Az izraeli-palesztin konfliktus nemzetközi jogi aspektusairól

A Hit Rádió mai adásában beszélgettünk egy kicsit az aktuális izraeli-palesztin konfliktus nemzetközi jogi kapcsolódásairól. A műsor hossza miatt előállt az a ritka, de örvendetes helyzet, hogy volt idő kicsit alaposabban átbeszélni a felmerülő kérdéseket.

A hanganyag visszahallgatható itt:

A témával kapcsolatos korábbi posztok:

Sok témás reggel a mai Pirkadat-ban

A ma reggeli Pirkadat egy jó erős ébresztő kávénak is elment volna. M. Kende Péter társaságában nem könnyű témákat beszéltünk ki, szó esett az izraeli-palesztin konfliktusról, az ahhoz kapcsolódó magyar kormányzati magatartásról, a cseh-orosz viszonyról, de szóba került a Fudan egyetem kérdése és az ellenzéki előválasztás is.

A beszélgetés itt visszanézhető:

Néhány gondolat a jelenleg zajló izraeli-palesztin konfliktusról – jön-e Hága?

Bizonyos dolgok jellemzően nem változnak… Sajnos az izraeli-palesztin konfliktus-sorozat minden jel szerint újabb fordulójához érkezett. Mai hír, hogy Izrael szárazföldi műveleteket is tervez. Erősen déjà vu érzésem van, tartok attól, hogy megismétlődik sok minden, amit a 2009-es “Öntött ólom” művelet során láthattunk. Ez sem az emberi jogi helyzetnek, a palesztinok megítélésének, valamint Izrael politikai helyzetének nem fog jót tenni.

Akit érdekel, hogy annak idején ebben a témában mit mondtam szakértőként, azok számára itt egy 2009-es interjúm a Klub Rádión, illetve ajánlok még egy, a témával foglalkozó cikket a Népszabadságból, amiben már a Nemzetközi Büntetőbíróság is képbe került.

Azóta érdemben sok minden nem változott (az alkalmazandó jog például biztosan nem), ami viszont mindenképpen, az épp a Nemzetközi Büntetőbíróság helyzete. Itt is említettem, amikor 2019 végén “megtört a jég”, és a Népszabadságban 2014-ben megjelentekhez képest öt évvel később megnyílt a lehetőség, hogy a hágai fórum vizsgálódjon a területen elkövetett háborús bűncselekmények tekintetében, természetesen Izrael heves tiltakozása ellenére, pontot téve egy mára már több mint tíz éves palesztin törekvés végére. Ennek most kiemelt jelentősége van: ugyanis becsapódó rakéták lelövöldözése a Vaskupola segítségével egy dolog, egy szárazföldi művelet viszont már nagyon egy másik. Előbbi esetben háborús bűncselekmény elkövetése izraeli oldalon nehezen elképzelhető, egy szárazföldi művelet, egy katonai bevonulás esetében viszont tömegével számíthatunk ilyesmire, illetve az azokkal kapcsolatos vitákra, beleértve ebbe a civilek tömeges pajzsként használatát és hasonló eseteket. És ahogy az “Öntött ólom” művelet során, majd utána a Goldstone-jelentés hányattatása során láthattuk, ez a politikai hangulatkeltésre tökéletesen alkalmas lesz, az igazsághoz ellenben nem nagyon lesz köze. Viszont azzal, hogy elméletben a Nemzetközi Büntetőbíróság is megjelenhet a témában szereplőként, minden ezirányú ambíció és szándék fel fog erősödni. Csúnya időszaknak néznek elébe a nemzetközi jog, különösen a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok művelői, legalábbis azok, akik azzal valóban szakértőként és nem más minőségben foglalkoznak… Ellenben majd megint jönnek a morvaikrisztinák is, akik elmondják majd, hogy tuti volt bűncselekmény, mert látták a TV-ben. Hú, de jó lesz…

Bár nem jog, de személy szerint most nem érzem korainak kijelenteni, hogy a most látványosan felgyorsult eszkalációs folyamat nem csak az izraeli és a palesztin belpolitikai helyzetnek következményei, hanem az elmúlt időszak Trump-féle teljesen elhibázott “rendezési” kísérletének. Marha jól nézett ki (szerinte) a sajtóban, hogy sorra győzött meg arab államokat az Izraellel való megbékélésről (leginkább persze olyanokat, amelyeknek komoly gondja soha nem volt a zsidó állammal, az addigi csúnyánnézést is csak egyfajta pán-arab szövetségesi politika részeként művelték, több-kevesebb lelkesedéssel), és vizionálta magának a Nobel-békedíjat, ezzel viszont igazából csak Izraelnek kedvezett. Közben a palesztin fél folyamatosan veszítette a támogatóit, és mindannyian tudjuk, vagy illik tudni, ez jellemzően mire vezet: radikalizációhoz. Na, ezt látjuk most. Plusz ezzel egyidejűleg sikerült növelni a palesztin politikum iráni elköteleződését is, aminek legtisztább jelei az Izrael felé kilőtt olyan iráni cirkálórakéták, amikkel szemben már a Vaskupola sem annyira hatékony. Szép munka volt.

Mindenki számára elérhető az új Hadtudományi lexikon

Annak idején sokszor kaptam meg a kérdést, hogy “mit keresel Te még mindig a közszolgálati egyetemen”, amire nagyjából mindig csak ugyanazokat tudtam válaszolni. Egyrészt hogy nem én mentem oda, hanem az jött oda, ahol én voltam akkor már tizenkét éve, másrészt pedig hogy ez a terepe annak a szakmai és tudományterületnek, ami a leginkább a szívemhez közel áll. Ennek egyik terméke az immár mindenki számára elérhető Hadtudományi lexikon új kiadása.

A Magyar Hadtudományi Társaság gondozásában 1995-ben jelent meg először (két kötetben) a Hadtudományi lexikon, aminek 2018-as felújításában már nekem is módomban állt részt venni. A Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottsága, a Magyar Hadtudományi Társaság, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelye, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem több mint 80 munkatársának együttműködésével elkészült, mintegy 1200 oldalas kötetben én jegyzem a kifejezetten nemzetközi hadijogi tárgyú szócikkeket. Hálás vagyok (egykori) NKE-s kollégáimnak a lehetőségért, hatalmas élmény volt részt venni ebben a munkában.

Az immáron elektronikus formában mindenki számára ingyenesen elérhető kötet letölthető az NKE repozitóriumából:

Srebrenica 25 éves évfordulóján

„Krstic tábornok, kérem álljon fel!

A bírói tanács nem vonja kétségbe, hogy Ön hivatásos katona, aki szereti munkáját. A bírói tanács elfogadja, hogy nem egyetértéssel hozta meg a döntést, hogy civilek és fegyvertelenek ezreit végezze ki. Valószínűleg valaki más döntött úgy, hogy elrendeli az összes harcképes korú férfi kivégzését.
Mindazonáltal Ön bűnös, Krstic tábornok.
Bűnös abban, hogy tudatosan részt vett az ENSZ által kijelölt biztonságos övezet elleni, 1995. július 6-án végrehajtott támadás során a srebrenicai nők, gyermekek és idősek szervezett kényszer-áttelepítésében.
Bűnös bosnyák muszlimok ezreinek 1995. július 10 és 19 közötti megölésében, került sor e gyilkosságokra akár elszórtan Potocariban, akár pedig szervezett tömeggyilkosságok formájában. Bűnös bosnyák muszlimok leírhatatlan szenvedésében, mind amelyeket Potocariban okoztak, mind pedig amelyek a kivégzések túlélőiben élnek tovább. Bűnös a srebrenicai bosnyák muszlimok üldöztetéséért. Tudván azt, hogy a srebrenicai nőket, gyermekeket és időseket elszállították, bűnös a harcképes korú férfiak összességének tömeges kivégzésére irányuló terv elfogadásában. Így Ön népirtásban bűnös, Krstic tábornok.
Hogy megállapítsuk a megérdemelt büntetést, természetesen figyelembe kell vennünk a bűncselekmény rendkívüli súlyát. Ugyanakkor szerettünk volna arra is rámutatni, hogy a volt Jugoszlávia területén elkövetett bűncselekményekért természetesen vannak olyan személyek, akik nagyobb felelősséggel viseltetnek, mint Ön.
Ezen a ponton szeretnék tenni egy személyes észrevételt. Kant azt mondta, hogy ha az igazságot figyelmen kívül hagyjuk, életünk e világon értéktelenné válik.
Hiszem, hogy fontos a különbségtétel a lehetséges kollektív felelősség és az egyéni felelősség között. A törvényszéket nem azért hozták létre, hogy a kollektív felelősség lehetőségével foglalkozzon. Minden e bíróságon általam tárgyalt ügyben számomra az volt az irányadó, hogy megállapítsuk, a bemutatott bizonyítékok elégségesek-e ahhoz, ahogy azok alapján a vádlottat bűnösnek találjuk. A vádlott, nem pedig egy nép felett ítélkezem. Igen, a volt Jugoszlávia területén civilek elleni támadások történtek. Igen,tömeggyilkosságokra és üldöztetésre került sor. Igen, e bűncselekmények egy részét szerb erők követték el. Ám, hogy egy nagy humanistára utaljak, úgy vélem, hogy mind e gonoszság azonosítása a szerbséggel a szerb nép megsértése,és a civil társadalom elárulása lenne. Ám ugyanilyen szörnyű lenne, ha nem adnánk nevet a gonosznak, mert az ugyanúgy a szerbek sérelmét jelentené.
1995 júliusában, Krstic tábornok, Ön személyében paktált le a gonosszal.
Emiatt találja Önt bűnösnek ma a bírói tanács, és ítéli negyvenhat évszabadságvesztésre.
A bíróság ezennel visszavonul.”

A fentiek Almiro Rodrigues, tanácselnök bírótól hangzottak el, Hágában, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 1993-ban felállított Nemzetközi Törvényszéken, 2001. augusztus 2-án, a Krstic-ügy ítéletének kihirdetésekor. A modern jogtudomány egyik legfontosabb ítéletének meghozatalakor a bíró egyértelműen utalt arra, hogy nem a vádlottat, a katonát tekinti „fő” bűnösnek. A fő felelősök, Radovan Karadzic boszniai szerb politikai vezető, és Ratko Mladic katonai főparancsnok akkor még szabadlábon voltak, jelenleg ugyancsak vádlottként állnak a törvényszék előtt, ügyükben 2014 során várható jogerős ítélet.

A Krstic tábornok ügyében hozott elsőfokú ítéletet a törvényszék fellebbviteli tanácsa 2004-ben harmincöt évre enyhítette, ami a vádlott életkorát tekintve az ő személyes szempontjából majdnem lényegtelen változtatásnak tekinthető. Az ítélet letöltésére egy brit börtönbe szállították. 2010 májusának egyik éjszakáján három, emberölés miatt már amúgy is életfogytiglani szabadságvesztését töltő muszlim vallású elítélt pengékkel támadt rá, súlyos sérüléseket okozva neki. A még csak nem is személyes élményekből táplálkozó bosszúvágy arra vezette őket, hogy hárman támadjanak egy hatvankét éves, műlábbal élő emberre, mert annyit tudtak róla, hogy„muszlimokat ölt”. Félniük pedig már nem volt mitől, az eset miatt újonnan kiszabott büntetésük semmit nem rontott jó eséllyel már amúgy is reménytelen helyzetükön.

A katonák tetteinek következményei vannak, jogi és nem jogi következményei egyaránt. Hogy ezeket a következményeket bíróság, a közvélemény,vagy egy feldühödött bosszúálló érvényesíti, azoknak az erkölcsi normáknak a szempontjából majdnem mindegy, amely normák mentén a katonáknak tevékenykedniük kell. A hadijogi szabályok legfontosabb célja, hogy morális minimumként szabják meg ezeket a magatartási szabályokat, ezért ezek oktatása elválaszthatatlan a katonai felkészítéstől. Ám ami az oktatásnál talán még fontosabb, az azoknak a kognitív képességeknek a kialakítása, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a katonai vezetők saját további fejlődésüket, illetve beosztottaik felkészítését biztosítani tudják.

Lattmann Tamás: A katonai vezetői képzésekben megszerzendő jogi kompetenciák, különös tekintettel a nemzetközi hadijogi aspektusokra. In: Krajnc Zoltán (szerk.): A katonai vezetői-parancsnoki (harcászati vezetői) kompetenciák fejlesztésének lehetséges stratégiája. Budapest, NKE HHK, 2014. 213-231. o.

A tanulmány teljes szövege itt elérhető.

Autonóm fegyverrendszerek és a nemzetközi jog

Szeretem, amikor az aktuális politikai, közéleti témákhoz képest inkább szakmai kérdésekkel keres meg a sajtó, ennek egyre ritkább példájaként merült fel az autonóm fegyverrendszerek problémája, amivel a Euronews jelentkezett nemrég.

Az elkészült anyagukat itt lehet elolvasni és megnézni: https://hu.euronews.com/2020/02/07/etikai-kerdeseket-vetnek-fel-a-gyilkos-robotok

Persze a gyilkos robotokon és a terminátorokon túl a kérdés jóval bonyolultabb, ha valakit mélyebben is érdekel a téma, nemsokára lesz egy szakmai konferencia az NKE (és más, általam egyébként sűrűn kritizált intézmények, de ez igazából irreleváns) szervezésében, ahol a témát jóval mélyebben fogom kifejteni a 9. szekcióban “Autonóm fegyverrendszerek alkalmazása és az alapjogok, különös tekintettel az élethez való jogra” cím alatt, majd utána terveim szerint valamilyen írásos formában közzétenni. (Érdekesség, hogy a konferencia programjának összeállítása még a jogsértő kirúgásom előtt történt, a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő nyilvános felhívás és előadás-szelekció után, emiatt döntöttem úgy, hogy a szervező kollégák iránti tiszteletből nem vonom vissza a jelentkezésemet, ellenben a saját szekciómon kívül más programon nem veszek részt.)

A program itt elérhető: https://itki.uni-nke.hu/hirek/2020/01/24/a-februar-27-i-konferencia-programja