Európai polgári kezdeményezés a jogállamiság védelmében

Tavaly tavasszal kezdtek el olasz kollégák dolgozni egy európai polgári kezdeményezésen, amelynek a célja, hogy a jogállamiság és más uniós értékek védelmére egy, a mostaninál hatékonyabb ellenőrzési mechanizmus legyen kidolgozható.

A kezdeményezést nemrég az Európai Bizottság is jóváhagyta, így az már aktív, és aláírásával minden európai uniós, így magyar polgár is támogathatja. Amennyiben összegyűlik hét tagállamból egymillió aláírás, a Bizottság érdemben kell hogy foglalkozzon a kérdéssel.

A kezdeményezés már most elérhető a www.formyrights.eu oldalon (a magyar nyelvű verzió készülőben), már aláírni is lehet, akit pedig jobban érdekel, szombat este 18.30-kor a Mozsár Bisztróban kerül sor egy a kezdeményezők szervezésében egy bemutató, beszélgető rendezvényre, ahol mindenkit szívesen látunk!

A rendezvény a Facebookon: https://www.facebook.com/events/413403242872769/

A hazai sajtó (újabb) esete Hágával és a különböző nemzetközi bírói fórumokkal

Bizonyos dolgok soha nem változnak. Így az sem, hogy a hazai sajtó a minimális szakmai tartalmat felvonultató hírek esetében, amelyek értelmezése minimális hozzáértést igényelne, kíméletlenül elesik. Bár, legalább néha megvillan, hogy beszámolnának valamiről…

Nézzük ezt friss híradást egy olyan témában, aminek egyes elemeiről korábban itt is szó esett, a www.nemzetkozijog.hu oldalra külön is írtam róluk:

https://444.hu/2019/11/20/megjelenik-az-ensz-birosaga-elott-a-nepirtassal-vadolt-aung-szan-szu-kji

Szóval a cikk gond nélkül összekeveri a hágai Nemzetközi Bíróságot (International Court of Justice – ICJ) a szintén ott található Nemzetközi Büntetőbírósággal (International Criminal Court – ICC). Az előbbi előtt indított államközi pert Gambia (erről itt írtam), az utóbbi előtt indult vizsgálat a bíróság ügyésze által, amelynek esélyes, hogy büntető eljárások indítása lesz a vége (erről meg itt). Ahogy a cikk fogalmaz:

Mianmar ellen november közepén indított pert Gambia a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon (ICC) azzal a váddal, hogy a délkelet-ázsiai állam népirtást hajtott végre a muszlim rohingya kisebbség ellen

Gambia természetesen nem “indíthat pert” a Nemzetközi Büntetőbíróságon, csak a Nemzetközi Bíróságon, a Nemzetközi Büntetőbíróságon ugyanis nem “per” indul, hanem büntető eljárás, amit logikusan nem állam, hanem az ügyész indít. Szóval a két különböző hír, kiegészülve az új, szakmailag amúgy nem érdektelen híradással, miszerint “Aung Szan Szú Kji mianmari vezető (…) fogja vezetni a jogi csapatot az ENSZ Nemzetközi Bírósága (ICJ) előtt”, kissé összecsúszott a szerzőnél.

Ami önmagában még nem lenne tragédia, bár lassan komolyan mérhetővé válik a kár a jogi oktatásban, amit az ilyen felkészületlen tudósítások okoznak. Az igazi gond a cikk legvégére biggyesztett zárójeles három betű, ami arról árulkodik, hogy a cikk egy az egyben az MTI anyagának átvételével készült. Mentálhigiénés okokból nem akarom megnézni az MTI “tudósítását”, viszont hadd ismételjem meg itt egy 2015 végén, az Élet és Irodalomba írt cikkem befejező gondolatait:

Talán nem is az az igazi probléma, hogy Orbán Viktor állítását az állami propagandagépezet megtévesztő módon közvetíti. Mondhatnánk, hogy ehhez hozzá vagyunk szokva, és ez meg is látszik a közpénz-milliárdokból fenntartott közmédia nézettségi adatain. De az, hogy ezt lényegében a teljes sajtó kritika, érdemi szerkesztés nélkül veszi át és közvetíti azon boldogtalan polgárok felé, akik még talán kétségbeesetten keresnék az események viszonylag normális közvetítésének lehetséges csatornáit, az súlyosan patologikus jel. Az állami szintű csúsztatás így válik kontrollálatlanná, hiszen már a piaci szereplők is – igénytelenségből, lustaságból vagy fásultságból – az állami propaganda eszközeivé válnak.

Márpedig akkor mi értelme annak, hogy a kormány által a saját propagandistáira költött adóforintjaink után megmaradt pénzünkből őket is fenntartsuk?

Várhelyi Olivér jelöltségét elfogadta az Európai Parlament szakbizottsága

Délutánra eldőlt, Várhelyi Olivér jelöltsége átment az EP szakbizottságán, jövő héten kerülhet sor a plenáris szavazásra az egész Bizottságról, majd utána még a Tanácsnak is jóvá kell hagynia azt. A Fidesz természetesen ünnepli a sikerét, az Európai Néppárt hasonlóképpen.

Korábbi gyorselemzésemben leírtam a szóbeli meghallgatással kapcsolatos véleményemet. Ahogy a ma reggeli interjúban elmondtam, az EP-képviselők szavazatát az fogja befolyásolni, hogy Várhelyi írásos válaszaiban sikerül-e látványosabban elhatárolódnia az orbáni EU-politikától, azt is, hogy Várhelyi Olivér ezt jó eséllyel “meg tudja ugrani”. Emellett utaltam arra is, hogy egészen egyszerűen nincs olyan, Várhelyi megbuktatásához fűződő érdek sem a PES (európai szocialisták), sem a Renew (volt liberálisok, ALDE) oldalán (talán a lánccsörgetésen kívül), ami erősebb lenne annál, mint hogy felálljon az új Bizottság (a Néppárt képviselőjével az élen), és végre “beinduljon” újra az EU.

Legfeljebb a megújulás várat magára egy kicsit.

Már nem csak a Nemzetközi Bíróság, hanem a Nemzetközi Büntetőbíróság is foglalkozik a rohingyák üldözésével

És közben Argentínában is feljelentést tettek a mianmari miniszterelnök-asszony ellen az univerzális joghatóság alapján…

Nemzetközi jog

Felgyorsultak a jogi események a rohingyák elleni, népirtásnak is minősíthető bűncselekmények ügyében. Mint három napja jeleztük, a Nemzetközi Bíróság előtt egy államközi keresetet nyújtottak be Mianmar ellen, tegnap pedig napvilágot látott a Nemzetközi Büntetőbíróság döntése is arról, hogy engedélyezi az ügyésze számára, hogy nyomozást folytasson a kérdésben. Ennek eredményeképpen akár konkrét vádiratok is készülhetnek majd, azaz a fenti államközi per mellett e másik hágai bírói fórum előtt konkrét büntető eljárásokra is sor kerülhet majd.

Az eset érdekessége, hogy ez az első alkalom a bíróság történetében, hogy a vizsgálat által érintett állam nem részese a bíróság működését szabályozó, 1998-ban elfogadott alapokmánynak, és a vizsgálatot nem az ENSZ Biztonsági Tanácsa kezdeményezte (ilyet láthattunk korábban Szudán és Líbia esetében), hanem a bíróság ügyészének saját kezdeményezésére indult (ezért volt szükség most a bírák döntésére, amivel jóváhagyták azt). Ilyenre idáig csak részes államok esetében került sor, ahogy az alapokmány szerint nem részes államok esetében…

View original post 106 további szó

Várhelyi Olivér biztos-jelölti meghallgatásáról

“Összességében megállapíthatjuk, hogy amilyen unalmas volt maga a meghallgatás, most láthattuk az eddig messze legjobban felkészült biztos-jelöltet, és ez teljesen független attól, hogy amúgy mit gondolunk a magyar kormányról, vagy annak EU-politikájáról. A kérdés most csak az, hogy az Európai Parlament többsége mennyire hiszi el neki, amit mond.”

Európai jog

Trócsányi László megbuktatása után Várhelyi Olivér jelölése
okozott némi meglepetést, de minden jel szerint egy jó választás volt Orbán
Viktor számára. A politikai értelemben eddig folyamatosan a radarszint alatt
maradt szakemberrel szemben nyilván semmilyen, a volt igazságügyminiszterhez
hasonló kifogás nem támasztható, ennek megfelelően, az első parlamenti
meghallgatásán, a Trócsányit korábban elutasító jogi szakbizottságon úgy ment
át, mint kés a vajon. Nagy érdeklődéssel vártuk a mai, külügyi bizottsági
meghallgatást – mint ismert, azért a külügyi bizottság, mert a nki szánt feladat-csoport
(az ún. „portfólió”) a bővítés- és szomszédságpolitika volt.

Azért érdemes rögzíteni egy-két gondolatot a meghallgatás
elemzése előtt.

Az első, hogy a biztosi szerepkör egyik legfontosabb velejárója, hogy a biztosok tevékenységük során a tagállamoktól függetlenül kell tevékenykedjenek. Ahogy az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (3) bekezdése fogalmaz, “a Bizottság tagjai nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat semmilyen kormánytól, intézménytől, szervtől vagy más szervezettől”, ami persze nem csak a tagállamokra utal…

View original post 657 további szó

Gambia a Nemzetközi Bírósághoz fordul a rohingyák védelmében

Amellett, hogy ez egy, a nemzetközi jog szempontjából is érdekes fejlemény, szomorú, hogy Mianmar kormányfője nem olyan régen még hazánkban osztotta az észt még a jogállamiság tekintetében is… Néha tényleg nagyon nem mindegy, hogy hova tartozunk.

Nemzetközi jog

Tegnapi hír, hogy Gambia a Nemzetközi Bírósághoz fordul az ENSZ népirtás elleni egyezményének megsértése okán Mianmar ellen, ahol a muszlim rohingya kisebbség ellen régóta súlyos, népirtásként is értékelhető üldöztetés zajlik. A per számára a joghatóságot az biztosítja, hogy a nevezett egyezménynek mindkét állam a részese, és annak 9. cikke lehetővé teszi, hogy a részes államok az annak megsértésével kapcsolatos vitáikat minden külön lépés helyett a Bírósághoz forduljanak. Mivel az egyezmény nem írja elő, hogy az államoknak érintettnek kell lenniük az egyezmény állítólagos sérelmében, így történhet meg, hogy egy olyan állam indít keresetet, amelynek sem földrajzi, sem egyéb kapcsolata nincs Mianmarral, viszont az Iszlám Konferencia Szervezete képviseletében, a szervezet felhatalmazásával és támogatásával jár el.

Érdekes, hogy Mianmar (még Burma náven) az egyezmény megerősítése során annak 8. cikkéhez (ami az ENSZ intézményekhez benyújtott panasz lehetőségét biztosítja) fenntartást csatolt, azaz az nem alkalmazható, de a 9. cikkhez nem – azaz a Bíróság…

View original post 39 további szó

November 9, a berlini fal leomlásának 30. évfordulója

Az én saját kis darabom a berlini falból, amit pár héttel annak ledöntése előtt szedtem ki pimasz kölyökként. A szüleim beleraktak egy eredeti 10 illetve 1 kelet-német pfenniges érmét, hogy egyben maradjanak az emlékek. A 30 évvel ezelőtti mai napon ez a kis házi műtárgy elnyerte valódi értékét. 🙂

„ugyanaz a kamarillapolitizálás lehetetlenítette el, ami először lehetőséget biztosított számára, amivel végül nem tudott élni”

Többen érdeklődtek nálam, hogy mit gondolok arról, hogy Botka László otthagyta az MSZP-t. Igazából több mindent. Az első és leginkább egyszerű, hogy szépen illik ez a mostani trendbe, a süllyedő hajókat szokás elhagyni, szomorú látvány ugyan, amikor volt kapitányaik teszik, mint pl. Vona vagy Botka, de hát jellemző, különösen, ha a túlélés múlik rajta. Botka esetében ez egyértelmű, ő maga is beárazta (volt) pártját, és úgy ítéli meg, hogy helyi polgármesterként inkább a saját kis bázisát őrzi. Hívhatjuk ezt akár Kósa-modellnek is (amíg a pártban volt), a párttal történik, ami történik, de neki van saját háttere, alapvetően nincs ezzel gond. A másik, hogy ez már régebben is megtörténhetett volna, és ezen a ponton kezd igen zavarni, amikor állítása szerint „sportszerűségből” maradt idáig, mert nem akarta rongálni a párt esélyeit. Szóval sportszerűségből. Nyilván ez az a „sportszerűség”, ami miatt a mai napig adós az MSZP-nek, az MSZP szavazóinak és általában is az ellenzékieknek jó néhány dolog magyarázatával.

Nos, én valóban nem akartam „sportszerűtlen” lenni, emiatt egészen a mostani önkormányzati választásokig nem akartam nyilvánosan a 2017. őszi, a miniszterelnök-jelöltséggel kapcsolatos eseményekkel foglalkozni (és semmi kedvem sem volt megint az ostoba ügynökvádakkal szórakoztatni magam), de eltelt annyi idő, hogy láthassuk, mi vált valósággá, mi nem. Ideje levonni tanulságokat. Illetve most jó sokáig nem lesz választás, ergo nem kell azzal sem foglalkozni, hogy egyes megélhetési politikusok kétségbeesetten kapaszkodnak a székeik karfájába, és a közelgő választás réme miatt képtelenek az igazmondásra.

Első körben érdemes elolvasni ezt a 2017. októberében a Facebook-oldalamon közzétett „A váltás szükségességéről” című írást, ami arról szól, hogy miért tartottam szükségesnek, hogy sürgősen irányt váltson az MSZP, miért volt elhibázott Botka László jelölti stratégiája.

Ennek közvetlen előzménye az volt, amikor 2017. szeptember 26-án egy televíziós interjúban elmondtam, hogy Botka László 2016. decemberi színre lépése előtt én tárgyaltam az MSZP-vel és körvonalazódott egy másik stratégia:

Első körben itt mindenkinek felhívom a figyelmét az ATV által adott „én voltam az ellenzék miniszterelnök-jelöltje” címre, amit azért érdemes megjegyezni, mert az egész interjúban egyetlen egyszer sem mondtam olyat, hogy eldőlt, hogy én lettem volna miniszterelnök-jelölt. Azt mondtam, hogy voltak erre irányuló tárgyalások, erről és ennek részleteiről beszéltem, mégis a címadó szerkesztő valamiért ezt így látta jónak. Ami azért nagyon kellemetlen, mert sokan csak a címeket olvassák el, innentől kezdve pedig egyrészt egymás melletti elbeszélés lesz a vitákból, másrészt a hamis információ terjed el, harmadrészt pedig… Na, erre mindjárt visszatérünk, kicsit lejjebb.

Amúgy több mindenről szó esik ebben az interjúban, ismétlem, 2017 szeptemberének végén, ami mára már egyértelműen beért. Szót ejtettem az „1 v. 2 stratégiáról”, ami 2016 őszén tökéletesen működőképes lett volna, ám sajnos a Jobbik középre húzása, majd a 2017-es év vége felé megjelenő „a Jobbikkal is össze kell fogni” őrülete teljesen ellehetetlenítette (erről majd külön írok még máskor). Ma már kevesen emlékeznek talán, de 2017-ben az akkor még alig látszódó Momentumot nagyon sokan fideszes segédcsapatnak, ügynököknek gondolták, szerencsére már rájöttek, hogy tévesen (a mostani támogatottságukból következően), ebben a kérdésben már akkor is világosan állást foglaltam, hozzátéve, hogy az ő megjelenésük is ennek újragondolását igényelte volna. De az igazán lényegi kérdés, és egy igazán „sportszerű” Botka László számára fontos kérdés az lett volna, hogy az MSZP, az ő pártja, újra tudja-e rajzolni saját magát.

Mert persze, ő most úgy gondolja, megteheti, hogy sértetten kivonul onnan, ahogy úgy gondolta, hogy teljesen rendben van az is, amikor a miniszterelnök-jelöltségről lemondó politikatörténeti szánalmasságú nyilatkozatában fideszes ügynökökre meg hasonlókra kente a saját kudarcának felelősségét. Miközben a magyar politikában egy igen ritka dolog történt: következménye lett a nem teljesítésnek. Ígért, de nem teljesített, és a saját politikai közössége megvonta tőle a bizalmat. Ami pedig ma fontos: két éve meglebegtette az ügynököket, miközben konkrétan nem mondott semmit, csak itt hagyta nekünk, hogy itt ügynökök vannak, amivel minden lehetséges bizalomnak alávágott. Értem én a sértettséget, nem lett anno választmányi elnök, az elképzeléseinek sajnálatos kudarca véget vetett a miniszterelnök-jelöltségének, de azért sportszerűségről ne beszéljünk ezek után.

Szóval kik az ügynökök? És itt persze nem csak Botka Lászlónak van felelőssége, hanem mindenkinek, beleértve bizonyos mértékig magamat is. Ha nem mondjuk el elég világosan, amit és ahogy akarunk, ha nem tesszük mindenki számára világossá – bár ebben a kérdésben a saját felelősségemet korlátozottnak látom, mert a magam eszközeivel mindent megtettem, amit tudtam, mindenhol, ahova hívtak, próbáltam világossá tenni, megmagyarázni az álláspontomat (lásd pl.: https://hirtv.hu/egyenesen_adattar/megvezettek-1404305). Jellemzően ugyanakkor, egyetlenegy újságíró volt, aki megkeresett azzal, hogy akkor most tényleg voltam vagy csak lettem volna jelölt, tisztázandó a fent már felvetett problémát (lásd: https://hu.budapestbeacon.com/kiemelt-cikkek/lattmann-szo-sem-volt-felkereserol-csak-egyeztettunk-miniszterelnok-jeloltseg-lehetosegerol/ ). Nos, úgy marha nehéz eljuttatni bármilyen üzenetet bárhova, ha egy szerkesztő egy interjúnak egyszerűen más címet ad, mint ami ott elhangzik. És akkor még nem is a szándékos vagy rosszindulatú ferdítésekről beszélünk – ilyen is van jócskán, és nem csak a kormánypropaganda oldalán. (A sajtóról, különösen egyes, jellemzően politika-közeli szereplők inkorrekt, szakmaiatlan dolgairól egy következő bejegyzésben fogok írni. Nem lesz szép.)

Önöknek nem hiányzik egyértelmű válasz? Kik az ügynökök? Molnár Zsolt az ügynök, ahogy sokan mondogatják? No de ha Botka László úgy látja, akkor miért várt két évet a kilépéssel? Különösen úgy, hogy a mostani önkormányzati választásokon elért (relatív) siker eredményeképpen Molnár Zsolt erősebb lett a pártban, mint valaha? Vagy pont azért? Mert akkor most már nem tud vele mit csinálni a párton belül? Eddig csinált bármit is a duzzogáson kívül? No meg… akkor most a budapesti siker kovácsaként elkönyvelt Molnár Zsolt úgy a Fidesz ügynöke, hogy segített abban, hogy Karácsony főpolgármester legyen? (Ezt a kérdést amúgy még nagyon sokan feltehetik maguknak.) Szóval akkor most mi a helyzet? Ja, hogy ezekre nincs válasz. Sértett elvonulás, az van. (Személy szerint megvan a véleményem Molnár Zsolt szerepéről, de itt és most nem fogom kifejteni, mert irreleváns.)

Persze, senki nem annyira naív, hogy faltól falig korrekt hozzáállást várjon el politikai szereplőktől. De azért mindennek van határa. Még akkor, a bejelentésemkor az MSZP közzétett egy állásfoglalást, amely szerint „Lattmann Tamás soha nem volt az MSZP miniszterelnök-jelöltje” (lásd: www.atv.hu/belfold/20170927-mszp-lattmann-tamas-soha-nem-volt-az-mszp-miniszterelnok-jeloltje). Na, itt lássuk a kommunikációs trükköt, amire utaltam pár bekezdéssel feljebb. Persze, hogy nem. De soha nem is mondtam, hogy az lettem volna. A trükk lényege az, hogy az MSZP néhány vezetője olyasmit cáfol, amit én soha nem mondtam – nem ismerős ez valahonnan? Dehogynem, a Fidesz is így kommunikál: jön a migráns, akitől meg kell védeni a hazát. Persze nem jön, de nem baj. Az EU el akarja venni a pálinkafőzés szabadságát, meg kell védeni a pálinkát. Nem akarja, de nem baj. Aztán amikor az ember azt látja, hogy nem jön a migráns, meg még mindig szabadon lehet pálinkát főzni, akkor ugye győztünk. A Lattmann azt mondta, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje volt. És nem lett, úgyhogy nem mondott igazat. Különösen szép, ahogy cizellálják: „Ezt a tényt bárki ellenőrizheti: ugyanis a párt egyetlen testülete sem foglalkozott ezzel a kérdéssel, így ilyen tartalmú döntés nem született.” Az a helyzet, hogy számos módon lehetne még bizonyítani, hogy nem igaz, amit amúgy nem mondtam, ugyanakkor viszont egészen fájdalmasan amatőr volt, hogy még így sem sikerült egy egységes álláspontot tolni a valóság tekintetében.

Hiller István egy akkori interjújában minden további nélkül beismerte, hogy miről is tárgyaltunk (lásd: www.atv.hu/belfold/20170928-hiller-ugy-tudja-botka-is-elmegy-targyalni-a-dk-hoz), ahogy Molnár Zsolt is (lásd: www.atv.hu/belfold/20170929-molnar-zsolt-volt-egy-konszenzus-hogy-lattmann-alkalmas-lehet), miközben Molnár Gyula pártelnök egészen penetráns és szánalmas hazudozás-sorozatba kezdett („Súlyos félreértése a magyar nyelv szabályainak, ha valaki szakpolitikai kérdésekről beszélget egy pártelnökkel, és aztán azt ő felkérésnek értékeli”), amelynek során egy alkalommal még saját magának is ellentmondott. De ez valahol már abszurd módon szórakoztató volt. Ahogy az egyik fenti interjúban reagáltam erre, ugye senki nem képzeli, hogy szakpolitikáról a pártelnök tárgyal, a párt szakpolitikusainak jelenléte nélkül… Ellenben igen komoly kérdéseket vet fel, hogy aki ilyen kinyilatkoztatásokat tesz, az mindenki mást néz ennyire ostobának, vagy ő maga az.

Viszont itt már megjelent valami, amire akkor nem tértem ki, most viszont talán érdemes: „A szocialista képviselő arról is beszélt, hogy egy hazug állítás megjelent a sajtóban, miszerint Lattmann miniszteri bársonyszéket akart, ez viszont nem igaz.” Hozzám konkrétan (más csatornán keresztül) ez akkor úgy jutott vissza, hogy a 2017 áprilisi egyeztetésünk után Botka László arról tájékoztatta az MSZP vezetőit, hogy én úgymond „megzsaroltam” őt, és az igazságügyi miniszteri tárcát akartam magamnak. Nem csupán azért döbbentett meg, mert ez nyilvánvaló hazugság volt, hanem azért is, mert azon túl, hogy vajon mivel is tudtam volna „zsarolni” Botka Lászlót, a „gond” az, hogy soha nem akartam igazságügyminiszter lenni, nem is értem, honnan jött ez a marhaság. Ha valaki megcsinálta volna a házi feladatát, és megnézi az akkoriban született interjúimat, volt erre irányuló kérdés, és mindig azt mondtam, hogy arra a posztra helyből mondok három jobb jelöltet… Ebből is elég jól látszik a különbség a gondolkodásunkban.

Összefoglalva: én nagyon sajnálom, hogy a dolgok így alakultak, további sok sikert kívánok Botka Lászlónak Szeged vezetőjeként, de – ahogy fentebb írtam – magyarázattal tartozik, legalább a támogatóinak. Megteheti, hogy nem mondja el, hogy mit miért csinált, továbbra is mutogat meghatározatlan irányokban és szereplőkre, ebben az esetben hozzájárul ahhoz, hogy fennmaradjon az ellenzéki kommunikációban az a mérgező hangulat, aminek a kialakulására Orbán Viktor bizton számíthatott 2010 után, a jelenlegi választási rendszer kialakításakor. Megteheti, hogy megtalál egy lila inget hirtelen, és sértettségét átviszi egy újabb politikai közösségbe. És még sok minden mást is – az ő döntése. Szomorú ugyanakkor, hogy 2017 ősze óta semmit nem csinált e területen. Ez nem sportszerű.