Kategória: államiság

Eredeti megjelenés: Külpraktika blog (https://kprax.blog.hu/2012/04/04/kincs_ami_nincs_a_palesztin_allamisag_a_nemzetkozi_buntetobirosag_ertelmezeseben)

2012. április 3-án a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészi hivatala pontot tett egy több mint három éve húzódó bizonytalanság végére. Az innen letölthető határozatában kijelentette, hogy nem áll módjában döntést hozni abban a kérdésben, hogy Palesztina vajon államnak minősül-e vagy nem.

Ennek előzménye az volt, hogy 2009. január 22-én, nem sokkal az izraeli Öntött Ólom Művelet lezárása után a Palesztin Nemzeti Hatóság igazságügyi és külügyminisztere megjelent a bíróságon, ahol átadtak egy nyilatkozatot (itt elérhető), amiben Palesztin Nemzeti Hatóság, mint a bíróság alapító szerződésében (az ún. Statútumban) nem részes fél egyoldalúan elismerte a bíróság joghatóságát Palesztina területe felett. Ennek célja egyértelmű volt: az azt megelőzően végrehajtott izraeli katonai műveletek során elkövetett jogsértések (amelyek közül jó eséllyel több is háborús, illetve emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthető) vonatkozásában akarták „helyzetbe hozni” a bíróságot, amelynek Izrael, sok más állammal egyetemben ugyancsak nem részese. Ám annak joghatóságát így – a palesztin okoskodás szerint – ki lehetett terjeszteni az e területeken végrehajtott izraeli műveletekre, és a bíróság akár büntető eljárásokat is kezdeményezhet illetve lefolytathat izraeli katonákkal szemben.

Az, hogy egy, a Statútumban nem részes állam egyoldalú nyilatkozattal ismerje el a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, nem újdonság. 2005-ben Elefántcsontpart járult hozzá ily módon ahhoz, hogy a bíróság vizsgálatot folytasson a területén 2002-ben kirobbant összeütközések során elkövetett cselekményekkel kapcsolatban, miközben nem volt részes állam – korábban aláírta ugyan a Statútumot, ám utána nem erősítette meg. Jogpolitikai szempontból hasznos e rugalmas módszer fenntartása, hiszen bővíti a bíróság eljárási lehetőségét, ugyanakkor a Statútum ezt a lehetőséget hangsúlyozottan „államok” számára tartja fenn.

Tehát a Nemzetközi Büntetőbíróságra hárult a hálátlan feladat, hogy állást foglaljon abban a kényes kérdésben, hogy Palesztina államnak minősül-e. Nyilvánvaló, hogy ebben nem egy büntetőbírói testületnek kell döntenie, ennek ellenére a kérdés számos szervezetet, szakértőt késztetett arra, hogy állást foglaljon, ezeket összegyűjtve itt lehet elérni.

Ugyanakkor tény, hogy e palesztin külpolitikai manőver célja már ekkor is Izrael mozgásterének szűkítése volt. Részben e beadvány erősítése volt a célja annak a kezdeményezésnek is, amikor 2011 őszén Palesztina kérte felvételét az ENSZ-be. A magam részéről már ekkor jeleztem, hogy ez a kérelem igazából egy win-win szituációt eredményez számára, hiszen ha az ENSZ-tagsággal bukik is egy esetleges amerikai vétó miatt, az államiságot a palesztinok az ENSZ Közgyűlés megfigyelői státuszával is biztosíthatják maguknak, amit utána visszaforgathatnak a hágai beadványuk megtámogatására.

Észre kell venni ugyanakkor azt is, hogy ennek sikere esetén a bírósághoz intézett beadvány akár vissza is üthet: az izraeli civil lakott területek ellen a palesztin oldalról elkövetett rakétatámadások ugyanis legalább ugyanannyira felkelthetik a hágai testület érdeklődését, hiszen azok egytől egyig a Statútum alapján háborús bűncselekménynek tekinthetők.

A mostani hágai döntés viszont egyelőre letörte ezt a palesztin ambíciót. Az ügyészi hivatal – véleményem szerint példamutatóan helyesen, ugyanakkor nagyon is taktikusan – kellő tartózkodással kezelte az államiság kérdését, és a döntést az ENSZ intézményei, illetve a Statútumban részes államok felé terelte. Ugyanakkor a 7. bekezdésben maga az ügyészi hivatal is arra hivatkozik, hogy Palesztina státusza „megfigyelő”, nem pedig „tagsággal nem bíró állam”, ami úgy tűnhet, utólag visszaigazolja az ENSZ-béli 2011 őszi palesztin törekvések potenciális politikai hasznosságát. Ezt a lenti YouTube-videóban maga a főügyész is megerősíti, kimondva, hogy „menjenek a Közgyűléshez, majd utána jöjjenek vissza”. Emellett elméleti lehetőségként megemlíti a döntés, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács is utalhatná a helyzetet a bíróság elé (hasonlóképpen a szudáni vagy a líbiai esethez), ám ennek lehetőségét rendkívül valószínűtlennek kell tekintenünk. Tehát összességében a Nemzetközi Büntetőbíróság nem látott lehetőséget a helyzet érdemi vizsgálatára.

Várható, hogy e döntés éles kritikák tárgyává válik: egyesek majd azt a palesztin államiság ügyében elfoglalt elutasító álláspontnak fogják tekinteni. (Ezekből jó példát nyújt már most az a csokornyi ostobaság, amit egyesek a fent látható YouTube-videó alatti hozzászólásokban összehordtak.) Ugyanakkor egy bírói fórumnak véleményem szerint nagyon kell vigyáznia arra, hogy csak abban döntsön, amire egyértelmű felhatalmazása van, és ne váljon politikai szereplővé. Minden jel szerint a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészi hivatala jól érzi az intézményre leselkedő politikai veszélyeket, a hivatal éléről idén nyáron távozó, a nemzetközi politika útvesztőiben kiválóan lavírozó argentin Luis Moreno Ocampo pedig nem kíván zavaros „örökséget” hagyni maga után. Mire a palesztinok lefutják a szükséges kört az ENSZ Közgyűlésénél, a probléma jó eséllyel már a következő ügyész vállát terheli majd.