A kormányváltással összefüggésben egyre gyakrabban megjelenő kérdés, hogy mi lesz a Magyarországgal szemben folyamatban lévő 7. cikk szerinti eljárással, az ezzel kapcsolatos kérdéseket szeretném itt körbejárni.
Magáról az eljárásról nem akarok most beszélni részletesen, azt megtettem már korábban (lásd pl. https://lattmanntamas.hu/2020/12/08/miert-nem-megoldas-a-7-cikk-szerinti-eljaras-felgyorsitasa-az-orbani-vetoval-szemben/ ). Hasonló kérdések merültek fel Lengyelországgal szemben is, amikor 2023-ban megbukott a PiS-kormány, azt is megvizsgáltuk alaposabban (lásd https://lattmanntamas.hu/2024/05/22/a-7-cikk-szerinti-eljaras-lengyelorszaggal-szembeni-elengedeserol/ ) és már itt kitértem egy érdekes, nem is annyira apró problémára.
Ennek a lényege az, hogy hogyan is történik meg az eljárás megszüntetése. Ugyanis, ahogy akkor írtam, ha az Európai Bizottság valóban úgy érzi, hogy meg van győzve a lengyelek által, vajon megteheti-e, hogy egyszerűen visszavonja a 7. cikk szerinti eljárás kezdeményezését, ezzel pedig megszünteti magát az eljárást. Az EUSZ 7. cikke nem tartalmaz erre nézve rendelkezést, az én akkori álláspontom szerint pedig ezt a Bizottság egyszerűen nem teheti meg: ha már elindult az eljárás, akkor az arra vonatkozó szabályokat kell annak során alkalmazni, és ott nem találunk olyat, ami kiengedné a döntést a Tanács kezéből. Akkor utaltam arra, hogy egy ilyen esetben az Orbán-kormány lehetne akkora troll, hogy erre a problémára hivatkozva akár még az Európai Bíróság elé is citálhatná egy megsemmisítési eljárás keretében a Bizottság határozatát. Elkerülendő ezt a veszélyt, az látszott a biztos megoldásnak, hogy a Tanács egyszerűen szavaz az ügyben, és (mivel nem lesz meg a négyötödös többség) megállapítja, hogy nem áll fenn az alapértékek veszélyeztetése, aminek megállapításához gond nélkül fel tudják használni azt a tényt is, hogy a korábban a 7. cikk szerinti eljárás okaként a Bizottság által megjelölt problémát (hiányosságok az igazságszolgáltatás függetlensége tekintetében) közben kötelezettségszegési eljárás keretében is megrágta már az Európai Bíróság, ki is szabott pénzbüntetést, majd Lengyelország látványosan engedett, szóval a veszély elhárult, rendben is vagyunk. Végül viszont nem pont ez történt. A Bizottság semmilyen formális határozatot nem hozott a visszavonásról (fenntartom, hogy nem is hozhatott volna), ami miatt az eljárás maga formailag még mindig folyamatban lévőnek látszik. Ugyanakkor valamilyen döntés mégiscsak született, nem sorszámozott politikai határozat formájában (lásd: https://commission.europa.eu/document/download/9c081f05-688d-4960-b3bc-ea4fc3b2bafb_en?filename=48_1_58078_coun_chap_poland_en.pdf ), ami a gyakorlatban mégiscsak valamiféle visszavonást jelent, de ezt a bíróság előtt nem támadta meg senki. A Tanács maga nem nyilatkozott a kérdésben bármilyen formális határozat formájában, egyszerűen a téma lekerült a napirendről, a Bizottság visszavonó aktusát egyszerű eljárási kérdésként kezelte, úgy tűnik, lényegében elfogadva azt. Számomra ez igen fura, a Tanácsra nem jellemző, hogy ilyen lazán kezeli a hatáskörét érintő túlterjeszkedéseket más uniós intézmények részéről, de úgy tűnik, ebben a helyzetben elfogadhatónak tartotta. Ez a nemzetközi szerződések értelmezésére vonatkozó szabályok alapján minősíthető úgy, hogy az uniós tagállamok az általuk kötött nemzetközi szerződés hiányosságait gyakorlati értelmezésükkel töltötték ki, azaz a kezdeményezés a 7. cikk erre vonatkozó rendelkezése hiányában is visszavonható.
A Magyarországgal szembeni eljárás esetében sem egyszerűbb a helyzet, sőt. Vannak jelentős különbségek: míg Lengyelországgal szemben egy elég konkrét probléma miatt indította azt a Bizottság, addig Magyarországgal szemben sokkal általánosabb, rendszerszintű problémákra utalva indította azt az Európai Parlament az emlékezetes Sargentini-jelentés alapján. A lengyel „probléma” annak konkrét jellege okán sokkal könnyebben megoldható, vagy legalább kezelhető, mint a magyar, utóbbi sokkal „politikaibb”, ezért is foglalkozott vele az Európai Parlament. És még ha sikerülne is politikai szándékot, kompromisszumot kialakítani a kérdésben, az Európai Parlament álláspontom szerint ugyanúgy nem vonhatja vissza az eljárást megindító határozatát, ahogy a Bizottságnál sem láttam ezt jogszerűen megoldhatónak Lengyelország esetében. Itt külön ki kell térnem arra az eljárási szabályra, ami előírja az Európai Parlamenttel való konzultációt a Tanács számára az eljárás során, ennek az előírásnak nyilván semmi értelme nincs, ha a Parlament visszavonhatja az eljárást.
Tehát a megoldás itt is kellene legyen, hogy a Tanács formálisan szavaz a kérdésről, a 7. cikknek megfelelően. Előtte az Európai Parlament elmondhatja a Tanácsnak a konzultáció során, hogy szerinte már elhárult az alapvető értékek sérelmének veszélye, és a Tanács dönthet úgy, hogy az már nem áll fenn, és vége a történetnek. De az sem kizárható, hogy az Európai Parlament a Bizottsághoz hasonlóan lazán „visszavonja” az egészet, csakhogy itt felmerül két jelentős probléma is. Először is, az Európai Parlament minden eljárása „számozott”, nem tudja ugyanúgy elsumákolni a visszavonó határozatot, mint a Bizottság. Plusz nem tartom valószínűnek, hogy a Tanács ugyanolyan lazán kezelné a „beavatkozási” kísérletet az Európai Parlamenttől, mint a Bizottságtól – bár ha ugyanúgy eljárási kérdésként fogja kezelni, akkor nem lehetetlen túllépni a problémán.
Lattmann Tamás honlapja 