Srebrenica 25 éves évfordulóján

„Krstic tábornok, kérem álljon fel!

A bírói tanács nem vonja kétségbe, hogy Ön hivatásos katona, aki szereti munkáját. A bírói tanács elfogadja, hogy nem egyetértéssel hozta meg a döntést, hogy civilek és fegyvertelenek ezreit végezze ki. Valószínűleg valaki más döntött úgy, hogy elrendeli az összes harcképes korú férfi kivégzését.
Mindazonáltal Ön bűnös, Krstic tábornok.
Bűnös abban, hogy tudatosan részt vett az ENSZ által kijelölt biztonságos övezet elleni, 1995. július 6-án végrehajtott támadás során a srebrenicai nők, gyermekek és idősek szervezett kényszer-áttelepítésében.
Bűnös bosnyák muszlimok ezreinek 1995. július 10 és 19 közötti megölésében, került sor e gyilkosságokra akár elszórtan Potocariban, akár pedig szervezett tömeggyilkosságok formájában. Bűnös bosnyák muszlimok leírhatatlan szenvedésében, mind amelyeket Potocariban okoztak, mind pedig amelyek a kivégzések túlélőiben élnek tovább. Bűnös a srebrenicai bosnyák muszlimok üldöztetéséért. Tudván azt, hogy a srebrenicai nőket, gyermekeket és időseket elszállították, bűnös a harcképes korú férfiak összességének tömeges kivégzésére irányuló terv elfogadásában. Így Ön népirtásban bűnös, Krstic tábornok.
Hogy megállapítsuk a megérdemelt büntetést, természetesen figyelembe kell vennünk a bűncselekmény rendkívüli súlyát. Ugyanakkor szerettünk volna arra is rámutatni, hogy a volt Jugoszlávia területén elkövetett bűncselekményekért természetesen vannak olyan személyek, akik nagyobb felelősséggel viseltetnek, mint Ön.
Ezen a ponton szeretnék tenni egy személyes észrevételt. Kant azt mondta, hogy ha az igazságot figyelmen kívül hagyjuk, életünk e világon értéktelenné válik.
Hiszem, hogy fontos a különbségtétel a lehetséges kollektív felelősség és az egyéni felelősség között. A törvényszéket nem azért hozták létre, hogy a kollektív felelősség lehetőségével foglalkozzon. Minden e bíróságon általam tárgyalt ügyben számomra az volt az irányadó, hogy megállapítsuk, a bemutatott bizonyítékok elégségesek-e ahhoz, ahogy azok alapján a vádlottat bűnösnek találjuk. A vádlott, nem pedig egy nép felett ítélkezem. Igen, a volt Jugoszlávia területén civilek elleni támadások történtek. Igen,tömeggyilkosságokra és üldöztetésre került sor. Igen, e bűncselekmények egy részét szerb erők követték el. Ám, hogy egy nagy humanistára utaljak, úgy vélem, hogy mind e gonoszság azonosítása a szerbséggel a szerb nép megsértése,és a civil társadalom elárulása lenne. Ám ugyanilyen szörnyű lenne, ha nem adnánk nevet a gonosznak, mert az ugyanúgy a szerbek sérelmét jelentené.
1995 júliusában, Krstic tábornok, Ön személyében paktált le a gonosszal.
Emiatt találja Önt bűnösnek ma a bírói tanács, és ítéli negyvenhat évszabadságvesztésre.
A bíróság ezennel visszavonul.”

A fentiek Almiro Rodrigues, tanácselnök bírótól hangzottak el, Hágában, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 1993-ban felállított Nemzetközi Törvényszéken, 2001. augusztus 2-án, a Krstic-ügy ítéletének kihirdetésekor. A modern jogtudomány egyik legfontosabb ítéletének meghozatalakor a bíró egyértelműen utalt arra, hogy nem a vádlottat, a katonát tekinti „fő” bűnösnek. A fő felelősök, Radovan Karadzic boszniai szerb politikai vezető, és Ratko Mladic katonai főparancsnok akkor még szabadlábon voltak, jelenleg ugyancsak vádlottként állnak a törvényszék előtt, ügyükben 2014 során várható jogerős ítélet.

A Krstic tábornok ügyében hozott elsőfokú ítéletet a törvényszék fellebbviteli tanácsa 2004-ben harmincöt évre enyhítette, ami a vádlott életkorát tekintve az ő személyes szempontjából majdnem lényegtelen változtatásnak tekinthető. Az ítélet letöltésére egy brit börtönbe szállították. 2010 májusának egyik éjszakáján három, emberölés miatt már amúgy is életfogytiglani szabadságvesztését töltő muszlim vallású elítélt pengékkel támadt rá, súlyos sérüléseket okozva neki. A még csak nem is személyes élményekből táplálkozó bosszúvágy arra vezette őket, hogy hárman támadjanak egy hatvankét éves, műlábbal élő emberre, mert annyit tudtak róla, hogy„muszlimokat ölt”. Félniük pedig már nem volt mitől, az eset miatt újonnan kiszabott büntetésük semmit nem rontott jó eséllyel már amúgy is reménytelen helyzetükön.

A katonák tetteinek következményei vannak, jogi és nem jogi következményei egyaránt. Hogy ezeket a következményeket bíróság, a közvélemény,vagy egy feldühödött bosszúálló érvényesíti, azoknak az erkölcsi normáknak a szempontjából majdnem mindegy, amely normák mentén a katonáknak tevékenykedniük kell. A hadijogi szabályok legfontosabb célja, hogy morális minimumként szabják meg ezeket a magatartási szabályokat, ezért ezek oktatása elválaszthatatlan a katonai felkészítéstől. Ám ami az oktatásnál talán még fontosabb, az azoknak a kognitív képességeknek a kialakítása, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a katonai vezetők saját további fejlődésüket, illetve beosztottaik felkészítését biztosítani tudják.

Lattmann Tamás: A katonai vezetői képzésekben megszerzendő jogi kompetenciák, különös tekintettel a nemzetközi hadijogi aspektusokra. In: Krajnc Zoltán (szerk.): A katonai vezetői-parancsnoki (harcászati vezetői) kompetenciák fejlesztésének lehetséges stratégiája. Budapest, NKE HHK, 2014. 213-231. o.

A tanulmány teljes szövege itt elérhető.

A volt szudáni diktátor is a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kerülhet

A híradások szerint van rá esély, hogy a közeljövőben a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kerüljön Szudán tavaly áprilisban megbuktatott diktátora, Omar al-Basír.

Az országban történt népirtás, háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt a hágai székhelyű büntetőbírói fórum 2005 óta folytat vizsgálatokat, amikor az ENSZ Biztonsági Tanács – első alkalommal a bíróság alapokmányának 1998-as elfogadása valamint működésének 2002-es megkezdése után – az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján elfogadott, azaz kötelező erejű, történelmi jelentőségű 1593. sz. határozatával a Szudánban (különös tekintettel a darfúri régióban) kialakult helyzetet a bíróság elé utalta. Ezek után 2009-ben, majd 2010-ben adtak ki letartóztatási parancsot az államfő ellen, természetesen az állam ezeknek nem tett eleget. Ez a helyzet viszont a tavalyi szudáni események, al-Basír bukása és elzárása eredményeképpen várható volt, hogy változni fog.

Mivel Szudán nem részese a bíróságot létrehozó, 1998-ban elfogadott egyezménynek, az ún. Római statútumnak, a BT utaló határozata volt az egyetlen lehetőség, hogy a fórum foglalkozhasson az itt történtekkel. Az elmúlt évek során több magyar és angol nyelvű írásomban is megfogalmaztam aggályokat azzal kapcsolatban, hogy ez a lehetséges módszer összességében árt vagy segít a bíróságnak (lásd pl. itt, itt, vagy itt), alapvetően pesszimista következtetésekkel. Tavaly, olvasva a Szudánból érkező híreket, komoly aggodalmaim voltak, hogy esetleg Szudánban is a líbiaihoz hasonló forgatókönyv fog megvalósulni (lásd pl. itt, illetve itt, már a címben is a “kudarc fokozatait” emlegetve), de ha a most érkező hírek valósak, akkor talán ez elkerülhető, a nemzetközi büntetőjog területe pedig egy igen fontos üggyel fog gazdagodni.

Ami viszont biztos, hogy nekem az idei évre nagyjából elkészült, az állami szuverenitás nemzetközi intézményekre átruházott egyes elemeivel foglalkozó habilitációs dolgozatomhoz hozzá kell nyúlnom. 🙂

A Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészének mai bejelentése Izraellel és a palesztin területekkel kapcsolatban

Úgy tűnik, megvan a válasz az egy hónappal ezelőtti kérdésemre…

Nemzetközi jog

November 15-én, amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság bejelentette, hogy megtalálta a joghatósági alapot ahhoz, hogy a rohingyák elleni mianmari atrocitások ügyében eljárjon, ezt az elméleti jellegű kérdést tettem fel: “A nemzetközi büntetőjog művelői és figyelői számára, különösen azokéra, akik annak a nemzetközi viszonyokra való hatását figyelik, pedig a következő kérdés az lesz, hogy ez az értelmezés mikor talál utat a palesztin-izraeli konfliktushoz…”

Úgy tűnik, megvan a válasz. A Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészének mai bejelentése szerint lezárta a palesztin területeken elkövetett esetleges bűncselekményekkel kapcsolatos előzetes vizsgálatokat, és a továbblépéshez a bíróság hozzájárulását kéri – ami ugyanakkor arra utal, hogy önmagában Palesztina alávetését nem látja elégségesnek, vagy legalábbis politikailag kielégítőnek.

Érdekes eljárásnak nézünk elébe.

View original post

Aung Szan Szú Kji érvelése a Nemzetközi Bíróság előtt Mianmar képviseletében

Miközben itthon gusztustalanságok mennek, azért van, ahol sokkal rosszabb a helyzet…

Nemzetközi jog

Sor került Aung Szan Szú Kji, mianmari miniszterelnök fellépésére a hágai Nemzetközi Bíróság előtt abban a peres eljárásban, amit nemrég Gambia (az Iszlám Konferencia Szervezete támogatásával) indított Mianmar ellen a rohingyák elleni népirtás tekintetében. A hazai sajtó képviselői újfent hozták az ilyenkor kötelezőt, ez alkalommal a Euronews tudósítását átvevő kormányközeli propagandalap, a Mandiner keverte össze a Nemzetközi Bíróságot a szintén Hágában lévő Nemzetközi Büntetőbírósággal, az átvétel során ezen az egyetlen ponton változtatva az eredeti tudósításon, hát pont nem kellett volna. A közmédia tudósítása szerint egyenesen a “vád ejtését kérte” a mianmari vezető, ami nyilván egy államközi perben értelmezhetetlen kifejezés. De, mint ahogy arra már a múltkor is kitértünk, ez kezd általános problémává válni.

Az idén nyáron a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is előadást tartó mianmari kormányfő által most előadottak utalhatnak arra, hogy Mianmar milyen stratégiával készül az eljárásra, amelynek célja annak megállapítása egy kötelező ítéletben, hogy az állam felelős-e az…

View original post 522 további szó

Már nem csak a Nemzetközi Bíróság, hanem a Nemzetközi Büntetőbíróság is foglalkozik a rohingyák üldözésével

És közben Argentínában is feljelentést tettek a mianmari miniszterelnök-asszony ellen az univerzális joghatóság alapján…

Nemzetközi jog

Felgyorsultak a jogi események a rohingyák elleni, népirtásnak is minősíthető bűncselekmények ügyében. Mint három napja jeleztük, a Nemzetközi Bíróság előtt egy államközi keresetet nyújtottak be Mianmar ellen, tegnap pedig napvilágot látott a Nemzetközi Büntetőbíróság döntése is arról, hogy engedélyezi az ügyésze számára, hogy nyomozást folytasson a kérdésben. Ennek eredményeképpen akár konkrét vádiratok is készülhetnek majd, azaz a fenti államközi per mellett e másik hágai bírói fórum előtt konkrét büntető eljárásokra is sor kerülhet majd.

Az eset érdekessége, hogy ez az első alkalom a bíróság történetében, hogy a vizsgálat által érintett állam nem részese a bíróság működését szabályozó, 1998-ban elfogadott alapokmánynak, és a vizsgálatot nem az ENSZ Biztonsági Tanácsa kezdeményezte (ilyet láthattunk korábban Szudán és Líbia esetében), hanem a bíróság ügyészének saját kezdeményezésére indult (ezért volt szükség most a bírák döntésére, amivel jóváhagyták azt). Ilyenre idáig csak részes államok esetében került sor, ahogy az alapokmány szerint nem részes államok esetében…

View original post 106 további szó