Kategória: Alkotmányjog

Néhány gondolat a Velencei Bizottságról

Most, hogy hirtelen az érdeklődés homlokterébe került a Velencei Bizottság, érdemes beszélni annak szerepéről, jelentőségéről, és egy-két, a jelen helyzetben releváns kérdésről. És itt most ki fogom hagyni az obligát gonoszkodást, hogy “hú de fontos lett hirtelen a sorosista mélyállami blabla”, hagyjuk meg ezt most a mútltnak, kicsit próbáljunk komolyabbak lenni. A témában megjelent egy hosszabb interjúm a 24.hu oldalon, amit utána szemlézett az index.hu is, az itt említettek alapjául szolgáló szabályozókra szeretném felhívni a figyelmet.

Már csak azért is, mert valami, amiről eddig csupán vidáman elviccelődtem (mint pl. ezzel a Facebook-poszttal), hirtelen komoly kérdéssé alakult. Annyira komollyá, hogy személyesen Trócsányi Lászlótól is kaptam egy korrekt hangvételű e-mailt, amiben „emlékeztető jelleggel” leírta, amit a fenti cikkekben is elmondott. Igen, arról van szó, hogy a Fidesz egypárti kinevezettjei a Velencei Bizottságban, jelesül Trócsányi László vagy Varga Zs. András milyen szerepet tölthetnek be az egész eljárásban, lehet-e hatásuk az eljárásra.

Valamint van egy másik, még inkább zavaró kérdésem is, jelesül hogy egészen pontosan milyen eljárásról is van szó…

Mindehhez a Bizottság következő szabályzóit használjuk fel:

Ki kért véleményt egyáltalán?

A Bizottság alapító okirata nagyon világosan kimondja (Statútum, 3. cikk, 2. bek.), hogy a Velencei Bizottság bármilyen véleményt a következő intézmények megkeresésére bocsát ki:

  • Európa Tanács Miniszteri Bizottság
  • Európa Tanács Parlamenti Közgyűlés
  • Helyi és Regionális Önkormányzatok Európai Kongresszusa
  • Európa Tanács Főtitkára
  • Európa Tanács tagállama
  • valamelyik nemzetközi szervezet
  • a Bizottság munkájában részt vevő egyéb szerv

Ezt a kezdeményezői kört nem bővíti az Eljárási szabályzat (Eljárási szabályzat, 14a cikk), valamint a Jegyzőkönyv sem (Jk. 4. pont). Utóbbi külön kiemeli, hogy a sürgősséget a kérelmezőnek külön kell kérnie és arról az érintett államot külön értesíteni kell, ha nem  ő maga kérte azt (Jk. 6. pont).

Valaki meg tudja nekem mondani, hogy a fentiek közül ki kezdeményezte a Bizottság bármilyen eljárását? Gyorsan végigfutottam a konkrétan megjelöltek internetes oldalait, de sehol semmilyen utalást nem találtam, és nem is különösebben életszerű, hogy az új miniszterelnök Sulyok-ellenes futamaira hirtelen megtáltosodnának azok az Európa Tanácshoz köthető intézmények, amelyekre általában nem jellemző, hogy fagyhalált halnának a tempójuk kiváltotta ellenszélben. Azt sem tartom valószínűnek, hogy Magyar Péter jogállamiság iránti elkötelezettsége rávette volna, hogy ő maga az állam képviseletében kérje a Bizottság eljárását, amolyan előzetes jelleggel…

Szóval a fájdalmas kérdésem: van egyáltalán bármilyen eljárás?

Nem állítom határozottan, hogy a Bizottság eljárásával kapcsolatos kijelentés hazugság lenne, de amíg erre a kérdésre nincs konkrét válaszom, kénytelen vagyok azt feltételezni. Az különösen izgalmas lenne, ha a Bizottság magától, amolyan ex officio jelleggel mozdult volna meg, de… Eddig nem volt jellemző, és komoly kérdéseket vetne fel a jövőre nézve. Viszont jó hír: a fent hivatkozott szabály alapján a magyar kormány erről kell, hogy tudjon, hiszen értesítést kellett kapjon róla a Bizottságtól. Szóval ezt a sajtó kb. egy kérdéssel megtudhatja majd.

Tagok összeférhetetlensége

Kezdjük azzal, hogy Trócsányi László fenti állításai helytállóak. Ugyanakkor arról nem tesz említést, amire én kitértem a fenti interjúban is (úgy, hogy nyilván nem tudtam róla, hogy ő mit mond, vagy egyáltalán, hogy megszólaltatják), hogy azért a tagok nincsenek teljes mértékben kizárva a működésből ilyenkor. A tagokkal szemben általános elvárás a pártatlanság és a függetlenség (Eljárási szabályzat, 3a cikk, 1. bek. / Magatartási szabályzat, III-IV. rész), a döntéseket megelőző konzultációkban valóban nem vesznek az érintett állam delegáltjai (Eljárási szabályzat, 3a cikk, 4-5. bek. / Magatartási szabályzat, 16. bek.), viszont a téma felelősei kérhetnek tőlük információt a kérdéssel kapcsolatban (Eljárási szabályzat, 3a cikk, 5. bek.), és ez a sürgősségi eljárásokra is igaz (Jk. 9. pont), tehát ez nem jelent teljes kizárást.

Viszont ennek a szabálynak a kihangsúlyozása Trócsányi László részéről alapvetően egy trükk. Egy trükk, amivel az összeférhetetlenségéről próbálja elterelni a figyelmet. Ez a szabály ugyanis általánosságban érvényes bármilyen tagra, aki az érintett állam delegáltja, az orbáni rezsim egypárti delegáltjai esetében viszont ennél jóval komolyabb problémák vannak.

A tagokkal szemben ugyanis a Bizottság szabályozói más elvárásokat is támasztanak. A leginkább jelentős az, hogy a taggal szemben nem merülhetnek fel az objektivitása megkérdőjelezésére alkalmas szempontok (Magatartási szabályzat, V. rész), valamint meg kell felelniük az Európa Tanács által kötelezőnek tekintett bizonyos értékeknek, mint pl. a demokrácia, jogállamiság (Magatartási szabályzat, 10. bek.), na most ez nagyon nehéz kérdés egy olyan ember esetében, akinek igazságügyminisztersége ideje alatt 7. cikk szerinti eljárás indult az országa ellen, akinek alkalmatlanságát az Európai Parlament kimonda uniós biztosi posztra (többek között gazdasági összeférhetetlenségre is hivatkozva), valamint akinek elfogultsága teljesen nyilvánvaló, ha valaki megvizsgálja korábbi alkotmánybírói tevékenységét és álláspontjait (összevetve azokat későbbi miniszterei kijelentéseivel), mindehhez hozzátéve, hogy alkotmánybírói időszaka után Orbántól nagyköveti kinevezést is vállalt, aminél utasíthatóbb beosztás egyszerűen a világon nincs. Mindezek nagyon nem a függetlenség irányába mutató szempontok, és a Bizottság ezzel nyilván tisztában van. Nem megelőlegezve semmit, de a Bizottság akár ki is mondhatja egy tag összeférhetetlenségét (Magatartási szabályzat, 36. bek.)

Akárhogyan is, a Velencei Bizottság a jelen helyzetben – ha eljár egyáltalán – egészen biztosan nem a szokásos mintáknak megfelelően fog eljárni.

A Sulyok-Magyar csörtéről az RTL-en

Ma korán reggel az RTL képernyőjén beszéltem a címben jelzett kérdésről. Nem csupán a vitáról, hanem lehetőség volt kicsit bemutatni annak politikai környezetét, bemutatni a különböző alkotmányos modelleket, a köztársasági elnökök megválasztásának módjait, a Velencei Bizottságot…

Szeretnék ezúton is bocsánatot kérni a mindenkori német köztásasági elnököktől, akiket német focikupa-átadásra degradáltam, de hát ez van, Fakt ist Fakt. 😀

A beszélgetés itt visszanézhető:

https://rtl.hu/reggeli/2026/06/04/magyar-peter-sulyok-tamas-alkotmanymodositas-sandor-palota

A Sulyok Tamás körüli helyzetről a TV2-n

Nem tudom, hány év után ma reggel újra a TV2 képernyőjén voltam látható. Hogy ez jó, vagy nem, az még majd kiderül, egyelőre valahol szórakoztat a helyzet, hogy a közmédia után a Fidesz média-agglomerációjának újabb eleme jött rá pár éves kihagyás után, hogy lehet, hogy vannak épeszű gondolataim szakmai kérdésekben.

Természetesen a téma a Sulyok Tamás körüli kavarás volt. Semmi újat nem mondtam ahhoz képest, amit számos más helyen máskor elmondtam, fenntartom, hogy az általam már 2015-ben publikált “Jogállami vissza- vagy újrarendeződés – a magyar “alkotmányossági rekonstrukció” módjai” című szakcikkben (https://m2.mtmt.hu/gui2/?mode=browse&params=publication;3052639) leírt “alkotmányossági rekonstrukció” érdekében tett intézkedések tekintetében kb. milyen türelemre lehet majd számítani a külföldi partnerek részéről.

A beszélgetés itt (hirdetés után) megtekinthető:

https://tv2play.hu/mokka/folytatodik_a_vita_sulyok_tamas_nem_tartja_helyen_valonak_hogy_lemondjon

A téma érdekessége okán a honlapon nyitok egy új “Alkotmányossági rekonstrukció – 2026” című aktát is (az “Alkotmányjog” alatt), ahol a témával kapcsolatos anyagok jelennek majd meg összegyűjtve, valamint bővülnek majd folyamatosan.

A Tisza első Alaptörvény-módosításáról…

Megjelent az új országgyűlési kétharmad első alaptörvény-módosítási javaslata, amiről rögtön megírtam cseppet sem hízelgő véleményemet a Facebook-oldalamon. Tegyük kozzá, ahogy azt már többször, több helyen kifejtettem (és valamikor itt is külön, részletesen ki fogom, hogy egyértelmű legyen), hogy magának a miniszterelnöki megbizatásnak az időkorláthoz kötését sem tartom jó ötletnek (ahogy lábrázást szoktam kapni az összes alkotmány-barkácsolgató populista marhaságtól is), de itt és most magával az előterjesztés szövegével is komoly gondjaim voltak.

Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában is téma volt ez a kérdés, ez az interjú itt megnézhető – és nyugodtan felejtsük el a szánalmasan bulváros címszöveget:

Emellett a téma az ATV Híradóban is megjelent:

Ami különösen vicces, hogy mintegy kb. tizenkét év után újra meghívtak a közmédiába, az M1 reggeli műsorába. Már korábban is hosszan gondolkodtam azon, hogy hogy álljak a kormányváltás után nyilvánvalóan megsokasodó közmédiás megkeresésekhez – tekintettel arra botrányos módra, ahogy az intézmény(rendszer) az elmúlt években viselkedett, nem csak velem, hanem úgy en bloc… És végül úgy döntöttem, hogy én továbbra sem fogok pártpolitikai vagy ideológiai szempontokat érvényesíteni szakmai kérdésekben. No meg ha Magyar Péternek szabad megbocsátani a közmédia alkalmazottainak, akkor nekem is… Végülis vele szemben csak kettő, velem meg tizenkettő éve játsszák a G-t, ha neki szabad, akkor nekem is…

Viszont most ebből jönnek feladatok, miközben a reggeli interjú itt megnézhető, nekem itt a honalpon majd újra kell strukturálni a közmédiás médialapot a menüben, meg lehet, hogy össze kéne gyűjtenem az ottani interjúkat is (a 2014 előtti időszakból), ami feladatot simán elhanyagoltam az elmúlt években. És lehet, hogy értelme sincs, de a kényszerességemet nagyon zavarják az itteni hiányosságok… Ahogy lassan születik itt a honlapon egy külön akta is az alkotmányossági rekonstrukció témájának, igaz, évszámmal, mert nem biztos, hogy ez lesz az egyetlen, vagy hogy ez egyáltalán az lesz… Majd elválik még.

Concerns about the Hungarian electoral system

As the elections in Hungary are at the gates and seemingly there is an enormous interest towards that from foreign legal/political circles, I found it useful to publish a short overview and point out the most problematic elements. Mostly with the aim to correct some of the analytical mistakes made by many, thinking that the Hungarian elections are like “ordinary” elections like in any other countries, and the results are determined by political performance. Well, they are not.

Introduction

Following the adoption of Hungary’s new constitution (for a very early criticism by me, see here) and the new electoral system by Viktor Orbán’s one-party’s (Fidesz) two-third majority in the Parliament right after the 2010 landslide win, several features of the country’s political and electoral system have attracted significant attention within Europe. And while some aspects (e.g. taxation and rule‑of‑law issues) have widely and continuously been discussed ever since, the new electoral system often skipped attention, while it contains structural elements that are unusual – to say it nicely – within the EU or even among states all over the world. These features have raised concerns about fairness, proportionality, and the overall functioning of democratic competition.

Structure of the Hungarian electoral system

Hungary has always employed a mixed electoral system for parliamentary elections. The Hungarian Parliament (official name: National Assembly) consists of 200 seats (originally 386 in 2010 and the number reduction has also raised serious concerns as incumbent members’ chance of re-nomination by the governing Fidesz party were depending on the mercy of prime minister Viktor Orbán, turning them obedient puppets voting all of his proposals until the 2014 elections), allocated as follows: 106 seats are elected in single‑member electoral districts, while 93 seats allocated through national party lists. There is also a seat allocated to so-called “nationality members” based on pre-registration, currently there is one seat allocated to the German community. Fun fact: since 2018 it is taken by a member of Fidesz party, who had discovered his German identity after losing numerous elections running as Fidesz-candidate in the city of Budaörs (Wudersch).

This combination blends majoritarian and proportional elements. There is nothing unusual with this. However, the specific design of the system interacts with Hungary’s political landscape in ways that systematically advantage the governing party, that is the reason I tend to call it a “rigged electoral system”. It is important to emphasize that it is not “cheated”, and classic cheating, e.g. tinkering with the ballots is practically impossible with minimum attention paid by the competing parties.

Political Context

Hungary’s governing party alliance – the Fidesz party headed by prime minister Viktor Orbán and the Christian democrats with unmeasurable support – functions as one unified political force, even though it is formally composed of two parties. In contrast, the opposition is typically fragmented, often consisting of four to six parties competing simultaneously.

This asymmetry has significant consequences in single‑member districts, where the governing party presents a single candidate, while the opposition votes are divided among multiple candidates. As a result, a candidate from the governing party can easily win a district with a relatively low proportion – even with around 35% – if the opposition vote is split among several contenders.

Comparison with other electoral models

To understand the implications of Hungary’s system, it is useful to compare it with other electoral frameworks.

See the UK model for first, as government’s propagandists often use the argument that under that model Fidesz could have 90% of the seats in Parliament. The United Kingdom uses a first‑past‑the‑post system with single‑member districts. No compensation or anything for losing candidates: and as only one candidate wins per district, smaller parties rarely obtain seats, even if they receive substantial nationwide support. (This explains why smaller parties often struggle in parliamentary elections, despite having visible public support.)

Contrary to that, the European Parliament electoral model is totally different, as it uses proportional representation based on party lists. Voters select a party rather than an individual candidate, and seats are allocated proportionally. This system allows smaller parties to gain representation more easily. For example, politicians who fail to win seats in national district‑based elections (like smaller parties in the UK) may still enter the European Parliament through the list‑based voting.

Hungary’s somewhat hybrid electoral approach combines both systems: voters cast one ballot for a district candidate, and another for a national party list. This dual structure is not inherently problematic. Many democracies use mixed systems. However, the specific mechanisms Hungary employs – particularly regarding the so-called compensation – are highly unusual, and directly intended to favor the Fidesz party.

Compensation mechanisms in electoral systems

In mixed systems, compensation is typically used to ensure proportionality. The standard model is the so-called “loser compensation”, where votes cast for losing district candidates are added to their nominating party’s list totals. This prevents votes from being “wasted” and helps balance the final distribution of seats. The rationale behind loser compensation is to reduce disproportionality, ensure that parties receive representation roughly corresponding to their overall support, and prevent extreme distortions, which occur because of a purely majoritarian system (see the UK model above). Most European democracies with mixed systems use this approach.

The Hungarian “innovation”: the so-called winner compensation

Hungary – after 2010 – introduced a mechanism that is virtually unknown elsewhere: winner compensation. Under this system, not only the losing votes, but also the winning party’s surplus votes in district races are added to its national list totals. This means that if the governing party wins a district with, for example, 35% of the vote, the margin by which it wins is counted again on the party list. This amplifies the governing party’s advantage and contributes significantly to its repeated two‑thirds parliamentary majorities. Fidesz has won a 2/3 majority after the 2011 electoral reform not because of its great popularity and political brilliance, but because of this simple trick. (Winner compensation per se is not completely unknown in Europe, but it has never had such an effect on the distribution of seats. The Italian Constitutional Court in its 2017 Italicum ruling struck down as unconstitutional any excessive application of that. Funny, that right now the Italian prime minister seemingly tries to re-vitalize this solution: https://www.euronews.com/my-europe/2026/03/09/italys-electoral-law-is-giorgia-meloni-reshaping-the-system-to-secure-re-election )

Effects on electoral outcomes

Winner compensation does not involve fraud or manipulation of ballots. Votes are counted accurately. Instead, the design of the system itself produces disproportionate outcomes. As observers often note, the votes are genuine, but the translation of votes into seats is heavily skewed. This structural distortion explains why international election observers often find no procedural irregularities, even though the system consistently produces outcomes that strongly favor the governing Fidesz party.

The elimination of the two‑round system

Prior to the 2011 reforms, Hungary used a two‑round electoral system for district races, usually with a week between the two rounds. The first round allowed political parties to measure their political support, after which weaker opposition candidates could withdraw in favor of a stronger challenger. This mechanism encouraged strategic coordination and reduced vote fragmentation. Viktor Orbán know this system well: he has become prime minister in 1998 by making a last-minute deal with other parties after losing in the first round, and he nearly turned the election in 2002 after losing the first round again – but having run out of political allies by then. He knows the value of two-rounds: he made sure that nobody ever uses it any more.

The shift to a single‑round system eliminated the above mentioned opportunities. Without a second round, opposition parties cannot consolidate behind a single candidate, vote splitting persists, and the governing party benefits from being the only unified political force. Since the introduction of this system, opposition parties are doomed to engage in debates with each other, instead of focusing on the government. Parallel to this, raises in personal remuneration, all kind of bonuses to members of Parliament and state financial support to parties based on participation in the elections have made political parties highly interested in running, and practically they run against each other, not against the one-party government.

Since the 2014 elections, opposition parties have tried to break this system somehow. It is obvious that the determining point is the individual elections, so constant efforts were made to crate a ballot of 1 v. 1, Fidesz v. opposition. If that is successful, the “rigged” system becomes lethal to Fidesz, as the winner compensation easily may give constitutional majority to the opposition in the Parliament. There were political negotiations, even an “oppositional primary” in 2021, but these attempts were never successful – and voters have grown tired and impatient. The so-called “strategy of collaboration” seemingly failed, and as a result of this, the current elections give a chance to a brand new political party led by a former minion of Viktor Orbán, following the so-called “strategy of outgrowth”, which had been proposed by many analysts and strategists earlier, but none of the opposition parties had taken it earlier. So far, it has been successful in showing an alternative to opposition voters, now we will see how successful it is in the elections.

Conclusion

Hungary’s electoral system is a legally enacted but highly unusual configuration that combines a fragmented opposition, a single‑round district election (these two determining the winner), and a unique winner‑compensation mechanism (this one ensuring a constitutional majority to the winner). Together, these elements create a structural advantage for the governing party, enabling it to secure supermajorities without proportional levels of public support. While the system does not involve procedural fraud, its design raises significant constitutional and democratic concerns.

A cseh elnökkel kapcsolatos viták margójára

Annyit szeretnék rögzíteni, hogy a politikai feszültség, ami jelenleg a cseh elnök körül történik, az tankönyvi példája annak a probléma-csomagnak, ami akkor áll elő, ha egy parlamentáris rendszerbe beleerőltetünk egy közvetlen elnökválasztást. (Ami ellen régóta próbálok érvelni.)

És ez teljesen független attól, hogy Petr Pavel-t kedvelem, Andrej Babiš-t meg marhára nem, emiatt általában inkább azokkal értek egyet, akik jelenleg is Prágában tüntetnek, de most mégsem értek egyet velük.

A cseh alkotmány 68. cikke nagyon világosan NEM ad mozgásteret az elnöknek a miniszterelnök által javasolt miniszterek kinevezése tekintetében. A miniszterelnök javaslatára az elnök kinevezi a minisztert, pont. Ez ugyanaz a megoldás, mint amit a magyar Alaptörvény, sőt, a korábbi Alkotmány, valamint a világ összes parlamentáris rendszere is alkalmaz, lényege, hogy a Parlamentben elért többség által megválasztott miniszterelnök kezében van a döntés a kormányzásról (ezért régi nünükém az is, hogy a miniszterek kinevezését/eltávolítását stb. teljesen felesleges kör a köztársasági elnök kezébe tenni, intézze csak a miniszterelnök, de ezt most hagyjuk). És ezt a rendszert komolyan zavarja egy aktívan “politizáló” köztársasági elnök, márpedig a közvetlenül választott jellemzően olyan lesz. (Apróság, hogy a cseheknél ez már a második eset az elmúlt két évtizedben, hogy nehezen feloldható politikai válság alakul ki emiatt, a korábbiról írott cikkemet lásd itt.)

Csak emlékeztető: nem is olyan régen még a hasonlóval mókoló lengyel elnököt pisilte körbe mindenki (igaz, ő ugye a PiS “maradéka” volt, szóval hivatalból nem kedveljük 😃 ). Véletlenül sem szeretnék arra gondolni, hogy egyesek alkotmányos gondolatait a pártpolitikai preferenciáik határozzák meg. Ugye szó sincs ilyesmiről?

Beszélgetés alkotmányos témában

Elérhető lett a YouTube-on a KlikkTV Rostrum című műsorának legújabb, nyolcadik adása, amiben Szentpéteri Nagy Richard társaságában arról beszélgettünk, lehet-e még valaha valódi alkotmányozás Magyarországon.

Külön örömömre kitértünk a történeti alkotmány kérdésére, és körbejártuk, hogy van-e értelme ma új alkotmányt írni. Bővebben tudtam beszélni arról, hogy miért tartom szakmailag és politikailag is kockázatosnak a közvetlen elnökválasztást egy parlamentáris rendszerben, valamint hogy miért gondolom, hogy a Fidesz egypárti alaptörvénye olyan garanciális hiányosságokat tartalmaz, amelyek hosszú távon kormányozhatatlansághoz vezethetnek. Kitértünk arra is, hogy szerintem milyen irányba kellene elmozdulnia a jövőbeli magyar alkotmányozásnak.

Ritkán nyílik lehetőség ilyen alapos beszélgetésekre, minden pillanantát élveztem, és köszönöm Richardnak nem csak a lehetőséget, hanem az értő partnert is!

Kiből lehet majd legfőbb ügyész?

Az Alaptörvény tervezett változtatása szerint a legfőbb ügyésznek nem kell ügyésznek lennie. Remélem, az emiatti felháborodás hangadói között nem lesznek vezető szereplők azok, akik nem is olyan régen még az állatorvos Hadházy Ákost követelték erre a posztra…

Az én állításom a témában egyszerű (és semmi új, mert mindig is ezt mondtam): amíg az OGY választja a legfőbb ügyészt, lehessen bárki. Ha ragaszkodunk hozzá, hogy ügyész legyen, akkor válassza ki az ügyészi testület, és nevezze ki ennek alapján az igazságügyi miniszter. De ne ragaszkodjunk. Felejtsük már el ezt a “független” legfőbb ügyészség marhaságot…

A jelenlegi helyzet viszont egyszerűen kimaxolása a képmutatásnak. Egy politikai eljárástól várunk egy nem politikai megoldást. Ne már… Ez a Fidesztől teljesen függetlenül is értelmetlen, azzal együtt meg pláne.

Lásd ezt az elemzésemet három és fél évvel ezelőttről.

Bejegyzések a legfőbb ügyész témájában:

Beszélgetés alkotmányos témában

Elérhető lett a YouTube-on a KlikkTV Rostrum című műsorának legújabb, nyolcadik adása, amiben Szentpéteri Nagy Richard társaságában arról beszélgettünk, lehet-e még valaha valódi alkotmányozás Magyarországon. Külön örömömre kitértünk a történeti alkotmány kérdésére, és körbejártuk,…

Kiből lehet majd legfőbb ügyész?

Az Alaptörvény tervezett változtatása szerint a legfőbb ügyésznek nem kell ügyésznek lennie. Remélem, az emiatti felháborodás hangadói között nem lesznek vezető szereplők azok, akik nem is olyan régen még az állatorvos Hadházy Ákost követelték…

A legfőbb ügyész közvetlen választásáról

Istenem, egy újabb veretes baromság az ötletbörzében. A bírókat nem akarjuk esetleg közvetlenül választani? De most komolyan. Csupán amiatt a tragikus tény miatt, hogy a Fidesz maffiásította az ügyészséget és Polt leghűbb ügyész úr…

Witamy, Panie Premierze Tusku

Ahogy az egy hónapja itt is közzétett írásomban kb. egy hónapja megírtam, véget ért a választások utáni szánalmas politikai bohózat a PiS-nyalonc Duda részéről, és Donald Tusk lett Lengyelország új miniszterelnöke, miután a Szejm megválasztotta.

Az igazán neheze viszont majd most jön – a lengyel választási rendszert ugyan (közvetlen alkotmányozó többség hiányában) nem tudta orbáni módon magára kalibrálni a PiS (ezért is sikerült az anti-illiberális erők szövetségének többséget szerezni a Szejmben, ezúton is üdv mindenkinek, aki azzal hülyíti az ellenzéki támogatókat itthon, hogy lenne bármit is “tanulni” a lengyel példából és próbál itthon kereskedni az agyatlan “sikerreceptekkel”), de elég sok buktatóval kell szembenéznie az új kormánynak és annak alapvetően törékeny parlamenti többségének…

Hogyan lesz Donald Tusk az új lengyel miniszterelnök, függetlenül attól, hogy Andrzej Duda épp most kit kért fel

A hazai sajtóban is beütött a hír, hogy Andrzej Duda, a Jog és Igazságosság-hoz kötődő lengyel köztársasági elnök ma este felkérte miniszterelnöknek az eddig hivatalban lévő – és a választásokon a támogatást elveszítő – Mateusz Morawiecki-t. Mielőtt beindul az ilyenkor szokásos spekulálgatás, hadd írjam le, hogy mi lesz. Ahogy mindenkinek, aki ebben a témában állást fog foglalni a következő időszakban, ajánlanám a lengyel alkotmány alapos tanulmányozását, mielőtt elkezdődik a zavarkeltés a témában.

Emlékeztetnék előzetesen arra, hogy egy nagyon hasonló helyzet nálunk is lezajlott, még 2002-ben, amikor testületileg rettegett a választásokon nyertes ellenzék, hogy mi lesz, ha a Fideszhez számos szálon köthető Mádl Ferenc Orbán Viktort fogja jelölni miniszterelnöknek… Ugye ezekből anno nem lett semmi. Most Duda megtette ezt, szánalmas módon a saját pártjának kedvezett (ezt, emlékezzünk, Mádl egy pillanatig sem tette), ennek ellenére nem lesz Morawiecki miniszterelnök, Duda viszont, hát, maradjunk annyiban, hogy elveszítette minden esélyét, hogy tisztességgel vonuljon be a lengyel alkotmánytörténetbe, ráadásul teljesen feleslegesen.

Miért feleslegesen? Nézzük meg a folyamatot. Azt a Lengyel Köztársaság alkotmányának 154-155. cikkei szabályozzák, és az a parlamentáris berendezkedésű köztársasági rendszerek általános mintáját követi (még ha egyesek azzal érvelnek is néha, hogy Lengyelország inkább félelnöki köztársaság, de nem az, annak ellenére, hogy közvetlenül választják az elnököt).

A 154. cikkely szerint a köztársasági elnök (azaz most éppen Andrzej Duda) feladata a miniszterelnök jelölése (akinek feladata lesz utána a hivatalosan „Minisztertanács” néven működő kormány összeállítása). Erre a köztársasági elnöknek a lengyel parlament most újraválasztott alsóháza, a Szejm első ülésétől számítva 14 napja van a rendes választások esetén (a kormány esetleges idő előtti lemondása esetén más szabályok érvényesek, de ezek itt most nem relevánsak). Az elnök kinevezi a miniszterelnököt és a Minisztertanács általa jelölt tagjait, akik ekkor leteszik a hivatali esküt. Eddig a pontig az elnök szabadon dönthet a miniszterelnökről, de a Szejmnek még meg kell erősítenie őt, és itt kezdődhetnek a bajok. Legalábbis Duda és a Jog és Igazságosság szempontjából.

A lengyel alkotmány előírja, hogy a kinevezett miniszterelnöknek (az elnök általi kinevezését követő 14 napon belül) be kell nyújtania a Szejmnek kormánya programját, egy bizalmi szavazási indítvánnyal együtt. A Szejmnek erről abszolút többséggel, azaz összes tagja több mint felének szavazatával kell döntenie. Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnököt gyakorlatilag a Szejmnek kell megválasztania – ez a parlamentáris köztársaságok tipikus alkotmányos eleme, ahogy pl. a magyar alkotmányos rendszer is előírja. A miniszterelnökről a végső szót nem az elnök, hanem a Szejm mondja ki – ahol jelenleg Donald Tusk mögött áll a többség.

Ha a fent leírt folyamat valamiért nem jár sikerrel – akár azért, mert az elnök nem nevez ki időben kormányt, vagy azért, mert az általa kinevezett kormány megbukik a Szejm szavazásán (ami jelenleg várható) – a köztársasági elnök kikerül a képből. Ebben az esetben a Szejmnek 14 nap áll rendelkezésére, hogy megválassza a saját miniszterelnök-jelöltjét (és az általa javasolt Minisztertanács tagjait), abszolút többségi szavazással. Ha ez sikeres, a köztársasági elnök köteles kinevezni a Minisztertanács többi tagját is, akik le kell tegyék a hivatali esküt és voilá, megvan a Tusk-kormány.

Ha a Szejm valamiért erre nem képes, a lengyel alkotmány 155. cikke értelmében az elnök megpróbálhat egy újabb miniszterelnök-jelöltet kinevezni (ez akár újra Morawiecki is lehet), beindul újra az előzőekben leírt eljárás, és ha ez újra nem jár sikerrel, köteles feloszlatni a Szejmet (formálisan annak hivatali idejének lerövidítésével), és ki kell írnia az új választásokat.

Mindezt összegezve: a lengyel köztársasági elnök nem olyan erős szereplő, mint ahogyan azt sokan láttatják, vagy esetleg megpróbálják láttatni a következő napokban. Andrzej Duda elnök nem akadályozhatja meg Donald Tusk hivatalba lépését. Hiába kérte fel most Morawiecki-t, a Szejm egyértelmű ellenzéki többsége megakadályozza a hivatalba lépését, a következő körben pedig a Szejm dolga lesz, hogy jelöljön valakit, azaz az ellenzéki koalíció akarata fog érvényesülni, akármit is szeretne Duda elnök.

Pár napja, egy angol nyelvű elemzésemben azt írtam (amiből ezt a részt fordítottam ki magyarra), hogy ezt ő jó eséllyel meg fogja érteni, és nem kockáztat meg egy kínos fiaskót azzal, hogy kinevez valakit, aki a folyamat végén egyértelműen veszít – ezzel magát is vesztessé téve. Ez eddig nem jött be. Miért tette most meg mégis? Lehet, hogy van jelenleg valami olyan, kívülről még nem látható kavarás a Szejm környékén, ami enged számára valami reményt, vagy egyszerűen csak időt próbál nyerni – pár napon belül meglátjuk.

Összefoglalva: a folyamat végén minden bizonnyal új kormányt látunk majd Donald Tusk vezetésével Lengyelországban.