35 éves az eredeti Schengeni megállapodás

Európai jog

Igaz, ma már nem “megállapodásként”, azaz nem nemzetközi szerződésként alkalmazzuk, hanem “átalakult” közvetlenül alkalmazandó uniós joggá, így például az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) formájában, de még mindig szeretjük.

View original post

Beneš élt, Beneš él, Beneš élni fog? Strasbourgi ítélet a Beneš-dekrétumok alkalmazásával járó szlovákiai eljárásról a MultiLATerál mai adásában az HBC News Hungary-n

A mai adás témájául azt az eljárást választottam, amit nemrég zárt le a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, aminek eredményeképpen azt állapította meg, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti az az eljárás, amit az elmúlt években Szlovákia folytatott le és amelynek célja, hogy egy magyartól elvegyék azt a tulajdonát, amit annak idején a címben jelzett dekrétumok szerint el kellett volna venni már a felmenőitől.

A szlovák állam “szerencséjére” a bíróság még nem kellett, hogy a dekrétumok tartalma tekintetében foglaljon állást érdemben, mert már az eljárás maga “kiverte a biztosítékot”. Amennyiben viszont foganatosítják a tulajdonfosztást, a strasbourgi fórum egy újabb panaszos eljárásban egészen biztosan kimondja a dekrétumok jogellenességét. Szóval így a második világháború után háromnegyed évszázaddal, és a rendszerváltások után harminc évvel a szlovák államnak már csak a saját érdekében is érdemes megfogadnia a lenti bölcs tanácsot…

Az adás során hivatkozott korábbi írásaim:

Az adás meghallgatható az HBC szokásos elérhetőségein.

Amerikai utcai tiltakozások, erőszak és faji egyenlőtlenség és annak hatásai

Ma reggel került adásba a Heti TV tegnap felvett Pirkadat című műsorának felvétele, ahol az amerikai utcai erőszakos jelenségekkel kapcsolatban beszélgettünk az ilyen jelenségekkel szembeni fellépésről, egyenlőtlenségről és annak hatásairól.

MultiLATerál első adás az HBC News csatornán

Visszahallgatható az HBC News-on elhangzott első MultiLATerál a SoundCloud csatornámon keresztül. A téma az Isztambuli egyezmény egy-két olyan aspektusa volt, amiről gyakran nem esik szó a mindennapi, gyakran csak a politikai felszínt kapargató viták során.

A következő adásban, június 10-én azt járjuk körül, hogy az eddig tetszhalottnak tűnő Benes-dekrétumokkal (pontosabban annak nemzetiségi és kollektív bűnösségi alapon jogfosztó elemeivel) mit tud kezdeni a mai nemzetközi jog. Ennek apropóját sajnos nem a Trianon 100 éves évfordulója, hanem a strasbourgi bíróság egy nemrégi döntése adja, ahol megállapították, hogy Szlovákia megsértette az Emberi jogok európai egyezményét egy olyan eljárás miatt, amelynek hátterében ezek a régi jogi dokumentumok állnak. Sikerül-e valaha túllépni a múlt bűnein, hibáin, és segíthet-e ebben a modern nemzetközi jog?

Trianon a trianoniaké

Egy száz éves évforduló, amivel most mindenki foglalkozik Magyarországon és az egész közép- és kelet-európai régióban, mintha más probléma nem is lenne. Pedig van elég, de azok minden jel szerint nem annyira érdekesek, vagy mintha nem érintené annyira az emberek egy jelentős részét, akik inkább már régen kitaláltak maguknak egy, a meglévő melletti új országot, amit úgy hívnak: Trianon.

Van Trianon, ez a varázslatos hely, és lakói, a trianoniak. Mi benne olyan varázslatos? Nincsenek határai, nincs meghatározott helye, lebeg mindannyiunk felett, néha jobban látszik, néha kevéssé. A valóság is másképpen működik arrafelé, ott igaz, hogy egy öreg spekuláns világokat akar leigázni. Első lépésben persze Trianont, de rögtön utána az egész világot, majd határ a csillagos ég, de a Szíriusz biztosan. Ott való igaz, hogy a rendszerváltáskor még meg sem született fiatal emberek hithű kommunisták, és nincs jobb dolguk, mint rég meghalt vén kommunistákat védeni, mert csak. Ahol valóság, hogy a nemváltás betiltása véd a koronavírustól, az ima a ráktól, a házastársi engedelmesség pedig a családon belüli erőszaktól. Ahol a férfi-nő páros alkotta “család” pedig valóban nem bocsát ki magából homoszexuálisokat, hiszen az “természet-ellenes”, azoknak nincsenek is szüleik, ők valahogy keletkeztek, valószínűleg lombikban, simán lehet, hogy a fentebb említett spekuláns spekulálja össze őket. Soha nem lehet tudni. Trianonban valóban ott van a Föld szívcsakrája, van ugyan némi vita a magyar és a román trianoniak között, hogy a Pilisben, vagy a Kárpátokban és/vagy a Havasalföldön, az utóbbiak ráadásul még olyasmit is mondogatnak, hogy a világ 15 csakrája közül 7 náluk van, míg a magyar trianoniak megelégszenek azzal, hogy csak egy (a románoknál persze egy sincs), de abban mindenesetre egyetértenek, hogy Stonehenge, az smafu. És persze az elsődleges cél minden trianoni számára, hogy nehogymár az imperialista brit világbirodalom röhögjön a markába… Ahol valóság, hogy a japán parlament csak a te trianoniságoddal foglalkozik, és az egész Európai Unió is csak a te trianoniságod ellen áskálódik. Ja és ahol persze ahol Trianon 100 év múlva lejár, szóval jobb odafigyelni.

Lakói, a trianoniak fura emberek. Állampolgárságuk változatos lehet, identitásuk mégis erős, annak lényeges eleme a másik hibáztatása, az egyszerre elnyomottság és mindenkinél erősebb lét érzésének zavarodottsága. Egyvalamiben viszont a többség biztos, nevezetesen hogy nem zsidó, akiket valamiért a trianoniak esküdt ellenségének tartanak (ennek alapja valamiféle történelmi rivalizálás), egyebekben a felszínen nem tűnik kirekesztő csoportnak. Nagy előszeretettel tüntetik fel magukat mindenféle moralitás birtokosaként, hisznek a pontosan targetált és jól időzített fájdalom szükségességében, és az abból kivonható politikai profit maximalizásában.

A trianoniság fő szabály szerint megtűri a többes állampolgárságot (amelynek modelljét ügyesen egymásról másolják a különböző trianoniak), fura is lenne, ha nem tenné. Kivéve persze, ha épp a meghatározott helyi trianoniaknak épp előnyösnek tűnik, hogy épp mégse tűrje, ilyenkor vagy dumál össze-vissza, vagy gátlástalanul fosztja meg az embereket a szentségként tisztelt saját világi állampolgárságtól, ha ők tiszteletlen módon felvesznek egy általa nem szimpatizált másik állampolgárságot is – még akkor is, ha ezzel saját alkotmányát sérti. Minősített esete ennek, amikor az áldozatok erre reakcióként úgy kapnak “segítséget” a másik helyi trianoniaktól, hogy annak eredménye ugyan semmi, de elvárják tőlük, hogy hálásak legyenek érte – miközben fel is használják őket gátlás nélkül, no persze azok az áldozatok is kellenek, akik e kihasználásért cserébe azért megkérik a maguk árát. No de ez a felhasználás nem újdonság, ahogy sok trianoni amúgy is csak azért trianoniskodik, mert a többi trianonit akarja meggyőzni a közéjük tartozásról. Így például kevéssé trianonisággal vádolja meg politikai ellenfeleit, majd amikor az így kialakult trianoniság-verseny során azok törvényt fogadnak el Trianon nagyszerűségéről, valamiért azt mégsem hajlandó aláírni. Vagy folyamatosan tagadja trianoniságának jogfosztó esszenciáját, mindezt olyan ügyesen, hogy egészen Strasbourgig kell menni, hogy az világossá váljon.

Trianonivá válni nem könnyű, azokat, akik valamiért hirtelen azt szeretnék, vagy úgy csinálnak, mintha, általában gyanakodva figyelik – de vezérük azért kedvesen kitünteti azok igyekezetét (egy-két jó szóval a sajtótájékoztatókon, parlamenti kézfogással stb.), és ilyenkor egy-egy pillanatra úgy csinálnak, mintha tartanák az ilyet valamire (persze nem, de hát aki hisz benne, az hisz benne). Könnyedén megtehetik, hiszen jellemzően aktuális vezérük sem volt mindig trianoni, de megdolgozott az elismerésükért. Persze tudni kell erről a pozícióról, hogy sűrűn és könnyen változik, így a trianoni vezetők jellemzője a folyamatos gyanakvás és bizalmatlanság – ami amúgy a trianoniság természetes velejárójának is tekinthető, hisz világlátásuk szerint tolvajokkal vannak körülvéve, vagy olyanokkal, akik már loptak, vagy olyanokkal, akik lopni fognak (vagy visszavenni), végülis tökmindegy, minek nevezzük.

Trianon most lett száz éves, és hát valahol érthető, hogy a trianoniak nem engedik bántani azt vagy legalábbis túllépni rajta, hiszen nagyon jól megélnek és profitálnak belőle.

Magyar szempontból viszont van egy igen jelentős szempont, amit nekünk nem szabad elfelejtenünk: Trianon annak idején véget vetett a “történelmi” Magyarországnak, a trianoniak pedig most véget vetnének a “modern” Magyarországnak is.

Trianon a trianoniaké, tartsák meg maguknak, kell a fenének.

Az első MultiLATerál az HBC-n

Ma délután öt órától hallgatható meg a saját “MultiLATerál” műsorblokkom első kiadása az új HBC News online rádión.

A korábban rögzített beszélgetés témája az Isztambuli egyezmény egyes kérdései lesznek, kicsit ellépve a szokásos politikai elemektől, inkább annak tartalmára fókuszálva.

A “bocsánatkérésről”…

Ahogy várható volt, ismerve a kormány PR-módszereit, beindult a kommunikációs gőzhenger, egy eléggé meglepő formátumban: Kovács Zoltán nemzetközi főpropagátor irányításával a kormány elkezdte mondogatni, hogy mindenki kérjen tőle bocsánatot a mindenféle gyanúsítgatások miatt. Erreől beszéltünk ma hajnalban, az ATV Start műsorában, ami itt nézhető vissza.

Amire az interjúban nem volt idő kitérni, arra csak itt emlékeztetnék. Amikor többször is szóvá tettem a kritikák egy részének pontatlanságát (lásd itt vagy itt), épp arra figyelmeztettem, hogy azok végül mind-mind a kormány kommunikációs pozícióját fogják erősíteni. Erről beszéltem. Persze, nyugodtan nevezhetjük nevetségesnek, hogy az levelekben szólítja fel a tudósokat arra, hogy vizsgálják felül álláspontjaikat, meg kérjenek elnézést, ahogy valóban az, de néhány éve még azon is csak nevettünk volna, hogy lesz amerikai elnök, aki a Twitter-en őrjöng folyamatosan, azon meg sírtunk volna, hogy azt sokan komolyan veszik és odafigyelnek rá. Ehhez képest…

Elindult az HBC News Hungary

2020. június 2-án, 0:01-kor elindult a Hungarian BroadCaster News Station (HBC News Hungary) adása.

Ez azt jelenti, hogy egy új, valóban független rádió indul (egyelőre online formában), a megszokottól eltérő koncepcióval, nagy nevekkel, ami teret fog biztosítani arra, hogy a kereskedelmi média szabta korlátokhoz képest bővebben foglalkozzunk szakmai kérdésekkel. Örülök neki, büszke és hálás vagyok amiatt, hogy része lehetek, és nagy érdeklődéssel várom más szakmai területek művelőinek tartalmait is.

A csatorna Facebook oldala itt érhető el, honlapja pedig, ahol hallgatni is lehet, itt. A stream közvetlenül itt is elérhető. Hallgatható itt is, ehhez mobilalkalmazás is elérhető. A további fejlesztésekről természetesen folyamatosan beszámolok majd én is.

A kormány “visszaadja a különleges jogosítványokat”… Hát, ez beismerésnek is jó

Valamivel éjfél előtt vált elérhetővé az Országgyűlés honlapján a törvényjavaslat, amivel a kormány – ahogy szeretik mondani – “visszaadja a különleges jogosítványokat” az Országgyűlésnek, ami mondás továbbra is ugyanannyira értelmetlen, mint eddig volt (most nem írom le újra, tessék visszaolvasni), ebből a törvényjavaslat szövegből-pedig ez még inkább egyértelművé vált. Két javaslatról van szó, a T/10747. sz. a helyzet közjogi “rendezését” célozza, a T/10748. sz. pedig egy hatalmas nagy saláta, rengeteg olyan rendelkezéssel, amik az egyes veszélyhelyzeti intézkedéseket emelik törvényerőre, tartják tovább hatályban, vagy módosítanak létező törvényi előírásokat. Első ránézésre elég sok “érdekes” megoldás van benne (lásd pl. a külképviseleti menedékjogi kérelem benyújtást, amiről hopp, most derül ki, hogy igazából nem is az, hanem csak “szándéknyilatkozat”, ami előfeltétele annak, hogy aztán a határon benyújtható legyen a menedékjogi kérelem, ami után automatikusan elzárásra kerül a menedékkérő, na, hardcore menekültjogos kollégák remélhetőleg majd beszélnek erről, vagy a régi-új “egészségügyi válsághelyzet” intézménye, ami legalább ugyanolyan problémás, mint a puccstörvény – de a léte önmagában árulkodó), most egyelőre csak az első javaslattal szeretnék foglalkozni.

Ami sok szempontból egyedülálló, elsőként amiatt, hogy én törvényszövegben ennyi politikai bullshitet még nem láttam. Van itt minden, mint a búcsúban, a törvényjavaslat szövegének konkrétan a fele a bevezetés, a kormány és “a magyar emberek” nagyszerűsége, az intézkedések hatékonysága, blabla, tipikus politikai PR-termék, végülis méltó az orbáni PR-kormányzáshoz. De nézzük az érdemi részt. Nem hosszú, kimásolom ide:

1. §
Az Országgyűlés felhívja a Kormányt, hogy a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet szerinti veszélyhelyzetet (a továbbiakban: veszélyhelyzet) az Alaptörvény 54. cikk (3) bekezdése szerint szüntesse meg.

2. §
Hatályát veszti a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény.

3. §
(1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 2. § és a 4. § a veszélyhelyzet megszűnésekor lép hatályba.
(3) A 2. § és a 4. § hatálybalépésének naptári napját a miniszterelnök annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.

4. §
E törvény 2. §-a az Alaptörvény XXIX. cikk (3) bekezdése, 2. cikk (1) bekezdése, 24. cikk (9) bekezdése, 31. cikk (3) bekezdése, 35. cikk (1) bekezdése és 54. cikk (4) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.

ad 1. §
Tehát igen, ahogy eddig is mondtam, az Országgyűlés nem szüntet meg semmit, a veszélyhelyzet megszüntetése továbbra is a kormány feladata. A helyzet pedig most annyival még izgalmasabbá vált, hogy a törvényjavaslat szövege szerint “az Országgyűlés felhívja” a Kormányt, amely “felhívás” számomra nagyon nem világos, hogy mit is jelent. Kötelezést? Akkor miért nem azt írja a szöveg? Ugyanakkor a kötelezés nem tűnik jónak, hiszen az Alaptörvény a javaslat által is felhívott 54. cikk (3) bekezdése szerint a veszélyhelyzetet a Kormány akkor szünteti meg, “ha kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn”, nem pedig akkor, ha arra őt bárki “felhívja”. Értelmezhetjük úgy, és azt hiszem, ez a reális minden szempontból, hogy ez a “az Alaptörvény 54. cikk (3) bekezdése szerint szüntesse meg” kitétel azt jelenti, hogy az Országgyűlés nem akarja (helyesen) elvonni a Kormány Alaptörvényben foglalt mérlegelési jogát a kihirdetés feltételeinek fennállása tekintetében, ez viszont azt jelenti, hogy ez alapján a törvény alapján a Kormány nem köteles megszüntetni a veszélyhelyzetet, azaz pestiesen szólva, az Országgyűlés most ad a sz.rnak egy pofont. Viszont a 15 naponkénti ellenőrzési jogáról a puccstörvény elfogadásakor már lemondott, ezzel tökéletesen megvalósítva az akkor írt, idegennek a PIN-kóddal együtt átadott bankkártyás hasonlatomat… Ez már csak abból is gyönyörűen látszik, hogy a javaslat 3. §-a a Kormány e döntésétől teszi függővé a puccstörvény hatályvesztését, nézzük csak:

ad 2. §
E szerint hatályát veszíti a puccstörvény, mégpedig akkor, ha a Kormány úgy dönt, véget vet a veszélyhelyzetnek. Oké. Mit jelent ez? Az általános felhatalmazás megszűnésével megszűnik az az Alaptörvény-ellenes helyzet, hogy az Országgyűlés nem ellenőrzi a kormányt, ez pozitív. Végiggondolva ugyanakkor, alkotmányosan az egy nagyon visszás helyzet, hogy a Kormány egyéni mérlegelés alapján való döntésének egy különleges jogrendi helyzeten kívül ható törvényalkotási/módosítási hatása legyen – márpedig most lényegében ez történik: e törvényjavaslat szövege alapján, ha a Kormány szíveskedik véget vetni a veszélyhelyzetnek (amire semmi határidőt nem szab neki senki), annak közvetlen következményeképpen lépnek hatályba azok a törvénymódosítások is, amik az e javaslat melletti saláta-javaslatban szerepelnek, akkor amikor ő akarja – azaz a Kormány de facto törvényalkotóvá válik. Mindezt ráadásul teljesen indokolatlanul és értelmetlenül. Egyáltalán nem világos, hogy mi szükség van e két dolog összekapcsolására és a Kormány kezébe helyezésére. Ezzel alkotmányosan még inkább visszás helyzet áll elő, mint a puccstörvénnyel.

És akkor egy kicsit talán provokatív, de mégis érdemi kérdés: miért nem tartalmaz ez az egész javaslat egy olyan passzust, ami egyszerűen azt mondja ki, hogy az Országgyűlés felhívja a puccstörvény 3. § (2) bekezdésében foglalt lehetőséget, és visszavonja az általános felhatalmazását még most, a veszélyhelyzet megszűnte előtt? Vagy egy még inkább provokatív: a puccstörvény 8. § azt mondja, hogy “E törvény hatályvesztéséről a veszélyhelyzet megszűnésével az Országgyűlés dönt.“, ami számomra nagyon nem azt jelenti, hogy az Országgyűlés lemond a döntés jogáról. Ez az előírás azt jelenti, hogy ha megszűnik a veszélyhelyzet (mert a Kormány azt megszünteti), utána az Országgyűlés külön kell rendelkezzen a törvény hatályvesztéséről – amit kritizáltam is rendesen amiatt, hogy véleményem szerint az a felelősség mamelukokra tolását jelentette. A mostani javaslat szerint viszont nem ez történik: az Országgyűlés annak elfogadásával kimondja a hatályvesztést, de az a Kormány döntésétől függően válik majd valósággá, ha az úgy dönt valaha. És mi történik, ha soha nem dönt úgy? A migrációs válasághelyzetet is gátlás nélkül fenntartja évek óta úgy, ahogy annak jogszabályi előfeltételei nem teljesülnek… Miért is jó az, hogy az Országgyűlés, immáron a puccstörvény idézett előírását is megsértve, a jelen javaslat elfogadásával az önálló külön döntése helyett a Kormány kezébe helyezi még annak a törvénynek a hatályvesztését is, ezzel áttételesen a helyzet rendezésének teljességét minden további ellenőrzési jog fenntartása nélkül a kormány kezébe helyezi? Na, ezzel valósulhat meg a valódi, kontroll nélküli teljhatalom: az Országgyűlésnek ebben a pillanatban már semmi jogosítványa, papíron sem.

Teljesen függetlenül attól, hogy mit gondolunk a kormány diktatorikus hajlamairól (nem ismételném meg az előző hivatkozáson elérhető, általam korábban e tárgyban írottakat), egy ilyen alkotmányos helyzetet senki ép ésszel nem állíthat elő. Akkor sem, ha nincs vele semmi különleges szándéka.

Strasbourgi ítélet a Dísz tér lezárása miatt

Ma nagyot megy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága magyar vonatkozású ügyekben: ítélet született a Dísz tér 2013 márciusi lezárása miatt is, ami – nem meglepő módon – a bíróság értelmezése szerint jogellenes volt. A panaszost képviselő ügyvéd kolléga az alábbiakban számolt be a sikerről:

Személy szerint megint nem vagyok meglepve. Épp az Egyenes beszéd stúdiójában ültem akkor, amikor a történet zajlott, és Kálmán Olga kérdéseire válaszolva már akkor teljesen világos volt, hogy nem lehet más a jogi helyzet (a videón 10:50-től):