Megint sikerült összehozni egy hosszabb beszélgetést, amiben kitértünk mindenféle európai aktualitásokra, többek között a von der Leyen elleni – sikertelen – bizalmatlansági indítványra.
Megnézhető itt:
Kategória: Európai Parlament
“Orbán legfeljebb a szavazóival tudja elhitetni, hogy marhára harcol”
A Klubrádió tegnapi, Reggeli Gyors című adásában beszélgettünk arról, hogy mit jelent, hogy Orbán Viktor mindenféle fenyegetéseket fogalmaz meg a Pride-ra látogatni szándékozó európai politikusok felé. Röviden, nem sokat.
Akit bővebben is érdekel, a beszélgetést meg tudja hallgatni ezen a hivatkozáson.
A “lex Magyar” jogellenességéről
Nyilatkoztam pár helyre a készülő, az EP-képviselők vagyonbevallásáról tervezett jogszabályról, mindenhol megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért ellentétes az uniós joggal, és miért kell és érdemes ellenállni annak.
Néhány példa, ahol utána lehet olvasni/nézni: 24.hu / Klubrádió / szeretlekmagyarorszag.hu /
ATV híradó:
Az a legszebb, hogy a kormány ezzel megint úgy rúgja el a pöttyöst, hogy fogalma sincs, ki fogja visszahozni a labdát. Egyvalami biztos: ha az NVB le is megy kutyába, az Európai Parlament egészen biztosan bele fog állni a balhéba. soha ilyen jó lehetősége nem volt az ellenzéknek, hogy ellenálljon, és ne tudja izomból legyűrni Orbán Viktor…
Az Európai Parlament jóváhagyta Várhelyi Olivér jelölését?
A címben jelzett kérdést jártuk körül tegnap reggel az ATV-n. Mindenképpen szükséges egy pontosítás: még nem tudjuk, hogy jóhagyta-e, hiszen az Európa Parlament plenáris ülése a Bizottság egészéről majd a következő héten fog szavazni, de az illetékes bizottság elfogadó döntése arra utal, hogy az átfogó támogatással sem lesz gond.
A döntés nem meglepő, korábban számos helyen és alkalommal elmondtam, hogy miért ez a döntés várható a problémás előjelek ellenére:
Várhelyi Olivér 2024-es biztos-jelölti meghallgatásáról
Ma reggel a Heti Tv-n beszéltünk Várhelyi Olivér uniós biztosjelölti meghallgatásáról, amire a múlt héten került sor. A beszélgetés itt megnézhető:
Ahogy elhangzott, a meghallgatás viszonylag simán ment, és bár a jelölt kapott pótkérdéseket, nem jelenthetjük ki, hogy a jelölt megbukott volna. Továbbra sem tekinthető biztosnak a befutása, de a sokak által várt-remélt tűzijáték elmaradt.
Nemsokára elérhető lesz egy (angol nyelvű) átfogóbb elemzésem, amiben az egész parlamenti, megerősítési eljárásról, és a jelenlegi helyzetről készítettem a napokban.
Korábbi bejegyzéseim Várhelyi Olivér korábbi, 2019-es meghallgatásairól:
Várhelyi Olivér biztos-jelölti meghallgatásáról
“Összességében megállapíthatjuk, hogy amilyen unalmas volt maga a meghallgatás, most láthattuk az eddig messze legjobban felkészült biztos-jelöltet, és ez teljesen független attól, hogy amúgy mit gondolunk a magyar kormányról, vagy annak EU-politikájáról. A kérdés…
Magyar Péter EP-mentelmi jogának felfüggesztéséről
Megjelent a hírekben, hogy Polt Péter legfőbb ügyész kéri az Európai Parlamenttől Magyar Péter mentelmi jogának felfüggesztését az ellene megindított büntető eljárással kapcsolatban, amire a NER korábbi kegyence azzal reagált, hogy maga fogja kérni a mentelmi jog felfüggesztését, ha Orbán csatlakozik az uniós ügyészséghez. Most erre a politikai gagyizmusra (Forradalmi politikai innováció!!! Mindjárt megnézem, de szerintem nem fogom megtalálni az aláírását a még 2015-ben, az uniós ügyészség témájában általunk kezdeményezett népszavazás aláírási ívein…) külön nem akarok kitérni, maradjunk csak a jogi résznél.
Rögtön az eset után, tehát még az EP ülésszakja megkezdése előtt beszélgettünk az EP-mentesség témájáról az Ultrahang csatornáján, ezt itt lehet visszahallgatni, itt kicsit áttekintettük az eddigi gyakorlatot, a magyar EP-képviselőket érintő eseteket:
Az akkoriaktól függetlenül, a mostani helyzetben, a mostani hírek alapján rögzítsük rögtön az elején: teljesen mindegy, hogy az adott esetben az EP képviselő (vagy akár egy országgyűlési képviselő) mit kér vagy mit nem akar, az semmit nem számít a folyamatban. A mentelmi jog felfüggesztéséről az Európai Parlament dönt, ugyanis az a jogintézmény őt védi, nem pedig magát az egyéni képviselőt.
Ennek rögzítése után viszont a lényeg: bár a szokás, hogy az Európai Parlament köztörvényes vagy “nem politikai” bűncselekmények esetén kiadja a képviselőt, a jelen helyzetben határozott álláspontom szerint nem szabad megtennie. Teljesen nyilvánvaló, hogy Magyar Péterrel szemben politikai balhé miatt kéri a kiadatást a rezsim leghűbb ügyésze, ráadásul első ránézésre is komolytalan “vád” miatt. Lopás, röhög a vakbelem, mint azt már korábban több helyen leírtam/elmondtam, ezért másodév végén úgy reptetik meg a joghallgatót, hogy a Kálvin téren landol (akár az ELTE, akár a Pázmány irányából repül).
Tehát:
- a rezsim leghűbb ügyésze,
- komolytalan vád alapján,
- a rezsim politikai érdekében.
Tankönyvi példája a politikai ügynek. És persze, lehet erre mondani, hogy na de a független bíróság. Na, ezen még hangosabban és még többet fogok röhögni. Az a független bíróság, ahol a végrehajtó maffia vezére arról tárgyal a bírósági vezetővel, hogy hogy kéne kirúgni a neki nem szimpatikus bírót. Amit lehallgat a titkosszolgálat (!), az kiszivárog (!!!), majd nem történik semmi. (!!!) Ahol a bírák egy jelentős része magasról tojik az uniós jogra, vagy a strasbourgi joggyakorlatra. És még sorolhatnám.
Ha az Európai Parlament komolyan úgy gondolja, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás oké (amit nem mellesleg ő maga is megkérdőjelezett/cáfolt az elmúlt években mindenféle jelentésekben meg egyebekben, hát mennyire komolyak azok, akkor most eldőlhet), akkor még annál is ostobább, mint amit amúgy általában gondolok róla.
Mit tehet meg egy EP-képviselő a jogszabályok alapján?
Az elmúlt napokban aktuális téma lett, hogy mit tehet meg egy EP-képviselő, és mit nem, aminek során állandóan azt hallom, hogy lényegében ugyanazt, mint egy országgyűlési képviselő. Ami nagyon jól hangzik, csak jelezném, semmilyen jogi alapja nincs, és akárhányszor rákérdezek olyasvalakinél, aki tesz egy ilyen állítást, hogy ezt honnan veszi, mély hallgatás a válasz. Különösen zavaró ez pl. kormányzati források felől érkezve, hiszen az ember mégiscsak azt várná el a végrehajtó hatalom képviselőitől, hogy minimálisan ismerik a működésüket szabályozó jogi előírásokat. Persze, illúzióim nincsenek, ismerjük az orbáni jogállam működését, ami jó a nagyvezírnek, arra van jog, akkor is, ha nincs, és ez akkor is úgy van, sőt akkor van különösen úgy, ha az valamilyen kormányzati, politikai célt szolgál. Ilyenkor akár gond nélkül félre is néznek, ha az érdeküket az szolgálja.
Emlékszik még talán valaki az Alaptörvény-ellenes módon bevezetett veszélyhelyzetre, amit utólag a gránitszilárdságú Alaptörvény módosításával próbáltak szabályosnak hamisítani, ugye? Nem? Nem lep meg. Senkit nem érdekelt, különösen nem a parlamenti ellenzéket, akik simán el tudták volna a Tákolmányíróság elé (meglett volna a szükséges arány a kupoldában), na nem mintha komoly értelme lett volna, de mondjuk a pofa kedvéért. Mindegy. Ennyit a magyarországi jogállamisági kultúráról.
Az első kérdés, hogy bemehet-e egy országgyűlési képviselő egy kórházba pl. egy hőmérővel bohóckodni, amikor épp úgy látja jónak? Erre a választ a 2012-ben elfogadott Országgyűlésről szóló törvény adja meg, a következőképpen:
“98. § (1) Az állami szervek kötelesek a képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni, és részükre a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni. A képviselő valamennyi közigazgatási szerv, közintézet és közintézmény vezetőjétől előzetesen egyeztetett módon tájékoztatást kérhet. E jogosultság az érintett szerv működésére vonatkozó előírásokra figyelemmel, valamint rendeltetésszerű működésének aránytalan sérelme nélkül gyakorolható.”
Ebben szerintem nincs benne, hogy egy országgyűlési képviselő ezt megtehetné, de épp nincs ellenemre, hogy az itteni szabályokat kiterjesztően értelmezzük. Ahogy amúgy a kialakult gyakorlat eddig is úgy tette…
Ellenben, mi a helyzet egy európai parlamenti képviselővel? A rájuk vonatkozó szabályokat egy másik jogszabály, az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló törvény határozza meg. Ez pedig a következőképpen fogalmaz:
“17. § Az állami szervek kötelesek az Európai Parlament képviselői részére a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.”
Kész. Semmi több. Ez, akárhogy is nézzük, jóval szűkebb jogosítványt biztosít egy EP-képviselő számára, és az külön érdekes kérdés, hogy pl. egy kórház minősülhet-e “állami szerv”-nek. Miközben az országgyűlési képviselők esetében a törvényben szerepel a “közintézmény”, ami amibe szerintem bőven bele lehet értelmezni a kórházakat. Ellenben az “állami szerv” fogalmába nem tartozik bele, és semmilyen olyan szakirodalmi értelmezést, nemhogy jogszabályt nem ismerek, ami belesorolná azokat. Ebből az következik, hogy a kórházakhoz nem sok köze van egy EP-képviselőnek.
Világosan látszik, hogy egy országgyűlési és egy EP-kéviselő jogosítványai között nincs egyenlőségjel a jogszabályok szövegében, ami nem véletlen. Már csak azért sem, és elnézést, hogy kicsit a kontextust is figyelmbe vesszük: az EP-képviselő logikusan az uniós hatáskörökbe tartozó kérdésekbe szólhat bele, az egészségügy pedig nem az. Ergo egy EP-képviselőnek ott nem sok jogosítványa kell hogy legyen.
Na most tisztában vagyok vele, hogy erre majd a NERben fogant messiás szektás rajongói most jól nekem ugranak megint, a kormányzati mocsokmédia zászlóhajója, a Mandiner meg hirtelen rájön, hogy én vagyok az évszázad remekjogásza, de legyünk őszinték: igazából úgyis elmúlik, kit érdekel. A tények tények maradnak, még akkor is, ha senki nem figyel oda, és akkor is, ha éppen megint aktuális politikai érdekek miatt jól senkit nem érdekelnek a hatályos jogszabályi előírások. Mondom, jogállamisági kultúra, Magyarország, 2024.
Újraválasztott von der Leyen, Patrióta-frakció, Trump stb.
Megjelent egy hosszabb interjú a szeretlekmagyarorszag.hu oldalon, ahol a címben jelzett témákról beszélgettünk hosszabban.
Talán sikerült egy-két kérdéssel kapcsolatban világosságot gyújtani a fejekben, talán nem. Nem biztos, hogy számít. Aki boldog annyival, hogy “Orbánt kizavarták kávézni”, meg “azért a Bizottság csak visszaadott pénzeket, hogy Orbán ne vétózzon”, azoknak úgyis tök mindegy. A tragédia az, hogy ez sokaknak elég és sokszor az ún. szakértőknek sem nyúlik túl a tudása ezeken.
Az EU Tanács soros elnökségével kapcsolatos kérdésekről
Tegnap reggel a Klubrádióban majd’ egy órán át beszéltünk a témáról. Mint mindig, ehhez is szükséges volt egy kicsit körüljárni a körülményeket is… Ez megnézhető/meghallgatható itt:
Emlékeztető jelleggel utalnék a több mint egy éves itteni posztomra, ahol már eléggé körbejártuk azt a kérdést, hogy el lehet-e venni Magyarországtól a soros elnökséget, és már akkor megírtam/elmondtam több helyen is, hogy ez miért nem reális gondolat. Ettől még persze az a mai napig él, sőt, újra és újra előkerül…
Ezzel én továbbra is némi aszinkronban vagyok, röviden összefoglalom, miért. Lehet gondolkodni azon, hogy azt el kéne venni, meg hogyan lehetne (lásd az előző posztot), de úgy gondolom, hogy a tanácsi soros elnökség (amúgy jelentős részben zavaros, értelmetlen, és kicsit képmutató) intézményének pillanatnyi politikai érdekből való berhelgetése, a létező szabályok megkerülésével és a politikai körülmények/következmények figyelmen kívül hagyása mellett minőségében ugyanaz, mint amit Orbán itthon csinál az alkotmányos és jogrendszerrel.
Az elnökség átszervezése azt igényli, hogy a most folyamatban lévő elnökségi időszakot átvegye valaki. Erről már tavaly is, idén is többször elmondtam, hogy senki nem akarja. Lehet mondani, hogy de, az amúgy utánunk érkező lengyelek majd örömmel átveszik, de én eddig csak ezzel ellentétes információfoszlányokat hallottam. Persze, lehet hogy Tusk politikai szívességként bevállalna egy átvariálást, de ha szembenéz az ez által kiváltott PiS-erősödéssel, nem is beszélve a kormányzati belső, szervezeti ellenállásról, akkor az már nem olyan biztos (mivel ott nem orbánia van, ott ez igenis számít). Plusz ennél nagyobb gond, hogy Szlovákia Fico alatt biztosan nem vállalna be egy döglött, azaz EP-választások utáni félévet, márpedig a tervezett variálás azzal járna, hogy ő “csúszna rá” arra 2029 őszén (a jelenlegi terv szerint a 2030 tavaszi félév az övé).
Épp ezért nem variálták át az elnökségi sorrendet, pedig már több mint egy éve az asztalon van a gondolat: SENKINEK nem kell a jelen félév. A lengyeleknek sem. Ha mégis bevállalják, biztosan nem örömmel, akkor is ott van Szlovákia. És persze lehet mondani, hogy minősített többséggel kell dönteni, nem lehet blokkolni, le van tojva, de mi lesz, ha kényszerítjük? Megmondom előre: szabotázs lesz, az érintett tagállamok nem fogják komolyan venni a feladatot, vagy még rosszabb. És voliá, ott vagyunk, hogy a nagy problémából még nagyobbat, immáron rendszerszintűt csináltunk.
Szerintem (és a látható valóság alapján nem csak én gondolom így, hanem a tagállamok is) egyszerűbb hagyni, hogy Orbán jelenleg játssza a cintányéros majmot, aki számít (EU külpolitikai partnerként), úgysem veszi komolyan, aki meg mégis, hamar rájön, hogy az ígéretei mögött nincs fedezet – hiszen a soros elnökséget külpolitikára használni kb. olyan, mint játékpénzzel fizetni a boltban. Pesze, ha az a célod, hogy a szomszédsággal elhitesd, hogy te vagy a Krőzus és a boltos a cimborád, aki belemegy a játékba és talicskán tolja ki neked az árut, miközben te látványosan szórod rá a játékpénzért, akkor egy ideig azt lehet csinálni, csak mindenki ki fog röhögni a végén. Na, pont ez történik most, amikor Putyin az “EU elnökeként” dicséri fel Orbánt (erről egyébként sokat beszéltünk az ATV hétfő esti Aktuál című műsorában). Az ilyenre pedig nem az a megoldás, hogy újraírjuk a kiskereskedelem szabályait…
Interjú a közeledő EP-választásokról
Mivel foglalkozhat az Európai Parlament és mivel nem? Mik a leginkább elterjedt félreértések? Mit érdemes tudni a most először az EP-választásokkal összevont önkormányzati választásokról és annak jelentőségéről?
Ezekről a kérdésekről beszélgettünk nemrég a szeretlekmagyarorszag.hu oldalon, ami itt érhető el.
Lattmann Tamás honlapja 