Nemrég, pénteken délután egy jó hangulatú felvételen vettem részt Szegeden, ahol az Egyetem TV megkeresésére beszélgettünk hosszasan európai uniós alapkérdésekről. Régóta terveztük már ezt, de nagyon nehezen jött össze – végül viszont, úgy gondolom, megérte.
Beszéltünk az uniós jog sajátosságairól, a legfontosabb intézményekről, jogalkotásról, döntéshozatalról – próbáltam kihasználni a lehetőséget és kitérni a legtöbb olyan kérdésre, ami jellemzően félreértések tárgya szokott lenni, de máshol, máskor általában nincs idő a tisztázásukra.
Fun fact: jó időre ez az utolsó alkalom, hogy szakállal vagyok látható. Ne kérdezzétek, miért, nincs különösebb oka. Egyszerűen így jött ki… 🙂
Csütörtök reggel a Klubrádión Para-Kovács Imrével beszélgettünk az uniós vakcinaútlevél helyzetéről, jogállamisági és korrupciós kérdésekről. Idő és lehetőség is volt kifejteni a dolgokat, ritka élmény.
Az óraállítás és az EU kérdése évek óta kavarog a magyar médiában, számomra nem egészen érthető, hogy miért – talán mert olyan kérdésről van szó, ami mindenki számára érthető, napi szinten kézzelfogható dolgot jelent, emiatt pedig politikusok is szeretnek megszólalni a témában. Csak hát emiatt gyakran marhaságok jelennek meg, majd kitartóan maradnak is a felszínen, ennek nagyon jó példáját láthatjuk most is. A magyar média teljessége öles betűkkel számol be róla, hogy “utoljára kell órát állítani, az EU eltörli”. Nem, nem törli el, legalábbis egyelőre nem.
Valamikor 2016 végén is pörgött már ez a téma, akkor novemberben még országgyűlési előterjesztés is született a témában, amivel kapcsolatban már akkor elmondtam, hogy a vonatkozó, a témát szabályozó uniós jogszabály (2000/84/EK irányelv) módosításához ez nagyon nem elég. Nem is lett semmi az egészből persze, egy jobbikos képviselő hoppmesterkedett egy sort, aztán szépen elsikkadt az egész kérdés. (Arra azért jó lett volna, mint a fenti 24.hu cikkből kiderül, hogy az “ellenzéki” Jobbik biztosítsa a kétharmados támogatást a kormánynak: “Korábban írtunk arról, hogy Vona alkut kötött Lázárral, a Fidesznek az e-közmű ügyében kell a kétharmad, amit a Jobbik megadna, ha a kormánypártok kiszabadítják a nemzeti dohányboltokból az e-cigit. Ez volt az egyik kérésük. A másik meg a mostani, az óraátállítás.”)
Mindazonáltal a téma uniós szinten napirenden maradt, és később meg is indult az általam előre jelzett jogalkotási eljárás.
A Bizottság 2018 decemberében benyújtott javaslata elérhető itt. A jogalkotási eljárást bemutató oldalon (az uniós jogalkotás során minden eljárásnak van egy ilyen külön információs aloldala) is tisztán látszik, hogy a folyamat a Tanács első olvasatánál akadt el. Ez amúgy egyértelműen kiderül a Tanács és a Bizottság honlapján közzétett információs oldalról is. Előbbiről még azt megtudhatjuk, hogy a finn elnökség még 2019 decemberében, a megakadt folyamat továbbgördítése érdekében előterjesztett egy eszközt, amivel az egyes tagállamokban értékelhető napfény-mennyiséget próbálják felmérni a különböző szabályozási modellek esetén. Excel-rajongók játszhatnak vele, ha nagyon nincs jobb dolguk.
Ami a zavart okozza, hogy 2019 márciusában az Európai Parlament első olvasatban megszavazta a Bizottság javaslatát, amiről a média természetesen beszámolt, néhány helyen azt is hozzátéve helyesen, hogy még a Tanácsnak is döntenie kell a kérdésben – de ezt az elmúlt másfél év során már sikerült elfelejtenie. Nekem is megvolt a véleményem a tartalmáról, de ezt most érdemben egyelőre engedjük el. 🙂
A Tanács pedig – mint látjuk – azóta sem döntött (ennek okaiba most nem megyek bele, maradjunk annyiban, hogy leküzdhetetlen akadály azért nincs). Tehát nincs új uniós jogszabály, minden marad a régiekben egyelőre.
Én meg csak azt nem értem, hogy van egy rakás ember, aki marha jól megél az EU-ból, és mégis minden korlát nélkül terjedhetnek ilyen marhaságok, amikor elegendő kb. öt perc böngészés a nyilvánosan elérhető források között, és minimális hozzáértés, hogy világos legyen egy “az EU tavaly eltörölte” sommás hírről, hogy kapufa…
Ma reggel az ATV Start műsorában arról beszéltem Bombera Krisztinával, hogy jelenleg milyen viták is feszítik Orbán Viktor és a Fidesz viszonyát az Európai Unióval, az Európai Néppárttal, és ezeknek milyen megoldása lehetséges. A beszélgetés során kitértünk arra is, hogy lehetséges-e az uniós támogatások összekötése a jogállamisági kritériumok teljesítésével.
A beszélgetés itt tekinthető meg:
Hasznos lehet emlékeztetni arra, hogy amit az Európai Bizottság képviselői (valamint hazai ellenzéki politikusok) folyamatosan hangoztatnak, azaz hogy valamilyen módon összekapcsolhatók legyenek a támogatások és a jogállami kritériumok, annak alapjául az a jogalkotási folyamat szolgál, amiről már 2019 elején beszéltem az egyik YouTube-videómon:
Hogy ez a két folyamat hogyan kapcsolódik majd össze – ha egyáltalán – azt nemsokára meglátjuk majd.
Mindemellett – csak érdekességképpen – javaslom visszanézni ezt a több mint öt éves interjút, ahol lényegében ugyanezekről a kérdésekről beszéltünk Kálmán Olgával. A problémák lényegében ugyanazok, nem sok minden változott. (Külön érdekes, hogy ekkor épp javában dolgoztam az egy hónappal később bejelentett rendszerbontó népszavazás kérdésein, köztük az Európai ügyészséghez való csatlakozásra a kormányt kötelező kérdésen is. )
Most került sor a magyar kormány meghallgatására az Európai Unió Tanácsában (nem pedig az Európai Tanácsban, ahogy ezt sok helyen láthattuk leírva), a folyamatban lévő 7. cikk szerinti eljárásban. Nem nagyon volt kedvem kommentálni. Minek? Varga Judit igazságügyminiszter és a kormány egyéb képviselői ugyanazokat a kamu dumákat adják elő (“mindez a migráció miatt van”, miközben az első komoly jogállamisági kritikák már az Alaptörvény időszakában jelentkeztek stb.), itt újat már nem nagyon lehet mondani. Az mindenképpen árulkodó, hogy Varga a rendelkezésére álló hatvan percből összesen huszonötöt beszélt, ha csak az eljárást megindító Sargentini-jelentésben foglaltakra reagált volna részletesen (amire amúgy az eljárás való), az sokszoros időt vett volna igénybe. Összehasonlításképpen: amikor én nagyon barátian és nem részletbe menően beszéltem/fogalmaztam meg finom kritikát róla, arról háromnegyed órás lett a YouTube-videó…
Ha valaki komolyan “meg akarja védeni azzal szemben a magyar demokráciát”, akkor az nem huszonöt perc. Ebből nyilvánvaló, hogy a jelen eljárással nincs célja a kormánynak, abban bíznak, hogy politikai eszközökkel, lobbival meg tudják akasztani azt – ismerve a 7. cikk politikai természetét, jó eséllyel ebben igazuk is van.
Ám nem ez az egyetlen, és talán nem is a leghatékonyabb eszköz. Már a múlt héten a Tilos Rádióban is azt magyaráztam, hogy a Fidesz jogállamisági kérdésekben háromfrontos háborúba sodorta az országot, aminek a 7. cikk szerinti eljárás az egyik frontja. A másik a hétéves költségvetési vita, amiben (emlékeztetnék Angela Merkel Orbán Viktort “dicsérő” kijelentéseivel kapcsolatos korábbi megállapításaimra), láthatóan ugyancsak nem állunk jól. A harmadik – és várhatóan leginkább hatékony – pedig az az új ellenőrző eljárás, ami jelenleg az uniós jogalkotási eljárás alatt áll, és amiről januárban beszéltem először, amikor az Európai Parlament, módosításokkal ugyan, de megszavazta azt, és ami most az Európai Unió Tanácsa előtt fekszik.
Ehhez képest egy, Varga Judit mondatáról szóló cikk lényegében észrevétlen maradt az elmúlt két napban. Pedig fontos, különösen, ha valaki veszi a fáradságot, hogy megnézze az utolsó két forrást, jelesül az eredeti javaslatot és az EP által januárban betett módosítási javaslatokat. Segítek: 21. és 45. sz. módosítások. Na, az itt látható, néppárti (sic!) javaslatok épp olyan “nemzeti szakértők” kollégiumát rajzolják fel, amilyenről Varga Judit is beszélt. Azaz, ha ez a rendelet valamikor hatályba lép majd, a kormánypropaganda fennen zengheti majd az újabb győzelmet. Tessék, így jár megint a kormány három lépéssel az ellenzék előtt…
Miközben az ott ülő ellenzéki EP-képviselőktől, különösen azoktól, akik az előző ciklusban is ott ültek, erről az egész eljárásról SEMMI információ nem jött ki, az összes mondásuk annyi, hogy “hát igen, a jogállamisághoz kéne kötni az uniós pénzeket valahogy”, mintha fogalmuk sem lenne arról, ami a fenekük alatt történik az ülésteremben. Persze, ezzel nincsenek egyedül, Manfred Weber is ilyesmiket mondogatott még az EP-választás előtt, mondjuk neki nem is állt érdekében, hogy felhívja az emberek figyelmét, tekintettel a néppárti módosítókra, amik más szempontból is szűkítenék ennek az eszköznek az erejét… De a magyar ellenzéki EP-képviselőktől miért nem láttunk semmit ebben a témában január óta, amikor elvileg erről szavaztak is?
A lényeg: így nem is csoda, hogy a végén a Fidesz szokott nyerni, valamint ha tudni akarjuk, ami az EU szintjén zajlik, ne arra várjunk, hogy politikusok megmondják. Lehet utánanézni… Persze én nagyon örülnék annak is, ha végre olyan minőségi változás lenne a politikában, ahol a politikusok nem a “felülről megmondó” emberek, hanem az információt megosztó, tudásra rávezető emberek lennének, de úgy látszik, erre még várnunk kell egy ideig. Na, majd akkor nem lesz nehéz leverni a Fideszt.
Lattmann Tamás honlapja 