A péntek reggel nem volt elég, ma hajnalban folytattuk a palesztin államiság kérdését a Heti TV-n. Várhatóan az ENSZ Közgyűlésén ez kiemelt téma lesz mostanában, ezért is a kiemelt érdeklődés… Míg pénteken inkább a jogi rész szerepelt, ma – a riporter kérdéseinek és felvetésének köszönhetően – inkább annak politikai aspektusai voltak hangúlyosak.
Címke: Breuer
Erasmus, uniós pénzek témája ma pirkadatkor
Ma reggel a Heti Tv-ben, a Pirkadat c. műsorban beszélgettünk Breauer Péterrel a címben jelzett témákról. Végre lehetőség nyílott arra, hogy a téma tágabb politikai kontextusára is rá tudjak mutatni, ami általában mindig, mindenhol kimarad: ami történik, azt a kormány politikai bosszúnak vagy kényszerítésnek láttatja, az ellenzék pedig… nos, az ellenzék jellemzően nem láttatja semminek régóta. Szomorú. Pedig a lényeg az, hogy a helyzet súlyosságának megértéséhez elég fontos lenne a teljes kontextus megértése.
A beszélgetés megnézhető itt:
Heti TV pirkadati beszélgetés online oktatásról, előválasztásról
Tegnap reggel újra a Heti TV-ben vendégeskedtem, a lassan szokásosnak tekinthető, kötetlenebb hangvételű beszélgetést folytattuk Breuer Péterrel, amelynek során persze hangsúlyosan merültek fel az előválasztással kapcsolatos kérdések is.
Ezzel kapcsolatban Péter megpendítette, ami amúgy a hozzám eljutott üzenetekből is kiviláglik, nevezetesen hogy akarok-e valamiféle politikai szerepet vállalni, részt venni az előválasztáson, illetve arra is rákérdezett, hogy mintha kevésbé látná a “politikai” véleményeimet mostanában. A válasz nagyon egyszerű, és ahogy szerintem általában lejön azok számára, akik figyelnek: ha nem értek egyet valamivel, azt nem akarom felvállalni, csak azért, mert viszonzásképpen várok vagy remélek valamit. Erre eddig sem volt szükségem, ezután sem lesz. Amikor például az ellenzéki pártok olyasmik mellett kötelezik el magukat, vagy tűzik a zászlajukra, amikkel nagyon nem tudok egyetérteni, akkor én annak semmilyen módon nem akarok az élére állni, lett légyen az ellenvéleményem politikai, szakmai, vagy elvi természetű. E háromból az első leküzdhető, a második félretehető (optimális esetben szakmai ellenérvekkel kiiktatható), a harmadik viszont nem mozdítható. Eddigi nyilvános politikai szerepvállalásaim, köztük esetleges hibáimmal mind megfeleltek ennek a kritériumrendszernek, és ezen nem is fogok változtatni. A jelen helyzetben a háttérből, szakmai munkával és más módokon szívesen támogatom a kormányváltás ügyét, de a frontharcos szerepkört jelenleg örömmel meghagyom azoknak, akik másképpen gondolkodnak. Csak halkan jegyzem meg, hogy utána viszont jó lenne végre azt is látni, hogy majd levonják a konzekvenciákat is végre – és nem látunk továbbra is abból nagyon jól megélő politikai szereplőket a nulla értékű, vagy a kifejezetten káros tevékenységeik után, vagy épp annak ellenére…
Azt gondolom, hogy Péter kérdésére ez a szövegrész jól összefoglalja a lényeget: “amikor viszont már nem vagyok aktor, akkor már nem biztos, hogy más aktoroknak a terveit ugyanolyan lelkesedéssel szeretném szétrugdosni, mint ahogyan páran élvezetet leltek abban, hogy az én terveimet szétrugdossák annak idején… Nem vagyunk egyformák.” Ennyi.
Lattmann Tamás honlapja 