Vakcinák harca

Ahogy fokozatosan válnak elérhetővé a különféle fajta oltóanyagok, úgy erősödik az azokkal kapcsolatos politikai vita. Ennek egy szintje a hazai belpolitikáé, aminek színvonaláról pár szót ejtettem a szombati „Civil a pályán” adásában, a békesség kedvéért most nem ismételném meg, akit érdekel, itt vissza tudja nézni (9:00-tól, senkit ne tévesszen meg a téves címadás, nem figyelt a szerkesztő a YouTube videó feltöltésekor, na sag schon):

A másik szintje pedig az, ami most kezd formálódni, európai szinten. Ennek már eddig is voltak jelei, többen is bejelentettek már valamiféle „vakcinaigazolványt”, elsőként pedig a görögök be is vezették azt, abban reménykedve, hogy a nyári turistaszezonban legalább az immáron EU-n kívüli brit turistákat újra üdvözölhetik . Majd a lengyelek emelték a tétet, nem igazán megértő V4-szövetségesként fittyet hányva a magyar kormány diadalmas portyázói és fürkészői Orbán Viktor által vizionált lepottyant vakcinásládák begyűjtögetésében elért állítólagos eredményeire, közölve, hogy márpedig az EU által nem engedélyezett anyaggal oltottakat nem hajlandó oltottnak tekinteni.

A témáról itthon elsőként hírt adó Bőtös Botond az Átlátszóra írt cikke (elérhető: https://vilagterkep.atlatszo.hu/2021/02/24/nem-ismeri-el-hivatalos-oltaskent-a-kinai-es-orosz-vakcinakat-lengyelorszag/ ) kapcsán beszéltünk pár szót ennek lehetséges jogi hatásairól, ezt szeretném kicsit kiegészíteni itt.

A probléma alapvetően az, hogy egységes uniós szabályozás nincs. A bevezetett görög dokumentum a saját belső jog alapján készült, ami uniós jogi szempontból nagyjából semmit nem jelent, amíg másik tagállam viszonylatában valaki meg nem próbálja felhasználni, ha pedig az bilaterális alapon nem fogadja el, akkor egészen pontosan nullát ér. A lengyel megoldás – mivel uniós határokon fogják alkalmazni – viszont már igencsak a pofonfa rázása, de kérdéses még, hogy annak terméséből kire mennyi fog zúdulni. Sajnos nem sok minden ismert a készülő uniós szabályozásból és esetleges uniós vakcinaútlevélről, a terv mai napon kerül tárgyalásra az Európai Tanácsban, azaz az uniós csúcsvezetők találkozóján, szóval nagyon előrehaladott állapotban nem lehet… A görögök természetesen a saját már megvalósult koncepciójukat nyomják majd, de sok mindent nem mondhatunk előre. Számomra nem ismert (és nyilvánosan sem elérhető) bővebb infó arról, hogy milyen részletes jogi megoldásokban állapodnak majd meg a tagállamok és az Európai Parlament, amennyiben jogalkotásra is sor kerül, ami egyelőre megkerülhetetlennek látszik.

Miért? Egyszerű, mert nincs egységes uniós szabályozás, sőt, tovább megyek: nem is lehet egységes, kizárólagosan uniós szabályozás. Az egészségügy ugyanis nem uniós hatáskör, ezért bármilyen uniós jogi korlátozás legfeljebb a különböző oltóanyagok forgalomba hozatala és a tagállamok közti kereskedelme esetében lehetséges uniós jogi alapon, a tagállamokon belüli belső használatot nem tudja érdemben korlátozni. A vonatkozó uniós irányelv kifejezetten eltérést enged a tagállamok számára, amivel kapcsolatban a magyar kormány például már tavaly novemberben, jó előre bejelentette, hogy élni fog, ez pedig azt jelenti, hogy bajosan állítható, hogy a magyar kormány egyértelműen uniós jogot sértene az EU által nem jóváhagyott oltóanyagok engedélyezésével és belső alkalmazásával.

Ebből következő kérdés, hogy egy ilyen vakcina felvétele miatt akár az EU, akár az egyes tagállamok “büntethetik”-e vagy részesíthetik bármilyen hátrányos megkülönböztetésben az uniós polgárokat? Különösen, ha más esélyük nincs, sőt, ha arra valamiféle tagállami nyomás, sőt, adott esetben kötelezés hatására kerül sor… A magam részéről erre nagyon határozott nemmel válaszolnék – a jelen jogszabályi környezetben. De majd akkor érdemesebb visszatérni a kérdésre, ha látunk valami részletesebb szabályozást is. Számomra ez amúgy is viszonylag gyorsan konkrét formában is jelentkezik, például ha itthon csak a kínai cuccot tudják beadni nekem, és mondjuk emiatt nem mehetek ki végre Prágába normálisan órákat tartani, attól igen morcos leszek. Ez adott esetben részemről mindenféle jogi lépésekre is vezethet majd egyéni ízlés és harckedv függvényében, a jelenlegi jogszabályi környezetben prima facie mind Strasbourg irányába mutató emberi jogi panaszra, mind Luxembourgot célzó uniós jogi érvekre is látok jó esélyt az érintett tagállamokkal szemben, és az uniós jogalkotás eredményének függvényében rossz esetben maga az EU is perelhetővé válik. Aztán persze majd meglátjuk. Ahogy az Átlátszó-cikkben is utaltam rá, a politikai szempontok nem csak nálunk, de máshol is alkalmasak arra, hogy felülírják a jogot, szóval magyar állampolgárként egyáltalán nem biztos, hogy van miért megnyugodni, az egy dolog, hogy igaza van az embernek, de amíg annak érvényt szerez…

(Csak apróság, de Prágából már pár napja az egyetemem bármiféle kormányzati regisztráció nélkül értesített, hogy egyetemi oktatóként jelentkezhetek március 1-től az oltásért, sétáljak be hozzájuk az oktatói jogviszony-igazolásért, amivel aztán mehetek érte. Jelenleg mérlegelem annak lehetőségeit/költségeit, hogy az itthoni bénázás helyett valahogy ott oldjam meg a dolgot… A magyar kormány ugyanis ehhez képest még csak arról értesített előzetes külön regisztráció ellenében, hogy “a Zunió hüje”, de nyugi van, egész Európában nálunk a legjobb a helyzet, mert “már ötféle vakcina áll rendelkezésre a hazai oltási programban”, és emiatt már konzultálhatok is vele. Ojeee.)

My online presentation on demise of rule of law and problems in Hungary

You can watch my online presentation held together with Emese Pásztor and Botond Bőtös on rule of law problems in Hungary at the invitation of Mikuláš Peksa, a Czech pirate member of the European Parliament.

My presentation has covered a short overview of the process of demise of democracy and rule of law in Hungary, with special attention given to domestic and European political circumstances. I have tried to point out some of the most relevant events, factors, logics the understanding of which makes You closer to understand what happens in this country.

Az ENSZ Közgyűlés első ülésszakának kezdetének 75. évfordulójára

A jelzett esemény nem csak az évforduló miatt érdekes, hanem mert a portugál ENSZ főtitkár (és erről korábban már volt szerencsém élőben meggyőződni) általában nem rejti véka alá a véleményét, ami a migrációs válság kapcsán különösen éles formában jelent meg néha. Együtt olvasva ezt a most meginduló portugál uniós soros elnökséggel, lehet, hogy hallhatunk majd érdekes dolgokat…

Aki pedig szívesen olvasna kicsit az ENSZ-ről (akár az évforduló kapcsán, vagy csak úgy), annak két korábbi írásomat ajánlom.

Az elsőt még 2009-ből, a Fundamentum folyóiratból, ahol az volt a szerkesztők kérése több szerzőhöz, hogy járjuk körbe a “világkormányzás” lehetőségének kérdését. Mint látható, már akkor sem voltam e téren különösen optimista, és már akkor rámutattam néhány olyan, a nemzetközi politikában jelenlévő problémára, ami bizonyos mértékig sajnos hozzájárult ahhoz is, hogy 2016-ban Donald Trump, pontosabban (hiszen ez nem személy-függő) egy Trump-féle politizálás kerülhetett az amerikai elnöki hivatal közelébe. A hatás-ellenhatás logikát nem lehet kikapcsolni, és ami már 2009-ben világosan látszott (George W. Bush külpolitikájának és az általa favorizált megoldásoknak, valamint az ennek egyszerre kiváltó okainak köszönhetően), hogy az Egyesült Államok külpolitikájában ha nem is az akkor friss Obama-adminisztráció alatt, de beállhat egy még jelentősebb eltolódás a bezárkózás, az unilaterális megoldási kísérletek felé.

A második pedig egy fejezetem az NKE-n tavaly megjelent “Nemzetközi biztonsági szervezetek” tankönyvből, amiben az ENSZ Biztonsági Tanács működésével kapcsolatban írtam meg szélesebb körben nem ismert, vagy egyenesen félreértett jelenségeket (így például bővebben a vétójogról, a tartózkodásról stb.). Valamint ami különösen érdekes, és máshol nem jelent meg, kicsit részletesebben írtam a 2011-es kísérletről, hogy Magyarország helyet szerezzen magának a Biztonsági Tanácsban, végül sikertelenül.

Plusz még egyet, amit pedig szerzői jogi okokból nem tudok ilyen egyszerűen megosztani, de ha valakit érdekel, akkor a Valki László, Nagy Boldizsár, Sonnevend Pál és Kende Tamás által közösen szerkesztett, 2018-ban kiadott nemzetközi jogi tankönyvben (Wolters Kluwer, pp. 600-619.) is én írtam az ENSZ-ről szóló fejezetet, amivel megküzdöttem rendesen (jó értelemben), mint arról az akkori egyik Instagram-posztom is híven árulkodik. 🙂

Nemzetközi jog

A mai nap a 75. évfordulója annak, hogy az ENSZ Közgyűlés első alkalommal összeült, ekkor még New York helyett Londonban, a Westminsterben található, történelmi Methodist Central Hall-ban (ami ma is rendezvényközpontként működik, persze, jelentős felújítások és modernizáció után). Az akkor még csupán 51 tagú szervezet központi szervének első találkozójáról készült korabeli filmfelvételt pár éve tették közzé:

Az ülést az épület falán elhelyezett emléktábla örökíti meg:

Az évforduló emlékére a mai napon 17:45-ös kezdéssel minden bizonnyal online beszélgetésre kerül sor az ENSZ főtitkára, António Guterres részvételével.

View original post

A román Alkotmánybíróság tanít minket…?

2006. decemberének elején előadást tartottam egy konferencián a román parlament épületében.

Igen, tobb hajam volt, és még nem ősz. 🙂

Az akkor éppen EU-csatlakozás előtt álló Romániában épp még mindig tartott a Babes-Bolyai Egyetemen kialakult magyar nyelvű táblák körüli emlékezetes balhé (ennek egyes elemeinek megértéséhez ajánlom ezt az akkori cikket is Parászka Borókától), és nem bírtam ki, hogy miután az előadásom az EU antidiszkriminációs kérdéseit járta körül, kicsit oda ne szúrjak a vendéglátóknak. Kifejeztem abbéli reményemet, hogy a csatlakozás után a hivatalát elfoglaló román biztos, Leonard Orban, aki a többnyelvűségért lett felelős, nem azzal fogja kezdeni tevékenységét, hogy körbejár a Berlaymont épületben (az Európai Bizottság székházában), és mindenhonnan leszedi vagy lekaparja a magyar feliratokat…

A Berlaymont 2006. februárjában

Szerencsére a poén ült, senki nem vette halálosan, persze, nagyjából erre számítottam, talán mondanom sem kell, hogy nem a Nagy-Románia Párt meghívására voltam ott… A Bukaresti Egyetem jogi karának ELSA szervezete számára szerveztem egy képzési programot, ennek oldalágán kértek fel az előadás megtartására, úgyhogy a közönség is nagyjából fiatal, igen haladó szellemiségű arcokból állt össze.

Majdnem másfél évtizede volt. Őszinte leszek: élveztem, hogy “előrébb tartunk”.

A tegnapi napon a román Alkotmánybíróság közzétette, hogy az elnök által kért előzetes normakontroll eredményeképpen kikukázzák szerdán az oktatási törvény idei nyári javasolt módosítását, amely megtiltotta volna a genderelmélet oktatását. Mert az ellentétes sok minden mellett (szabad tanuláshoz való jog, szabad véleménynyilvánításhoz való jog, lelkiismereti szabadság, egyetemi autonómia stb.) a Magyarországgal Románia által majdnem egyidejűleg aláírt, ám Bukarestben 2016 szeptemberében már ratifikált Isztambuli egyezmény előírásaival is.

Szomorú vagyok. Már nem tartunk előrébb.

Nyílt levél Orbán Viktornak: az Unióban maradunk!


A polgárok túlnyomó többsége nevében felszólítjuk a kormányt, hogy az Unióval való örökös hadakozás helyett tegyen eleget a magyarok kívánságának, és ne veszélyeztesse az ország uniós tagságát! Ennek érdekében nyílt levélben hívjuk fel Orbán Viktor miniszterelnököt arra, hogy ne menjen szembe az emberek akaratával.

A magyar kormány vétóval fenyegetőzik az Európai Unió 2021-2028-as időszakra szóló 7 éves költségvetésének elfogadásával kapcsolatban.

Ennek közvetlen előzményét az Európai Parlament és a Tanács közötti megegyezés jelentette, amelynek alapján végre valósággá válhat az a jogszabály, amit az Unió kormányaként működő Európai Bizottság már 2018-ban javasolt. A szerint fel lehet függeszteni annak a tagállamnak járó EU-s támogatások kifizetését, ahol vétenek az Európai Uniót alapító szerződésekben is megerősített társadalomszervezési elvek (például a polgári jogegyenlőség, a bíróságok függetlensége, a vallás-, tan- és sajtószabadság, a korrupciómentes, tisztességes és fair állami eljárások stb.), s az azok mindennapos érvényesülését segítő gyakorlat ellen.

A COVID-19 miatti tömeges megbetegedést okozó humánjárvány miatti védekezés érdekében kihirdetett veszélyhelyzet körülményei között – az elfogadott korlátozó intézkedések értelmében – az állampolgároknak jelenleg tömegrendezvényeken nincs lehetősége kinyilvánítani az álláspontját, mégis olyan fontos kérdésről van szó, amely az ország minden jelenlegi és még meg sem született lakosának sorsát alapvetően érinti, ezért az állampolgárok közösségének határozott és nyomatékos üzenetet kell küldenie a kormánynak.

A kormánynak éreznie kell, hogy Magyarország lakossága az Európai Unió tagjaként képzeli el hazáját (az uniós tagság támogatottsága 2004 óta 70 % feletti, 2019 végén pedig megközelítette a 90 %-ot), a kormány felhatalmazása ezért nem terjed ki ennek önkényes megváltoztatására, sem pedig olyan kommunikációra, amely az Európai Unióból történő esetleges magyar kiválást elkerülhetetlen eseményként igyekezne feltüntetni. Ellenkezőleg: a kormánynak mindent el kell követnie azért, hogy a társadalom többségének akarata érvényesüljön és nemzedékek vágya – Magyarországnak az európai közösségbe történt visszailleszkedése – tartósan, sértetlenül és sérthetetlenül fennmaradjon, s a magyarok egymást követő jövendő nemzedékei számára is biztosítsa annak áldásait.

Ezért a magyar polgárok túlnyomó többsége nevében felszólítjuk a kormányt, hogy az Unióval való örökös hadakozás helyett tegyen eleget a magyarok kívánságának, és ne veszélyeztesse az ország uniós tagságát.

 Az európai magyarok érdekében:

 Magyar György
ügyvéd

Kaltenbach Jenő
volt ombudsman

Majtényi László
volt ombudsman

Fleck Zoltán
egyetemi tanár

Lattmann Tamás
nemzetközi jogász

Szepesházi Péter
ügyvéd, volt bíró

Mindenki számára elérhető az új Hadtudományi lexikon

Annak idején sokszor kaptam meg a kérdést, hogy “mit keresel Te még mindig a közszolgálati egyetemen”, amire nagyjából mindig csak ugyanazokat tudtam válaszolni. Egyrészt hogy nem én mentem oda, hanem az jött oda, ahol én voltam akkor már tizenkét éve, másrészt pedig hogy ez a terepe annak a szakmai és tudományterületnek, ami a leginkább a szívemhez közel áll. Ennek egyik terméke az immár mindenki számára elérhető Hadtudományi lexikon új kiadása.

A Magyar Hadtudományi Társaság gondozásában 1995-ben jelent meg először (két kötetben) a Hadtudományi lexikon, aminek 2018-as felújításában már nekem is módomban állt részt venni. A Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottsága, a Magyar Hadtudományi Társaság, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelye, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem több mint 80 munkatársának együttműködésével elkészült, mintegy 1200 oldalas kötetben én jegyzem a kifejezetten nemzetközi hadijogi tárgyú szócikkeket. Hálás vagyok (egykori) NKE-s kollégáimnak a lehetőségért, hatalmas élmény volt részt venni ebben a munkában.

Az immáron elektronikus formában mindenki számára ingyenesen elérhető kötet letölthető az NKE repozitóriumából:

Úgy tűnik, megint megtalált a mocskolódó kormánypropaganda…

… ezúttal viszont már oda süllyedtek, hogy még egy szerző nevet sem volt pofájuk kiírni. Azért mekkora esés már a Magyar Nemzet részéről, hogy szerzőként is csak ezt a mocsokportált merik feltüntetni?

Kattintani nem érdemes.

Az eredeti blogbejegyzés igazából figyelmet sem érdemel, talán annyit, hogy a “Karma is a bitch” közismert szállóigében a “bitch” az ősi foglalkozásra, nem pedig a nőiségre utal, ugyanúgy, mint például a “politikai prostituált”, vagy a “Prosti Srácok” kifejezésben is. Az utóbbi akkor most férfi-gyalázásnak (is) minősül? (A karmának amúgy tudtommal nincs neme.) Itt már megint a kormányoldali mocsokmédia közpénzekből kitartott ócska minionjai vetítik ki énrám a saját piszkos fantáziáikat, mint tavaly ősszel…

Kár, hogy az általam elmondottakat érdemben jellemzően soha nem sikerül cáfolni, semmilyen témában. Javasolnám, hogy a Magyar Nemzet, ha minimálisan szeretne emlékeztetni egy valaha valamilyen minőséget képviselő sajtókiadványra, akkor inkább azokkal foglalkozzon.

De az igazi kérdés: ennyire nem megy?

Előadásom egy nemzetközi konferencián

Tegnap érdekes konferencián vettem részt, illetve adtam elő az egyik vezető litván egyetem, a Mykolas Romeris University (MRU) szervezésében. A koronavírus-helyzet miatt sajnos online formában megtartott konferencia tárgyát a 70 éve elfogadott Emberi jogok európai egyezménye, valamint az arra épülő strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata adta, az egyetem nemzetközi és európai jogi intézete szervezésében.

Az előadásom, amire a program némi átszervezése okán végül a strasbourgi bíróság litván bírája, illetve a litván alkotmánybíróság jelenlegi elnöke után került sor, azt a kérdést próbálta körbejárni, hogy vajon a strasbourgi bíróság az egyezmény alapján alkalmas lehet-e a múltban (az egyezmény létrejötte előtt) az államok által elkövetett, a mai értelmezésünk szerint egyértelműen emberi jogsértőnek tekinthető cselekményekkel szembeni fellépésre, vagy azok hatásainak enyhítésére.

Az egész konferencia elérhető a YouTube-on, az én előadásomra 1:35 magasságában kerül sor (majd utána a kommentekre), de érdemes a többi előadásra is ránézni:

9/11

A 2001. szeptember 11-i terrorista támadásokra emlékezve ma reggel a Heti TV Pirkadat című műsorában beszélgettünk Breuer Péterrel a támadásokról, azok nemzetközi jogi hatásairól és következményeiről.

Ahogy az adásban is említettem, a 2012-ben megvédett PhD-disszertációm témáját is ez a kérdés határozta meg, egészen pontosan az, hogy milyen nemzetközi jogi hatásai és problémái állnak elő annak, ha egy állam fegyveres erő alkalmazásával reagál a terrorista támadásokra. Ezt utána 2017 elejére jelentősen átdolgoztam és kiegészítettem pl. az Iszlám Állam megjelenése és tevékenysége okozta új elemekkel (ehhez kapcsolódó egyes részek megjelentek angolul pl. itt és itt).

Az elkészült kéziratot leadtam az NKE felé vezetői kérésre, mert a formálódó egyetemi kiadó számára kéziratokat szerettek volna biztosítani, én pedig – mondhatjuk, naívan – szívesen járultam hozzá, hogy az NKE oktatójaként minőségi munkával gazdagítsam az új, a téma szempontjából releváns, a biztonságpolitikát és a hadviselés jogát szinte kizárólagosan oktató felsőoktatási intézmény portfolióját. Na, ebből a kéziratból három év alatt nemhogy könyv nem jelent meg, de az intézményre és az ott uralkodó állapotokra jellemző, hogy még 2019 őszén tőlem kérdezte meg az illetékes kari vezető (ekkor már sorrendben talán a negyedik a kézirat leadása óta), hogy mit tudok róla. Akkor sem tudtam róla semmit, ahogy nyilván most sem, a különbség az, hogy most már nyilvánvaló okokból nem is érdekel. A terveim szerint a támadások jövőre esedékes 20. évfordulójára meg fog jelenni, újabb kiegészítésekkel és átdolgozásokkal, és az egészen biztos, hogy az NKE-nek semmi köze nem lesz hozzá, különös tekintettel arra, hogy szerzőként semmilyen szerződést nem írtam alá senkivel, ami ezt megakadályozhatná…

Két izgalmas beszélgetés a MultiLATerál műsorában

A múlt héten és ezen a héten két érdekes beszélgetést rögzítettünk az HBC News csatornájára az általam jegyzett MultiLATerál műsorba, két olyan vendéggel, akik a területükön olyan szakértelemmel és tapasztalattal rendelkeznek, ami miatt mindenképpen érdemesnek gondoltam megszólaltatni őket, és nagyon örültem neki, hogy elfogadták a felkérésemet.

A műsor 2020. július 2-i adásában a külpolitikai döntéshozatal és az előkészítő munka kérdéseiről beszélgettem Rácz Andrással, feltérképezni próbálva többek között a jog szerepét és jelentőségét ezekben a helyzetekben. Rácz András történész-politológus. Doktori disszertációját 2008-ban védte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Szakterülete Oroszország és a poszt-szovjet térség államainak kül- és biztonságpolitikája. Dolgozott külpolitikai elemzőként többek között Washingtonban, Vilniusban és Helsinkiben. Jelenleg a Berlinben működő Német Külpolitikai Társaság (DGAP) kutatója, emellett pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa.

2020. július 9-én pedig Bugár-Buday Orsolya társaságában a többnyelvűség kérdését jártuk körbe, egészen pontosan azt, hogy tolmácsok és fordítók milyen szerepet töltenek be a nemzetközi (és az európai) jog világában. Bugár-Buday Orsolya szakfordító, szinkrontolmács, oktató, a Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete (MFTE) tagja. 2004-ben a Multi-Data fordítóirodában kezdte pályafutását, ahol uniós joganyagot fordított és lektorált. Ezt egy hároméves brüsszeli tartózkodás követte, amelynek során az Európai Parlament tolmácsaként dolgozott. 2007 óta szabadúszó, elsősorban – de nem kizárólag- az Európai Unió intézményeinek nyújt fordítási és tolmácsolási szolgáltatásokat, 2019 tavasza óta pedig az ő ötletére együtt szervezzük az EU jog workshop program-sorozatot.