A következő néhány hónap elé…

Néhány szóval akkor arról, hogy mit is csinálok Németországban. Még a nyáron nyertem egy pályázatot a német-lengyel határon található Odera menti Frankfurtban (igen, ez az A “másik” Frankfurt, ahova kb- másfél éve a zöld majmok akartak menni Európa Ligát játszani a Majna menti Frankfurt HELYETT) található Viadrina Európa-Egyetemen, hogy befejezzek egy jóval korábban elkezdett, kifejezetten nemzetközi jogi kutatást, amit az elmúlt években jelentősen félrelökdösött sok minden az életemben, például a habilitációs eljárásom keresztülvágása, amikor a szépemlékű Alapjogokért Központ két lábon járó fősértettségének utasítására/unszolására/kérésére/bánjakánya még 2019-ben kirúgtak az egyetemi állásomból, csak úgy. (Ez már csak ilyen: valakit a nevetséges közalkalmazotti illetménnyel járó egyetemi állásából is ki kell nyírni, miközben ugyanakkor másoknak havi milliókat kell tolni, megint más érdekében lobbizni kell, hogy NATO főtitkár-helyettes lehessen, hiába no, nehéz a NER élete :D) Ez a kutató-elemző munka az állami szuverenitás (igen, szóval ez még mindig nem a „tiéd az ország, magadnak lopod el”-t jelenti) átadásának specifikus eseteit járja körbe, aminek keretében én a nemzetközi büntetőbírói fórumokra vázoltam fel egy értelmezési keretet (először még 2009-ben), és most ebben akarom elhelyezni pl. az új, Ukrajna tekintetében felállítani tervezett nemzetközi büntető törvényszéket (STCAU) – ami miatt ez kifejezetten érdekes volt a pályázatot kiíró egyetemnek, amely az elmúlt években kifejezetten az Ukrajnával kapcsolatos különböző, hangsúlyosan nem csak jogi témák koordinálására egy multidiszciplináris alapokon álló központot is létrehozott. A pályázatomban kifejezetten arra a témára fókuszáltam, hogy az ukrajnai háború milyen hatással lesz a nemzetközi büntetőbírói fórumok működésére a tervezett új intézménytől függetlenül (amellyel kapcsolatban egyelőre komoly fenntartásaim vannak, ezekre csak röviden utaltam pl. a honlapomon közzétett rövid elemzésben pár hónapja), hiszen az a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósági rendszerével kapcsolatban is okozott már zavarokat (erről már tudományos publikációt is közzétettem), szóval lesz min dolgozni. Ha lesz valami érdekes, leírom itt is, bár nyilván alapvetően itt a közéleti kérdéseket övezi kiemelt figyelem, hát, az lehet, hogy korlátosabban lesz. Őszintén, örülök, hogy a figyelmem egy kicsit vissza tud fókuszálni a nemzetközi jogra az Európai Unióval kapcsolatos kérdések mellett, és biztos vagyok benne, hogy a relatív távolság ezen segíteni fog.

Persze, a dolgok nem mennek mindig tervszerűen, de ki kell hozni mindenből a legtöbbet… Szóval múlt hét csütörtökön, október elsején szerződésszerűen átvettem a lakásomat az Odera-menti Frankfurtban, de kiderült, hogy hétfő előtt semmi nem fog történni, mert csak (hiába no, az egyetem itt is egyetem, a munkatempó keltette ellenszélben beállt fagyhalál itt sem a vezető mortalitási ok), és mint kiderült, a wifi-hozzáférésem sem lesz megoldva addig, szóval nem volt mit tennem, úgy döntöttem, hogy felpattintom az aznaptól már hatályos Deutschlandticketemet, és Sheldon Cooper-módjára ezt a néhány napot egyfajta vonatos-hobó életstílusnak szentelem, mert miért ne, plusz még az is lehet, hogy a vonaton lesz wifi. Persze cimborák röhögőgörcsben törtek ki a hír hallatán, hiszen a DB (Deutsche Bahn, azaz a német államvasutak nevű rút boszorkány) és az én viszonyom mindig is legendás volt, különösen a Brüsszel-Frankfurt (igen, a MÁSIK Frankfurt) és a környék vonalain, de ez most ugye Ostdeutschland, ez nem olyan (khmm) plusz eddigi kalandos DB-élményeim alapvetően az IC-ICE vonalon gyűltek, a havi fix áras Deutschlandticket pedig csak a regionális vasútvonalakon érvényes, szóval ez biztosan sokkal jobb lesz. 😀 Szóval járkáltam egy sort, meglátogattam Berlint (sokadszorra és még mindig imádom), egyik kedvenc bandámat Drezdában elkaptam egy klubkoncertjükön, tiszteletemet tettem a Dynamo-nál (kellett egy normális bögre a lakásba, na), aztán beugrottam hosszú idő után végre a Bundeswehr hadtörténeti múzeumába (ide még visszajövök, az fix) és úgy rendesen elment a három nap (akik az Instagram oldalamat követik, kaptak tartalmat dúsan). Aztán tegnap végre beindultak a dolgok, megkaptuk a belépőket, papírokat, wifi-hozzáférést (sic!), bejártam az egyetemet, ismerkedtem a környezettel, így pl. az Odera lengyel oldalán fekvő Słubice városával, ahol természetesen a különböző pirog-beszerző helyek feltárása volt az elsődleges feladat…

Az otthoni dolgok persze nem szűnnek meg, már csak azért sem, mert van belőlük elég sok és ezt a kiruccanást most tényleg rövidtávúnak terveztem. Már hegyekben állnak a Wizzair appban a repjegyek Budapest és Berlin között, szóval elég intenzíven fogok hazajárkálni, ennyit arról, hogy jó lenne abbahagyni a folyamatos ingázást… 😀

Előző hetem Prágában, a CEELI Intézet programján

A múlt hetet újra végig Prágában töltöttem, ahol a CEELI Intézet “Legal Skills in a Time of War” című programján vettem részt előadóként, a szervezet központjában, a festői szépségű Grebovka Villában.

A két hetes program célja az volt, hogy a meghívott ukrán hallgatók és fiatal szakemberek számára olyan tudást és ehhez kapcsolódó érvkészletet biztosítson, amit a folyamatban lévő háborúval összefüggésben tudnak felhasználni. Ez magában foglalta nem csupán a joganyag áttekintését, hanem a szervezők nagy figyelmet fordítottak a különböző bírósági eljárások és gyakorlatok, a válsághelyzethez csatlakozó pszichológiai, trauma-kezelési és egyéb ismeretekre.

A második héten csatlakoztam a nagyon erős nemzetközi oktatói gárdához, ahol brit és amerikai bírók, valamint az észt legfőbb ügyész mellett tartottam előadásokat. Ezek témái az erő alkalmazásának lehetőségei a nemzetközi jogban, a hadviselés joga, illetve a háborús bűncselekmények voltak. A többiek a többi nemzetközi bűncselekmény, így az agresszió, a népirtás és az emberiesség elleni bűncselekmény témáját járták körül, illetve az ilyen cselekményekért való felelősségre vonás lehetőségeit a jelenlegi nemzetközi környezetben. Utóbbiról egy külön panelbeszélgetést is tartottunk, hiszen itt aztán tényleg mindenkinek volt véleménye, amit persze nem is rejtett véka alá.

Az előadások mellett összeraktunk egy szimulált tárgyalást is egy fiktív helyzet alapján, ahol a folyamatban lévő háború eseményeihez nagyon hasonló helyzeteket állítottunk fel, és a résztvevők feladata az volt, hogy az elkövetett jogsértések/bűncselekmények tekintetében vádlóként vagy védőként járjanak el, aminek során számot adhattak az elsajátított ismeretekről. Itt – számomra legalábbis – az egyik legérdekesebb kérdés az volt, hogy mennyiben ül meg a résztvevőkben az a tényező, ami a felkészítés során izgalmas észt/magyar – amerikai/brit törést okozott (természetesen jó értelemben és szórakoztató módon). Azaz hogy amikor angolszász kollégáink a bizonyítékok, tanúmeghallgatások értékelése és módszertana kapcsán mutattak be gyakorlatokat, mi többször emlékeztettük őket és a résztvevőket is, hogy sem az ukrán bíróságokon, sem a nemzetközi büntető bíróságok gyakorlatában nem milliméterre ezek a megoldások működnek a legjobban, már csak az esküdtszék intézményének hiányában sem. Szóval szakmai szempontból még számunkra is hihetetlenül izgalmas és szórakoztató volt a programnak ez a része.

Hab a tortán, hogy a program utolsó napjának reggelén tudtuk meg, hogy az orosz főügyészség az intézetet “nem kívánatos szervezetnek” minősítette, ami azt is jelenti, hogy az annak tevékenységében részt vevők akár büntetőjogi felelősségrevonásra is számíthatnak Oroszországban. Adott esetben ezen lehet jókat nevetni, de az intézet orosz állampolgárságú alkalmazottai szempontjából ez lehet kellemetlen. Mondjuk, ahogy ők mondták, mostanában úgysem terveztek Moszkvába utazni… Viszont tény, hogy ők is büszkén tartoznak a “jó” társasághoz inkább.

Nagyszerű élmény volt ez az egy hét, egyrészt mert foglalkozhattam igen magas szinten és gyakorlati összefüggéseiben azzal a jogterülettel, ami a leginkább közel áll a szívemhez. Másrészt pedig azért, és ez most sajnos különösen fontos, mert kicsit így módom volt javítani azon a magyarokról alkotott nem igazán kedvező képen, ami a kormány döntéseinek és kommunikációjának következményeképpen mind az ukrán résztvevők, mind pedig a kollégák szemében él, vagy hát reményeim szerint élt idáig.

CEELI Institute’s “Legal Skills in a Time of War” programme

During the past week I have had the honour of having been invited to and of participating at the CEELI Institute’s “Legal Skills in a Time of War” programme in Prague.

The two-weeks programme has collected a very strong international faculty and its goal was to give knowledge and information to a group of pre-selected Ukrainian students and young experts, dealing with legal questions related to the ongoing war on the territory of Ukraine. The participants of the programme have been extremely interested in the subject-matter and highly engaged in conversations and debates.

I have covered the subjects of use of force in international law, international humanitarian law and war crimes. Additionally, I have also assisted in the preparation of a mock trial practice, preparing participants to test their ideas and arguments.

I was very happy and grateful being involved in this project, and I am looking forward to further cooperation with CEELI and the colleauges working there and those I have met now for the first time. It was an honour of being a part of a group of a great international faculty from Estonia, UK and the USA, representing my country with not the best reputation these days when it comes to relationship with Russia, especially with the people of Ukraine.

Video recording of our online event about some burning questions of international law related to the Russia-Ukraine war

The open Russian aggression against Ukraine during February of 2022 has not only opened the usual questions of armed conflict situations, but also has applied tense pressure on new institutions of international law and European legal-political cooperation. Not often can we see the worst of international relations (actual use of force and armed violence) testing the best of international relations (multilateral cooperation in the framework legal-political organisations) on the European continent, where most countries are proud of being an active supporter of international organisations like the International Criminal Court.

How can the existing legal-political-institutional framework handle this conflict situation, and most importantly, the violations taking place during that? Is Europe, are the European institutions capable of providing stronger enforcement, or is this only an illusion?

Speakers:
Aleksandr Popov (Estonian Military Academy): General respect for international treaties and the possibility to limit use of force
Agnieszka Bieńczyk-Missala (University of Warsaw): Refugees of the conflict, with special attention paid to the Polish situation
Justinas Žilinskas (Mykolas Romeris University, Vilnius): Criminal responsibility based on the Ukraine Criminal Code
Milan Lipovský (Charles University, Prague): Ad hoc tribunal for the crime of aggression. Good or bad idea?
Evhen Tsybulenko (Kyiv International University / TalTech Law School, Tallinn): Genocide and the possibility of new international criminal fora
Beatrice Onica Jarka (coordinator of the Romanian Competition of International Humanitarian and Refugee Law – Nicolae Titulescu): Measuring the impunity for international crimes: Scene of Crime – Ukraine
Tamás Lattmann (C4EP / University of New York in Prague / Tomori Pál College, Budapest): The role of the EU and European organisations

Online előadás az orosz-ukrán konfliktus nemzetközi jogi kérdéseiről

Valamivel több mint két hete tartottam egy online előadást az orosz-ukrán konfliktus nemzetközi jogi kérdéseiről a Tomori Pál Főiskola szakkollégiumának szervezésében, ennek szerkesztett változata a YouTube-on mostantól elérhető.

Figyelem, szakmai tartalom, politika/közélet csak nyomokban van benne, talán a végén, az uniós szankcióknál, ott meg ugye külön érdekességet ad neki a tegnapi éjjeli megállapodás az Európai Tanácsban, amiről valamikor lesz egy külön poszt is…

Megjelent az “Ébredő jogerő”

Néhány napja megjelent az “Ébredő jogerő – Galaxis útikalauz jogászoktól” című könyv, amibe több kiváló kolléga mellett én is írtam egy fejezetet. A kötetben a felkért szerzők mindegyike egy-egy ikonikus filmet és/vagy könyvet vizsgál jogi szempontból – így terítékre kerül többek között a Star Wars, a Gyűrűk Ura és a Marvel Univerzum is.

Én egy szívemhez nagyon közel álló területről, a Star Wars világáról, azon belül is a Klón háborúról írtam. Az általam jegyzett fejezet a II. és III. epizód időszakát, plusz a két Clone wars animációs sorozatot fedi le (illetve az ezzel foglalkozó egyes könyveket), és a hadviselés nemzetközi jogi szabályait vetíti az eseményekre – vizsgálva azokat a problémákat, amik jellemző velejárói egy fegyveres konfliktusnak.

A könyv elérhető a könyvesboltokban, vagy online:
https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/az-ebredo-jogero-galaxis-utikalauz-jogaszoktol

A fejezetem tartalmáról ízelítőként pedig itt olvasható egy rövid bemutató még tavaszról:
https://tomorivilag.hu/2021/03/16/a-klon-haboru-es-a-hadviseles-joga/

Mindenki számára elérhető az új Hadtudományi lexikon

Annak idején sokszor kaptam meg a kérdést, hogy “mit keresel Te még mindig a közszolgálati egyetemen”, amire nagyjából mindig csak ugyanazokat tudtam válaszolni. Egyrészt hogy nem én mentem oda, hanem az jött oda, ahol én voltam akkor már tizenkét éve, másrészt pedig hogy ez a terepe annak a szakmai és tudományterületnek, ami a leginkább a szívemhez közel áll. Ennek egyik terméke az immár mindenki számára elérhető Hadtudományi lexikon új kiadása.

A Magyar Hadtudományi Társaság gondozásában 1995-ben jelent meg először (két kötetben) a Hadtudományi lexikon, aminek 2018-as felújításában már nekem is módomban állt részt venni. A Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottsága, a Magyar Hadtudományi Társaság, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelye, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem több mint 80 munkatársának együttműködésével elkészült, mintegy 1200 oldalas kötetben én jegyzem a kifejezetten nemzetközi hadijogi tárgyú szócikkeket. Hálás vagyok (egykori) NKE-s kollégáimnak a lehetőségért, hatalmas élmény volt részt venni ebben a munkában.

Az immáron elektronikus formában mindenki számára ingyenesen elérhető kötet letölthető az NKE repozitóriumából:

My presentation at the conference of MRU on 70 years of the ECHR

Yesterday I had the opportunity to participate in an international conference organised by the Mykolas Romeris University (MRU) of Lithuania. As a result of the coronavirus pandemic, the conference was organised online, and it has covered various aspects related to the 70 years anniversary of the existence of the European Convention on Human Rights, and the jurisprudence of the Strasbourg-based European Court of Human Rights.

My presentation, titled “Is the ECHR a proper tool for historic sins?”, has examined the problem of the court entertaining cases like the Kononov case and current ongoing cases, based on the application of the Benes decrees against individuals of Hungarian and German origin by Slovakia (also referring to the recent new inter-state case against the Czech Republic by Liechtenstein, and tries to give an answer to this question.

The whole video recording of the conference is available on YouTube, my presentation starts at 1:35, but it is well worth to check the other presentations as well:

Előadásom egy nemzetközi konferencián

Tegnap érdekes konferencián vettem részt, illetve adtam elő az egyik vezető litván egyetem, a Mykolas Romeris University (MRU) szervezésében. A koronavírus-helyzet miatt sajnos online formában megtartott konferencia tárgyát a 70 éve elfogadott Emberi jogok európai egyezménye, valamint az arra épülő strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata adta, az egyetem nemzetközi és európai jogi intézete szervezésében.

Az előadásom, amire a program némi átszervezése okán végül a strasbourgi bíróság litván bírája, illetve a litván alkotmánybíróság jelenlegi elnöke után került sor, azt a kérdést próbálta körbejárni, hogy vajon a strasbourgi bíróság az egyezmény alapján alkalmas lehet-e a múltban (az egyezmény létrejötte előtt) az államok által elkövetett, a mai értelmezésünk szerint egyértelműen emberi jogsértőnek tekinthető cselekményekkel szembeni fellépésre, vagy azok hatásainak enyhítésére.

Az egész konferencia elérhető a YouTube-on, az én előadásomra 1:35 magasságában kerül sor (majd utána a kommentekre), de érdemes a többi előadásra is ránézni: