Tegnap jelent meg a Magyar Hang “Reptér” című podcast-felvétele, amiben arról beszélgettünk, hogy mit is jelent, ha egy állam Jeruzsálemet “ismeri el” Izrael fővárosaként, és ennek jeleként oda költözteti a nagykövetségét Tel-Avivból? Mi történne, ha oda költözne a magyar nagykövetség is, sért-e ezzel valamiféle közös uniós álláspontot? Van-e arra nemzetközi jogi lehetőség, hogy a palesztinok elérjék azt, hogy az Egyesült Államokat kötelezzék diplomáciai képviseletük elköltöztetésére onnan?
Mindezeket és még sok más csatlakozó kérdést jártunk körül Balogh Rolanddal, a Magyar Hang külpolitikai újságírójával egy kifejezetten jól sikerült, tartalmas beszélgetés során.
Ha valakit érdekel a kérdés tágabb történelmi-jogi-politikai kontextusa, akkor még 2018 végén tartottam erről a kérdésről egy hosszabb előadást, ami lefedte azokat is, ennek videofelvétele két részben megtekinthető:
A Hit Rádió mai adásában beszélgettünk egy kicsit az aktuális izraeli-palesztin konfliktus nemzetközi jogi kapcsolódásairól. A műsor hossza miatt előállt az a ritka, de örvendetes helyzet, hogy volt idő kicsit alaposabban átbeszélni a felmerülő kérdéseket.
Tegnap jelent meg a Magyar Hang “Reptér” című podcast-felvétele, amiben arról beszélgettünk, hogy mit is jelent, ha egy állam Jeruzsálemet “ismeri el” Izrael fővárosaként, és…
A ma reggeli Pirkadat egy jó erős ébresztő kávénak is elment volna. M. Kende Péter társaságában nem könnyű témákat beszéltünk ki, szó esett az izraeli-palesztin…
Bizonyos dolgok jellemzően nem változnak… Sajnos az izraeli-palesztin konfliktus-sorozat minden jel szerint újabb fordulójához érkezett. Mai hír, hogy Izrael szárazföldi műveleteket is tervez. Erősen déjà…
Nem annyira közismert tény, de szeretem a filmeket, és sokakkal ellentétben, akik sznobériából vagy egyéb okokból tesznek így, nem vetem meg, sőt, kifejezetten kedvelem a…
A ma reggeli Pirkadat egy jó erős ébresztő kávénak is elment volna. M. Kende Péter társaságában nem könnyű témákat beszéltünk ki, szó esett az izraeli-palesztin konfliktusról, az ahhoz kapcsolódó magyar kormányzati magatartásról, a cseh-orosz viszonyról, de szóba került a Fudan egyetem kérdése és az ellenzéki előválasztás is.
Bizonyos dolgok jellemzően nem változnak… Sajnos az izraeli-palesztin konfliktus-sorozat minden jel szerint újabb fordulójához érkezett. Mai hír, hogy Izrael szárazföldi műveleteket is tervez. Erősen déjà vu érzésem van, tartok attól, hogy megismétlődik sok minden, amit a 2009-es “Öntött ólom” művelet során láthattunk. Ez sem az emberi jogi helyzetnek, a palesztinok megítélésének, valamint Izrael politikai helyzetének nem fog jót tenni.
Akit érdekel, hogy annak idején ebben a témában mit mondtam szakértőként, azok számára itt egy 2009-es interjúm a Klub Rádión, illetve ajánlok még egy, a témával foglalkozó cikket a Népszabadságból, amiben már a Nemzetközi Büntetőbíróság is képbe került.
Azóta érdemben sok minden nem változott (az alkalmazandó jog például biztosan nem), ami viszont mindenképpen, az épp a Nemzetközi Büntetőbíróság helyzete. Itt is említettem, amikor 2019 végén “megtört a jég”, és a Népszabadságban 2014-ben megjelentekhez képest öt évvel később megnyílt a lehetőség, hogy a hágai fórum vizsgálódjon a területen elkövetett háborús bűncselekmények tekintetében, természetesen Izrael heves tiltakozása ellenére, pontot téve egy mára már több mint tíz éves palesztin törekvés végére. Ennek most kiemelt jelentősége van: ugyanis becsapódó rakéták lelövöldözése a Vaskupola segítségével egy dolog, egy szárazföldi művelet viszont már nagyon egy másik. Előbbi esetben háborús bűncselekmény elkövetése izraeli oldalon nehezen elképzelhető, egy szárazföldi művelet, egy katonai bevonulás esetében viszont tömegével számíthatunk ilyesmire, illetve az azokkal kapcsolatos vitákra, beleértve ebbe a civilek tömeges pajzsként használatát és hasonló eseteket. És ahogy az “Öntött ólom” művelet során, majd utána a Goldstone-jelentés hányattatása során láthattuk, ez a politikai hangulatkeltésre tökéletesen alkalmas lesz, az igazsághoz ellenben nem nagyon lesz köze. Viszont azzal, hogy elméletben a Nemzetközi Büntetőbíróság is megjelenhet a témában szereplőként, minden ezirányú ambíció és szándék fel fog erősödni. Csúnya időszaknak néznek elébe a nemzetközi jog, különösen a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok művelői, legalábbis azok, akik azzal valóban szakértőként és nem más minőségben foglalkoznak… Ellenben majd megint jönnek a morvaikrisztinák is, akik elmondják majd, hogy tuti volt bűncselekmény, mert látták a TV-ben. Hú, de jó lesz…
Bár nem jog, de személy szerint most nem érzem korainak kijelenteni, hogy a most látványosan felgyorsult eszkalációs folyamat nem csak az izraeli és a palesztin belpolitikai helyzetnek következményei, hanem az elmúlt időszak Trump-féle teljesen elhibázott “rendezési” kísérletének. Marha jól nézett ki (szerinte) a sajtóban, hogy sorra győzött meg arab államokat az Izraellel való megbékélésről (leginkább persze olyanokat, amelyeknek komoly gondja soha nem volt a zsidó állammal, az addigi csúnyánnézést is csak egyfajta pán-arab szövetségesi politika részeként művelték, több-kevesebb lelkesedéssel), és vizionálta magának a Nobel-békedíjat, ezzel viszont igazából csak Izraelnek kedvezett. Közben a palesztin fél folyamatosan veszítette a támogatóit, és mindannyian tudjuk, vagy illik tudni, ez jellemzően mire vezet: radikalizációhoz. Na, ezt látjuk most. Plusz ezzel egyidejűleg sikerült növelni a palesztin politikum iráni elköteleződését is, aminek legtisztább jelei az Izrael felé kilőtt olyan iráni cirkálórakéták, amikkel szemben már a Vaskupola sem annyira hatékony. Szép munka volt.
Nem annyira közismert tény, de szeretem a filmeket, és sokakkal ellentétben, akik sznobériából vagy egyéb okokból tesznek így, nem vetem meg, sőt, kifejezetten kedvelem a látványfilmeket is – életben tartják a mozit. Persze a szívemhez igazán azok a filmek állnak közel, amiknek valami misszióik is vannak, a szórakoztatáson túlmenően. Emiatt most két programot ajánlanék.
Ma este a hvg360-on megnézhetik a Kilenc hónap háború című, díjnyertes magyar dokumentumfilmet (bővebben lásd: https://www.facebook.com/ninemonthwar/ illetve https://hvg.hu/kultura/20200124_Kilenc_honap_haboru_a_doku360ban), ami egy, az orosz-ukrán konfliktusba magyarként besorozott srác életét, helyzetét mutatja be, mindenféle hatásvadászat és felesleges sallang nélkül. Személyes – marginális – hozzájárulásom a filmhez, hogy a készítők felkérésére annak idején a végleges vágás előtt végignézhettem azt annak céljából, hogy jogászként adhassak tanácsokat, hogy nehogy olyasmi jelenjen meg, ami utána a készítők vagy a szereplők tekintetében veszélyt, gondot okozott volna.
A másik pedig a most hétfőn kezdődő, az Aréna Plaza Cinema City mozijában egészen héten zajló Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (a Facebookon: https://www.facebook.com/bidf.hu ) programja, amely az eddigiekhez hasonlóan tele van izgalmas filmekkel, szakértői beszélgetésekkel, találkozókkal a filmek készítőivel, szóval egyedülálló élményt biztosít. Ideális lehet például a vizsgaidőszak értelmesebb levezetésére is. 🙂
A jelen posztban kiemelt film, az “Egy haldokló kollaboráns ágyánál” pedig nem csak témája miatt rettenetesen izgalmas (és nehéz) darab, hanem számomra azért is különösen az, mert a jövő hét szombat délutáni vetítésen a film utáni beszélgetésen meghívott szakértőként vehetek majd részt, ami – ismerve a filmet – sem unalmas, sem pedig könnyű nem lesz.
November 15-én, amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság bejelentette, hogy megtalálta a joghatósági alapot ahhoz, hogy a rohingyák elleni mianmari atrocitások ügyében eljárjon, ezt az elméleti jellegű kérdést tettem fel: “A nemzetközi büntetőjog művelői és figyelői számára, különösen azokéra, akik annak a nemzetközi viszonyokra való hatását figyelik, pedig a következő kérdés az lesz, hogy ez az értelmezés mikor talál utat a palesztin-izraeli konfliktushoz…”
Úgy tűnik, megvan a válasz. A Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészének mai bejelentése szerint lezárta a palesztin területeken elkövetett esetleges bűncselekményekkel kapcsolatos előzetes vizsgálatokat, és a továbblépéshez a bíróság hozzájárulását kéri – ami ugyanakkor arra utal, hogy önmagában Palesztina alávetését nem látja elégségesnek, vagy legalábbis politikailag kielégítőnek.
Lattmann Tamás honlapja 