Az oltottság növekedésével és a szolgáltatások fokozatos nyitásával egyre inkább előkerül egy olyan kérdés, amiről eddig csak nagyon szőrmentén beszéltünk nyilvánosan, illetve ami minden uniós tagállamban gyorsan növi ki magát gyakorlati problémává. Nevezetesen a tagállami oltási/védettségi igazolványok/igazolások illetve az uniós “vakcinaigazolvány” kettősségéről. Márpedig ez a kettősség fontos következményekkel jár.
De először az alapokat tegyük gyorsan egyenesbe: a széles körben elterjedt, általam (is) folyamatosan és kétségbeesetten cáfolt tévhit ellenére, az EU nem szabályoz bármit, amit akar. Csak olyasmit tud szabályozni, ami a hatáskörébe tartozik. Az Európai Unión belüli utazás, a szabad mozgás joga ilyen kérdés, ugyanakkor az, hogy ki milyen feltételekkel mehet kocsmába, moziba, színházba, strandra, akárhova, az nem – az továbbra is a tagállamok szabályozási jogköre.
Ennek logikus következménye, hogy a már itt is gyakran emlegetett uniós vakcinaigazolvány/vakcinaútlevél (ami elvileg és a várakozások szerint júliustól jelenik meg, ha addig végigfut az uniós jogalkotási eljárás és hatályba lép az azt létrehozó rendelet) csak és kizárólag az unión belüli utazásokra vonatkozik, azaz az uniós tagállamok kötelesek annak felmutatása esetén eltekinteni pl. a karanténra, vagy a tesztelésre kötelezéstől. Ugyanakkor az országon belüli szabályokat minden tagállam szabadon állapítja meg és kapcsolja a saját maga által kiállított oltási/védettségi igazolványokhoz. Emiatt állhat elő az a fura helyzet, hogy a jelen helyzet alapján egy német állampolgár beléphet Magyarországra karantén nélkül, de nem mehet be egy fürdőbe, mert a magyar szabályozás ahhoz magyar védettségi igazolványt vár el. Persze, ez előbb-utóbb amúgy is meg fog szűnni, mert a szabályozás mindig utoléri a valóságot, de a lényeg, hogy igazából semmi akadálya nincs annak, hogy a tagállamok a saját igazolványukhoz kötött lehetőségeket a nemsokára megszülető uniós vakcinaútlevélhez kössék. Ahogy – mint látjuk – azt is megteheti egy állam, hogy focimeccs-jegyeket fogadjon el saját védettségi igazolványával egyenrangú dokumentumként, akármennyire is abszurdnak tűnik.
Erről beszéltem ma az ATV Híradójának röviden. Úgy gondolom, hogy a magyar kormány is rájött ennek a praktikus megoldásnak az előnyeire – már csak azért is, mert vastagon érdekeltek vagyunk a hazai turizmus felpörgetésében – és erre utalt a mai kormányzati bejelentés, emiatt pedig meg fog jelenni az oltóanyag is az adatok között.
Végre valami, amivel egyet tudok érteni. 🙂
Lattman Úr, nem vagyok jogász, de magyartanárként tudom értékelni, ha jogászember világosan fogalmaz. Ez a szöveg annak ellenére többszöri nekirugaszkodást igényelt, hogy edzettnek tudom magam. Márpedig ezek olyan tartalmak, amelyeket Kovács II Jánosnénak is meg kell érteni. Sillabusz, kommentár és minden egyéb nélkül. Nincs rá valami jogászi “gyógyszer”, hogyan lehetne pallérozni e tekintetben a köznépet? Vagy fordítva úgy hinteni az igét, hogy idomítva legyen befogadó közegére. A szövegértés kies hazánkban igen alacsony szintű, belátható időn belül NEM lesz magasabb, következésképp amennyire lehet (lehet-e?) le kéne butítani az ilyen információkat. Tudom, ez nem az Ön feladata. De el kéne rajta többeknek gondolkodni, miután fájdalommentes együttműködést szeretne, mindenki, jogalkotó/kibocsátó, jogalkalmazó és a jónép.
Köszönöm!
Lattmann Tamás honlapja ezt írta (időpont: 2021. jún. 4., P 0:05):
> Lattmann Tamás posted: ” Az oltottság növekedésével és a szolgáltatások > fokozatos nyitásával egyre inkább előkerül egy olyan kérdés, amiről eddig > csak nagyon szőrmentén beszéltünk nyilvánosan, illetve ami minden uniós > tagállamban gyorsan növi ki magát gyakorlati problémává. Neve” >