A kijárási korlátozások első napján (amit vagy követ szigorúbb kijárási tilalmi előírás, vagy nem) szeretném felhívni a figyelmet egy olyan gyakorlati problémára, amire még kedden a Tilos Rádióban leadott beszélgetés során utaltam (elérhető: https://lattmanntamas.hu/…/a-tilos-radioban-a-veszelyhelyz…/ ), különös tekintettel az aktuális párizsi kijárási tilalom tapasztalataira (ott azért nagyobb gyakorlat van ebben, mint nálunk, szerencsére). Nevezetesen a korlátozások ellenőrizhetősége és betarthatósága a kérdés, ismerve a magyarországi, különösen a budapesti helyzetet. Mint azt már ott is jeleztem, becslésem szerint a lakcímkártyák 30%-a nem reális adattartalommal létezik, ergo nem tudom, hogy hogy tudja majd a korlátozások/tilalom betartatásáért felelős bármilyen hatósági jogkörrel felruházott személy (legyen az rendőr, adott esetben katona, bárki) ellenőrizni azt.
A probléma jelentősége
Ez azért fontos kérdés, mert most belemegyünk egy olyan, hatósági intézkedéseket igénylő helyzetbe, amire jelenleg semmilyen módon nem vagyunk felkészülve. Most kijárási korlátozások, lehet, hogy valamikortól kijárási tilalom, és semmi, ismétlem SEMMI hír arról, hogy az azt ellenőrző hatósági személyek honnan tudják majd megállapítani, hogy az utcán sétáló polgár valójában hol lakik, tehát hogy például tényleg csak a szabályozó által engedélyezett egészségügyi sétát teljesíti, vagy bármi.
Persze a probléma komplex és régóta húzódik, és nem most fogjuk megoldani. A probléma sajnos a legtöbb esetben, hogy lakás bérlése esetén a tulaj nem hajlandó hozzájárulni a bérlő bejelentkezéséhez, mert például esze ágában sincs bármilyen adót fizetni, ennek megfelelően pedig nem is akarja, hogy bármilyen hatóság tudom róla, hogy kiadta a lakását. Vannak, akik miközben már rég kiköltöztek az agglomerációba, vagy a zöldövezetbe, még mindig papíron fenntartják a belvárosi lakóhelyüket, mert ki akarják használni az esetlegesen ingyenesen, vagy névleges díj ellenében biztosított lakossági várakozási engedélyt. Sokan pedig egyszerűen lusták voltak ezt a lépést megtenni, mert csak, mert emberek vagyunk, van ilyen. Millió és egy oka van még annak, hogy van egy ilyen helyzet, nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Mint írtam fentebb, ezt a komoly strukturális problémát nem most fogjuk megoldani, nem is lenne helyes most ezzel elkezdeni szórakozni. Ugyanakkor szerintem az is megengedhetetlen, hogy – ha az esetleges ellenőrzéseket komolyan gondoljuk – akkor sok ezer ember, köztük valahol kiszolgáltatott helyzetben élő bérlő emiatt bajba kerüljön. Ahogy az ellenőrzésért felelős személyeket sem hozhatjuk olyan helyzetbe, hogy ne legyen egyértelmű a feladatuk.
Megoldás?
Megoldás lehet, hogy mindenki hordjon magánál egy, a valós lakcímét igazoló okiratot, például a bérleti szerződésének egy másolatát. Ehhez szükségesnek tartom időben rögzíteni, hogy az ilyet az ellenőrző köteles elfogadni. Ugyanakkor az a gond ezzel, hogy az ilyen okiratok valódisága semmilyen módon nem garantálható az ő számára is egyértelmű módon.
Ennek érdekében javasolnám, hogy a létező lakcímnyilvántartás mellett a kormány rendelettel alakítson ki azonnal egy ideiglenes, ha úgy tetszik “átmeneti rendészeti lakcímnyilvántartást”,
- ahova a bejelentkezéshez elég az egyoldalú nyilatkozat, nem kell hozzá semmilyen hozzájárulás például a tulajdonos részéről,
- ennek megfelelően az ebbe való bejegyzésnek semmilyen, a kijárási korlátozás ellenőrzésén túlmutató joghatása nem lenne,
- hogy ne legyen kifogás az adatközlés nehézsége kapcsán, a bejegyzés elektronikusan, bármilyen formában megtehető (nem szükséges például ügyfélkapu megléte sem),
- a kijárási korlátozást ellenőrző hatóság azonnal bele tud nézni az utcáról.
Természetesen ezt a nyilvántartást pedig, az abban rögzített adatokkal a kijárási korlátozást bevezető rendelet hatályvesztésével egyidejűleg azonnal törölni kellene. Az semmilyen más eljárásban nem lenne felhasználható, csak és kizárólag arra állna rendelkezésre, ha utcai ellenőrzés során a polgár lakcímkártyájában található adat nem valós, az ide való korábbi, egyszerű bejegyzésére hivatkozással igazolhassa a tényleges lakóhelyét. Miután ennek a nyilvántartásnak semmilyen közhiteles jellege nem lenne, sokkal inkább információ közléséről szól, kialakítása viszonylag gyorsan és lényegében fillérekből megoldható lenne.
Aztán valamikor majd a probléma érdemével is lehet foglalkozni…
Lattmann Tamás honlapja 