A véglegesen elveszített uniós pénzekről a mai ATV Híradóban

Ma az ATV Híradónak beszéltem a címben jelzett témában. A teljesség kedvéért: a kérdés az volt, hogy jelenleg milyen eszközei lehetnek a kormánynak, hogy orvosolja a helyzetet, lehet-e valahol fellebbezni, vagy ilyesmi. Bár már számos alkalommal elmondtam, még egyszer: jogi út nem áll rendelkezésre, azaz bírósághoz fordulni nem lehet, hiszen ezek a pénzek a létező szabályok alapján fognak elveszni. Az interjúban megjelenő “politikai út” arra utal, hogy a hatályban lévő uniós jogszabályok megváltoztatása talán segíthetne, de ahhoz már nincs idő, másrészt pedig a tagállamok többsége egészen biztosan nem támogatná az ötletet – márpedig uniós jogalkotáshoz legalább minősített többségre van szükség.

Amúgy pedig… Miért tennék? Miért segítenének Orbán Viktornak?

Ami pedig az uniós ügyészséget illeti… Nagyon örülök neki, hogy Magyar Péter sok más megélhetési politikus után hirtelen rátalált az uniós ügyészség gondolatára (mindjárt visszanézem, de szerintem amikor 2015-ben a kezdeményezésemre aláírásokat gyűjtöttünk egy népszavazáshoz, akkor ő nem írt alá nekünk), de az a nagy helyzet, hogy ma az már semmire nem megoldás, tekintettel arra, hogy az elmúlt tíz évben Orbán már a bíróságokat is bedarálta. Nem baj, mondani mindig lehet és kell is valamit, különösen, ha saját gondolatod nincs.

“Politikai” menedékjog egy lengyel PiS-politikusnak

Erről, a közvélményt élénken érdeklő kérdésről beszéltünk pár napja a Klubrádión, illetve ma reggel az ATV Start műsorában. Mellette még szóba került a magyar tanácsi soros elnökség értékelése (a 2011-eshez hasonlóan megint kezdi átvenni a hatalmat a sikerpropaganda, talán ez alkalommal kevésbé sikeresen), illetve az, hogy jövőre javul-e majd az Orbán-kormány és az EU viszonya.

Ahogy a beszélgetés során elmondtam, a magyar kormány nagy vitát kiváltó lépésének nem világos az oka, ahogy az sem, hogy pontosan ez miért is tűnik jó ötletnek a kormány számára.

Ha valakit bővebben érdekli a téma, itt megtalálja a december elején a magyar elnökség értékeléséről készült tanulmányomat, illetve itt egy, még tavasszal, a román és bolgár schengen-tagsággal kapcsolatos elemzésemet (ahogy az interjúban említettem, ehhez nem sok köze volt a nyáron megindult magyar elnökségnek) – mind a kettőt angol nyelven.

A reggeli interjú itt megnézhető:

Erasmus, uniós pénzek témája ma pirkadatkor

Ma reggel a Heti Tv-ben, a Pirkadat c. műsorban beszélgettünk Breauer Péterrel a címben jelzett témákról. Végre lehetőség nyílott arra, hogy a téma tágabb politikai kontextusára is rá tudjak mutatni, ami általában mindig, mindenhol kimarad: ami történik, azt a kormány politikai bosszúnak vagy kényszerítésnek láttatja, az ellenzék pedig… nos, az ellenzék jellemzően nem láttatja semminek régóta. Szomorú. Pedig a lényeg az, hogy a helyzet súlyosságának megértéséhez elég fontos lenne a teljes kontextus megértése.

A beszélgetés megnézhető itt:

Az uniós pénzek továbbra sem jutnak el a kekvásított magyar egyetemekre

Amióta az Európai Unió Tanácsa felfüggesztette az uniós forrásokat (illetve az Erasmus, illetve a Horizon programokat) az egypárti maffiaállam által maga alá gyűrt állami egyetemek elől az uniós jogállamisági rendelet alapján, valamint Navracsics Tibor második éve tíz percenként megállapodik, várjuk, hogy a kormány végre rendezze a kérdést.

Na, ez megint nem sikerült. A Bizottság ma közétett határozata egyértelműsíti, hogy mintha nem is akarná. Nem baj, jó lesz a kekvásított magyar egyetemek hallgatóinak a semmi, meg a HU-rizont program (nem viccelek, tényleg).

Kb. másfél éve sok mindent leírtam itt a témában, azokat fenntartom.

Korábbi bejegyzések a kekva témájában:

Erasmus, uniós pénzek témája ma pirkadatkor

Ma reggel a Heti Tv-ben, a Pirkadat c. műsorban beszélgettünk Breauer Péterrel a címben jelzett témákról. Végre lehetőség nyílott arra, hogy a téma tágabb politikai…

Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.

Kiből lehet majd legfőbb ügyész?

Az Alaptörvény tervezett változtatása szerint a legfőbb ügyésznek nem kell ügyésznek lennie. Remélem, az emiatti felháborodás hangadói között nem lesznek vezető szereplők azok, akik nem is olyan régen még az állatorvos Hadházy Ákost követelték erre a posztra…

Az én állításom a témában egyszerű (és semmi új, mert mindig is ezt mondtam): amíg az OGY választja a legfőbb ügyészt, lehessen bárki. Ha ragaszkodunk hozzá, hogy ügyész legyen, akkor válassza ki az ügyészi testület, és nevezze ki ennek alapján az igazságügyi miniszter. De ne ragaszkodjunk. Felejtsük már el ezt a “független” legfőbb ügyészség marhaságot…

A jelenlegi helyzet viszont egyszerűen kimaxolása a képmutatásnak. Egy politikai eljárástól várunk egy nem politikai megoldást. Ne már… Ez a Fidesztől teljesen függetlenül is értelmetlen, azzal együtt meg pláne.

Lásd ezt az elemzésemet három és fél évvel ezelőttről.


Bejegyzések a legfőbb ügyész témájában:

Beszélgetés alkotmányos témában

Elérhető lett a YouTube-on a KlikkTV Rostrum című műsorának legújabb, nyolcadik adása, amiben Szentpéteri Nagy Richard társaságában arról beszélgettünk, lehet-e még valaha valódi alkotmányozás Magyarországon. Külön örömömre kitértünk a történeti alkotmány kérdésére, és körbejártuk,…

Kiből lehet majd legfőbb ügyész?

Az Alaptörvény tervezett változtatása szerint a legfőbb ügyésznek nem kell ügyésznek lennie. Remélem, az emiatti felháborodás hangadói között nem lesznek vezető szereplők azok, akik nem is olyan régen még az állatorvos Hadházy Ákost követelték…

A legfőbb ügyész közvetlen választásáról

Istenem, egy újabb veretes baromság az ötletbörzében. A bírókat nem akarjuk esetleg közvetlenül választani? De most komolyan. Csupán amiatt a tragikus tény miatt, hogy a Fidesz maffiásította az ügyészséget és Polt leghűbb ügyész úr…

A közérdekű vagyonkezelő alapítványok vége?

Ma este az ATV Egyenes beszéd c. műsorában beszélgettünk arról, hogy a hírek szerint a kormány olyan jogalkotásra készül, amivel az a célja, hogy az érintett egyetemek újra hozzáférhessenek az Erasmus-programhoz és a felfüggesztett uniós forrásokhoz.

A beszélgetés itt megnézhető:

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy mi is a probléma. Erről több mint egy éve írtam egy kicsit bővebben itt.

Árstop v. uniós jog

Ma a Klubrádión arról beszéltünk Bolgár Györggyel, hogy milyen hatása is lehet annak az ítéletnek, ami egy előzetes döntéshozatali eljárás eredményeképpen az Európai Unió Bíróságán született, amiben a luxembourgi bírói fórum úgy döntött, hogy a magyar kormány által kitalált árstop intézménye ellentétes az uniós joggal, azaz az emiatt a kereskedőre kirótt bírság is jogellenes kell legyen.

A beszélgetés itt hallgatható meg (62:08-tól).

Az ügy lehetővé tette, hogy vegyünk egy gyors látleletet a magyarországi jogállamiság állapotáról – valahol szomorú, hogy komolyan felmerül az a kérdés, hogy a kormány nem tartja be az uniós ítéleteket, de hát sajnos ez már a mai valóságunk.

Valamiben viszont biztosak lehetünk: az Európai Unió – pontosabban annak többi tagállama – nem lesz szívbajos, amikor az a kérdés fog felmerülni, hogy hogyan lehet “megoldani” a magyar kormány jelentette problémát. Hatékonyan. Jó eséllyel fájni fog.

Mit tehet meg egy EP-képviselő a jogszabályok alapján?

Az elmúlt napokban aktuális téma lett, hogy mit tehet meg egy EP-képviselő, és mit nem, aminek során állandóan azt hallom, hogy lényegében ugyanazt, mint egy országgyűlési képviselő. Ami nagyon jól hangzik, csak jelezném, semmilyen jogi alapja nincs, és akárhányszor rákérdezek olyasvalakinél, aki tesz egy ilyen állítást, hogy ezt honnan veszi, mély hallgatás a válasz. Különösen zavaró ez pl. kormányzati források felől érkezve, hiszen az ember mégiscsak azt várná el a végrehajtó hatalom képviselőitől, hogy minimálisan ismerik a működésüket szabályozó jogi előírásokat. Persze, illúzióim nincsenek, ismerjük az orbáni jogállam működését, ami jó a nagyvezírnek, arra van jog, akkor is, ha nincs, és ez akkor is úgy van, sőt akkor van különösen úgy, ha az valamilyen kormányzati, politikai célt szolgál. Ilyenkor akár gond nélkül félre is néznek, ha az érdeküket az szolgálja.

Emlékszik még talán valaki az Alaptörvény-ellenes módon bevezetett veszélyhelyzetre, amit utólag a gránitszilárdságú Alaptörvény módosításával próbáltak szabályosnak hamisítani, ugye? Nem? Nem lep meg. Senkit nem érdekelt, különösen nem a parlamenti ellenzéket, akik simán el tudták volna a Tákolmányíróság elé (meglett volna a szükséges arány a kupoldában), na nem mintha komoly értelme lett volna, de mondjuk a pofa kedvéért. Mindegy. Ennyit a magyarországi jogállamisági kultúráról.

Az első kérdés, hogy bemehet-e egy országgyűlési képviselő egy kórházba pl. egy hőmérővel bohóckodni, amikor épp úgy látja jónak? Erre a választ a 2012-ben elfogadott Országgyűlésről szóló törvény adja meg, a következőképpen:

“98. § (1) Az állami szervek kötelesek a képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni, és részükre a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni. A képviselő valamennyi közigazgatási szerv, közintézet és közintézmény vezetőjétől előzetesen egyeztetett módon tájékoztatást kérhet. E jogosultság az érintett szerv működésére vonatkozó előírásokra figyelemmel, valamint rendeltetésszerű működésének aránytalan sérelme nélkül gyakorolható.”

Ebben szerintem nincs benne, hogy egy országgyűlési képviselő ezt megtehetné, de épp nincs ellenemre, hogy az itteni szabályokat kiterjesztően értelmezzük. Ahogy amúgy a kialakult gyakorlat eddig is úgy tette…

Ellenben, mi a helyzet egy európai parlamenti képviselővel? A rájuk vonatkozó szabályokat egy másik jogszabály, az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló törvény határozza meg. Ez pedig a következőképpen fogalmaz:

“17. § Az állami szervek kötelesek az Európai Parlament képviselői részére a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.”

Kész. Semmi több. Ez, akárhogy is nézzük, jóval szűkebb jogosítványt biztosít egy EP-képviselő számára, és az külön érdekes kérdés, hogy pl. egy kórház minősülhet-e “állami szerv”-nek. Miközben az országgyűlési képviselők esetében a törvényben szerepel a “közintézmény”, ami amibe szerintem bőven bele lehet értelmezni a kórházakat. Ellenben az “állami szerv” fogalmába nem tartozik bele, és semmilyen olyan szakirodalmi értelmezést, nemhogy jogszabályt nem ismerek, ami belesorolná azokat. Ebből az következik, hogy a kórházakhoz nem sok köze van egy EP-képviselőnek.

Világosan látszik, hogy egy országgyűlési és egy EP-kéviselő jogosítványai között nincs egyenlőségjel a jogszabályok szövegében, ami nem véletlen. Már csak azért sem, és elnézést, hogy kicsit a kontextust is figyelmbe vesszük: az EP-képviselő logikusan az uniós hatáskörökbe tartozó kérdésekbe szólhat bele, az egészségügy pedig nem az. Ergo egy EP-képviselőnek ott nem sok jogosítványa kell hogy legyen.

Na most tisztában vagyok vele, hogy erre majd a NERben fogant messiás szektás rajongói most jól nekem ugranak megint, a kormányzati mocsokmédia zászlóhajója, a Mandiner meg hirtelen rájön, hogy én vagyok az évszázad remekjogásza, de legyünk őszinték: igazából úgyis elmúlik, kit érdekel. A tények tények maradnak, még akkor is, ha senki nem figyel oda, és akkor is, ha éppen megint aktuális politikai érdekek miatt jól senkit nem érdekelnek a hatályos jogszabályi előírások. Mondom, jogállamisági kultúra, Magyarország, 2024.

A 7. cikk szerinti eljárás Lengyelországgal szembeni “elengedéséről”

Egy-két napja felpattant a téma, hogy a Bizottság valamilyen módon elengedné a Lengyelországgal szemben lassan hetedik éve vánszorgó 7. cikk szerinti eljárást (magáról az eljárásról, annak menetéről, szereplőiről stb. bővebben lásd ezt a régebbi bejegyzést), ami igazából csak idő és időzítés kérdése volt, hogy erre mikor kerül sor. A magyar kormány természetesen rögtön sértetten reagál, kettős mércét emleget, az ilyenkor szokásos…

Természetesen ennek semmi köze a “kettős mércéhez”. Már csak azért nem, mert a Magyarország elleni eljárást nem a Bizottság, hanem az Európai Parlament kezdeményezte, tehát most a magyar kormánynak a Bizottságot piszkálnia tök felesleges dolog. A 7. cikk szerinti eljárásban nincs dolga vele, és semmi köze hozzá, hogy az milyen döntést milyen alapon hoz egy másik állammal szemben. Ennyi.

Ami viszont kifejezetten érdekes kérdés (és most szépen hagyjuk magára a magyar maffiaállamot, hogy hadd puffogjon magában a vélt sérelmein), az az, hogy ha most az Európai Bizottság valóban úgy érzi, hogy meg van győzve a lengyelek által (és nagyvonalúan engedjük el, hogy valós teljesítmény vagy ígéretek alapján, de azért a puffogó maffiaállamot érdemes emlékeztetni, hogy nemrég ő is ígéretre kapott meg egy köteg pénzt a Bizottságtól, ennyit a “kettős mércéről” megint), vajon megteheti-e, hogy visszavonja a 7. cikk szerinti eljárás kezdeményezését. A gondot az okozza, hogy az EUSZ 7. cikke nem tartalmaz erre nézve rendelkezést, az én jellemzően a plain-text-reading-alapokon nyugvó értelmezésem (mekkora republikánus ókonzervatív felsőbíró lennék a SCOTUS-on, te jó ég, még Trump is megénekelne) szerint ezt a Bizottság egyszerűen nem teheti meg. Ha már elindult az eljárás, akkor az arra vonatkozó szabályokat kell annak során alkalmazni, és ott nem találunk olyat, ami kiengedné a döntést a Tanács kezéből. Ezen a kérdésen jelenleg a Tanács jogi szolgálata is gondolkodik a pletykák szerint. Tegyük hozzá, véleményem szerint nem ez az egyetlen konzisztenciazavar a szerződés e ponton igencsak összegányoltnak ható szövegében (számomra például a mai napig nyitott kérdés például, hogy ténylegesen van-e szükség arra, hogy a Tanács az első szakaszban konzultáljon az Európai Parlamenttel akkor is, ha az eljárást az kezdeményezte, az ugyanis elég maszturbatív jellegű jogi megoldásnak látszik), de Lengyelország esetében konkértan ez most igencsak élő kérdéssé vált.

Miért? Mert veszélyeket, ráadásul politikai veszélyeket is hordoz magában. Például, ha a magyar kormány kellően troll, erre a problémára hivatkozva akár még a luxembourgi Európai Unió Bírósága elé is citálhatja majd a Bizottság esetleges ilyen döntését, amely tény mindenképpen óvatosságra kell intse Vera Jourovát és társait. A biztonságos – és az alapító szerződés szövegével is szinkronban álló – megoldás az lenne, ha a Tanács egyszerűen szavazásra bocsátja az eljárás alapjául szolgáló kérdést, és (mivel nem lesz meg a négyötödös többség) megállapítja, hogy nem nem, nem áll fenn az alapértékek veszélyeztetése – aminek kimondásához gond nélkül fel tudják használni azt a tényt, hogy az annak idején az eljárás okaként a Bizottság által megjelölt problémát közben kötelezettségszegési eljárás keretében is megrágta már az uniós intézményrendszer, és abban Lengyelország látványosan engedett, szóval a veszély elhárult, készpassz. Az új lengyel miniszterelnök, Tusk ebben nyilván partner lesz, szóval mindenki jól jár a végén, kerek lesz a sztori, ergo politikai szempontból is ez a jó megoldás.

A magyar puffogás meg megy tovább, de igazából az is mindenkinek jó úgy, ahogy van. Azt a 7. cikk szerinti eljárást nem a Bizottság indította, ergo ilyen befolyása arra elméletben sincs. Amellett annak az eljárásnak a fenntartásához minden jel szerint sokkal több érdeke fűződik sokkal több szereplőnek, mint a lezárásához.