Mi a gond az ENSZ univerzális egészségügyi ellátásról szóló nyilatkozatával?

Miután tegnap New York-ban az államok vezetői elfogadták az ENSZ univerzális egészségügyi ellátásról (universal health care – UHC) szóló nyilatkozatát, a hazai sajtót megint bejárja a NER szelleme képében Szijjártó Péter, aki természetesen megint mindenhol a migránsokat látja. Ahogy megfogalmazta:

Magyarország semmilyen körülmények között nem ismeri el az egyetemes egészségügyi ellátásról szóló ENSZ-nyilatkozat migrációra vonatkozó részeit, amelyek szerint az ENSZ-tagországokban az illegális migránsoknak is az adófizető állampolgárokéval azonos szolgáltatást kellene biztosítani.

Mi az igazság ebből?

Első lépésben érdemes megkeresni magát a dokumentumot, amiről beszélünk. Itt megtalálható.

Majd utána tisztázzuk, hogy a dokumentum címében az “univerzális” nem a nemzetköziségre, hanem arra utal, hogy egy adott országban mindenki hozzáfér az egészségügyi ellátáshoz, azaz épp egy olyan modellre, amely állítólagos érdekében a Fidesz a 2006 utáni magyarországi egészségügyi reformot ott fúrta, ahol érte. De ezt most hagyjuk, rég volt, tán igaz sem volt.

Ezután keressük meg benne azokat az elemeket, amelyek utalnak a külgazdasági és külügyminiszter “leleplezésére”, amely szerint “az ENSZ-ben számos kísérlet zajlik most arra, hogy a globális migrációs csomagot részenként a nemzetközi jog részévé tegyék, az egyes fejezeteket próbálják elrejteni olyan ENSZ-döntésekben, amelyekre később hivatkozni lehet”.

A dokumentum 70-71. pontjaiban jelenik meg a migráció kérdése. A 70. pontban a sérülékeny csoportok támogatása utal az ENSZ 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljainak 23. pontjára, ahol viszont azt olvashatjuk, hogy bármilyen további intézkedéseknek a “nemzetközi joggal összhangban állónak” kell lenniük, tehát semmilyen új jogi kötelezettség nem jelenik meg. Ez még inkább nyilvánvaló a 71. pont esetében, ahol a migránsoknak (és más, itt felsorolt csoportoknak) nyújtott egészségügyi szolgáltatások tekintetében a nyilatkozat azt a szöveget tartalmazza, hogy “in line with national contexts and priorities”, azaz nemhogy új, sunnyogó nemzetközi jogi kötelezettségről nincs szó, de kifejezetten elismeri a dokumentum az államok jogát a prioritások felállítására.

Tehát az sem igaz, hogy a kormánynak el kéne fogadnia, hogy “illegális migránsok bármilyen tekintetben ugyanolyan ellátásban részesüljenek, mint a magyar adófizető polgárok”, ahogy természetesen szó sincs arról, hogy “hátrányos megkülönböztetésben részesítené saját állampolgárait”, ami mind nagyon jól hangzik, de ne hatódjunk meg tőle.

Szóval semmi nem igaz az egész dumából, oké, de akkor mi szükség van a színházra? Egyrészt jön az önkormányzati választás, szóval megint kell a migrációval riogatni – ez a belpolitikai cél. Van ugyanakkor egy másik, külpolitikai cél is. A dokumentum körül ugyanis elég komoly viták voltak az elmúlt időszakban, a Trump-adminisztráció pedig – a saját politikai mániáját, az abortusz-ellenességet nyomatva – ebben a kérdésben marcangolta a dokumentum korábbi munkaváltozatait. Valószínűleg a magyar kormány a dokumentum elutasításával azt a politikai szívességet teszi meg a Fehér Háznak, hogy nem csak dél- és közép-amerikai államok fognak “felsorakozni” mellette ebben a kérdésben, miközben erről a témáról itthon még nem mernek nyíltan beszélni, ezért halljuk már megint a migrációt…

Ezt hívjuk bírói függetlenségnek… A brit Legfelsőbb Bíróság szerint jogellenes a Parlament működésének szüneteltetése

A brit Legfelsőbb Bíróság mai ítélete szerint jogellenes volt, hogy Boris Johnson miniszterelnök javaslatára a Parlamentet szünetre kényszerítették, hogy a Brexit-határidő előtt már ne ülésezhessen. A bíróság hangsúlyozta, hogy jogellenes, hogy a lépés annak akadályozására irányult, hogy egy válsághelyzetben a Parlament elláthassa legfőbb funkcióját, amivel egy alkotmányos alapértéket védelmezett, egy kalandor politikai lépéssel szemben.

Innen Magyarországról pedig már megint az látszik, hogy van egy fal, aminek a másik oldalán van valami, ami olyan, mint egy jogállam.

Újabb EU jog workshopot tartottunk

Szombaton újabb EU jog workshopot tartottunk, ami megint jó hangulatban és “telt házzal” ment.

A programról bővebben annak Facebook-oldalán, illetve a www.europaijog.hu/eujog-workshop oldalon érhető el több információ.

Hogyan fogja a Fidesz legalább döntetlenre hozni a jogállamisági eljárás kérdését is?

Most került sor a magyar kormány meghallgatására az Európai Unió Tanácsában (nem pedig az Európai Tanácsban, ahogy ezt sok helyen láthattuk leírva), a folyamatban lévő 7. cikk szerinti eljárásban. Nem nagyon volt kedvem kommentálni. Minek? Varga Judit igazságügyminiszter és a kormány egyéb képviselői ugyanazokat a kamu dumákat adják elő (“mindez a migráció miatt van”, miközben az első komoly jogállamisági kritikák már az Alaptörvény időszakában jelentkeztek stb.), itt újat már nem nagyon lehet mondani. Az mindenképpen árulkodó, hogy Varga a rendelkezésére álló hatvan percből összesen huszonötöt beszélt, ha csak az eljárást megindító Sargentini-jelentésben foglaltakra reagált volna részletesen (amire amúgy az eljárás való), az sokszoros időt vett volna igénybe. Összehasonlításképpen: amikor én nagyon barátian és nem részletbe menően beszéltem/fogalmaztam meg finom kritikát róla, arról háromnegyed órás lett a YouTube-videó…

Ha valaki komolyan “meg akarja védeni azzal szemben a magyar demokráciát”, akkor az nem huszonöt perc. Ebből nyilvánvaló, hogy a jelen eljárással nincs célja a kormánynak, abban bíznak, hogy politikai eszközökkel, lobbival meg tudják akasztani azt – ismerve a 7. cikk politikai természetét, jó eséllyel ebben igazuk is van.

Ám nem ez az egyetlen, és talán nem is a leghatékonyabb eszköz. Már a múlt héten a Tilos Rádióban is azt magyaráztam, hogy a Fidesz jogállamisági kérdésekben háromfrontos háborúba sodorta az országot, aminek a 7. cikk szerinti eljárás az egyik frontja. A másik a hétéves költségvetési vita, amiben (emlékeztetnék Angela Merkel Orbán Viktort “dicsérő” kijelentéseivel kapcsolatos korábbi megállapításaimra), láthatóan ugyancsak nem állunk jól. A harmadik – és várhatóan leginkább hatékony – pedig az az új ellenőrző eljárás, ami jelenleg az uniós jogalkotási eljárás alatt áll, és amiről januárban beszéltem először, amikor az Európai Parlament, módosításokkal ugyan, de megszavazta azt, és ami most az Európai Unió Tanácsa előtt fekszik.


Ahogy azt többször elmondtam, az EU szintjén, a létező jogalkotási folyamatokban nem nagyon vannak titkok, minden lépés nyilvános, minden információ fent van az interneten. Az ezt megteremteni szándékozott uniós rendelet szövegére tett eredeti javaslat természetesen online is, magyarul is elérhető, és a jogalkotási folyamat erre az előterjesztésre dedikált weboldalán minden további lépés is látható, így például az, hogy kiknek milyen módosító javaslatai épültek be a szövegbe. A javaslat szövegének aktuális módosítási javaslatokkal egységes szerkezetbe foglalt verziója is elérhető innen.

Ehhez képest egy, Varga Judit mondatáról szóló cikk lényegében észrevétlen maradt az elmúlt két napban. Pedig fontos, különösen, ha valaki veszi a fáradságot, hogy megnézze az utolsó két forrást, jelesül az eredeti javaslatot és az EP által januárban betett módosítási javaslatokat. Segítek: 21. és 45. sz. módosítások. Na, az itt látható, néppárti (sic!) javaslatok épp olyan “nemzeti szakértők” kollégiumát rajzolják fel, amilyenről Varga Judit is beszélt. Azaz, ha ez a rendelet valamikor hatályba lép majd, a kormánypropaganda fennen zengheti majd az újabb győzelmet. Tessék, így jár megint a kormány három lépéssel az ellenzék előtt…

Miközben az ott ülő ellenzéki EP-képviselőktől, különösen azoktól, akik az előző ciklusban is ott ültek, erről az egész eljárásról SEMMI információ nem jött ki, az összes mondásuk annyi, hogy “hát igen, a jogállamisághoz kéne kötni az uniós pénzeket valahogy”, mintha fogalmuk sem lenne arról, ami a fenekük alatt történik az ülésteremben. Persze, ezzel nincsenek egyedül, Manfred Weber is ilyesmiket mondogatott még az EP-választás előtt, mondjuk neki nem is állt érdekében, hogy felhívja az emberek figyelmét, tekintettel a néppárti módosítókra, amik más szempontból is szűkítenék ennek az eszköznek az erejét… De a magyar ellenzéki EP-képviselőktől miért nem láttunk semmit ebben a témában január óta, amikor elvileg erről szavaztak is?

A lényeg: így nem is csoda, hogy a végén a Fidesz szokott nyerni, valamint ha tudni akarjuk, ami az EU szintjén zajlik, ne arra várjunk, hogy politikusok megmondják. Lehet utánanézni… Persze én nagyon örülnék annak is, ha végre olyan minőségi változás lenne a politikában, ahol a politikusok nem a “felülről megmondó” emberek, hanem az információt megosztó, tudásra rávezető emberek lennének, de úgy látszik, erre még várnunk kell egy ideig. Na, majd akkor nem lesz nehéz leverni a Fideszt.

Aktuális EU-kérdések a Tilos Rádió Bádogdobjában

Ismét a Tilos Rádióban, ahol Gerényi Gábor és Bodolai László társaságában beszélgettünk aktuális európai jogi kérdésekről, beleértve a Brexitet, Trócsányi László bizottsági tagságát, jogállamisági kérdéseket.

https://tilos.hu/episode/badogdob/2019/09/10?fbclid=IwAR1gE8w-F4VkyPHDEEPYmhrYiEvDWCKpOr00I2z6kjLdd2NiZKHWGFj7RyI

Szeretem ezt a műsort, mert jó a társaság és van idő a témák alaposabb kifejtésére. Így tudtam hosszabban beszélni arról a három frontos háborúról, amibe a kormány belekavarta az országot a jogállamiság témájában. Ez a három front: 1) az idén esedékes uniós hétéves költségvetési tárgyalások, 2) a folyamatban lévő 7. cikk szerinti eljárás és 3) az előkészítés alatt álló új, az uniós közpénzek ellenőrzésére irányuló jogállamisági eljárást előirányzó rendelet megalkotása. Figyelem, nem rövid, és nem is feltétlenül könnyű tartalom.

Továbbra sem lehet tudni, hogyan zajlik majd a Brexit

Ma reggel az atv.hu reggeli műsorában beszélgettünk kicsit a #Brexit témájában. Akkor még nem tudtuk az uniós biztosi portfolió-javaslatokat, ma délben jöttek ki.


Ennek fényében most korrigálom a Trócsányi Lászlóval kapcsolatos reggeli kijelentésemet, miszerint nem az alkalmassága, hanem az érdemessége a kérdés. Nos, a bővítés/szomszédságpolitika pont az a terület, ahol az alkalmassága is kérdés. Nem személyes kvalitások, vagy azok hiánya miatt, hanem egyszerűen azért, mert az Orbán-kormány elmúlt ciklusban látványossá vált orosz-orientációja olyan súlyosan kezdi ki a volt igazságügyminiszter hitelességét pont e területen, amit az #EU nem engedhet meg magának.
Akkor miért ez a kiosztás? Egyszerű, két esélyes válasz van.
Ahogy az ATV híradónak az imént elmondtam, az egyes portfoliók jelentőségét az határozza meg, hogy azokkal kapcsolatban magának az EU-nak mennyi ambíciója van (amit elsődlegesen a Bizottság elnöke lát reálisan). A további bővítés a magyar érdek szempontjából jelentős, az EU szempontjából nem az. Van elég problémája “befelé” is. Azaz ezt a portfoliót relatív jelentéktelensége okán akár át is lehet engedni, különösen, hogy az orbáni kommunikációnak ez nagy győzelem. Azaz win-win helyzet, Orbán is, von der #Leyen és a #Néppárt is jól jár. Hadd szóljon.
A másik szempont viszont, hogy a várhatóan parázs #EP-beli viták kimenetele fényében ebből akár még vissza is lehet venni, azaz még bőven kaphat Trócsányi másik portfoliót is. Így ez lehet egyelőre taktikai húzás is.
(Személyes megjegyzés: én sokkal jobban sajnáltam volna, ha Trócsányi a humanitárius segélyezést kapja, a saját szakmai munkám/bekötéseim okán. Viszont csak a vak nem vette észre, ahogy az elmúlt napokban a kormánypropaganda már elkezdte magyarázni, hogy az is mennyire fontos ügycsoport. Valóban az, sőt, valszeg fontosabb is lesz a következő években, mint a bővítés.)