Újabb visszaélési kísérlet egy NER-kegyencnek adott diplomata útlevéllel

Ráadásul már “visszaeső” elkövetőről van szó, hiszen Lénárd András, a Csíki Sör tulajdonosa esetében a média már korábban is beszámolt ilyesmiről.

A diplomata útlevelekről beszéltem ennek kapcsán az RTL-nek, itt nézhető meg.

Lényegi újdonságot nem mondtam a korábbiakhoz képest: régebben Dzsudzsák Balázs, majd Szájer József ügyével kapcsolatban merült fel a kérdés, az előbbivel kapcsolatban itt érhető el az akkori nyilatkozatom, amivel megpróbáltam megmagyarázni az ilyen útlevelek kiadásának hogyan-mikéntjét és problémáit, az utóbbi kapcsán pedig itt megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért is nincs igazán jelentősége nem csupán a haveri alapon kiadott, de sok más diplomáciai útlevélnek sem – Magyarországon elvileg semmilyen könnyítést nem ad, külföldön pedig – megfelelő akkreditáció hiányában – lényegében érvénytelen, a helyi hatóságok számára nem létezik. Ugyanezt elmondtam akkor is, amikor kiderült, hogy a Schadl/Völner botrány érintettjei is kaptak korábban diplomata-útlevelet, itt még konkrét javaslatot is tettem, hogy hogy lehetne kezelni, normalizálni a diplomata útlevelek kiadásának teljesen eszeveszetté vált rendszerét. Persze, azóta sem változott semmi, a mostani helyzet pedig nagyjából ugyanez.

Egyszerűen szánalmas az egész, és persze nagyon vicces lesz, amikor a román hatóságok magasról tesznek majd a “diplomata útlevélre”, és beindul majd a románozós, magyargyűlölős jajveszékelés.

Háborús bűncselekmények az Izrael-Hamász harcok során

Tegnap beszéltem az RTL Fókusz c. műsorának egy kicsit azzal kapcsolatban, hogy a hírek szerint az ENSZ háborús bűnök elkövetésével vádolta meg Izraelt. Tisztáztuk, hogy milyen jogsértő cselekmények minősülnek háborús bűncselekménynek, és hogy a jelen körülmények között mik a tipikus ilyen cselekmények, valamint hogy milyen lehetőségek vannak az ilyenekkel szembeni fellépésre. Az elkészült anyag itt tekinthető meg.

Itt jelzem most, hogy felkérést kaptam az Élet és Irodalomtól, hogy írjak egy összefoglaló cikket a folyamatban lévő harcokkal kapcsolatban releváns nemzetközi jogi kérdésekről. Ez, ha minden a tervek szerint alakul, november 10-én, pénteken fog megjelenni. Addig is mindenkinek figyelmébe ajánlom a szintén itt, 2006-ban megjelent (te jó ég, több mint másfél évtizede), Nagy Boldizsárral közösen jegyzett “Támadható-e Bejrút vagy Tel-Aviv? – Arányosság a libanoni konfliktusban” című írásunkat, amiben számos olyan kérdést fejtettünk ki, amire most csak utalni fogok.

Erdogan testőreinek budapesti verekedéséről

Most beszéltem Erdogan ügyeletes Rambóinak budapesti akciójáról, pontosabban annak jogi kereteiről a HírKlikk-nek és az RTL-nek.

Ennek illusztrációjaként hagyom itt ezt a videót, mielőtt valaki azt gondolja, hogy esetleg a budapesti levegő vadította meg szegény testőr-akárkit. Nem, ezeknek mindegy, akár az egyenruhás ENSZ-biztonságiaknak is nekimennek az ENSZ-székházban, ha olyanjuk van.

Konklúzió: az érintett személyek akciója semmilyen szempontból nem volt jogszerű. Nemzetközi eljárási lehetőségekre akkor van lehetőség (pl. strasbourgi bíróság emberi jogi jogsérelem miatt), ha a honi jogorvoslati lehetőségek kimerítésre kerülnek. Az áldozat döntése, hogy milyen jogorvoslati utat kíván igénybe venni.