Büntető felelősségre vonás lehetőségei az orosz-ukrán konfliktusban – a Klubrádión

A Klubrádió mai, “Hetes stúdió” című műsorában arról beszélgettünk Hardy Mihállyal, hogy milyen módok vannak egy fegyveres konfliktus során elkövetett bűncselekmények kivizsgálására, valamint hogy egyáltalán mi minősül ilyennek.

A beszélgetés során röviden áttekintettük ennek a jogterületnek a fejlődését is, Nürnbergtől máig, valamint hogy mi volt előtte, és hogy mi van ma. Valamint néhány példán keresztül elhatároltuk egymástól a jellemző cselekményeket és azok jogi megítélését.

A beszélgetés itt hallgatható vissza, kb. 44:15-től.

Realitás – első alkalommal a Klubrádión

Ma került adásba a Klubrádión a “Realitás – Politikai útkeresés” című új műsor Rózsa Péter szerkesztésében. Megtisztelő, hogy az első adás vendége lehettem, ráadásul Kadlót Erzsébet társaságában.

A műsor alapvetően azt célozza, hogy adott szakmai kérdéseket inkább szakmai, nem pedig politikai prizmán keresztül beszéljünk át. A mai adás témája néhány konkrét példán átvilágítva a jogalkotás kérdései voltak, büntetőjog, bűnözéskontroll stb.

Az adás itt hallgatható vissza.

Nemzetközi bírói fórumok, jogállamisági kérdések – mai Pirkadat

Ma reggel a Heti TV Pirkadat c. műsorában kezdtem a napot, Breuer Péter társaságában a különböző nemzetközi bíróságokról, jogállamiságról és csatlakozó kérdésekről beszélgettünk.

Őszintén megmondom, jobban élvezem ezeket a beszélgetéseket néha, mint a nagyon aktuális problémákat boncolgatókat. Persze, ezektől sem lehet azokat a kérdéseket elvágni, de szeretem, amikor van idő a kontextus feltárására, bemutatására is. Szóval ilyenből lesz még egy pár a következő időszakban, már amikor Budapesten vagyok, persze.d

Az új “jogállamisági” eljárás megindítása elé

Miután a bejelentések szerint ma élesedik Magyarország ellen az új típusú “jogállamisági” eljárás, megelőzendő a kérdéseket, újra érdemes elolvasni, amit még 2021 végén írtam róla, amikor a főtanácsnoki állásfoglalás után (számomra) nyilvánvaló lett, hogy ez az eljárás mindenképpen meg fog születni, és bizony alkalmazni is fogják majd.

Akkor röviden leírtam, hogy hogy néz ki maga az eljárás, milyen lépésekből áll, melyik uniós intézmény mit csinál benne, és hogy kb. mi várható, kb. milyen időzítésekkel. Ezek alapján lehet nagyjából következtetni az eljárás folyamának menetére, fenntartva, hogy miután ez egy vadonatúj eljárás, irányadó gyakorlat nincs, ellenben ami van, az rengeteg vélemény, beleszólás és magamutogatás (különösen az eljárás során csupán marginális szerepet játszó Európai Parlament és annak egyes képviselői részéről).

Eddig azóta nagyjából minden bejött, amit írtam akkor.

(Kivéve, hogy ez lehet, hogy már egy új kormány problémája lesz, na ezt most hagyjuk, erre majd még visszatérünk, eddig nem sok kedvem volt beszállni az ellenzék csúnya vereségével kapcsolatos blame game-be, de miután ennek ellenére, és annak ellenére, hogy az elmúlt négy évben semmilyen politikai projektet nem csináltam, már több helyről érezte szükségét több megélhetési figura, hogy valamiért belém szálljon… Hát jó, akkor majd sort kerítünk arra is.)

Korábbi bejegyzések a kondicionalitási eljárás témájában:

The ICJ’s order on provisional measures requested by Ukraine

Today the order of the International Court of Justice (ICJ) on provisional orders requested by Ukraine in its contentious case against Russia was published.

The decisions of the order do not contain anything surprising. The Court has not taken a position on the merits of the application of Ukraine, it has found that prima facie it has jurisdiction, Russia is obligated to cease its military operations, and both parties shall refrain from escalating the situation any further. All other requests have been denied, so the president of Ukraine’s tweet about “complete victory” seems to be a bit exaggerating, but this is something inevitable in the current political situation.

You can also find some information in the published order about the Russian counterarguments, presented in the meantime. Those are based on the jurisdiction issues I have outlined in my earlier post. The Court has no jurisdiction to examine questions related to use of force, only related to the Genocide Convention, and Russia argues that it uses force not on the basis of that, but on the basis of customary law and Article 51 of the UN Charter, meaning the practicing of self-defense – this way the jurisdictional clause in Article IX of the Genocide Convention is not applicable. Currently the Court has tackled this argument with currently not dealing with the situation on the merits, but as international law dictates the peaceful settlement of disputes as a general obligation, it is entitled to create these obligations as provisional measures.

It is important to emphasize that this decision is not the judgment in the case. That will take months or even years to be adopted.

A Nemzetközi Bíróság végzése az ukrán-orosz konfliktus során alkalmazott ideiglenes intézkedésekről

A mai napon megszületett a Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice – ICJ) végzése azokról az ideiglenes intézkedésekről, amelyeket az Ukrajna által megindított peres eljárásban a felperes állam kért.

A végzés rendelkező része önmagában nem tartalmaz semmi meglepőt. Anélkül, hogy a bíróság állást foglalt volna a felperesi kérelemben foglaltak megalapozottságáról, azt mondta ki, hogy prima facie van joghatósága, Oroszország köteles azonnal felfüggeszteni katonai műveleteit, valamint mind a két fél köteles tartózkodni a helyzet további eszkalálásától. Ahogy a február 27-i bejegyzésemben írtam, “a kialakult helyzetben most elfogad ideiglenes intézkedéseket, amiben felszólítja mind a két felet az erőszakos cselekmények felfüggesztésére, de ez a maximum”, kb. ez teljesült is, minden más, ezen túlmutató ukrán kérést elutasított. Ennek megfelelően az ukrán elnök “teljes győzelmet” hirdető Twitter-bejegyzése kicsit túlzónak tűnhet, de hát na, politikai kommunikáció…

Ami még kiderül a közzétett végzésből, hogy az időközben előterjesztett orosz érvek ugyanarra lőttek, amire még akkor utaltam: a bíróságnak nincs joghatósága az erő alkalmazásának vizsgálatára, csak a népirtás elleni egyezmény sérelmének vizsgálatára, és mivel Oroszország az erőt a jelen helyzetben nem a népirtás elleni egyezmény, hanem a szokásjog és az ENSZ Alapokmány 51. cikke alapján (azaz önvédelemből) alkalmazza, azzal a bíróságnak nincs joghatósága foglalkozni. Ezt a bíróság végül azzal a megoldással szerelte le, hogy bár most nem tud és nem is szándékozik állást foglalni a vita érdemében, a nemzetközi jog kötelezően írja elő a viták békés rendezésének kötelezettségét, ennek megfelelően meghozhatta ezeket az intézkedéseket.

Fontos újra kiemelni, hogy ez még nem az ítélet a peres eljárásban. Arra még hónapokat, adott esetben akár éveket is kell várnunk.

További bejegyzések az orosz-ukrán konfliktus Nemzetközi Bíróság előtti “frontjáról”:

Az Oroszország elleni szankciók egyes kérdéseiről

Az orosz agresszió eredményeképpen, annak kezdetétől egyre élesebben kerül elő az alkalmazható szankciók kérdése. Több helyen, többször nyilatkoztam erről a válság kezdete óta, így például itt:

Felmerült az is, hogy az Európai Unió intézményei között mi a szerepe az Európai Parlamentnek, hiszen az feltűnő politikai aktivitást mutat. Erről összefoglalóan már itt is beszéltünk, a lényeg az, hogy miután az Európai Uniónak nincs általános külpolitikai hatásköre, csak akkor tud egységes álláspontot képviselni és intézkedéseket – akár szankciós intézkedéseket – elfogadni, ha azokban teljes tagállami konszenzus van. (Itt beszéltünk a konfliktus során elkövetett jogsértésekért való felelősség kérdéseiről is):

Tegnap este az ATV “Egyenes beszéd” című műsorában beszéltünk ezekről, illetve ma az ATV Híradóban kifejezetten a gázszállításokkal kapcsolatos magyar kormányzati álláspontról.

Amit látni kell: a politikai helyzet romlásával, azaz a konfliktus eszkalációjával a magyar kormány is egyre nehezebb helyzetbe kerül. Lényegében az egyetlen külpolitikai “eredmény”, amit Orbán mutogathat az elmúlt években, azok az oroszokkal kötött hosszútávű gázszállítási szerződések, amiknek köszönhetően nálunk rezsicsökkentés van, Nyugaton meg megfagynak két nemváltás között – legalábbis szerinte és a kormánypropaganda szerint. (Persze aki ezt elhiszi, annak már úgyis mindegy.)

Ez nem más, mint az általam is már sokszor korábban megénekelt “PR-kormányzás”, annak a legrosszabb formában, ráadásul most előállt az a helyzet, hogy ha uniós döntés születik a gázimport leállításáról, akkor hirtelen még ez a PR-termék is eltűnik, és tényleg semmit nem lehet mondani még azoknak sem, akik ezt a semmit idáig elhitték.

Ezért van ez az eltökélt ellenállás már az ötlettel szemben is, ám kérdéses, hogy ez meddig tart ki, ahogy az is, hogy mikor jön el egyfajta töréspont a kérdésben. Azt ugyanis látni kell, hogy akármennyire is PR, amikor az EU, pontosabban az uniós tagállamok eljutnak oda, hogy erről gondolkodnak, akkor ez a kérdés már tényleg a szankciós politikáknak és eszközöknek az a szintje, ahol már magának a büntetőnek is fáj a büntetés – nem véletlen, hogy a tagállamok sem erőltették eddig ezt a kérdést ennyire. De nem mernék fogadni arra, hogy lesz, vagy nem lesz továbblépés innen… És akkor a magyar kormány bizony szorult helyzetbe kerül.

The first hearing in Ukraine’s case against Russia before the ICJ

The International Court of Justice (ICJ) has held the first public hearings yesterday on the request for the indication of provisional measures presented by Ukraine in its case initiated against Russia recently. As indicated earlier, the case is based on the Genocide Convention, its Article IX providing jurisdiction for the Court.

Video recording of the hearing can be watched online at the UN Web TV.

Not surprisingly, the Russian Federation was not represented by any delegation or agent. This is not rare, it has happened a few times, that the defendant state does not appear in the courtroom. Of course this sends a very bad message, but it does not have any effect on the proceeding of the Court. Currently, it will definitely be seen by everyone as Russia not even trying to defend its vocal position about the “genocide”, which will not help its credibility at all.

Meghallgatás a Nemzetközi Bíróság előtt, az ukrán álláspont ismertetése

Tegnap került sor az első meghallgatásra az Ukrajna által Oroszország ellen a Nemzetközi Bíróság előtt indított perben, amelynek tárgya az ukrán álláspont és érvek ismertetése volt, valamint a kért ideiglenes intézkedések meghatározása.

Az ülés videofelvételét a UN Web TV-n lehet visszanézni.

Nem annyira meglepő módon, az ülésen nem vett részt az orosz állam delegációja. Ez nem ritka, sok esetben fordul elő, hogy az alperes állam egyáltalán nem képviselteti magát. Természetesen ez nagyon kellemetlen és nagyon rossz üzenetet hordoz, de a bíróság eljárásának nem képezi akadályát. A jelen helyzetben nyilván mindenki akként fogja értékelni, hogy Oroszország meg sem próbálja védeni az amúgy intenzíven hangoztatott álláspontját – ami nem segíti annak hitelességét.

The “other The Hague” – the ICC and the Ukraine-Russia conflict

Questions about violations and possible war crimes comitted during the conflict become more and more vocal, and we hear more and more about the option of the “other The Hague” court – the International Criminal Court (ICC), created in 1998, in operation since 2002 (not to be confused with the International Court of Justice (ICJ), which is tasked with inter-states disputes).

As neither Ukraine nor Russia is party to the founding international treaty of the ICC, the so-called Rome Statute (though both of them have signed it after its adoption in 2000), the Court’s operation needs a specific linking element, providing jurisdiction. According to the Statute, this may be the UN Security Council referring the situation to the Court, which logically requires the consent or at least the absence from the Russian Federation – but there is no doubt about the state rather using its veto. The same way it was done a few years ago, when there was the idea to create a special tribunal to examine possible responsibility for the tragedy of the MH17 flight. In general, I am not a big fan of this possibility, as You can see from more of my earlier publications, this has not proven to be an effective way during the past years.

However, it is not needed in the current situation, as Ukraine had already accepted the jurisdiction of the ICC during 2014-2015 by unilateral declarations according to the relevant provisions of the Statute. Based on these, the Office of the Prosecutor have already been conducting preliminary examinations, leading to Russia withdrawing from the ICC in 2016, meaning the withdrawal of the signarure from the treaty, instead of concluding the ratification procedure. This means that the Court has jurisdiction over any war crimes committed on the territory of Ukraine, regardless of the nationality of the perpetrator. Based on this, the Prosecutor has already stated, that he plans to initiate investigations, possibly leading to actual charges. Needless to say, I do not expect any cooperation from the Putin-led Russian government, but at least the legal base of the ICC’s operation is clear without any resolutions from the UN Security Council.

It is worthy to mention, that there was a bit of a twist in the question related to jurisdiction, which has come to me as a surprise at the beginning. In his statement, the Prosecutor has called upon the states party to the ICC to refer the situation of Ukraine to the Court according to Article 14 of the Statute – while based on Article 15, he could have initiated investigations and then press charges proprio motu (on his own right) based on Ukraine’s abovementioned earlier declarations. As a reaction, more states party have done it quickly, but I felt a bit confused – why was this needed?

Logically, by this the Prosecutor intends to circumvene the pre-trial procedure which is needed in the case of application of Article 15 – if the Prosecutor initiates investigations proprio motu, he needs a permission from the Court. Application of Article 14, referral by states party does not require this, in that case investigations can be initiated immediately. Probably the goal is to gain time, to put pressure on Russia as soon as possible. (Interestingly, one of the main arguments of the US against the ICC from the very beginning has been built around the question of limiting the powers of the Prosecutor in the case of his/her attempts of overstepping the rules. The solution to this problem was the pre-trial procedure, which now seems to be taken care of by the Prosecutor this way…)

I have serious doubts that states party may do this. Can a state party refer a situation to the Court based on Article 14, if taht state itself does not have jurisdiction over that situation? Based on the practice so far, states have only referred to the ICC situations over their own territory, which is compatible with the principle of complementarity and general provisions of international law, the do not have any legal base to do the same with territory of an other state. Even authors of professional literature have not mentioned this possibility ever before, not even in theory. I would not be surprised at all to see this question being raised later, if the Prosecutor decides to continue its work based on these Article 14 referrals.

We will be watching.