Az oktatási jogok biztosához benyújtott panasz és az eljárás

A felmentésem kézhez vétele után nem sokkal rögtön panasz nyújtottam be az oktatási jogok biztosához, a felmentéshez vezető “eljárás” jogellenességének megállapítása iránt. Aki olvasta az előzőleg már közzétett, december 2-i keltezésű válaszomat, az ennek részletes indokait már ismeri.

Miért fontos ez? Azért, mert akármit mondogat a kormánypropaganda, akármit epehányhat ki magából Bayer Zsolt, az ügy nem arról szól, hogy én mit írtam, vagy nem írtam. Szólhat(na), szólhat(ott volna) arról, de azzal, hogy Koltay András rektor egy koncepciós eljárást kerekített a dologból, ezen a problémán már túlvagyunk. Az Egyetem szabályozói rendelnek megfelelő eljárást arra, ám a rektor annak alkalmazásától önkényesen és jogsértő módon nemcsak egyszerűen elzárkózott, de még csak meg sem indokolta azt, a vádjaival kapcsolatos érdemi ellenvetéseimre pedig semmilyen módon nem reagált. Leegyszerűsítve a dolgot: nem létező eljárásnak nem lehet jogkövetkezménye. Ez ennyire egyszerű, és ennek kimondását kérem az oktatási jogok biztosától, akinek egyik jogszabályi feladata a hazai oktatási rendszer működésében a jogszerűség biztosítása. Az eset konkrét munkajogi következményeit egy másik, bírósági eljárásban fogom érvényesíteni, de ami velem történt, nem csupán az én személyes helyzetem miatt jelentős, hanem rámutat egy nagyon súlyos strukturális hiányosságra is a hazai felsőoktatási intézmények jelentős részénél. Ebben az eljárásban a fent lefektetett alapelvi szintű tétel kimondását szeretném elérni, természetesen egyben a velem történtekre is vonatkoztatva.

Hogy a dolog még viccesebb legyen, közben a rektor maga is elismerte eljárása koncepciós jellegét. Amint azt már korábban közzétettem, december 7-én egy kör e-mailt küldtem az egyetemi kollégáknak, az erre válaszként pánikszerűen kiküldött rektori válasz simán tekinthető annak, hiszen a rektor abban világosan elismeri, hogy igazából tök mindegy, hogy mit írtam, az csak “magyarázkodás”, plusz “hiteltelen” is – amik jogászként minden szinten értelmezhetetlen kijelentések. Ő maga kezdeményez egy “eljárást” egy másfél oldalas firkálmányban, majd az arra válaszként előterjesztett, szakmailag alapos, a megfogalmazott vádak minden elemére kiterjedő nyolc oldalas védekezést “magyarázkodásnak” nevezi, anélkül, hogy érdemben reagálna rá. Plusz, az emberi minőséget is jól mutatja, hogy ezt már személyesen sem meri vállalni, hanem ahogy a “vizsgálóbizottságba” is belerángatott két “ártatlan” tábornokot, az e-mailjébe is aláíróként odacitálja az összes egyetemi vezetőt, hogy ne legyen már annyira egyértelmű a dolog, hogy valamiféle közösséginek tűnő döntés mögé tudja bújtatni személyes felelősségét. Szánalmas, ahogy az is, hogy ekkorra már törölték a hozzáférésemet a kari e-mail terjesztési listához is, így a rektor hamis állításokkal, csúsztatásokkal és becsületsértésre alkalmas kijelentésekkel terhelt e-mailjére már nem tudtam érdemben reagálni, miközben oktatói jogviszonyom még egészen hétfőig fennállt (ami újabb jogsérelmet jelent, külön talán nem is kell mondanom).

Viszont mindez tökéletes alapjául szolgált a biztoshoz benyújtott panaszom másnapi kiegészítésének. Ebből az e-mailből világosan látszik, hogy az egész “eljárás” mindenről szólt, csak arról nem, hogy az én állítólagos felelősségemet komolyan megvizsgálja valaki, amit az oktatási jogok biztosának megfelelően, bizonyítékként értékelnie kell.

Tehát, a csatolt olvasnivalók:

4 című bejegyzés “Az oktatási jogok biztosához benyújtott panasz és az eljárás” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Tamás, ez nagyon alapos, jog- és tényszerű,minden kétséget kizáróan igazad van, csakhogy itt az ész és a szakértelem vitázik a pártos bunkósággal, a cizellált szavak a vad köpködéssel, itt Európa vitázik egy bambam vademberrela primitivitással, itt 2019 vitázik 1944-gyel. Itt egy szabad ember vitázik a szolgalelkű alázattal. DE hét ezt nélülem is tudod. És még mindig érvelsz. Csodállak.

  2. Nem volt bölcs dolog az első rektori levélre erőből (teljes jogi fegyvertárat felvonultatva) visszaírni.

    Helyette bocsánatot kellett volna kérni a szexista megnyilvánulás miatt. Súlyát azzal lehetett volna tompítani, hogy egy jogászi etikát komolyan vevő jogtudósnak igazán lehet botrányos az, hogy „Alapjogokért Központ” nevet viselhet egy olyan szervezet, aminek „nem titkolt célja, hogy ellenpólust képezzen a napjainkban az élet számos területén túlburjánzó emberi jogi fundamentalizmussal és politikai korrektséggel szemben”. Ez ugyanis lefordítva azt jelenti, hogy a jogállamiság ellen dolgozik.

    Ennek húsz-egynéhány éves, még diploma előtt odakerült, csinos „elemző” munkatársnői szakmailag egyértelműen prostituálják magukat, indoklása. Ehhez mérten pedig nem súlyosan aránytalan már a „Vajon milyen funkcióik vannak még?” szexista, sértő megjegyzés.

    Teljesen más lenne a súlya ugyanennek a mondatnak, ha az Alapjogokért Központ egy nemzetközileg elismerten jogállamiságért tevékenykedő szervezet lenne. Egy ilyen médiába nyilatkozni is alkotmányjogászokat küldene, diploma nélküli jogászhallgatókat csak gyakornokként alkalmazna.

    1. Semmi szexista nem volt benne. Mint jeleztem már akkor is, a szexizmust meg a prostitúciót a Pesti Srácok olvasta ki belőle, utólag egyértelműen látható elferdítési szándékkal. De hát ez van, mindenki magából indul ki.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s