2006. decemberének elején előadást tartottam egy konferencián a román parlament épületében.
Az akkor éppen EU-csatlakozás előtt álló Romániában épp még mindig tartott a Babes-Bolyai Egyetemen kialakult magyar nyelvű táblák körüli emlékezetes balhé (ennek egyes elemeinek megértéséhez ajánlom ezt az akkori cikket is Parászka Borókától), és nem bírtam ki, hogy miután az előadásom az EU antidiszkriminációs kérdéseit járta körül, kicsit oda ne szúrjak a vendéglátóknak. Kifejeztem abbéli reményemet, hogy a csatlakozás után a hivatalát elfoglaló román biztos, Leonard Orban, aki a többnyelvűségért lett felelős, nem azzal fogja kezdeni tevékenységét, hogy körbejár a Berlaymont épületben (az Európai Bizottság székházában), és mindenhonnan leszedi vagy lekaparja a magyar feliratokat…
Szerencsére a poén ült, senki nem vette halálosan, persze, nagyjából erre számítottam, talán mondanom sem kell, hogy nem a Nagy-Románia Párt meghívására voltam ott… A Bukaresti Egyetem jogi karának ELSA szervezete számára szerveztem egy képzési programot, ennek oldalágán kértek fel az előadás megtartására, úgyhogy a közönség is nagyjából fiatal, igen haladó szellemiségű arcokból állt össze.
Majdnem másfél évtizede volt. Őszinte leszek: élveztem, hogy “előrébb tartunk”.
A tegnapi napon a román Alkotmánybíróság közzétette, hogy az elnök által kért előzetes normakontroll eredményeképpen kikukázzák szerdán az oktatási törvény idei nyári javasolt módosítását, amely megtiltotta volna a genderelmélet oktatását. Mert az ellentétes sok minden mellett (szabad tanuláshoz való jog, szabad véleménynyilvánításhoz való jog, lelkiismereti szabadság, egyetemi autonómia stb.) a Magyarországgal Románia által majdnem egyidejűleg aláírt, ám Bukarestben 2016 szeptemberében már ratifikált Isztambuli egyezmény előírásaival is.
Szomorú vagyok. Már nem tartunk előrébb.
Lattmann Tamás honlapja 