághoz, de előtte most elutazom egy pár napra, jól esik majd kiszellőztetni a fejem.

November 9, a berlini fal leomlásának 30. évfordulója

Az én saját kis darabom a berlini falból, amit pár héttel annak ledöntése előtt szedtem ki pimasz kölyökként. A szüleim beleraktak egy eredeti 10 illetve 1 kelet-német pfenniges érmét, hogy egyben maradjanak az emlékek. A 30 évvel ezelőtti mai napon ez a kis házi műtárgy elnyerte valódi értékét. 🙂