A hazai sajtóban is beütött a hír, hogy Andrzej Duda, a Jog és Igazságosság-hoz kötődő lengyel köztársasági elnök ma este felkérte miniszterelnöknek az eddig hivatalban lévő – és a választásokon a támogatást elveszítő – Mateusz Morawiecki-t. Mielőtt beindul az ilyenkor szokásos spekulálgatás, hadd írjam le, hogy mi lesz. Ahogy mindenkinek, aki ebben a témában állást fog foglalni a következő időszakban, ajánlanám a lengyel alkotmány alapos tanulmányozását, mielőtt elkezdődik a zavarkeltés a témában.
Emlékeztetnék előzetesen arra, hogy egy nagyon hasonló helyzet nálunk is lezajlott, még 2002-ben, amikor testületileg rettegett a választásokon nyertes ellenzék, hogy mi lesz, ha a Fideszhez számos szálon köthető Mádl Ferenc Orbán Viktort fogja jelölni miniszterelnöknek… Ugye ezekből anno nem lett semmi. Most Duda megtette ezt, szánalmas módon a saját pártjának kedvezett (ezt, emlékezzünk, Mádl egy pillanatig sem tette), ennek ellenére nem lesz Morawiecki miniszterelnök, Duda viszont, hát, maradjunk annyiban, hogy elveszítette minden esélyét, hogy tisztességgel vonuljon be a lengyel alkotmánytörténetbe, ráadásul teljesen feleslegesen.
Miért feleslegesen? Nézzük meg a folyamatot. Azt a Lengyel Köztársaság alkotmányának 154-155. cikkei szabályozzák, és az a parlamentáris berendezkedésű köztársasági rendszerek általános mintáját követi (még ha egyesek azzal érvelnek is néha, hogy Lengyelország inkább félelnöki köztársaság, de nem az, annak ellenére, hogy közvetlenül választják az elnököt).
A 154. cikkely szerint a köztársasági elnök (azaz most éppen Andrzej Duda) feladata a miniszterelnök jelölése (akinek feladata lesz utána a hivatalosan „Minisztertanács” néven működő kormány összeállítása). Erre a köztársasági elnöknek a lengyel parlament most újraválasztott alsóháza, a Szejm első ülésétől számítva 14 napja van a rendes választások esetén (a kormány esetleges idő előtti lemondása esetén más szabályok érvényesek, de ezek itt most nem relevánsak). Az elnök kinevezi a miniszterelnököt és a Minisztertanács általa jelölt tagjait, akik ekkor leteszik a hivatali esküt. Eddig a pontig az elnök szabadon dönthet a miniszterelnökről, de a Szejmnek még meg kell erősítenie őt, és itt kezdődhetnek a bajok. Legalábbis Duda és a Jog és Igazságosság szempontjából.
A lengyel alkotmány előírja, hogy a kinevezett miniszterelnöknek (az elnök általi kinevezését követő 14 napon belül) be kell nyújtania a Szejmnek kormánya programját, egy bizalmi szavazási indítvánnyal együtt. A Szejmnek erről abszolút többséggel, azaz összes tagja több mint felének szavazatával kell döntenie. Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnököt gyakorlatilag a Szejmnek kell megválasztania – ez a parlamentáris köztársaságok tipikus alkotmányos eleme, ahogy pl. a magyar alkotmányos rendszer is előírja. A miniszterelnökről a végső szót nem az elnök, hanem a Szejm mondja ki – ahol jelenleg Donald Tusk mögött áll a többség.
Ha a fent leírt folyamat valamiért nem jár sikerrel – akár azért, mert az elnök nem nevez ki időben kormányt, vagy azért, mert az általa kinevezett kormány megbukik a Szejm szavazásán (ami jelenleg várható) – a köztársasági elnök kikerül a képből. Ebben az esetben a Szejmnek 14 nap áll rendelkezésére, hogy megválassza a saját miniszterelnök-jelöltjét (és az általa javasolt Minisztertanács tagjait), abszolút többségi szavazással. Ha ez sikeres, a köztársasági elnök köteles kinevezni a Minisztertanács többi tagját is, akik le kell tegyék a hivatali esküt és voilá, megvan a Tusk-kormány.
Ha a Szejm valamiért erre nem képes, a lengyel alkotmány 155. cikke értelmében az elnök megpróbálhat egy újabb miniszterelnök-jelöltet kinevezni (ez akár újra Morawiecki is lehet), beindul újra az előzőekben leírt eljárás, és ha ez újra nem jár sikerrel, köteles feloszlatni a Szejmet (formálisan annak hivatali idejének lerövidítésével), és ki kell írnia az új választásokat.
Mindezt összegezve: a lengyel köztársasági elnök nem olyan erős szereplő, mint ahogyan azt sokan láttatják, vagy esetleg megpróbálják láttatni a következő napokban. Andrzej Duda elnök nem akadályozhatja meg Donald Tusk hivatalba lépését. Hiába kérte fel most Morawiecki-t, a Szejm egyértelmű ellenzéki többsége megakadályozza a hivatalba lépését, a következő körben pedig a Szejm dolga lesz, hogy jelöljön valakit, azaz az ellenzéki koalíció akarata fog érvényesülni, akármit is szeretne Duda elnök.
Pár napja, egy angol nyelvű elemzésemben azt írtam (amiből ezt a részt fordítottam ki magyarra), hogy ezt ő jó eséllyel meg fogja érteni, és nem kockáztat meg egy kínos fiaskót azzal, hogy kinevez valakit, aki a folyamat végén egyértelműen veszít – ezzel magát is vesztessé téve. Ez eddig nem jött be. Miért tette most meg mégis? Lehet, hogy van jelenleg valami olyan, kívülről még nem látható kavarás a Szejm környékén, ami enged számára valami reményt, vagy egyszerűen csak időt próbál nyerni – pár napon belül meglátjuk.
Összefoglalva: a folyamat végén minden bizonnyal új kormányt látunk majd Donald Tusk vezetésével Lengyelországban.
Végülis, ehhez az abszurditás-szinthez passzol a lenti javaslat, ne keressünk itt már értelmet semmiben.
Lattmann Tamás honlapja 