Tegnap késő este az ATV Csatt című vitaműsorában vettem részt. Ezzel kapcsolatban szeretném rögzíteni, hogy magam is látom azokat a kritikákat, amelyek arról szólnak, hogy mennyi értelme van, ha egyáltalán, ilyen vitákban való részvételeknek. Ezek közül vannak, amelyek kritikái egyenesen az ATV szerepére irányulnak, felróva annak, hogy ilyen vitáknak egyáltalán teret biztosít. Mert hogy abból a kormány jön ki jól. Valamiért.
Őszintén szólva, én is egyre kevésbé látom értelmét, különösen hogy a kormányzati álláspontok képviselői körében sajnos egyre többen vannak olyanok, akik tényleges hozzáértés, illetve a partner iránti tisztelet teljes hiányában ülnek le egy ilyenhez, sőt, alapvetően a téma sem érdekli őket, szerepük és feladatuk nem is az érvekkel való meggyőzés, valamint a vitába sem hoznak érveket, hozzáértést vagy tudást. Ahogy ezek a – általában közpénzekből kitartott, mindenféle intézményekben “szakértősített” – propagandisták egyre inkább veszik át a terepet, úgy válik egyre értelmetlenebbé maga a vita is.
Pedig a vita jó. Nem elsősorban a közönség miatt (bocsánat), hanem saját magunk miatt. Nem azért, mert “nyerünk” vagy “veszítünk” abban, hanem azért, mert tanulunk abból. Akár igazunk van, akár nem. Előbbi, szerencsés esetben megerősít, utóbbi (számomra természetesen teljesen ismeretlen :D) esetben elgondolkodtat. Nem csak tények, hanem értékelések, értelmezések, logikai kapcsolatok, következtetések tekintetében. Amelyek időnkénti komplexitására jó példa, hogy rögtön első véleményütközésre köztem és a mellettem ülő Szent-Iványi István között került sor, mindenki nagy derültségére. Aztán persze “helyreállt a rend”, és nagyot vitatkoztunk Kiszelly Zoltánnal és Tóth Mátéval is, akikre egyáltalán nem illik fenti leírás.
És úgy gondolom, hogy igenis fontos, hogy az ATV még lehetőséget biztosít ilyenekre, az e témákban fanyalgóknak (akiket amúgy vita-helyzetben igencsak ritkán látok, halkan tenném hozzá) meg azt üzenem, hogy ha valóban a kormány jön ki jobban az ilyenekből, akkor az nem az ATV hibája, hanem pl. az enyém, tessék, szabad a pálya, lehet jönni és jobban csinálni.
Azért remélem, hogy a közönség számára is érdekes lehet egy ilyen vita:
Lattmann Tamás honlapja 
Megkülönböztetnám a diszkussziót – és a vitát. Az elsőből lehet tanulni, a másodiknál pedig az a kérdés, hogy mit von le belőle a saját és az un. semleges tábor. Akiket a Lendvai utcából küldenek, a másodikra képezik ki őket. Jellegzetes fegyver az erkölcsi annulálás (háborúpártiság), a téma elkenése, egy új téval való ellentámadás – vagy egy apró résszel az “egész” cáfolása. (pl. Orbán, mint a legkorruptabb politikus vs. EP képviselők botránya).
Jellegzetes példa erre Kiszelly – minden érvet úgy ráz le magáról, mint kutya a vizet, azután elúhúz valamilyen formailag ellenérvet. Azt sugallja, hogy sikerült megvédenie a mundér becsületét, sőt, jól meg is adta Brüsszelnek, a háborúpárti baloldalnak a magáét.
Ezért tűnhet úgy, hogy ő jön ki győztesen az ilyen csörtékből. Neki Gréczy Zsolt kell “vitapartnernek”.