Vakcinák harca – a jedi nem tér vissza, nem is volt

Ma megjelent egy érdekes – és fontos, általam nagyon várt – tweet az Európai Bizottság elnökétől. Az általam eddig folyamatosan feltett kérdés, amire valamiért mindenki úgy tűnt, hogy tudja a választ (hogy honnan, nem tudom, de kezdek leszokni arról, hogy a mindent tudó embertársaimtól megkérdezzem a mindentudásuk okát, mert jellemzően megsértődnek), hogy vajon a majdani uniós vakcinaigazolványban megjelenik-e a felvett oltóanyag típusa. Idáig mindeni ezt azzal intézte el, hogy “hát persze”, én viszont próbáltam jelezni, hogy nem tudjuk, és ez fontos lesz. Na, hát most már lehet elképzelésünk:

A Bizottság azért fontos szereplő, mert ő teszi az előterjesztést a jogszabály tartalmára. És ezek szerint a felvett vakcina típusa NEM szerepel a majdani vakcinaútlevélben, csupán az oltottság ténye. Ez nehéz helyzetre vezet azoknak a tagállamoknak a tekintetében, akik eddig már állást foglaltak abban a tekintetben, hogy nem hajlandóak oltottnak tekinteni a nem az EU által jóváhagyott vakcinákat felvetteket: miután az uniós okmány nem fog erre vonatkozóan adatot tartalmazni, nem tudják mi alapján alkalmazni majd ezt a gyakorlatot.

Az Európai Bizottság tehát nem adja meg a magyar kormány blöffjét. Miért? Több lehetséges oka lehet. Egyszer a jog. Ahogy az első témabeli posztomban utaltam rá, komoly diszkriminációval kapcsolatos jogsértésekre vezethetne, ha nem így tesz. A másik pedig természetesen a politika: az Európai Néppárt és a Fidesz közti feszültség szerdán jó eséllyel véget érhet azzal, hogy végleg kidobják a Fideszt (akit érdekel, holnap kora reggel ezzel a témával az ATV Start adásában leszek kb. 7 óra környékén), és egyszerűen nem hiányzik amellé egy másik balhé. Ha erről van szó, az a Néppárt utolsó nagy árulása lesz az európaiság eszméjével szemben, miközben persze azzal fog tündökölni, hogy végre keményen fellépett – csak közben teret engedett Orbán zsarolásának. Mert egyre inkább tényként fogható fel, hogy ő arra játszik, hogy az EU által nem jóváhagytott vakcinákkal beoltott tömegek tényével zsarolja az EU-t. Úgy látszik, sikeresen, hiszen a Bizottságnak nem volt kedve belemenni ebbe az utcába.

Az egyéb következtetéseket mindenki vonja le magának.

Mit lehet ilyenkor tenni? A Bizottság javaslatát az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell elfogadnia, hogy az jogszabállyá váljon. Mind a két intézményben számíthatunk komoly vitákra. Nagyon jó lenne, ha a magyar ellenzéki EP-képviselők ennek során megpróbálnák ráirányítani a figyelmet arra, hogy Orbán effektíve a magyar lakosságot túszul ejtve próbál magának pozíciókat kiharcolni, és közvetlenül próbálnának együttműködni azoknak a tagállamoknak a képviselőivel, akik várhatóan a Tanácsban ellenezni fogják a Bizottság javaslatának oltóanyag típusa nélküli verzióját. Itt az ideje például végre nem csak felismerni, hanem a gyakorlatba is áttenni azt a tényt, hogy a V4 halott, miután mind a lengyel, mind a cseh álláspont gyökeresen ellentétes a magyarral…


Kiegészítés (2021. március 2., 0:40): a poszt közzététele után több helyen is megjelent, hogy de bizony, von der Leyen azt mondta, hogy benne lesz az uniós vakcinaútlevélben az oltóanyag típusa. Ilyen kijelentés egyetlen esetben volt, az uniós vezetők február 25-i videokonfernciája után utalt erre a Bizottság elnöke így: “Január végén a Bizottság támogatása mellett a tagállamok megegyeztek, hogy egy orvosi célú oltási igazoláshoz milyen típusú adatokra van szükség”, és itt említi meg az oltóanyag típusát is. Igen ám, de ez a kijelentés nem a vakcinaútlevélre, hanem általánosságban az “orvosi célú igazolásokra” vonatkozik, ami után maga az elnök is azzal folytatta, hogy ez a tagállamok rendszereinek szükséges adatai, amire építve (következő bekezdés) a Bizottság vállalja, hogy közös rendszert alakít ki. Ám itt már nem tesz említést a vakcina típusáról, sőt… Itt megint érdemes szó szerint idézni: “És nagyon fontos, hogy ez a rendszer semleges a politikai döntések tekintetében. Átadható az információ, miszerint ‘ezt a személyt beoltották’; átadható, hogy ‘ennek a személynek negatív a PCR-tesztje’; vagy például hogy ‘ez a személy már átesett a COVID-19 betegségen és már immunis’. Szóval az információ tekintetében semleges.” Itt már szó sincs az oltóanyag típusáról.
Azt is érdemes hozzátenni, hogy az aznapi videokonferencia összegzésében sem jelenik meg semmi arról hogy a vakcinaútlevél adattartalma tekintében bármilyen megegyezés született volna, pedig ez van akkora jelentőségű kérdés, hogy legalább utalás lett volna rá. Sőt, az alkalmazott “Ma ugyanakkor úgy tűnt, hogy e fontos témában egyre közelebb kerültek egymáshoz az álláspontjaink. Az Európai Tanács később vissza fog térni erre a kérdésre.” szöveg egyértelműen arra enged következtetni, hogy nem volt megegyezés a kérdésben. Viszont a Bizottság elnöke az uniós vezetők “január végi” megegyezéséről beszélt, szóval érdemes ránézni azok január 21-i videokonferenciájára. A Bizottság erre az ülésre készített előterjesztésében sincs semmi konkrétum a vakcinaútlevelek részletes adattartalmáról, csak általánosságok. A találkozó után közzétett elnöki következtetésekben sem jelenik meg konkrét megállapodás, azon túlmenően, hogy “a vezetők megállapodtak abban, hogy ki kell alakítani az egészségügyi célú oltási igazolás szabványosított és interoperábilis formáját”, szóval csupán arról, hogy majd meg kell benne állapodni.
Szóval érdemes óvatosan kezelni a kijelentéseket. Egyvalami egyértelmű: nincs megegyezés.

Vakcinák harca – a rezsim visszavág?

A két napja közzétett rövid elemzésemet érdemes kiegészíteni egy igen aggasztó tényezővel, ami a tegnapi Közlönyben jelent meg.

Volt nekünk egy nemrég, február közepén elfogadott kormányrendeletünk, ami a “60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet a koronavírus elleni védettség igazolásáról” címet viseli, lényegében ez arról szól, hogy hogy nézne ki a magyar “vakcinaútlevél”. A tegnapi közlönyben közzétett módosítások konkrétan minden, az oltóanyag típusára vonatkozó utalást kivesznek ebből az alig két hete megalkotott kormányrendeletből.

Lásd a módosító kormányrendelet szövegét (4. és 5. §):

4. § A koronavírus elleni védettség igazolásáról szóló 60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.)
a) 3. § (1) bekezdésében az „az EESZT útján haladéktalanul továbbítja” szövegrész helyébe az „az EESZT útján
– a védőoltás típusa kivételével – haladéktalanul továbbítja” szöveg,
(…)
lép.
5. § Hatályát veszti az R2.
a) 2. § (1) bekezdés e) pontjában a „valamint a védőoltás típusát,” szövegrész,
b) 4. § (3) bekezdés c) pontjában a „védőoltás típusát,” szövegrész.

Kormány 86/2021. (II. 27.) Korm. rendelete egyes veszélyhelyzeti kormányrendeletek módosításáról

Normális körülmények között nevetnék, és előadnám az ilyenkor szokásost arról, hogy vajon mennyire “előkészített” egy olyan jogszabályszöveg, amihez ilyen gyorsan hozzá kell nyúlni. De itt most attól tartok, nagyobb a gond. Ahogy a korábbi posztban írtam, egyelőre még nincs uniós vakcinaútlevél, az egyes tagállamok saját maguk barkácsolják a saját szabályozásaikat. Az azóta megtartott uniós csúcstól a nyilvánossághoz kitett dokumentumok alapján nem lettünk okosabbak, azon nem született döntés arról, hogy az a dokumentum hogy nézzen ki, de attól függetlenül nagyon jól láthatóan formálódik az uniós tagállamok körében egy egységes elutasítás az EU által nem engedélyezett oltóanyagok tekintetében. Ennek minden bizonnyal az uniós csúcson hangot is adtak a tagállami vezetők.

Ehhez képest rögtön másnap a magyar kormány, miután büszkén járta a maga különútját a vakcinák tekintetében (legalábbis a duma szintjén), pánikszerűen próbálja eltüntetni annak az oltott polgárok kezébe adott nyomait és bizonyítékait. Véletlen lenne?

Nem hiszem. Sokkal inkább arról van szó, hogy a kormánynál is érzékelték azt a problémát, amiről a múltkor írtam (azért vannak ott is olyanok, akik látnak a pályán), ez Orbán Viktor számára is egyértelművé vált a 25-26-i uniós csúcson, és a jó előre látható konfliktusra készülnek. Ennek a kárvallottjai persze megint mi, a magyar polgárok leszünk: ott állunk majd a határokon a kezünkben az oltási igazolásunkkal, amiből nem fog kiderülni, hogy milyen oltóanyagot kaptunk, és ennek egyelőre nehezen kiszámítható következményei lesznek. Ha lesz uniós vakcinaútlevél, a felvett oltóanyagra vonatkozó kötelező adattartalommal, akkor emiatt a módosítás miatt az semmit nem fog érni. Ha nem lesz, és az egyes tagállamok szabadon döntenek, akkor azért nem fog érni semmit, mert azok elő fogják írni, hogy látni akarják ezt az információt is. És még sorolhatnám a lehetséges opciókat az egyelőre előre nem látható szabályozások függvényében, a lényeg, hogy így vagy úgy, de mindenképpen az lesz a vége, hogy mi járunk rosszul.

Már csak az a kérdés, hogy a kormánynak ez miért éri meg? Nekem ez az egész kezd egyre jobban bűzleni.

Vakcinák harca

Ahogy fokozatosan válnak elérhetővé a különféle fajta oltóanyagok, úgy erősödik az azokkal kapcsolatos politikai vita. Ennek egy szintje a hazai belpolitikáé, aminek színvonaláról pár szót ejtettem a szombati „Civil a pályán” adásában, a békesség kedvéért most nem ismételném meg, akit érdekel, itt vissza tudja nézni (9:00-tól, senkit ne tévesszen meg a téves címadás, nem figyelt a szerkesztő a YouTube videó feltöltésekor, na sag schon):

A másik szintje pedig az, ami most kezd formálódni, európai szinten. Ennek már eddig is voltak jelei, többen is bejelentettek már valamiféle „vakcinaigazolványt”, elsőként pedig a görögök be is vezették azt, abban reménykedve, hogy a nyári turistaszezonban legalább az immáron EU-n kívüli brit turistákat újra üdvözölhetik . Majd a lengyelek emelték a tétet, nem igazán megértő V4-szövetségesként fittyet hányva a magyar kormány diadalmas portyázói és fürkészői Orbán Viktor által vizionált lepottyant vakcinásládák begyűjtögetésében elért állítólagos eredményeire, közölve, hogy márpedig az EU által nem engedélyezett anyaggal oltottakat nem hajlandó oltottnak tekinteni.

A témáról itthon elsőként hírt adó Bőtös Botond az Átlátszóra írt cikke (elérhető: https://vilagterkep.atlatszo.hu/2021/02/24/nem-ismeri-el-hivatalos-oltaskent-a-kinai-es-orosz-vakcinakat-lengyelorszag/ ) kapcsán beszéltünk pár szót ennek lehetséges jogi hatásairól, ezt szeretném kicsit kiegészíteni itt.

A probléma alapvetően az, hogy egységes uniós szabályozás nincs. A bevezetett görög dokumentum a saját belső jog alapján készült, ami uniós jogi szempontból nagyjából semmit nem jelent, amíg másik tagállam viszonylatában valaki meg nem próbálja felhasználni, ha pedig az bilaterális alapon nem fogadja el, akkor egészen pontosan nullát ér. A lengyel megoldás – mivel uniós határokon fogják alkalmazni – viszont már igencsak a pofonfa rázása, de kérdéses még, hogy annak terméséből kire mennyi fog zúdulni. Sajnos nem sok minden ismert a készülő uniós szabályozásból és esetleges uniós vakcinaútlevélről, a terv mai napon kerül tárgyalásra az Európai Tanácsban, azaz az uniós csúcsvezetők találkozóján, szóval nagyon előrehaladott állapotban nem lehet… A görögök természetesen a saját már megvalósult koncepciójukat nyomják majd, de sok mindent nem mondhatunk előre. Számomra nem ismert (és nyilvánosan sem elérhető) bővebb infó arról, hogy milyen részletes jogi megoldásokban állapodnak majd meg a tagállamok és az Európai Parlament, amennyiben jogalkotásra is sor kerül, ami egyelőre megkerülhetetlennek látszik.

Miért? Egyszerű, mert nincs egységes uniós szabályozás, sőt, tovább megyek: nem is lehet egységes, kizárólagosan uniós szabályozás. Az egészségügy ugyanis nem uniós hatáskör, ezért bármilyen uniós jogi korlátozás legfeljebb a különböző oltóanyagok forgalomba hozatala és a tagállamok közti kereskedelme esetében lehetséges uniós jogi alapon, a tagállamokon belüli belső használatot nem tudja érdemben korlátozni. A vonatkozó uniós irányelv kifejezetten eltérést enged a tagállamok számára, amivel kapcsolatban a magyar kormány például már tavaly novemberben, jó előre bejelentette, hogy élni fog, ez pedig azt jelenti, hogy bajosan állítható, hogy a magyar kormány egyértelműen uniós jogot sértene az EU által nem jóváhagyott oltóanyagok engedélyezésével és belső alkalmazásával.

Ebből következő kérdés, hogy egy ilyen vakcina felvétele miatt akár az EU, akár az egyes tagállamok “büntethetik”-e vagy részesíthetik bármilyen hátrányos megkülönböztetésben az uniós polgárokat? Különösen, ha más esélyük nincs, sőt, ha arra valamiféle tagállami nyomás, sőt, adott esetben kötelezés hatására kerül sor… A magam részéről erre nagyon határozott nemmel válaszolnék – a jelen jogszabályi környezetben. De majd akkor érdemesebb visszatérni a kérdésre, ha látunk valami részletesebb szabályozást is. Számomra ez amúgy is viszonylag gyorsan konkrét formában is jelentkezik, például ha itthon csak a kínai cuccot tudják beadni nekem, és mondjuk emiatt nem mehetek ki végre Prágába normálisan órákat tartani, attól igen morcos leszek. Ez adott esetben részemről mindenféle jogi lépésekre is vezethet majd egyéni ízlés és harckedv függvényében, a jelenlegi jogszabályi környezetben prima facie mind Strasbourg irányába mutató emberi jogi panaszra, mind Luxembourgot célzó uniós jogi érvekre is látok jó esélyt az érintett tagállamokkal szemben, és az uniós jogalkotás eredményének függvényében rossz esetben maga az EU is perelhetővé válik. Aztán persze majd meglátjuk. Ahogy az Átlátszó-cikkben is utaltam rá, a politikai szempontok nem csak nálunk, de máshol is alkalmasak arra, hogy felülírják a jogot, szóval magyar állampolgárként egyáltalán nem biztos, hogy van miért megnyugodni, az egy dolog, hogy igaza van az embernek, de amíg annak érvényt szerez…

(Csak apróság, de Prágából már pár napja az egyetemem bármiféle kormányzati regisztráció nélkül értesített, hogy egyetemi oktatóként jelentkezhetek március 1-től az oltásért, sétáljak be hozzájuk az oktatói jogviszony-igazolásért, amivel aztán mehetek érte. Jelenleg mérlegelem annak lehetőségeit/költségeit, hogy az itthoni bénázás helyett valahogy ott oldjam meg a dolgot… A magyar kormány ugyanis ehhez képest még csak arról értesített előzetes külön regisztráció ellenében, hogy “a Zunió hüje”, de nyugi van, egész Európában nálunk a legjobb a helyzet, mert “már ötféle vakcina áll rendelkezésre a hazai oltási programban”, és emiatt már konzultálhatok is vele. Ojeee.)

Meghosszabbították

Az Országgyűlésben a 133 bátor ember bátran megszavazta, és ezzel az alaptörvény-ellenes állapot minden további nélkül folytatódik. Lehet, hogy egészen 2023 nyaráig, addig, amikorra hipp-hopp, alaptörvény-konformmá válik, amikoris hatályba lép majd a decemberben az ugyanezek a bátrak által elfogadott kilencedik módosítás… Végülis 2015 óta tart az ugyancsak minden jogalapot nélkülöző migrációs válsághelyzet, leánykori nevén “tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” című izé is, azt is megszoktuk minden jel szerint.

Mint az előbbi posztból is látszik, semmi kedvem érdemben kommentálni a dolgot. Csak megjegyzem, hogy a mindenféle korlátozások természetesen általánosságban tiltanak bármiféle nyilvános rendezvényt, beleértve abba a gyülekezéseket, ami olyan mértékű, általános jogkorlátozás, amivel szemben már több valóban független európai fórum fellépett, találta azt aránytalan mértékűnek.

De hát mit tudják azok, ők nem egy “európai keresztény jogállamban” élnek.

“Erről Orbán azt mondta, előbb két hétre saját hatáskörben meghosszabbítják, majd a tavaszi ülésszakban a parlament elé viszik a kérdést.”

A veszélyhelyzetet. Meghosszabbítják, csak úgy. Mint a kisvasutat, Bicskéig.

Jogállam, az.

Ennyi.

2021 Capitolium, 2022 Budapest? Várhatunk-e itthon hasonló jeleneteket?

A választási vereséget feldolgozni nem tudó Donald Trump támogatóinak emberéleteket is követelő őrjöngése többeknél vetette fel, hogy vajon nálunk mennyire lesz jobb a helyzet, ha 2022-ben esetleg sikerül a választásokon megverni a Fideszt. Ezzel kapcsolatban írtam egy gyors posztot a Facebookra, miután egyre többször jött velem szembe a kérdés:

Mire gondolok? A 2002-es választások után már képet kaphattunk arról, hogy milyen eszközöket alkalmaz a vereséget nehezen elfogadó Orbán Viktor. És amikor mulatunk az washingtoni freakshow-n, sámánostul, mindenestül, akkor talán érdemes lehet az Erzsébet-hídi “csata” mellett a Kossuth téri majomketrecre is emlékezni, ahol “a hazafias tömegek nemzeti forradalma” zajlott az önjelölt “Forradalmi Nemzetőrség” vezetésével. Csak az emlékek frissítése kedvéért, tessék, néhány saját készítésű kép 2002 júliusából:

Ezeket az embereket emelte a “nagypolitika” szintjére a Fidesz a 2002-es veresége után, miután annyira képtelen volt feldolgozni a vereséget, hogy minden vállra hajandó volt ráborulni sírdogálni, amit felajánlottak neki. 2010 után még rosszabb, a kormánypolitika részévé emelte az ilyen hibbantságokat, a szélsőjobbos ezoterikus nemzettudat felkent idiótáival együtt. (Nagyvonalúan most nem beszélve az őszödi beszéd utáni erőszak támogatásáról és buzdításáról, a kordonbontásról stb.) És ne legyen illúzióink, ezek semmiben nem mások, mint a “QAnon Sámán” és társasága.

Plusz van egy sokkal nagyobb probléma, ahogy arra utaltam a posztban is: nálunk rosszabb lesz a helyzet. Donald Trumpról bárki bármit mondhat, tény, hogy nem épített ki (nem is tudott kiépíteni) magának olyan hátországot, mint amire itthon az elmúlt évek során (illetve még korábban) Orbán Viktor képes volt. Nem csak a strómanokon keresztül szétterített vagyonelemekre gondolok, hanem lényegében a teljes országot telerakták nehezen fogható hatalmi-vagyoni gócpontokkal. Ennek egyik legjobb példája az egyetemek ipari mértékű magánosítása az ún. vagyonkezelői alapítványok formájában, amelyek kuratóriumaiban hemzsegnek Orbán minionjai.

Ilyesmit Trump nem csinált, ő maga az amerikai politikatörténet legnagyobb hatású kívülállójaként eljutott a csúcsra, majd ott “sikeresen” megteremtette azt az amerikai politikai összérdeket, ami arra mutat, hogy tűnjön el mielőbb. Ezt látjuk abban, hogy már a republikánusoknak is kínossá vált – ilyet itthon nehéz elképzelni. Trump egy időre részévé tudott válni az amerikai politikának, Orbán Viktor ellenben az évek szívós munkájával kialakított polipjával maga a magyar politika.

Erről is (a csehországi koronavírus-helyzet mellett) beszéltem tegnap Bolgár György műsorában is a Klub Rádión (32:50-től), ahol pár szóval arra is kitértünk, hogy hogyan lehet ezzel felvenni a harcot.

Alaptörvény kilencedik módosítása – beismerés a veszélyhelyzet bevezetésének jogellenessége tekintetében

Olvasom ezt a csodát, jó sok marhaság van benne, amivel egyelőre még nem fogok sokat foglalkozni, egy dolgot viszont mindenképpen szeretnék rögzíteni: annak szövege egyértelmű beismerést tartalmaz annak tekintetében, hogy jogellenesen vezették be a veszélyhelyzetet tavasszal (és most is).

Akkor ezt alaposan megindokoltam itt, majd utána több helyen is (ezeket összefoglalóan meg lehet találni a vonatkozó aktában), és a kormánypropaganda kedvenc jogvégzett minionjai annak megfelelően le is szedték rólam a keresztvizet rendesen.

Hát most nyilvánvalóvá vált, hogy igazam volt, hiszen a kormány nem csak teljes mértékben újra akarja szabályozni a különleges jogrendi helyzeteket, hanem a veszélyhelyzet felhívhatóságát is újraszövegezte:

(1) A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.

az eredeti szöveg (Alaptörvény, 53. cikk (1) bek.)

Ebből lesz:

(1) A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető súlyos esemény – különösen elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség – esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdethet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.

a javasolt új szöveg

Mi indokolja, hogy az “elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség” kitétel elé besuvasztották a “súlyos esemény – különösen” szókapcsolatot, ezzel lényegében példálózó felsorolássá változtatva az Alaptörvény szövegét? Hát pont az, hogy végre-valahára nagy nehezen beleférjen a járvány is. Ha eddig is belefért, ahogy egyesek nagy lendülettel próbálták magyarázni, akkor most erre mi szükség? Köszönöm, nincs több kérdésem.

Jelezném ugyanakkor, hogy ez a megoldás nagyon komoly jogbiztonsági problémát vált ki, hiszen a példálózó felsorolás természeténél fogva nem határozza meg egyértelműen, hogy akkor mi lehet még olyan helyzet, ami indokolhatja ezt a különleges jogrendet (és még sok egyebet, de ezt majd máskor).

De ezen az apróságon lassan már tényleg nem érdemes megakadni abban az országban, ahol már rég összeomlott az egészégügyi rendszer, elszabadult a járvány, hullanak az emberek, miközben a kormány számára a legfontosabb, hogy alkotmányosan szabályozza, hogy az apa férfi, az anya nő, hogy hogy dughassák el az ellopott közpénzt különböző alapítványokban, és még sorolhatnám, miközben annak kell örülni, hogy legalább nincs migráns, Soros nem nevet a végén, Brüsszel pedig megállt.

A “bocsánatkérésről”…

Ahogy várható volt, ismerve a kormány PR-módszereit, beindult a kommunikációs gőzhenger, egy eléggé meglepő formátumban: Kovács Zoltán nemzetközi főpropagátor irányításával a kormány elkezdte mondogatni, hogy mindenki kérjen tőle bocsánatot a mindenféle gyanúsítgatások miatt. Erreől beszéltünk ma hajnalban, az ATV Start műsorában, ami itt nézhető vissza.

Amire az interjúban nem volt idő kitérni, arra csak itt emlékeztetnék. Amikor többször is szóvá tettem a kritikák egy részének pontatlanságát (lásd itt vagy itt), épp arra figyelmeztettem, hogy azok végül mind-mind a kormány kommunikációs pozícióját fogják erősíteni. Erről beszéltem. Persze, nyugodtan nevezhetjük nevetségesnek, hogy az levelekben szólítja fel a tudósokat arra, hogy vizsgálják felül álláspontjaikat, meg kérjenek elnézést, ahogy valóban az, de néhány éve még azon is csak nevettünk volna, hogy lesz amerikai elnök, aki a Twitter-en őrjöng folyamatosan, azon meg sírtunk volna, hogy azt sokan komolyan veszik és odafigyelnek rá. Ehhez képest…

A kormány “visszaadja a különleges jogosítványokat”… Hát, ez beismerésnek is jó

Valamivel éjfél előtt vált elérhetővé az Országgyűlés honlapján a törvényjavaslat, amivel a kormány – ahogy szeretik mondani – “visszaadja a különleges jogosítványokat” az Országgyűlésnek, ami mondás továbbra is ugyanannyira értelmetlen, mint eddig volt (most nem írom le újra, tessék visszaolvasni), ebből a törvényjavaslat szövegből-pedig ez még inkább egyértelművé vált. Két javaslatról van szó, a T/10747. sz. a helyzet közjogi “rendezését” célozza, a T/10748. sz. pedig egy hatalmas nagy saláta, rengeteg olyan rendelkezéssel, amik az egyes veszélyhelyzeti intézkedéseket emelik törvényerőre, tartják tovább hatályban, vagy módosítanak létező törvényi előírásokat. Első ránézésre elég sok “érdekes” megoldás van benne (lásd pl. a külképviseleti menedékjogi kérelem benyújtást, amiről hopp, most derül ki, hogy igazából nem is az, hanem csak “szándéknyilatkozat”, ami előfeltétele annak, hogy aztán a határon benyújtható legyen a menedékjogi kérelem, ami után automatikusan elzárásra kerül a menedékkérő, na, hardcore menekültjogos kollégák remélhetőleg majd beszélnek erről, vagy a régi-új “egészségügyi válsághelyzet” intézménye, ami legalább ugyanolyan problémás, mint a puccstörvény – de a léte önmagában árulkodó), most egyelőre csak az első javaslattal szeretnék foglalkozni.

Ami sok szempontból egyedülálló, elsőként amiatt, hogy én törvényszövegben ennyi politikai bullshitet még nem láttam. Van itt minden, mint a búcsúban, a törvényjavaslat szövegének konkrétan a fele a bevezetés, a kormány és “a magyar emberek” nagyszerűsége, az intézkedések hatékonysága, blabla, tipikus politikai PR-termék, végülis méltó az orbáni PR-kormányzáshoz. De nézzük az érdemi részt. Nem hosszú, kimásolom ide:

1. §
Az Országgyűlés felhívja a Kormányt, hogy a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet szerinti veszélyhelyzetet (a továbbiakban: veszélyhelyzet) az Alaptörvény 54. cikk (3) bekezdése szerint szüntesse meg.

2. §
Hatályát veszti a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény.

3. §
(1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 2. § és a 4. § a veszélyhelyzet megszűnésekor lép hatályba.
(3) A 2. § és a 4. § hatálybalépésének naptári napját a miniszterelnök annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.

4. §
E törvény 2. §-a az Alaptörvény XXIX. cikk (3) bekezdése, 2. cikk (1) bekezdése, 24. cikk (9) bekezdése, 31. cikk (3) bekezdése, 35. cikk (1) bekezdése és 54. cikk (4) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.

ad 1. §
Tehát igen, ahogy eddig is mondtam, az Országgyűlés nem szüntet meg semmit, a veszélyhelyzet megszüntetése továbbra is a kormány feladata. A helyzet pedig most annyival még izgalmasabbá vált, hogy a törvényjavaslat szövege szerint “az Országgyűlés felhívja” a Kormányt, amely “felhívás” számomra nagyon nem világos, hogy mit is jelent. Kötelezést? Akkor miért nem azt írja a szöveg? Ugyanakkor a kötelezés nem tűnik jónak, hiszen az Alaptörvény a javaslat által is felhívott 54. cikk (3) bekezdése szerint a veszélyhelyzetet a Kormány akkor szünteti meg, “ha kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn”, nem pedig akkor, ha arra őt bárki “felhívja”. Értelmezhetjük úgy, és azt hiszem, ez a reális minden szempontból, hogy ez a “az Alaptörvény 54. cikk (3) bekezdése szerint szüntesse meg” kitétel azt jelenti, hogy az Országgyűlés nem akarja (helyesen) elvonni a Kormány Alaptörvényben foglalt mérlegelési jogát a kihirdetés feltételeinek fennállása tekintetében, ez viszont azt jelenti, hogy ez alapján a törvény alapján a Kormány nem köteles megszüntetni a veszélyhelyzetet, azaz pestiesen szólva, az Országgyűlés most ad a sz.rnak egy pofont. Viszont a 15 naponkénti ellenőrzési jogáról a puccstörvény elfogadásakor már lemondott, ezzel tökéletesen megvalósítva az akkor írt, idegennek a PIN-kóddal együtt átadott bankkártyás hasonlatomat… Ez már csak abból is gyönyörűen látszik, hogy a javaslat 3. §-a a Kormány e döntésétől teszi függővé a puccstörvény hatályvesztését, nézzük csak:

ad 2. §
E szerint hatályát veszíti a puccstörvény, mégpedig akkor, ha a Kormány úgy dönt, véget vet a veszélyhelyzetnek. Oké. Mit jelent ez? Az általános felhatalmazás megszűnésével megszűnik az az Alaptörvény-ellenes helyzet, hogy az Országgyűlés nem ellenőrzi a kormányt, ez pozitív. Végiggondolva ugyanakkor, alkotmányosan az egy nagyon visszás helyzet, hogy a Kormány egyéni mérlegelés alapján való döntésének egy különleges jogrendi helyzeten kívül ható törvényalkotási/módosítási hatása legyen – márpedig most lényegében ez történik: e törvényjavaslat szövege alapján, ha a Kormány szíveskedik véget vetni a veszélyhelyzetnek (amire semmi határidőt nem szab neki senki), annak közvetlen következményeképpen lépnek hatályba azok a törvénymódosítások is, amik az e javaslat melletti saláta-javaslatban szerepelnek, akkor amikor ő akarja – azaz a Kormány de facto törvényalkotóvá válik. Mindezt ráadásul teljesen indokolatlanul és értelmetlenül. Egyáltalán nem világos, hogy mi szükség van e két dolog összekapcsolására és a Kormány kezébe helyezésére. Ezzel alkotmányosan még inkább visszás helyzet áll elő, mint a puccstörvénnyel.

És akkor egy kicsit talán provokatív, de mégis érdemi kérdés: miért nem tartalmaz ez az egész javaslat egy olyan passzust, ami egyszerűen azt mondja ki, hogy az Országgyűlés felhívja a puccstörvény 3. § (2) bekezdésében foglalt lehetőséget, és visszavonja az általános felhatalmazását még most, a veszélyhelyzet megszűnte előtt? Vagy egy még inkább provokatív: a puccstörvény 8. § azt mondja, hogy “E törvény hatályvesztéséről a veszélyhelyzet megszűnésével az Országgyűlés dönt.“, ami számomra nagyon nem azt jelenti, hogy az Országgyűlés lemond a döntés jogáról. Ez az előírás azt jelenti, hogy ha megszűnik a veszélyhelyzet (mert a Kormány azt megszünteti), utána az Országgyűlés külön kell rendelkezzen a törvény hatályvesztéséről – amit kritizáltam is rendesen amiatt, hogy véleményem szerint az a felelősség mamelukokra tolását jelentette. A mostani javaslat szerint viszont nem ez történik: az Országgyűlés annak elfogadásával kimondja a hatályvesztést, de az a Kormány döntésétől függően válik majd valósággá, ha az úgy dönt valaha. És mi történik, ha soha nem dönt úgy? A migrációs válasághelyzetet is gátlás nélkül fenntartja évek óta úgy, ahogy annak jogszabályi előfeltételei nem teljesülnek… Miért is jó az, hogy az Országgyűlés, immáron a puccstörvény idézett előírását is megsértve, a jelen javaslat elfogadásával az önálló külön döntése helyett a Kormány kezébe helyezi még annak a törvénynek a hatályvesztését is, ezzel áttételesen a helyzet rendezésének teljességét minden további ellenőrzési jog fenntartása nélkül a kormány kezébe helyezi? Na, ezzel valósulhat meg a valódi, kontroll nélküli teljhatalom: az Országgyűlésnek ebben a pillanatban már semmi jogosítványa, papíron sem.

Teljesen függetlenül attól, hogy mit gondolunk a kormány diktatorikus hajlamairól (nem ismételném meg az előző hivatkozáson elérhető, általam korábban e tárgyban írottakat), egy ilyen alkotmányos helyzetet senki ép ésszel nem állíthat elő. Akkor sem, ha nincs vele semmi különleges szándéka.

Újabb “Civil” az ATV-n, egy kis kínai vasút és puccstörvény-magyarázat

Elérhetővé vált a szombat este élőben leadott “Civil a pályán” műsor, a két rész egyben visszanézhető itt. Ezúttal kicsit kevesebb szó esett magáról a koronavírusról, annál több annak hatásairól, illetve az általa kiváltott (illetve az arra hivatkozással bevezetett) intézkedésekről, szóval egy kicsit “magabiztosabbnak” éreztem magam, legalábbis a múltkori adáshoz képest.

Két dologra szeretnék itt kitérni: egyrészt az általam a kínai gyorsvasút kapcsán említett nevetséges, a törvényjavaslatot ért módosításra, amely szerint a beruházással kapcsolatos adatok kiadásához Kína hozzájárulását kell majd kérnie a büszke magyar szuverénnek, akit érdekel, eredetiben itt találja. És igen, nem leszünk gyarmat, kivéve minden jel szerint azt az esetet, ha valaki valamilyen formában jól megfizeti. Végülis semmi újdonság nincs ebben, megmondta Orbán Viktor annak idején, hogy ha Európa nem ad hitelt, majd kérünk Kínától, az már egy másik kérdés, hogy miért kell egy ilyen magyar szempontból értelmetlen dolog miatt a fejünk búbjáig eladósodnunk, ha ennek a dolognak bármi tényleges haszna lenne, akkor európai források is rendelkezésre állnának.

A másik pedig a “pluszjogok visszaadása” kérdése, illetve az azt körülvévő zűrzavar.

Mivel van gondom? Azzal, hogy ha a kormány megítélése szerint nincs szükség a veszélyhelyzet, azaz a különleges jogrend fenntartására, ahhoz semmilyen parlamenti jogszabályra nincs szükség, az Alaptörvény szerint továbbra is a kormány szünteti meg a veszélyhelyzetet, nem az Országgyűlés. A veszélyhelyzetet nem törvény (különösen nem a puccstörvény/felhatalmazási törvény) hirdette ki, hanem a kormány, rendelettel, az Alaptörvénybe foglaltakra hivatkozással (később többek által is megerősített álláspontom szerint alaptörvény-ellenesen, de ezt most hagyjuk), a puccstörvény 8. § szabálya “E törvény hatályvesztéséről a veszélyhelyzet megszűnésével az Országgyűlés dönt.” NEM a veszélyhelyzet megszűnését jelenti. Ez a jogszabályhely azt mondja ki, hogy maga a puccstörvény NEM veszíti hatályát automatikusan a veszélyhelyzet megszűnésével, és mivel ez a törvény “megerősítette” (amit senki nem tudja, mint jelent, de logikusan azt, hogy törvényerőre emelte) a kormány veszélyhelyzeti rendeleteit, azok SEM veszítik hatályukat az Alaptörvény szerinti 15 nap után. Ami azt jelenti, hogy a veszélyhelyzet joghatásai NEM múlnak el az Alaptörvény szerinti 15 nap után, hanem állandósulnak, egészen addig, amíg az Országgyűlés úgy nem dönt. Amire viszont semmi garancia, hogy meg fogja tenni – a vicces pont az, hogy a kormány kimondhatja, hogy már nincs veszélyhelyzet, pontosabban az Alaptörvény szerint CSAK ő mondhatja ki. Emiatt teljesen értelmetlen, hogy ahhoz minek is akar az Országgyűléshez fordulni. Amihez kell az Országgyűlés, az az, ami a puccstörvény nélkül AUTOMATIKUS lenne, azaz különleges jogrendi rendeletek hatályvesztése, azaz a fent hivatkozott 8. § alkalmazása. Szóval ha a kormány valamivel az Országgyűléshez akar menni, akkor ezzel kell. Ellenkező esetben az a fura helyzet áll elő, hogy a veszélyhelyzet véget érhet, de a joghatásai fennmaradnak – erről írtam átfogóan az Index által visszautasított, végül az Azonnali által lehozott írásomban, próbálva felhívni a figyelmet a helyzet abszurditására. Csak érdekességképpen, az osztrák közszolgálati televízió a helyzet bemutatásához az én itt alkalmazott bankkártya/PIN-kód hasonlatomat használta fel…

Na most nekem az elejétől kezdve nem tetszik, ahogy ebben a témában a kormány kommunikál – ha valahol ennyire össze-vissza beszélnek, az nekem bűzlik, de nagyon. Ennél már csak az rosszabb, hogy az ellenzék mennyire nem csinál semmit (erre is utaltam a műsorban), illetve ahogy ők bántóan leegyszerűsítik a kormány által keltett problémákat, amivel véleményem szerint nagyon komolyan segítik azt. Utóbbi gondolatom a 24.hu-n Pető Péter ma megjelent nagyon jó írásában is vissza lett igazolva, örülök neki, hogy nem csak én látom így a dolgot. Annyiban vitatkoznék vele, hogy azért érdemes odanézni, hogy miért is olyan felszínes néha az a “nyugati kritika”, nyilván nem magától…

Felmerült még a kérdés, hogy a veszélyhelyzet esetleges visszavonásának milyen konkrét jogi hatásai lennének. Fő szabály szerint a kormány az Alaptörvény szerinti veszélyhelyzetben elfogadott rendeletei mindenképpen hatályukat kellene hogy veszítsék – ám épp itt kavar be a puccstörvény, amely szerint (lásd a fentebb írottakat) viszont ez nem egyértelmű, merthogy annak alapján az Országgyűlésnek külön azokat is vissza kell vonnia azzal, hogy a 8. § szerint kimondja a hatályvesztést, amennyiben az az által említett “megerősítés”-t törvényi erőre emelésként értelmezzük. Ahol még rosszabb a helyzet, azok a veszélyhelyzet alatt elfogadott törvények, amik mindenképpen hatályban maradnak, hiába “a koronavírus helyzet miatt” fogadta el azokat az Országgyűlés. Itt érdemes arra gondolni, hogy mi szükség volt a puccstörvénnyel a kormány korlátozás nélküli felhatalmazására, ha amúgy az Országgyűlés jól láthatóan vidáman tudott mindenféle törvényt elfogadni. Ahogy arra is, hogy mi szükség volt magának a veszélyhelyzetnek az (alaptörvény-ellenes) kihirdetésére, amikor egyetlenegy olyan, a járvánnyal szembeni fellépéshez szükséges intézkedésre nem került sor, amit ne lehetett volna az egészségügyi törvényben foglaltak alapján szabályosan végrehajtani. De ez már egy másik történet…