Tegnap a Klubrádió Megbeszéljük c. műsorában beszéltünk Bolgár Györggyel egy kicsit arról, hogy mi ez a balhé a paksi fenékküszöb miatt, most tényleg fognak-e panaszkodni az osztrákok, vagy mi lesz – miután elég szűkösek és ellentmondásosak az információk, nem könnyű tisztán látni, és a műsoridő is korlátos, ezért azon túlmenően, amit ott el tudtam mondani, lentebb egy teljesebb összefoglaló.
A beszélgetés meghallgatható itt (17:57-től).
Összefoglalva: Ausztria előtt több lehetséges jogi út is áll, ha tényleg valamiféle döntőfórum elé akarná vinni a kérdést. Előre venném az EU-s lehetőségeket (mert ezekre volt utalás), aztán a teljesség kedvéért utána a többit.
Az első uniós forrás, amit érdemes említeni az uniós jogszabályok közül, az az ún. “Víz keretirányelv”, ami jó eséllyel a legkomolyabb eszközt biztosítja Ausztria számára. Annak 3. cikke előírja, hogy a közös nemzetközi vízgyűjtő területtel rendelkező uniós tagállamoknak koordinálniuk kell intézkedéseiket, illetve vizsgálni kell, hogy bármilyen változtatás összeegyeztethető-e az irányelv környezetvédelmi céljaival, illetve felhívható-e az a kivétel, ami bizonyos feltételek mellett lehetővé teheti olyan fizikai beavatkozás megvalósítását, ami káros hatással bír, DE igazolja azt valamiféle kiemelkedő közérdek. Prima facie azt mondanám, hogy az ország egyetlen nukleáris erőművének hűtésének biztosítása és egy jóféle áramellátási válság elkerülése tekinthető ilyen közérdeknek. De ezt érdemben egy eljárás során kell vizsgálni, megfelelő szakértők bevonásával, az én ráérzésem nem különösebben döntő, azt hiszem.
Egy ilyen vizsgálat – osztrák panasz alapján – indulhat a Bizottság előtt, ami utána már átcsaphat egy, lassan már mindenki által jól ismert kötelezettségszegési eljárásba is akár, ami aztán az EU Bírósága elé is kerülhet, ha a Bizottság elviszi oda.
Ha a Bizottság ezt magától nem teszi, Ausztria akár közvetlenül is fordulhat az uniós bírósághoz kötelezettségszegési eljárással, DE előtte azt az általános szabályok alapján “fel kell ajánlania” a Bizottságnak – azaz meg kell adnia a lehetőséget egy “normál” kötelezettségszegési eljárásnak.
Ami még a Víz keretirányelv mellett előkerülhet még, az az ún. Környezeti hatásvizsgálati irányelv (EIA Directive), az ún. Élőhelyvédelmi irányelv, ezek mindegyikének sérelme megvalósíthat kötelezettségszegést. A Környezeti hatásvizsgálati irányelv azért lehet fontos, mert Magyarország – tudtommal – a fenékküszöböt előzetes környezeti hatásvizsgálat és az osztrák fél bevonása nélkül építette meg, és az irányelv 7. cikke szerint, ha egy projekt várhatóan jelentős környezeti hatásokkal jár egy másik tagállamban, akkor fennáll egyfajta értesítési és együttműködési kötelezettség, információkat kell átadni, és az érintett két uniós tagállamnak konzultációt kell folytatniuk. Itt az osztrák felvethet egy sérelmet. Megint: prima facie, egy atomerőmű leállásának megakadályozására szolgáló sürgősés szükséges beavatkozás igazolhatja a magyar cselekvést.
Aztán, ami nem EU, de van benne mindenféle “bizottság”, szóval akár még ezekből is jöhetett félreértés:
Az 1956. évi osztrák–magyar vízügyi egyezmény hozta létre az Osztrák–Magyar Vízügyi Bizottságot, amely az egyezmény hatálya alá tartozó vízgazdálkodási kérdések kezelésének állandó intézménye, de ez az egyezmény a “határvidék” vízgazdálkodási kérdéseire vonatkozik, Paks pedig legfeljebb a Neoacquistica időszakában lehetett volna “határvidék”. Plusz nem biztosít semmilyen “peres” vagy “panaszos” jogalapot sem Ausztria számára.
Az uniós EIA irányelv nemzetközi jogi megfelelője, az ún. “Espooi egyezmény” is lehet releváns, ám ez a nemzetközi jogi vitarendezés irányába mutat, azaz nem az Európai Bizottság, hanem a Hágában működő Nemzetközi Bíróság (vagy választottbíróság) igénybevételét irányozza elő. Hasonlóképpen az 1992-ben az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében elfogadott Vízügyi egyezmény szintén releváns lehet, illetve mindenképpen meg kell említeni az 1994-es ún. Duna védelméről szóló egyezményt, ami létrehozta az ún. Duna-Bizottságot (ICPDR) – itt mind lehet “panaszkodni”, de a vége mindegyiknek a Nemzetközi Bíróság – de erre pláne nem volt utalás sem osztrák oldalról, ezért ennek eljárási, joghatósági és egyéb feltételeit itt most nem fogom megvizsgálni, vagy leírni. Van a külügynek egy nemzetközi jogi főosztálya, majd az.
Lattmann Tamás honlapja 