Felkerült a YouTube-ra a Mindenki Szabadegyeteme programon tartott előadásom, amiben aktuális politikai és uniós kérdéseket jártunk körbe. Kötetlen és laza stílusban, súlyosan haladó tartalom, a szokásos képmutatóknak, szemforgatóknak és stílusmagazemberezőknek hatványozottan ellenjavallt. Ők maradjanak inkább büszkén tudatlanok, jól áll nekik.
Álomszép a cover, nem annyira szörnyű, mint amilyen szörnyen éreztem magam (egészségügyi szempontból), de azért eléggé. 😀
Az előadás második része:
Néhány szóval akkor arról, hogy mit is csinálok Németországban. Még a nyáron nyertem egy pályázatot a német-lengyel határon található Odera menti Frankfurtban (igen, ez az A “másik” Frankfurt, ahova kb- másfél éve a zöld majmok akartak menni Európa Ligát játszani a Majna menti Frankfurt HELYETT) található Viadrina Európa-Egyetemen, hogy befejezzek egy jóval korábban elkezdett, kifejezetten nemzetközi jogi kutatást, amit az elmúlt években jelentősen félrelökdösött sok minden az életemben, például a habilitációs eljárásom keresztülvágása, amikor a szépemlékű Alapjogokért Központ két lábon járó fősértettségének utasítására/unszolására/kérésére/bánjakánya még 2019-ben kirúgtak az egyetemi állásomból, csak úgy. (Ez már csak ilyen: valakit a nevetséges közalkalmazotti illetménnyel járó egyetemi állásából is ki kell nyírni, miközben ugyanakkor másoknak havi milliókat kell tolni, megint más érdekében lobbizni kell, hogy NATO főtitkár-helyettes lehessen, hiába no, nehéz a NER élete :D) Ez a kutató-elemző munka az állami szuverenitás (igen, szóval ez még mindig nem a „tiéd az ország, magadnak lopod el”-t jelenti) átadásának specifikus eseteit járja körbe, aminek keretében én a nemzetközi büntetőbírói fórumokra vázoltam fel egy értelmezési keretet (először még 2009-ben), és most ebben akarom elhelyezni pl. az új, Ukrajna tekintetében felállítani tervezett nemzetközi büntető törvényszéket (STCAU) – ami miatt ez kifejezetten érdekes volt a pályázatot kiíró egyetemnek, amely az elmúlt években kifejezetten az Ukrajnával kapcsolatos különböző, hangsúlyosan nem csak jogi témák koordinálására egy multidiszciplináris alapokon álló központot is létrehozott. A pályázatomban kifejezetten arra a témára fókuszáltam, hogy az ukrajnai háború milyen hatással lesz a nemzetközi büntetőbírói fórumok működésére a tervezett új intézménytől függetlenül (amellyel kapcsolatban egyelőre komoly fenntartásaim vannak, ezekre csak röviden utaltam pl. a honlapomon közzétett rövid elemzésben pár hónapja), hiszen az a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósági rendszerével kapcsolatban is okozott már zavarokat (erről már tudományos publikációt is közzétettem), szóval lesz min dolgozni. Ha lesz valami érdekes, leírom itt is, bár nyilván alapvetően itt a közéleti kérdéseket övezi kiemelt figyelem, hát, az lehet, hogy korlátosabban lesz. Őszintén, örülök, hogy a figyelmem egy kicsit vissza tud fókuszálni a nemzetközi jogra az Európai Unióval kapcsolatos kérdések mellett, és biztos vagyok benne, hogy a relatív távolság ezen segíteni fog.
Persze, a dolgok nem mennek mindig tervszerűen, de ki kell hozni mindenből a legtöbbet… Szóval múlt hét csütörtökön, október elsején szerződésszerűen átvettem a lakásomat az Odera-menti Frankfurtban, de kiderült, hogy hétfő előtt semmi nem fog történni, mert csak (hiába no, az egyetem itt is egyetem, a munkatempó keltette ellenszélben beállt fagyhalál itt sem a vezető mortalitási ok), és mint kiderült, a wifi-hozzáférésem sem lesz megoldva addig, szóval nem volt mit tennem, úgy döntöttem, hogy felpattintom az aznaptól már hatályos Deutschlandticketemet, és Sheldon Cooper-módjára ezt a néhány napot egyfajta vonatos-hobó életstílusnak szentelem, mert miért ne, plusz még az is lehet, hogy a vonaton lesz wifi. Persze cimborák röhögőgörcsben törtek ki a hír hallatán, hiszen a DB (Deutsche Bahn, azaz a német államvasutak nevű rút boszorkány) és az én viszonyom mindig is legendás volt, különösen a Brüsszel-Frankfurt (igen, a MÁSIK Frankfurt) és a környék vonalain, de ez most ugye Ostdeutschland, ez nem olyan (khmm) plusz eddigi kalandos DB-élményeim alapvetően az IC-ICE vonalon gyűltek, a havi fix áras Deutschlandticket pedig csak a regionális vasútvonalakon érvényes, szóval ez biztosan sokkal jobb lesz. 😀 Szóval járkáltam egy sort, meglátogattam Berlint (sokadszorra és még mindig imádom), egyik kedvenc bandámat Drezdában elkaptam egy klubkoncertjükön, tiszteletemet tettem a Dynamo-nál (kellett egy normális bögre a lakásba, na), aztán beugrottam hosszú idő után végre a Bundeswehr hadtörténeti múzeumába (ide még visszajövök, az fix) és úgy rendesen elment a három nap (akik az Instagram oldalamat követik, kaptak tartalmat dúsan). Aztán tegnap végre beindultak a dolgok, megkaptuk a belépőket, papírokat, wifi-hozzáférést (sic!), bejártam az egyetemet, ismerkedtem a környezettel, így pl. az Odera lengyel oldalán fekvő Słubice városával, ahol természetesen a különböző pirog-beszerző helyek feltárása volt az elsődleges feladat…
Az otthoni dolgok persze nem szűnnek meg, már csak azért sem, mert van belőlük elég sok és ezt a kiruccanást most tényleg rövidtávúnak terveztem. Már hegyekben állnak a Wizzair appban a repjegyek Budapest és Berlin között, szóval elég intenzíven fogok hazajárkálni, ennyit arról, hogy jó lenne abbahagyni a folyamatos ingázást… 😀
Ma kora reggel a HetiTV-n beszélgettünk aktualitásokról, szóba került sok minden, amiről Breuer Péter beszélni akart. Szokásos reggeli vegyes felvágott, ha szabad így fogalmazni.
Így körbejártuk kicsit, hogy az AFD Szász-Anhaltban elért választási sikere milyen hatással lesz Németországra, és akár a magyar kapcsolatokra, a nyomtatott sajtó helyzetét, a pedagógusképzés megszüntetését a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, a bírói függetlenség kérdését, kitértünk az általam régóta kritizált “független legfőbb ügyészség” koncepciójára, valamint azt is, hogy mit gondolok arról a politikai ambícióról, hogy a fideszes rezsim minél több figuráját cseréljék le. Emellett még érintőlegesen szóba került a Németországban októberben megkezdett kutatásom, ami miatt ki fogok költözni. Ott még nem laktam az elmúlt években… Erről bővebben majd máskor.
Sikeresen túléltem a Brutal Assault fesztivált, nem vitt el sem a hőguta, sem az alkoholmérgezés (akinek csalódást okoztam, attól elnézést kérek, de nem, és ez nem is várható),
és még a #marnemhamvasnegyvenes teljesítéséig is csak kettőt kell aludni, szóval mára már rendesen beindultak a dolgok.
Korán reggel Heti TV, ahol a köztársasági elnök-választás kapcsán beszéltünk erről-arról, a megszokott, Breuer Péter szerkesztő úrra jellemző módon.
Majd elmentem a Különutas podcasthoz, ahol mindenféle aktualitásokról beszélgettünk. Igen, tudom, hogy “kiugrott” fideszesek csatornája, de nem különösebben érdekel. Van pár olyan arc, akihez soha nem mennék el, de ők nem azok – egyebekben pedig milyen piacpárti liberális az, aki nem adja meg az esélyt a piaci működésnek? Hát nem erre noszogatjuk őket évek óta? 😉 De. Na ugye. Azon kívül pedig tök jó beszélgetés volt, mert nem csak az érdekli őket, ami sok más csatornát, más irányból nézik a dolgokat, így engem is arra késztetnek, hogy más irányból is nézzem a dolgokat.
A következő napokban azért kicsit le fog kötni a saját ötvenedik évfordulóm, de ami már előre biztos, hogy szerdán kora reggel a tv2-n az addigra a tervek szerint már megválasztott Baka András köztársasági elnökkel kapcsolatos kérdéseket fogjuk körbejárni, majd aznap a KlikkTV-n lesz egy felvétel, ahol Kuncze Gábor társaságában fogunk beszélgetni, soha rosszabb kerek születésnapot magamnak… 🙂
Pár napra eltűnök, hivatalosan lelépek szabira, illetve a vészesen közeledő ötvenedik születésnapomhoz kapcsolódó #marnemhamvasnegyvenes streakem első szakaszaként, barátaim társaságában megpróbálom túlélni a hőhullámot a Brutal Assault fesztiválon, ahol idén többek között örök kedvencem, a velem együtt gyönyörűen öregedő Clawfinger is fellép és hozza majd a frászt a trú metálos arcokra (értsd: kiborítja őket). Mellette pedig még sok más egyéb jóság is lesz…
Nagy buli lesz, akit érdekel, képek és egyebek az Instagramon lesznek… A normális működés helyreállása kb. augusztus 10. környékén várható.
Elérhető a felvétele annak a nyilvános beszélgetésnek, amit az Inga “Konfrontzóna” műsora keretében folytattunk le nemrég, az Alaptörvény módosításainak témájában, Egri Viktor vezetésével. Igazából vitának szánták, de inkább beszélgetés formáját öltötte Hack Péter, Vig Dávid és Juhász Bence társaságában, hiszen igazi nagy törések nem voltak az álláspontok között, legfeljebb hangsúlybéli és metodikai különbségek.
Arról beszéltünk például, hogy milyen veszélyeket rejtenek az általunk szükségesnek tartott reformok és változtatások, milyen hatással járhatnak az Alaptörvény tervezett módosításai a jogállam és az egész politikai rendszer tekintetében. Terítékre kerültek természetesen az “aktualitások”, mint pl. a mandátumok időkorlátozásai, a köztársasági elnöki pozíció pingelése, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozása, és annak, illetve más intézményeknek a függetlensége.
Személy szerint nagyon élveztem a részvételt, jó volt kiváló kollégákkal, értő közönség előtt beszélni ezekről a témákól. Köszönöm Viktornak a moderációt és az Ingának a szervezést. Bízom benne, ahogy erről beszéltünk is, hogy az alkotmányozás szervezett beindulásával lesz még alkalom ilyen rendezvényekre, és azokon más kollégák is szívesen részt vesznek majd. Én akár majd nézőként is…
A rendezvényről készült felvétel itt megnézhető:
Pár napja lehetőségem volt részt venni a Külügyminisztériumi Dolgozók Szakszervezete nyugdíjas tagozatának informális beszélgetésén. A téma napjaink külügyes/uniós aktualitásai köré szerveződött.
Ugyanakkor a beszélgetés lehetőséget nyújtott arra is, hogy áttekintsük napjaink időszerű külpolitikai, gazdasági és társadalmi kérdéseit, különös tekintettel a nemzetközi politikai és gazdasági környezet változásaira – de ami az igazi élményt jelentette számomra, hogy a sokszor elméleti, de a napi gyakorlat által tesztelt megközelítéseim olyan emberekkel találkozhattak, akik azokat abszolút gyakorlati szemmel figyelték…
A nyártól sikerült emlékezetesen búcsúzni, a múlt hét péntek elég sűrűre sikerült nekem.
Reggel 6-kor az ATV Start felé indítottam a napot, ahol Robert “Magyar” Brovdi kitiltásáról beszélgettünk:
Utána rögtön egy gyors kör következett Tihany irányában a Tranzit fesztiválra, a HírTV Komment c. műsorának felvételére (ott sem voltam még soha), ahol az aktuális politikai kommunikációs trendekről, módszerekről és ezek következményeiről beszéltünk.
Ezután sovány malac-vágtában vissza Budapestre a KlikkTV-be, ahol Magyar György és Veres Gábor társaságában, Balogh judit vendégeként három részben beszélgettünk a politikai aktualitásokról:
És ha még nem lett volna elég, kora este még volt egy előadásom a Mindenki Szabadegyeteme rendezvényén, ahol mellettem még Palotás János is tartott előadást. A sok logisztika be is ütött, sikerült tíz perc késéssel odaérkezni, de szerencsére megvártak.
És bár fárasztó, de marha jó nap volt, tök jó emberekkel sikerült megismerkedni, mondjuk azért a fáradtság az előadás során már itt-ott beütött, talán emiatt is bizonyos pontokon sikerült a szokásosnál informálisabbnak lenni. 🙂 Beszéltem az uniós jogról, csatlakozásokról, államok elleni eljárásokról, és bár egy bizonyos ponton a számítógépem elfáradt és csendben megadta magát, megszüntetve a vetítésemet, azt le lehet tölteni innen, ha valakit érdekel…
Kezd kialakulni a kormánynak az a nagyon kellemetlen szokása, hogy a legnagyobb marhaságokat olyankor jelenti be, amikor épp kiszabadulnék egy-két napra az olasz nyugiba. Hogy véletlenül se legyen nyugtom, hogy véletlenül se lazulhasson át a bennem élő germán állat a nyugis talján bohémba. De azért nem adom fel. 
Szóval, miután késő éjjel megtaláltam a szállásomat az éjszakára, reggel 7 körül rögtön a Klubrádión kezdtünk ezzel a “pereljük az EU bíróságot zöldséggel”. A visszafejtések (illetve néhány kiváló szakértő kollégával való gyors konzultáció) eredményeképpen a következőre sikerült jutnom, miközben maga a kormány hallgat a részletekről: a belengetett per jó eséllyel arra lő, hogy van lehetőség a szerződésen kívül okozott károkat ráverni az EU-ra, illetve annak intézményeire. Erre öt éves határidő van, szóval abba beleférnek. Ezt a keresetet az uniós bíróság első fokán (General Court, magyar hivatalos nevén Törvényszék, de rohadjak meg, ha én ezt a fordítási szörnyszülöttet valaha leírom) kell benyújtani, és maga a Bíróság dönt róla.
Az ötlet képtelensége ott van, hogy 1) még ha a kormány vitatja is a bíróság büntetést kiszabó ítéletet, nehezen állítható, hogy az szerződésen kívüli károkozás lenne, hiszen a kötelezettségszegési ítélet az alapító szerződés alkalmazásával született, 2) ha ennek a keresetnek a bíróság helyt ad, azzal lényegében plusz fellebbezési jogot teremt az alapító szerződések által kialakított kötelezettségszegési eljárás rendszerében, tehát ő maga sérti meg az alapító szerződéseket.
És ahogy az interjúban hozzátettem: engem tényleg érdekel, hogy van-e határa a pofátlanságnak, már ami az ilyen ügyeket elvállaló ügyvédeket illeti…
