Kémjátszma vagy narratívaharc?

Ma kora reggel a Klubrádióval beszéltem a napjainkban hangos témáról, hogy Szijjártó Péter Lavrov orosz külügyminiszterrel egyeztet az Európai Unió Tanácsa üléseinek szüneteiben, és ahogy a kormány hazaárulással meg miegyébbel vádolja Panyi Szabolcs újságírót. Bár pokoli torokfájással ébredtem, azért sikerült valamit kipréselni magamból. Előtte a 24.hu oldalon jelent meg egy beszélgetés, amit hétfőn, a prágai óráim közti szünetben rögzített a szerző.

A klubrádiós beszélgetés itt hallgatható meg, a 24.hu itt érhető el.

A továbbiakban foglalkozom még ezzel a témával (különösen annak büntetőjogi aspektusaira, amikre itt csak utalás szinten tértem ki), addig is utalnék egy kb. két éve megjelent elemzésemre, ami az EU kémkedéssel szembeni védtelenségéről szól. Az alap probléma itt is jelen van: bár a különböző uniós szabályozók így-úgy meghatároznak bizonyos minősítéseket (“titkosításokat”), de ezeknek jelenleg semmilyen eljárási-intézményi védelmi előírásai és módszerei nem léteznek.

A nemzetbiztonsági szűrésekre és minősítésekre vonatkozó kormányzati javaslatokról

Ma a Hit Rádióban lehetőségem volt kicsit bővebben beszélni a címben jelzett témáról. Két törvényjavaslatról van szó, az egyik a nemzetbiztonsági átvilágítás szabályait módosítja, a másik pedig a minősített adatok automatikus felülvizsgálatát törli el.

Amikor meghallottam a hírt, az első reakcióm nem volt különösebben támogató, sőt. Rögtön az jutott eszembe (és ennek pl. a faszbukkon rögtön hangot is adtam, mindenki legnagyobb örömére), hogy annak idején, amikor a friss kétharmados többségű kormány ennek a témának is nekiállt és eltörölte az “A” és a “B” típusú átvilágítást, ergo mindenkire a “C” típusút kellett tolni, sokan megmondták nekik, hogy nem lesz rá kapacitása az erre a feladatra rendelt Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak, szóval ezt nem kéne csinálni, baromság. Persze ez nem számított, akkor is csinálták. Az ezzel kapcsolatos legkomolyabb aggodalom akkor az volt, hogy ha ebben az időszakban nem építettek be mindenhova mindenkit azok, akiknek a másik oldal(ak)on az a dolga (kihasználva az ekkor keletkezett hézagokat), akkor semmikor. Majd erre most a kormány vissza akarja állítani az egészet. Mi értelme volt az egésznek akkor? Jó kör volt…

Azért utána egy kicsit módom volt gondolkodni rajta (plusz alaposabban belenézni az előterjesztésekbe), és bár sokat nem javult a véleményem az egészről, azért egy jót tudtunk beszélgetni az egész témáról.

Megnézhető itt: