A Klubrádió tegnapi, Reggeli Gyors című adásában beszélgettünk arról, hogy mit jelent, hogy Orbán Viktor mindenféle fenyegetéseket fogalmaz meg a Pride-ra látogatni szándékozó európai politikusok felé. Röviden, nem sokat.
Akit bővebben is érdekel, a beszélgetést meg tudja hallgatni ezen a hivatkozáson.
Megjelent a hírekben, hogy Polt Péter legfőbb ügyész kéri az Európai Parlamenttől Magyar Péter mentelmi jogának felfüggesztését az ellene megindított büntető eljárással kapcsolatban, amire a NER korábbi kegyence azzal reagált, hogy maga fogja kérni a mentelmi jog felfüggesztését, ha Orbán csatlakozik az uniós ügyészséghez. Most erre a politikai gagyizmusra (Forradalmi politikai innováció!!! Mindjárt megnézem, de szerintem nem fogom megtalálni az aláírását a még 2015-ben, az uniós ügyészség témájában általunk kezdeményezett népszavazás aláírási ívein…) külön nem akarok kitérni, maradjunk csak a jogi résznél.
Rögtön az eset után, tehát még az EP ülésszakja megkezdése előtt beszélgettünk az EP-mentesség témájáról az Ultrahang csatornáján, ezt itt lehet visszahallgatni, itt kicsit áttekintettük az eddigi gyakorlatot, a magyar EP-képviselőket érintő eseteket:
Az akkoriaktól függetlenül, a mostani helyzetben, a mostani hírek alapján rögzítsük rögtön az elején: teljesen mindegy, hogy az adott esetben az EP képviselő (vagy akár egy országgyűlési képviselő) mit kér vagy mit nem akar, az semmit nem számít a folyamatban. A mentelmi jog felfüggesztéséről az Európai Parlament dönt, ugyanis az a jogintézmény őt védi, nem pedig magát az egyéni képviselőt.
Ennek rögzítése után viszont a lényeg: bár a szokás, hogy az Európai Parlament köztörvényes vagy “nem politikai” bűncselekmények esetén kiadja a képviselőt, a jelen helyzetben határozott álláspontom szerint nem szabad megtennie. Teljesen nyilvánvaló, hogy Magyar Péterrel szemben politikai balhé miatt kéri a kiadatást a rezsim leghűbb ügyésze, ráadásul első ránézésre is komolytalan “vád” miatt. Lopás, röhög a vakbelem, mint azt már korábban több helyen leírtam/elmondtam, ezért másodév végén úgy reptetik meg a joghallgatót, hogy a Kálvin téren landol (akár az ELTE, akár a Pázmány irányából repül).
Tehát:
Tankönyvi példája a politikai ügynek. És persze, lehet erre mondani, hogy na de a független bíróság. Na, ezen még hangosabban és még többet fogok röhögni. Az a független bíróság, ahol a végrehajtó maffia vezére arról tárgyal a bírósági vezetővel, hogy hogy kéne kirúgni a neki nem szimpatikus bírót. Amit lehallgat a titkosszolgálat (!), az kiszivárog (!!!), majd nem történik semmi. (!!!) Ahol a bírák egy jelentős része magasról tojik az uniós jogra, vagy a strasbourgi joggyakorlatra. És még sorolhatnám.
Ha az Európai Parlament komolyan úgy gondolja, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás oké (amit nem mellesleg ő maga is megkérdőjelezett/cáfolt az elmúlt években mindenféle jelentésekben meg egyebekben, hát mennyire komolyak azok, akkor most eldőlhet), akkor még annál is ostobább, mint amit amúgy általában gondolok róla.
Az elmúlt napokban aktuális téma lett, hogy mit tehet meg egy EP-képviselő, és mit nem, aminek során állandóan azt hallom, hogy lényegében ugyanazt, mint egy országgyűlési képviselő. Ami nagyon jól hangzik, csak jelezném, semmilyen jogi alapja nincs, és akárhányszor rákérdezek olyasvalakinél, aki tesz egy ilyen állítást, hogy ezt honnan veszi, mély hallgatás a válasz. Különösen zavaró ez pl. kormányzati források felől érkezve, hiszen az ember mégiscsak azt várná el a végrehajtó hatalom képviselőitől, hogy minimálisan ismerik a működésüket szabályozó jogi előírásokat. Persze, illúzióim nincsenek, ismerjük az orbáni jogállam működését, ami jó a nagyvezírnek, arra van jog, akkor is, ha nincs, és ez akkor is úgy van, sőt akkor van különösen úgy, ha az valamilyen kormányzati, politikai célt szolgál. Ilyenkor akár gond nélkül félre is néznek, ha az érdeküket az szolgálja.
Emlékszik még talán valaki az Alaptörvény-ellenes módon bevezetett veszélyhelyzetre, amit utólag a gránitszilárdságú Alaptörvény módosításával próbáltak szabályosnak hamisítani, ugye? Nem? Nem lep meg. Senkit nem érdekelt, különösen nem a parlamenti ellenzéket, akik simán el tudták volna a Tákolmányíróság elé (meglett volna a szükséges arány a kupoldában), na nem mintha komoly értelme lett volna, de mondjuk a pofa kedvéért. Mindegy. Ennyit a magyarországi jogállamisági kultúráról.
Az első kérdés, hogy bemehet-e egy országgyűlési képviselő egy kórházba pl. egy hőmérővel bohóckodni, amikor épp úgy látja jónak? Erre a választ a 2012-ben elfogadott Országgyűlésről szóló törvény adja meg, a következőképpen:
“98. § (1) Az állami szervek kötelesek a képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni, és részükre a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni. A képviselő valamennyi közigazgatási szerv, közintézet és közintézmény vezetőjétől előzetesen egyeztetett módon tájékoztatást kérhet. E jogosultság az érintett szerv működésére vonatkozó előírásokra figyelemmel, valamint rendeltetésszerű működésének aránytalan sérelme nélkül gyakorolható.”
Ebben szerintem nincs benne, hogy egy országgyűlési képviselő ezt megtehetné, de épp nincs ellenemre, hogy az itteni szabályokat kiterjesztően értelmezzük. Ahogy amúgy a kialakult gyakorlat eddig is úgy tette…
Ellenben, mi a helyzet egy európai parlamenti képviselővel? A rájuk vonatkozó szabályokat egy másik jogszabály, az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló törvény határozza meg. Ez pedig a következőképpen fogalmaz:
“17. § Az állami szervek kötelesek az Európai Parlament képviselői részére a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.”
Kész. Semmi több. Ez, akárhogy is nézzük, jóval szűkebb jogosítványt biztosít egy EP-képviselő számára, és az külön érdekes kérdés, hogy pl. egy kórház minősülhet-e “állami szerv”-nek. Miközben az országgyűlési képviselők esetében a törvényben szerepel a “közintézmény”, ami amibe szerintem bőven bele lehet értelmezni a kórházakat. Ellenben az “állami szerv” fogalmába nem tartozik bele, és semmilyen olyan szakirodalmi értelmezést, nemhogy jogszabályt nem ismerek, ami belesorolná azokat. Ebből az következik, hogy a kórházakhoz nem sok köze van egy EP-képviselőnek.
Világosan látszik, hogy egy országgyűlési és egy EP-kéviselő jogosítványai között nincs egyenlőségjel a jogszabályok szövegében, ami nem véletlen. Már csak azért sem, és elnézést, hogy kicsit a kontextust is figyelmbe vesszük: az EP-képviselő logikusan az uniós hatáskörökbe tartozó kérdésekbe szólhat bele, az egészségügy pedig nem az. Ergo egy EP-képviselőnek ott nem sok jogosítványa kell hogy legyen.
Na most tisztában vagyok vele, hogy erre majd a NERben fogant messiás szektás rajongói most jól nekem ugranak megint, a kormányzati mocsokmédia zászlóhajója, a Mandiner meg hirtelen rájön, hogy én vagyok az évszázad remekjogásza, de legyünk őszinték: igazából úgyis elmúlik, kit érdekel. A tények tények maradnak, még akkor is, ha senki nem figyel oda, és akkor is, ha éppen megint aktuális politikai érdekek miatt jól senkit nem érdekelnek a hatályos jogszabályi előírások. Mondom, jogállamisági kultúra, Magyarország, 2024.
Lattmann Tamás honlapja 