A Tisza első Alaptörvény-módosításáról…

Megjelent az új országgyűlési kétharmad első alaptörvény-módosítási javaslata, amiről rögtön megírtam cseppet sem hízelgő véleményemet a Facebook-oldalamon. Tegyük kozzá, ahogy azt már többször, több helyen kifejtettem (és valamikor itt is külön, részletesen ki fogom, hogy egyértelmű legyen), hogy magának a miniszterelnöki megbizatásnak az időkorláthoz kötését sem tartom jó ötletnek (ahogy lábrázást szoktam kapni az összes alkotmány-barkácsolgató populista marhaságtól is), de itt és most magával az előterjesztés szövegével is komoly gondjaim voltak.

Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában is téma volt ez a kérdés, ez az interjú itt megnézhető – és nyugodtan felejtsük el a szánalmasan bulváros címszöveget:

Emellett a téma az ATV Híradóban is megjelent:

Ami különösen vicces, hogy mintegy kb. tizenkét év után újra meghívtak a közmédiába, az M1 reggeli műsorába. Már korábban is hosszan gondolkodtam azon, hogy hogy álljak a kormányváltás után nyilvánvalóan megsokasodó közmédiás megkeresésekhez – tekintettel arra botrányos módra, ahogy az intézmény(rendszer) az elmúlt években viselkedett, nem csak velem, hanem úgy en bloc… És végül úgy döntöttem, hogy én továbbra sem fogok pártpolitikai vagy ideológiai szempontokat érvényesíteni szakmai kérdésekben. No meg ha Magyar Péternek szabad megbocsátani a közmédia alkalmazottainak, akkor nekem is… Végülis vele szemben csak kettő, velem meg tizenkettő éve játsszák a G-t, ha neki szabad, akkor nekem is…

Viszont most ebből jönnek feladatok, miközben a reggeli interjú itt megnézhető, nekem itt a honalpon majd újra kell strukturálni a közmédiás médialapot a menüben, meg lehet, hogy össze kéne gyűjtenem az ottani interjúkat is (a 2014 előtti időszakból), ami feladatot simán elhanyagoltam az elmúlt években. És lehet, hogy értelme sincs, de a kényszerességemet nagyon zavarják az itteni hiányosságok… Ahogy lassan születik itt a honlapon egy külön akta is az alkotmányossági rekonstrukció témájának, igaz, évszámmal, mert nem biztos, hogy ez lesz az egyetlen, vagy hogy ez egyáltalán az lesz… Majd elválik még.

Hogyan lesz Donald Tusk az új lengyel miniszterelnök, függetlenül attól, hogy Andrzej Duda épp most kit kért fel

A hazai sajtóban is beütött a hír, hogy Andrzej Duda, a Jog és Igazságosság-hoz kötődő lengyel köztársasági elnök ma este felkérte miniszterelnöknek az eddig hivatalban lévő – és a választásokon a támogatást elveszítő – Mateusz Morawiecki-t. Mielőtt beindul az ilyenkor szokásos spekulálgatás, hadd írjam le, hogy mi lesz. Ahogy mindenkinek, aki ebben a témában állást fog foglalni a következő időszakban, ajánlanám a lengyel alkotmány alapos tanulmányozását, mielőtt elkezdődik a zavarkeltés a témában.

Emlékeztetnék előzetesen arra, hogy egy nagyon hasonló helyzet nálunk is lezajlott, még 2002-ben, amikor testületileg rettegett a választásokon nyertes ellenzék, hogy mi lesz, ha a Fideszhez számos szálon köthető Mádl Ferenc Orbán Viktort fogja jelölni miniszterelnöknek… Ugye ezekből anno nem lett semmi. Most Duda megtette ezt, szánalmas módon a saját pártjának kedvezett (ezt, emlékezzünk, Mádl egy pillanatig sem tette), ennek ellenére nem lesz Morawiecki miniszterelnök, Duda viszont, hát, maradjunk annyiban, hogy elveszítette minden esélyét, hogy tisztességgel vonuljon be a lengyel alkotmánytörténetbe, ráadásul teljesen feleslegesen.

Miért feleslegesen? Nézzük meg a folyamatot. Azt a Lengyel Köztársaság alkotmányának 154-155. cikkei szabályozzák, és az a parlamentáris berendezkedésű köztársasági rendszerek általános mintáját követi (még ha egyesek azzal érvelnek is néha, hogy Lengyelország inkább félelnöki köztársaság, de nem az, annak ellenére, hogy közvetlenül választják az elnököt).

A 154. cikkely szerint a köztársasági elnök (azaz most éppen Andrzej Duda) feladata a miniszterelnök jelölése (akinek feladata lesz utána a hivatalosan „Minisztertanács” néven működő kormány összeállítása). Erre a köztársasági elnöknek a lengyel parlament most újraválasztott alsóháza, a Szejm első ülésétől számítva 14 napja van a rendes választások esetén (a kormány esetleges idő előtti lemondása esetén más szabályok érvényesek, de ezek itt most nem relevánsak). Az elnök kinevezi a miniszterelnököt és a Minisztertanács általa jelölt tagjait, akik ekkor leteszik a hivatali esküt. Eddig a pontig az elnök szabadon dönthet a miniszterelnökről, de a Szejmnek még meg kell erősítenie őt, és itt kezdődhetnek a bajok. Legalábbis Duda és a Jog és Igazságosság szempontjából.

A lengyel alkotmány előírja, hogy a kinevezett miniszterelnöknek (az elnök általi kinevezését követő 14 napon belül) be kell nyújtania a Szejmnek kormánya programját, egy bizalmi szavazási indítvánnyal együtt. A Szejmnek erről abszolút többséggel, azaz összes tagja több mint felének szavazatával kell döntenie. Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnököt gyakorlatilag a Szejmnek kell megválasztania – ez a parlamentáris köztársaságok tipikus alkotmányos eleme, ahogy pl. a magyar alkotmányos rendszer is előírja. A miniszterelnökről a végső szót nem az elnök, hanem a Szejm mondja ki – ahol jelenleg Donald Tusk mögött áll a többség.

Ha a fent leírt folyamat valamiért nem jár sikerrel – akár azért, mert az elnök nem nevez ki időben kormányt, vagy azért, mert az általa kinevezett kormány megbukik a Szejm szavazásán (ami jelenleg várható) – a köztársasági elnök kikerül a képből. Ebben az esetben a Szejmnek 14 nap áll rendelkezésére, hogy megválassza a saját miniszterelnök-jelöltjét (és az általa javasolt Minisztertanács tagjait), abszolút többségi szavazással. Ha ez sikeres, a köztársasági elnök köteles kinevezni a Minisztertanács többi tagját is, akik le kell tegyék a hivatali esküt és voilá, megvan a Tusk-kormány.

Ha a Szejm valamiért erre nem képes, a lengyel alkotmány 155. cikke értelmében az elnök megpróbálhat egy újabb miniszterelnök-jelöltet kinevezni (ez akár újra Morawiecki is lehet), beindul újra az előzőekben leírt eljárás, és ha ez újra nem jár sikerrel, köteles feloszlatni a Szejmet (formálisan annak hivatali idejének lerövidítésével), és ki kell írnia az új választásokat.

Mindezt összegezve: a lengyel köztársasági elnök nem olyan erős szereplő, mint ahogyan azt sokan láttatják, vagy esetleg megpróbálják láttatni a következő napokban. Andrzej Duda elnök nem akadályozhatja meg Donald Tusk hivatalba lépését. Hiába kérte fel most Morawiecki-t, a Szejm egyértelmű ellenzéki többsége megakadályozza a hivatalba lépését, a következő körben pedig a Szejm dolga lesz, hogy jelöljön valakit, azaz az ellenzéki koalíció akarata fog érvényesülni, akármit is szeretne Duda elnök.

Pár napja, egy angol nyelvű elemzésemben azt írtam (amiből ezt a részt fordítottam ki magyarra), hogy ezt ő jó eséllyel meg fogja érteni, és nem kockáztat meg egy kínos fiaskót azzal, hogy kinevez valakit, aki a folyamat végén egyértelműen veszít – ezzel magát is vesztessé téve. Ez eddig nem jött be. Miért tette most meg mégis? Lehet, hogy van jelenleg valami olyan, kívülről még nem látható kavarás a Szejm környékén, ami enged számára valami reményt, vagy egyszerűen csak időt próbál nyerni – pár napon belül meglátjuk.

Összefoglalva: a folyamat végén minden bizonnyal új kormányt látunk majd Donald Tusk vezetésével Lengyelországban.