A tegnapi közlönyből megtudhattuk, hogy a kormány meghosszabbította a “háborús veszélyhelyzet” című jogi monstrum hatályát. A jogállamiság nagyobb dicsőségére, ami már a 2015 óta folyamatosan tartó “migrációs válsághelyzet”-tel nagyon szép formát vett, majd 2020-ban a pandémiás helyzet alaptörvény-ellenes veszélyhelyzetesítésével nyíltan is ki lett kukázva, majd az Alaptörvény kilencedik módosításával még be is lett ismerve, szóval egyvalami biztos, az ország új állam- illetve kormányformát nyert magának. Ha már kormányozni nem sikerül, legalább veszélyeket rajzolgassunk a falra, hadd rettegjenek az emberek.
Szakmai értelemben azért az valahol vicces, hogy miközben itthon nagy dérdúrral bejelentik ezeket a veszélyhelyzeteket, aminek eredményeképpen a jogállamiság legnagyobb dicsőségére a legfőbb szabályozó eszközzé lassan tényleg az istenkirálysági szempillarebegtetés válik (és mindenféle marhaságokat találnak ki azokkal, amiknek jó eséllyel amúgy semmi hatásuk a válságra, rosszabb esetben rontanak a helyzeten, lásd ársapkák), addig úgy tűnik, hogy elfelejtik, hogy mindezt egy vagy több derogáció formájában jelezni kéne pl. az Európa Tanács felé, hogy az európai emberi jogi egyezmény alkalmazása során figyelembe lehessen venni a “nemzet létét fenyegető” veszélyt.
Vagy nem elfelejtik, hanem nem szeretnék, hogy pl. a strasbourgi bíróság rögtön a képükbe röhögjön emiatt. Így majd csak később fog. Addig meg Varga Judit még turnézgathat azzal, hogy ő nem is tudja, mi is az a jogállamiság, szóval nincs is.
Pár napja volt egy érdekes beszélgetés a CEU budapesti helyszínén annak alkalmából, hogy formát öltött az Alaptörvény tizedik módosítása, amely (újra) megváltoztatja a veszélyhelyzeti állapot feltételeit, aminek “köszönhetően” már egy szomszédos országban zajló háború is elegendő annak bevezetéséhez.
Alapvető fontosságú kérdés, hogy ez milyen hatással lehet a szabadságjogokra nézve, illetve hogy milyen eredményeket vár a kormány ettől. Kapcsolódik ehhez, hogy milyen politikai és társadalmi reakciókra lehet számítani, hogyan fognak ez ellen fellépni az intézkedéseket ellenzők, ha fellépnek egyáltalán…
A beszélgetés résztvevői Bősz Anett (Demokratikus Koalíció), Gáspár Kristóf (Paradigma Intézet), Pásztor Emese (Társaság a Szabadságjogokért) illetve Vasali Zoltán (IDEA Intézet) voltak. Én a beszélgetés felkért moderátoraként működtem közre, e szerepben viszonylag gyakorlatlanul, ennek megfelelően voltak némi bénázásaim (miközben próbáltam nem átesni az előadói/résztvevői szerepkörbe), amik miatt külön elnézést is kérek… 🙂
Ma a Hit Rádió Ultrahang című műsorában a koronavírus-oltásokra vonatkozó nemzetközi jogi környezetet jártuk körbe, aminek az adott aktualitást, hogy egyre több állam vezet be, vagy tervez bevezetni olyan intézkedéseket, amikkel akár kötelezővé is tenné annak felvételét.
Milyen lehetőségeket biztosít az államoknak a nemzetközi jog, illetve milyen korlátokat támaszt azokkal szemben? Van-e lehetőség valamilyen jogorvoslatot keresni a nemzetközi szinten az ilyen döntésekkel szemben? Ezeket és más, csatlakozó kérdéseket jártuk körbe Király Tamás műsorvezetése mellett.
Az oltottság növekedésével és a szolgáltatások fokozatos nyitásával egyre inkább előkerül egy olyan kérdés, amiről eddig csak nagyon szőrmentén beszéltünk nyilvánosan, illetve ami minden uniós tagállamban gyorsan növi ki magát gyakorlati problémává. Nevezetesen a tagállami oltási/védettségi igazolványok/igazolások illetve az uniós “vakcinaigazolvány” kettősségéről. Márpedig ez a kettősség fontos következményekkel jár.
De először az alapokat tegyük gyorsan egyenesbe: a széles körben elterjedt, általam (is) folyamatosan és kétségbeesetten cáfolt tévhit ellenére, az EU nem szabályoz bármit, amit akar. Csak olyasmit tud szabályozni, ami a hatáskörébe tartozik. Az Európai Unión belüli utazás, a szabad mozgás joga ilyen kérdés, ugyanakkor az, hogy ki milyen feltételekkel mehet kocsmába, moziba, színházba, strandra, akárhova, az nem – az továbbra is a tagállamok szabályozási jogköre.
Ennek logikus következménye, hogy a már itt is gyakran emlegetett uniós vakcinaigazolvány/vakcinaútlevél (ami elvileg és a várakozások szerint júliustól jelenik meg, ha addig végigfut az uniós jogalkotási eljárás és hatályba lép az azt létrehozó rendelet) csak és kizárólag az unión belüli utazásokra vonatkozik, azaz az uniós tagállamok kötelesek annak felmutatása esetén eltekinteni pl. a karanténra, vagy a tesztelésre kötelezéstől. Ugyanakkor az országon belüli szabályokat minden tagállam szabadon állapítja meg és kapcsolja a saját maga által kiállított oltási/védettségi igazolványokhoz. Emiatt állhat elő az a fura helyzet, hogy a jelen helyzet alapján egy német állampolgár beléphet Magyarországra karantén nélkül, de nem mehet be egy fürdőbe, mert a magyar szabályozás ahhoz magyar védettségi igazolványt vár el. Persze, ez előbb-utóbb amúgy is meg fog szűnni, mert a szabályozás mindig utoléri a valóságot, de a lényeg, hogy igazából semmi akadálya nincs annak, hogy a tagállamok a saját igazolványukhoz kötött lehetőségeket a nemsokára megszülető uniós vakcinaútlevélhez kössék. Ahogy – mint látjuk – azt is megteheti egy állam, hogy focimeccs-jegyeket fogadjon el saját védettségi igazolványával egyenrangú dokumentumként, akármennyire is abszurdnak tűnik.
Erről beszéltem ma az ATV Híradójának röviden. Úgy gondolom, hogy a magyar kormány is rájött ennek a praktikus megoldásnak az előnyeire – már csak azért is, mert vastagon érdekeltek vagyunk a hazai turizmus felpörgetésében – és erre utalt a mai kormányzati bejelentés, emiatt pedig meg fog jelenni az oltóanyag is az adatok között.
Szórakoztató tud lenni, amikor Semjén Zsolt megszólal. Olyankor gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy magától nyomja, lelkesedésből, vagy egyezteti előtte a kommunikációs központtal. Nemrég például arról beszélt egy online konferencián, hogy Magyarország csak azon országok védettségi igazolványát fogja elfogadni, amelyek kölcsönös alapon a magyar oltásokat elfogadják. Ezzel ugye arra a problémára próbált reflektálni, hogy miközben Magyarország nem akar igazodni valamiféle egységes EU-s oltási rendhez, egyre inkább látszik, hogy emiatt több uniós tagállamban nem járnak majd a könnyítések az uniós ügynökség által nem jóváhagyott vakcinákkal oltott magyarok számára.
Erről kérdezett a Klubrádió Reggeli gyors című műsora, aminek azért örültem, mert nem csak arról sikerült beszélni, van-e egyáltalán értelme annak, amit Semjén mondott (nem sok), de egy-két másik fontos dolgot is sikerült egyenesbe tenni. A beszélgetés hangfelvétele itt elérhető.
A “magyar oltás”
Első problémám az, hogy még az sem világos, hogy Semjén Zsolt mire gondol, amikor a “magyar oltások” elfogadásáról beszél. Vajon ez azt jelenti, hogy ha majd lesz “magyar fejlesztésű vakcina” (amúgy: most már minek?), és azt nem fogadják el, akkor azzal szemben akarunk kormányzati ellenintézkedéssel? Mire eljutunk oda, addigra simán lehet, hogy vége lesz a koronavírus járványnak. Plusz, ezzel arra utalna Semjén, hogy ha lenne/lesz magyar koronavírus-vakcina, azt – hasonlóan a kínai elvtársakhoz – be sem nyújtanánk az Európai Gyógyszerügynökséghez (EMA) jóváhagyásra és európai szintű engedélyeztetésre? Na. Ne. Az ugye azt jelenené, hogy azt nem forgalmazhatnánk az EU-ban, ennyire ostoba élő ember nem lehet.
“Vakcinák háborúja”, sokadik epizód
Sokkal inkább a jelenlegi oltóanyagokkal kapcsolatos szabályozásokra gondolhatott, így nézve viszont teljesen értelmetlen a kijelentés. Azaz, ha egy másik állam nem engedi be a kínai vagy orosz vakcinával oltott magyarokat, akkor mi sem fogadjuk el annak az országnak az alkalmazott oltásait. Ezzel az a gond, hogy nem nyugat-kelet tengely mentén tesznek különbséget a vakcinák között, hanem aszerint az objektív mérce szerint, hogy melyik kapott engedélyt az EMA-tól, és melyik nem. Az uniós tagállamok többnyire olyan vakcinákkal oltanak, amik bírnak ezzel az engedéllyel – amelyik vakcina viszont megkapta ezt, és oltanak is vele, azt Magyarországon is használják. Az pedig még a magyar jog alapján sem lehetséges, hogy azokat az uniós polgárokat diszkrimináljuk, akik ugyanazt a vakcinát kapták, mint a magyarok. Leegyszerűsítve: az EU-ban ugyanazokat a vakcinákat alkalmazzák, mint nálunk, plusz nálunk ahhoz képest két pluszt is (Szputnyik és Sinopharm) – egyszerűen nem áll elő olyan lehetséges felállás, hogy valaki egy uniós tagállamból olyannal érkezzen, ami nálunk nem, ott pedig bír engedéllyel. Ebből az következik, hogy ha valakit, aki olyan oltást kapott, ami nem rendelkezik uniós engedéllyel, csak a megszokott eljárással engednek be egy országba (azaz negatív teszttel, vagy karanténnal), úgy azokkal az országokkal szemben Magyarország nem tud mit csinálni, hiszen a nemsokára jó eséllyel hatályba lépő uniós vakcinaútlevél alapján kötelesek leszünk elfogadni minden EMA által jóváhagyott vakcinát, orosz vagy kínai vakcina esetében pedig nem tudunk különbséget tenni a magyar és nem magyar állampolgárok között.
A bilaterális vakcina-elfogadások kérdését amúgy kb. egy hete egy külön Facebook-posztban körbejártam már egyszer, csak érdekességképpen teszem ide:
Ha a kormány tényleg bevezetné azt, amit Semjén felvetett, annak sokféle jogi következményei lehetnek. Tuti bukó vesztés lenne egy megindított kötelezettségszegési eljárás végén, vagy ha a be nem engedett uniós polgár a magyar egyenlő bánásmód hatósághoz, a bírósághoz, vagy végül Strasbourghoz fordul. Komolyan azt gondolom, hogy ez az ötlet onnan jött, hogy Semjén szuverénra itta magát Hubertusból, biztos vagyok benne, hogy nincs e mögött valós kormányzati szándék.
A WHO “engedélye”
Külön örültem, hogy végre tudtam egy kicsit beszélni róla, hogy félreértés, hogy a WHO “engedélyezte” volna a Sinopharmot, bár lassan teljesen mindegy, az egész sajtón megint átment a kormánypropaganda narratívája, lényegében ellenállás nélkül.
A WHO nem engedélyező hatóság, a részes államok soha, semmilyen ilyen jogosítványt nem adtak át neki, kifejezetten vicces, hogy a szuverenitásra oly’ nagyon kényes Orbán-kormány mégis azonnal ilyesmi jogosítványokat hazudik neki. Ahogy ezt kb. két hete megírtam a FB-on is, vajon miért nem teszik ezt más témákban is:
Ez a sokat emlegetett “vészhelyzeti engedély” pusztán azt jelenti, hogy az annak keretében elfogadott gyógyszereket, oltásokat berakhatják a harmadik világ országainak és az ún. “bukott államoknak” szánt segély- és egyéb csomagokba, azaz leginkább ez egy belső ENSZ-engedély arra, hogy használják ezeket ott, ahol nincs állami engedélyező hatóság, mert pl. kormányzat sincs. Na most én elég sokat kritizálom az Orbán-kormány folyamatos PR-kormányzását, de azért olyan mélységbe még szerintem sem jutottunk, hogy ezekkel az államokkal kell egy kategóriában értelmezni magunkat, ennyire azért nem rossz a helyzet. A többi EU-tagállam tekintetében meg pláne nem, szóval minden olyan magyar kormányzati mondás, amely szerint a “WHO-engedély” kiváltja az uniós engedélyt, egyszerűen hazugság.
Tegnapelőtti, komoly figyelmet kapott hír, hogy az Egyesült Államok kormányzata hajlandó támogatni a COVID-oltóanyagok szabadalmának ideiglenes feloldását annak érdekében, hogy azok olcsóbban és gyorsabban hozzáférhetővé válhassanak a világ szegényebb régiói számára is.
A jelenlegi nemzetközi jogi szabályozás alapján ugyanis – leegyszerűsítve – az államok az ún. TRIPS-egyezmény alapján jogosultak és egyben kötelesek is a szellemi termékeik védelmére – ennek egyik klasszikus formája a szabadalom jogintézménye. Még 2020 októberében tett le India és a Dél-Afrikai Köztársaság arra vonatkozó javaslatot a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) asztalára, amely szerint a TRIPS-egyezmény erre vonatkozó részeit a COVID-járvány időszakára fel kellene függeszteni, ehhez később csatlakozott számos más harmadik világbéli állam. Nem meglepő módon a javaslatot folyamatosan ellenezték a nyugati államok, akiket közben amúgyis az a vád ér folyamatosan, hogy a tömeges vásárlásaikkal lerabolják a piacot és felverik az árakat, lássuk be, nem alaptalanul. Közben különböző NGO-k és egyéb szervezetek is állást foglaltak, többnyire a javaslat mellett: érdemes lehet végigolvasni a MSF által még 2020 decemberében összeállított tájékoztatót.
Úgy tűnik, hogy ebben a befagyott vitában (lásd pl. a februári állapotot) a tegnapelőtt megfogalmazott amerikai javaslat alkalmas lehet arra, hogy már csak súlyánál fogva is döntést hozzon a TRIPS Tanács júniusban esedékes találkozóján.
Erről a kérdésről beszéltünk ma kora reggel a Klub Rádió műsorán, ami elérhető ezen a hivatkozáson, 65:28-tól.
Az Alaptörvény-ellenes veszélyhelyzetet. Megint csak úgy, mint a kisvasutat Bicskéig. Mert miért is ne? Jogállam, Fidesz… Ahol úgy néz ki a parancsra jogalkotás, hogy gond nélkül írják vissza azt a törvényt, amivel a CEU-t elüldözték olyanra, hogy a Fudan-t azzal hozhassák be helyette.
Nem kell ezt túlelemezni, egyszerű ez, mint a faék. Ismétlem, jogállam, Fidesz.
Csütörtök reggel a Klubrádión Para-Kovács Imrével beszélgettünk az uniós vakcinaútlevél helyzetéről, jogállamisági és korrupciós kérdésekről. Idő és lehetőség is volt kifejteni a dolgokat, ritka élmény.
Nagyon nagy élmény volt számomra, hogy pár napja az általam nagyon kedvelt Aeropark videoblogon beszélgettünk egy kicsit a koronavírus és az előkészületben lévő vakcina-útlevél lehetséges hatásairól. Különösen jó volt, hogy kivételesen ennek a kérdésnek a kérdező nem igazán a politikai aspektusaira volt kíváncsi, hanem az iparági hatásaira – ami számomra is örömmel fogadott változatosságot jelentett. Plusz maga a kérdező, a blogot készítő Kránitz Balázs is régi kedves ismerős, akivel még újságíró minőségében találkoztunk először jó pár évvel ezelőtt.
A videó itt megnézhető:
Időközben amúgy alakul az élet a vakcina-útlevél körül. Már a videó elkészítése és közzététele után jelentette be a horvát kormány, hogy bármilyen tagállami oltási igazolványt elfogadnak – logikusan, alkalmazott oltóanyagra figyelem nélkül, az uniós dokumentumot be sem várva. Érdemes rögzíteni, hogy ezt az egyes tagállamok mindentől függetlenül megtehetik, alkalmazhatnak egyoldalúan bármilyen könnyítést – hiszen az uniós vakcina-útlevél célja az, hogy a szigorítási feltételeket egységesítse, nem pedig a könnyítéseket. Tehát ha egy tagállam úgy dönt, hogy neki annyira kell a turista, hogy ő mindent elfogad, akkor azt szabadon megtehetik, így az ő esetükben akár teljesen felesleges is lehet a készülő uniós dokumentum.
Még március 17-én beszélgettünk az Azonnali podcast csatornáján a leendő vakcina-útlevélről, annak apropóján, hogy a Bizottság végre-valahára közzétette a szövegszerű javaslatát. Ahogy az várható volt, a Bizottság végül megoldotta, hogy ne kelljen állást foglalnia az EU által jóváhagyott vagy jóvá nem hagyott oltóanyagok kérdésében , azt egyszerűen átpasszolta a tagállamoknak.
A beszélgetés során megbeszéltük, hogy mi van a javaslatban, mennyi idő alatt lehet abból jogszabály, és még néhány csatlakozó kérdést. Itt meg lehet hallgatni:
Lattmann Tamás honlapja 