Vajon “elemi csapás” egy járvány, van-e alaptörvényi alapja a veszélyhelyzet kihirdetésének?

A ma közzétett 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel veszélyhelyzet került kihirdetésre, ami lehetőséget biztosít számos korlátozás életbe léptetésére. Az Alaptörvény a veszélyhelyzet kihirdetését az alábbi esetben teszi lehetővé:

(1) A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.

Alaptörvény, 53. cikk (1) bek.

Több probléma is felmerül a mai bejelentéssel kapcsolatban, a legfontosabbnak az esszenciája a címben is felmerül: vajon egy járvány, illetve annak veszélye “elemi csapásnak” minősül-e. Álláspontom szerint nem, ennek megfelelően a veszélyhelyzet kihirdetésének hiányzik a jogszabályi alapja.

A szavak általánosan elfogadott jelentésén túl (ehhez bővebben lásd pl. a Pallas nagy lexikonában foglalt meghatározást: “oly esemény, mely a természet erőinek (elemeinek) működése folytán szokott bekövetkezni”), a magyar jogszabályok sehol nem minősítették a járványokat ilyennek. Sőt, a szövegek megfelelő értelmezése azt mutatja, hogy a magyar jog a járványokat, egészségügyi vészhelyzeteket az elemi csapások mellett, külön kategóriaként kezelték. Ezekből lássunk néhány példát, kezdve a legújabbakkal (többnyire olyanokat felhívva, amiket a Fidesz többsége fogadott el):

Így például a 2019. évi CVII. törvény, ami a különleges jogállású szervekről és az általuk foglalkoztatottak jogállásáról szól, több helyen – a foglalkoztatás általános szabályai alóli kivételes esetek meghatározásaként él a “baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása” fordulattal, ami világosan jelzi, hogy a jogalkotó az “elemi csapás” és az “egészséget … fenyegető veszély” kategóriáit külön tartozóként kezeli, azaz azok nem azonosak. Ha azonosként kezelné, nem sorolná fel külön-külön a kettőt. Ezt megtaláljuk a törvény 55. § (3), 57. § (5) és 58. § (2) bekezdéseiben.

Ugyanezt a megoldást látjuk a 2018-ban elfogadott CXXV. törvényben, ami a kormányzati igazgatásról szól, annak 120. § (3), 122. § (5) és 123. § (2) bekezdéseiben. Ugyanígy a 2015. évi XLII. törvényben, ami a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szól, annak 289/L. § (5) és 289/M. § (2) bekezdéseiben. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény a BV-személyzet alkalmazásával kapcsolatban ugyanezt alkalmazza a 242. § (3) és 249. § (3) bekezdéseiben.

Ez elég töretlen gyakorlatnak tűnik. Ha kicsit régebbre is visszanézünk, a 2006. évi CXXXI. törvény meg is határozza az “elemi csapás” fogalmát, példálózó felsorolással, mégpedig a következő formában: “elemi csapás (így különösen a jégeső, az árvíz, a belvíz, a fagy, a homokverés, az aszály, a hó-, jég- és széltörés, a vihar, a földrengés, valamint természeti vagy biológiai eredetű tűz)” Itt sem szerepel a járvány, vagy az egészségügyi veszélyhelyzet bármilyen formája.

A hatályos katasztrófavédelmi törvény (2011. évi CXXVIII. törvény – amit rögtön elkezdett elemezni a sajtó egy része, keresve, hogy milyen lehetséges intézkedéseket alkalmazhat majd a kormány) sem támogatja ezt a megközelítést, ugyanis annak 44. § a) bekezdése adja meg az “elemi csapások” felsorolását, a b) az “ipari szerencsétlenség” fogalmát, míg a járvány ugyanannak a szakasznak a c) bekezdése szerinti “egyéb eredetű veszélyek” cím alatt szerepel. Amellett, hogy ez is alátámasztja a fenti állításomat, hogy az elemi csapások közé nem tartozik a járvány, ez azért is súlyosan problémás alkotmányjogi szempontból, mert ezzel a katasztrófavédelmi törvény lényegében kiterjeszti az Alaptörvény tartalmát, azaz módosítja azt, márpedig a jogi egyetem első évfolyam elvégzése után illik tudni, hogy ez nem lehetséges.

És csak hogy a szabályozói hierarchia teljes spektrumát bejárjuk, véletlenszerű választással álljon itt Gyomaendrőd egyik 2008-as önkormányzati rendeletének (33/2008. (VIII. 29.) Gye. Kt. rendelet) részlete, amely az elemi csapás okozta lakáskárok helyreállításához nyújtott önkormányzati támogatásokról szól, és hatálya meghatározásakor, az első szakaszában a következőképpen rendelkezik: “A rendelet hatálya kiterjed azokra a személyekre, akiknek az ár vagy belvíz, rendkívüli időjárás, vihar, vagy tűz Gyomaendrőd Város Közigazgatási területén található, a káresemény bekövetkeztekor a kérelmező által lakott lakóházban kárt okozott, és a lakhatását vagy a lakóház helyreállítását e támogatás nélkül nem képes megoldani.” E felsorolás sem terjed ki az egészségügyi kockázatokra vagy veszélyekre.

Mindebből következik, hogy az “elemi csapás” fogalmába nem tudjuk belekalapálni a járványhelyzetet, azaz a jelen veszélyhelyzet kihirdetésének hiányzik az alaptörvényi, azaz jogszabályi alapja.

Különösen zavaróvá válik a helyzet, ha hozzátesszük, hogy e veszélyhelyzet kihirdetése ráadásul indokolatlan és szükségtelen is, hiszen az ilyen helyzetekre irányadó egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről) alapján minden szükséges járványügyi intézkedés megtehető, a rendkívüli állapot bevezetése nélkül. Ahogy azt is hozzátenném, hogy a fent említett katasztrófavédelmi törvény előírásai is alkalmazhatóak anélkül. A részletekre itt és most nem térek ki, a lényeg, hogy az egészségügyi törvény alapján az egészségügyi miniszter döntésével lehetséges a kötelező szűrés, kötelező vizsgálat, zárlat, fertőző személyek körözése stb., nagyjából minden, amiről a kormány jelenleg beszél, ellenben nem ad lehetőséget olyan mértékű jogkorlátozásra, mint amilyenre az Alaptörvény szerinti “veszélyhelyzet”.

Annak bevezetése esetén ugyanis például aki holnap azt mondja, hogy “az egészségügyi ellátás Magyarországon egy kalap szamóca”, az könnyen belecsúszhat a Büntető törvénykönyv 337. § szerinti “Rémhírterjesztés” bűncselekményi tényállásába. hogy az egyéb lehetséges, kétes szükségességű jogkorlátozásokról ne is beszéljünk.

7 című bejegyzés “Vajon “elemi csapás” egy járvány, van-e alaptörvényi alapja a veszélyhelyzet kihirdetésének?” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Ennél sokkal kisebb horderejű, de a slendrián jogalkotásukat attól még ugyanolyan jól példázza, amikor a megengedett kijárási jogcímek között nevesítik a “MANIKŰRÖS” felkeresését, ugyanakkor “elfelejtik”, hogy a lábápolás ettől elkülönülten a “PEDIKŰRÖS” munkája – lenne, ha fel lehetne őt keresni…
    Persze lehet, hogy fineszesen úgy gondolták, hogy “ápolatlan” lábbal kevésbé lesz kedvük a zembereknek császkálni. :O 😛

  2. Ezek mindenkit átvertek. Hibáztak az alaptörvény megfogalmazásában, elfogadásában, alkalmazásában. A veszélyhelyzetről rendelkező 53. cikkben egyszerűen elfeledkeztek a járványról. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy nem sorolták fel az elemi csapás, ipari katasztrófa mellett, nem is gondoltak rá, ezért rendelkezett az alaptörvény arról, hogy a kormány veszélyhelyzeti rendelete tizenöt napig marad hatályban. Ez reális időtartam egy gyorsan végbemenő ipari katasztrófa, vagy elemi csapás -hirtelen bekövetkező, rövid ideig tartó nagy erejű káresemény -esetén, viszont nyilvánvalóan értelmetlen egy hónapokig kibontakozó és elhúzódó járványra alkalmazva. Ettől még szerintem nem kifogásolható, hogy a katasztrófatörvényben mégiscsak nevesítik a járványt és rendelkeznek róla. A jogalkalmazási hiba inkább ott történt, amikor a kormány önkényesen, az Alaptörvényre hivatkozva hirdetette ki a járvány okozta veszélyhelyzetet, holott abban a járvány nem volt nevesítve, és ezt alacsonyabb rendű jogszabályokra hivatkozva sem lehet pótolni. Az alkotmányból nem levezethető veszélyhelyzeti kormányzás gyakorlatban is igazolta, hogy ez az eszköz nem megfelelő a járványkezelésre. Jellemzően a 15 nap a kormány számára olyan rövid volt, hogy a csak a huszadik napon szerzett felhatalmazás a rendeletei – beleértve a már hatályát vesztett, jogilag már is nem létező rendeletek – hatályának meghosszabbítására. A kormány négy napra elvesztette saját rendeleteit és rendeletalkotási felhatalmazását, napokig kapkodva összetákolt miniszteri rendeletekkel folytatta a védelmet. Jellemző, hogy azt a jogállamban nem elfogadható kormányzati hibát a miniszterelnök utólag úgy értékelte: “Mivel az ellenzék nem szavazta meg a veszélyhelyzet meghosszabbításáról szóló javaslatot, keletkezett egy patthelyzet, néhány fontos döntésünk hatályát vesztette, léket kapott a védekezésünk hajója. Ezt a léket ma sikerült befoltozni azzal, hogy hatályukat vesztett rendeleteket változatlan formában aláírtam, azok ismét hatályba léptek, működnek, segítik a védekezést.” Következmények nélküli marad?

    1. A legszebb, hogy most, utólag irogatják bele a katasztrófavédelmi törvénybe a “járvány miatti veszélyhelyzet” szabályait. Utólag. 😀 Kell ennél jobb beismerés? Ez kb. ugyanaz, mint amikor az NKE-n az állítólagos “érdemtelenség” miatti kirúgásom után szavazott róla a kari tanács, hogy “kéne már valami szabályzat erre az érdemtelenségre”… 😀

Hozzászólás a(z) Lattmann Tamás bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s