Továbbra sem döntött az Európai Néppárt a Fidesz kizárásáról

Tegnap az ATV Híradó arról kérdezett, hogy mi a véleményem a címben foglaltakról, illetve hogy milyen további lehetőségek vannak a jelen helyzetben, milyen irányba mehetnek tovább az egyes szereplők.

A híradó adása itt nézhető meg: http://www.atv.hu/videok/video-20200204-atv-hirado-2020-02-04-18

Az általam elmondottakból a vágás után a műfaji sajátosságoknak megfelelően elég kevés dolog került be a végleges anyagba, így egy kicsit itt kiegészíteném azt.

Szerintem az Európai Néppárt újabb hatalmas hibát követett el azzal, hogy nem foglalt állást egyértelműen. Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy zárják már ki a Fideszt, őszintén szólva majdnem mindegy, hogy kizárják-e vagy nem, nekem legalábbis biztos. A baj az, hogy nincs döntés, hogy húzzák ezt az egészet folyamatosan, se kiköpni, se lenyelni nem tudják a Fidesz és Orbán Viktor jelentette problémát. Ezzel egyrészt maguknak okoznak kárt, mert nem a kompetens, döntésképes politikai vezetés képét mutatják, ami Európa vezető politikai erejének ambíciójához képest igen gyenge. A nagyobb gond viszont, hogy jelenleg hihetetlen széles politikai mozgásteret hagynak Orbánnak. Nem kétséges, hogy így is, úgy is menni fog előbb vagy utóbb, a kérdés az, hogy hagyják-e neki, hogy saját maga írja meg a saját kilépős sztoriját (benne sok-sok nagyon “hiteles” aggodalommal a keresztény értékek iránt, csalódottsággal a régi európai jobboldallal szemben, és sok-sok reménnyel “Európa nagyszerű új vezetője”, azaz saját maga irányában), ahelyett, hogy nyilvánvalóvá tennék, hogy a magyar kormánypárt az elemi értékeket sem tartja tiszteletben, emiatt vállalhatatlan. Jelenleg úgy néz ki, hogy hagyják, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy szerintük is súlyosan problémás, viszont a naívabbak azt hiszik, hogy a kizárás lebegtetésével “kezelni” vagy “korlátozni” tudják, a cinikusabbak pedig egyszerűen tartanak a szélsőjobbal való konfliktustól. Emiatt nem történik semmi, és minden egyes döntésképtelen nappal időt kap Orbán, hogy újra keretezze a Fidesz kizárásához vezető utat (ahogy a híradóban is szereplő bejátszásból is látszik), aminek eredményeit majd nagyon szépen látjuk a közösségi média, a fake news és a populizmus uralta európai politikai erőtérben.

Ennek nagyon szép jele az is, ahogy Orbán tegnap az uniós költségvetés “nem sportszerű jellegéről” kezdett beszélni. Anélkül, hogy e kijelentés blődségének részletes magyarázatába bocsátkoznánk, inkább azon gondolkodjunk el, hogy miért is kezdett erről beszélni. A válasz nagyon egyszerű, mert előre meg kell magyarázni, hogy a következő hétéves EU-költségvetés alapján miért fogunk jelentősen rosszabbul járni – pedig ebben semmi váratlan nincs, az elmúlt években én magam is nagyon sokszor jeleztem előre (lásd pl. tavaly szeptemberben itt, ahol a jogállamisággal kapcsolatos három frontos háborúról beszéltem, összefoglalóan pedig nemrég itt, a megbélyegzőtörvényről hozott főtanácsnoki döntés kapcsán), hogy a felelőtlen politizálásának az uniós érdekérvényesítő képességünk lesz az ára, aminek leginkább világos jele a költségvetés lesz. Kereken egy éve, 2019. február 4-én az alábbi hosszabb posztot írtam a Facebook-oldalamra:

2018. májusában egy interjúmban pedig – az akkor már elérhető információk alapján – konkrétan jeleztem előre, hogy milyen költségvetési témákban lesznek problémák, amikkel számolni kell. Igaz, most már világosan látszik, hogy súlyosan tévedtem abban a kérdésben, hogy mi lesz erre a reakció, amikor azt mondtam, hogy “Lattmann Tamás a következő időszakban mégis arra számít, hogy Magyarország és Brüsszel között konszolidált időszak következik, mivel az Orbán-kormány rendkívül rosszul áll az Európai Unióban szövetségesekkel és szükség lenne erre, hogy például az uniós költségvetésből minél jobban jöjjünk ki.” Igen, abból indultam ki, hogy még nem ment el mindenkinek a józan esze, illetve hogy az országgyűlési választások lecsengése után a kormány végre a PR helyett egy kicsit a valódi kormányzással és az ország érdekeivel is foglalkozni fog végre. Hát, ez nem jött be.

Ami viszont igen, hogy a készülő hétéves uniós költségvetéssel Magyarország szempontjából bajok lesznek, és Orbán láthatóan már ennek a kudarcnak a kommunikációs előkészítésén dolgozik. Lehet, hogy a Néppárttal való szakításra majd a költségvetési viták során kerül sor, összekötve egy vétóval való fenyegetéssel (a költségvetés elfogadásához a Tanácsban tagállami konszenzus kell), lehet, hogy a Néppárt ennek megelőzése érdekében próbálja egyelőre körön belül tartani a Fideszt. Nemsokára kiderül.

A Brexit napjának reggelén az ATV-n

Egy hosszú, éjjeli prágai buszos utazás végén érkeztem meg az ATV stúdiójába, hogy a Start-ban a ma éjfélkor esedékes Brexitről beszéljünk. Emiatt kicsit talán fáradtabb voltam, mint általában, de sebaj.

Az interjú megnézhető itt: http://www.atv.hu/videok/video-20200131-ma-ejfelkor-kilepnek-a-britek-az-europai-uniobol

Sajnos nem maradt idő annak megemlítésére, különösen nem annak bővebb kifejtésére, hogy mi lesz a Brexit által érintett magyarokkal és egyéb uniós polgárokkal, akik jelenleg Nagy-Britanniában dolgoznak. Ezt annyival lezártuk, hogy a britek és az érintett tagállami kormányok mind arról beszélnek, hogy elvileg nem érinti őket a dolog, és jó eséllyel a most meginduló részletesebb tárgyalások során is ez lesz a cél.

Ugyanakkor van egy felettébb kellemetlen politikai szempont, ami megnyithat egy pesszimistább forgatókönyvet is: nevezetesen az, hogy az egész Brexit egyik kiváltó oka pont ezek az emberek, azok a magyar, lengyel, román és más vendégmunkások, akik a Brexit mellett kardoskodó és arra szavazó britek szemében az elmúlt jó pár évben a “migránsok” szerepét betöltötték – és Boris Johnson miniszterelnök e választók egyik “hőse”, aki az elmúlt években jó eséllyel a legtöbbet nyerte a Brexiten, miközben a legnagyobb kockázatot is vállalta azzal.

Innentől kezdve pedig én nem tenném az életemet arra, hogy Johnson a tárgyalási folyamat során, ha választania kell a saját törzsszavazói, illetve az általuk leginkább nem kedvelt, szavazati joggal ráadásul nem is rendelkező személyek csoportja között, az utóbbiak érdekeit fogja szem előtt tartani.

De ne legyen igazam.

USA-Irán konfliktus a Heti TV-ben

Ma reggel a Heti TV Pirkadat című műsorában vendégeskedtem, ahol az amerikai-iráni konfliktus nemzetközi jogi aspektusairól beszélgettünk. Komplex, gyúlékony politikai helyzetekben tud-e működni a nemzetközi jog? Nem állítom, hogy ennek a beszélgetésnek a keretei között sikerült átfogó és kimerítő választ adni, de legalább megpróbáltuk. Írásban könnyebb lesz.

Trump, Irán, 7. cikk szerinti eljárás, Fidesz, Európai Néppárt… újra Tilos Rádió, Bádogdob

Ma újra a Bádogdob vendége voltam, a címben jelzett témákkal.

Akit érdekel, itt hallgathatja meg az adás felvételét: https://tilos.hu/episode/badogdob/2020/01/07

A Fidesz és az Európai Néppárt

Az ATV Híradó mai adásában arról nyilatkoztam, hogy milyen mozgástere van a Fidesznek az Európai Néppárttal kapcsolatos vitájában. Eltávolítják-e a szervezetből, és ha igen, akkor mit tehetnek, alakíthatnak-e például más pártokkal új frakciót az Európai Parlamentben.

http://www.atv.hu/videok/video-20200103-deutsch-a-fidesz-fogja-eldonteni-hogy-a-neppart-tagja-marad-vagy-kilep

A hazai sajtó (újabb) esete Hágával és a különböző nemzetközi bírói fórumokkal

Bizonyos dolgok soha nem változnak. Így az sem, hogy a hazai sajtó a minimális szakmai tartalmat felvonultató hírek esetében, amelyek értelmezése minimális hozzáértést igényelne, kíméletlenül elesik. Bár, legalább néha megvillan, hogy beszámolnának valamiről…

Nézzük ezt friss híradást egy olyan témában, aminek egyes elemeiről korábban itt is szó esett, a www.nemzetkozijog.hu oldalra külön is írtam róluk:

https://444.hu/2019/11/20/megjelenik-az-ensz-birosaga-elott-a-nepirtassal-vadolt-aung-szan-szu-kji

Szóval a cikk gond nélkül összekeveri a hágai Nemzetközi Bíróságot (International Court of Justice – ICJ) a szintén ott található Nemzetközi Büntetőbírósággal (International Criminal Court – ICC). Az előbbi előtt indított államközi pert Gambia (erről itt írtam), az utóbbi előtt indult vizsgálat a bíróság ügyésze által, amelynek esélyes, hogy büntető eljárások indítása lesz a vége (erről meg itt). Ahogy a cikk fogalmaz:

Mianmar ellen november közepén indított pert Gambia a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon (ICC) azzal a váddal, hogy a délkelet-ázsiai állam népirtást hajtott végre a muszlim rohingya kisebbség ellen

Gambia természetesen nem “indíthat pert” a Nemzetközi Büntetőbíróságon, csak a Nemzetközi Bíróságon, a Nemzetközi Büntetőbíróságon ugyanis nem “per” indul, hanem büntető eljárás, amit logikusan nem állam, hanem az ügyész indít. Szóval a két különböző hír, kiegészülve az új, szakmailag amúgy nem érdektelen híradással, miszerint “Aung Szan Szú Kji mianmari vezető (…) fogja vezetni a jogi csapatot az ENSZ Nemzetközi Bírósága (ICJ) előtt”, kissé összecsúszott a szerzőnél.

Ami önmagában még nem lenne tragédia, bár lassan komolyan mérhetővé válik a kár a jogi oktatásban, amit az ilyen felkészületlen tudósítások okoznak. Az igazi gond a cikk legvégére biggyesztett zárójeles három betű, ami arról árulkodik, hogy a cikk egy az egyben az MTI anyagának átvételével készült. Mentálhigiénés okokból nem akarom megnézni az MTI “tudósítását”, viszont hadd ismételjem meg itt egy 2015 végén, az Élet és Irodalomba írt cikkem befejező gondolatait:

Talán nem is az az igazi probléma, hogy Orbán Viktor állítását az állami propagandagépezet megtévesztő módon közvetíti. Mondhatnánk, hogy ehhez hozzá vagyunk szokva, és ez meg is látszik a közpénz-milliárdokból fenntartott közmédia nézettségi adatain. De az, hogy ezt lényegében a teljes sajtó kritika, érdemi szerkesztés nélkül veszi át és közvetíti azon boldogtalan polgárok felé, akik még talán kétségbeesetten keresnék az események viszonylag normális közvetítésének lehetséges csatornáit, az súlyosan patologikus jel. Az állami szintű csúsztatás így válik kontrollálatlanná, hiszen már a piaci szereplők is – igénytelenségből, lustaságból vagy fásultságból – az állami propaganda eszközeivé válnak.

Márpedig akkor mi értelme annak, hogy a kormány által a saját propagandistáira költött adóforintjaink után megmaradt pénzünkből őket is fenntartsuk?

Várhelyi Olivér jelöltségét elfogadta az Európai Parlament szakbizottsága

Délutánra eldőlt, Várhelyi Olivér jelöltsége átment az EP szakbizottságán, jövő héten kerülhet sor a plenáris szavazásra az egész Bizottságról, majd utána még a Tanácsnak is jóvá kell hagynia azt. A Fidesz természetesen ünnepli a sikerét, az Európai Néppárt hasonlóképpen.

Korábbi gyorselemzésemben leírtam a szóbeli meghallgatással kapcsolatos véleményemet. Ahogy a ma reggeli interjúban elmondtam, az EP-képviselők szavazatát az fogja befolyásolni, hogy Várhelyi írásos válaszaiban sikerül-e látványosabban elhatárolódnia az orbáni EU-politikától, azt is, hogy Várhelyi Olivér ezt jó eséllyel “meg tudja ugrani”. Emellett utaltam arra is, hogy egészen egyszerűen nincs olyan, Várhelyi megbuktatásához fűződő érdek sem a PES (európai szocialisták), sem a Renew (volt liberálisok, ALDE) oldalán (talán a lánccsörgetésen kívül), ami erősebb lenne annál, mint hogy felálljon az új Bizottság (a Néppárt képviselőjével az élen), és végre “beinduljon” újra az EU.

Legfeljebb a megújulás várat magára egy kicsit.

Aktuális EU-kérdések a Tilos Rádió Bádogdobjában

Ismét a Tilos Rádióban, ahol Gerényi Gábor és Bodolai László társaságában beszélgettünk aktuális európai jogi kérdésekről, beleértve a Brexitet, Trócsányi László bizottsági tagságát, jogállamisági kérdéseket.

https://tilos.hu/episode/badogdob/2019/09/10?fbclid=IwAR1gE8w-F4VkyPHDEEPYmhrYiEvDWCKpOr00I2z6kjLdd2NiZKHWGFj7RyI

Szeretem ezt a műsort, mert jó a társaság és van idő a témák alaposabb kifejtésére. Így tudtam hosszabban beszélni arról a három frontos háborúról, amibe a kormány belekavarta az országot a jogállamiság témájában. Ez a három front: 1) az idén esedékes uniós hétéves költségvetési tárgyalások, 2) a folyamatban lévő 7. cikk szerinti eljárás és 3) az előkészítés alatt álló új, az uniós közpénzek ellenőrzésére irányuló jogállamisági eljárást előirányzó rendelet megalkotása. Figyelem, nem rövid, és nem is feltétlenül könnyű tartalom.

Továbbra sem lehet tudni, hogyan zajlik majd a Brexit

Ma reggel az atv.hu reggeli műsorában beszélgettünk kicsit a #Brexit témájában. Akkor még nem tudtuk az uniós biztosi portfolió-javaslatokat, ma délben jöttek ki.


Ennek fényében most korrigálom a Trócsányi Lászlóval kapcsolatos reggeli kijelentésemet, miszerint nem az alkalmassága, hanem az érdemessége a kérdés. Nos, a bővítés/szomszédságpolitika pont az a terület, ahol az alkalmassága is kérdés. Nem személyes kvalitások, vagy azok hiánya miatt, hanem egyszerűen azért, mert az Orbán-kormány elmúlt ciklusban látványossá vált orosz-orientációja olyan súlyosan kezdi ki a volt igazságügyminiszter hitelességét pont e területen, amit az #EU nem engedhet meg magának.
Akkor miért ez a kiosztás? Egyszerű, két esélyes válasz van.
Ahogy az ATV híradónak az imént elmondtam, az egyes portfoliók jelentőségét az határozza meg, hogy azokkal kapcsolatban magának az EU-nak mennyi ambíciója van (amit elsődlegesen a Bizottság elnöke lát reálisan). A további bővítés a magyar érdek szempontjából jelentős, az EU szempontjából nem az. Van elég problémája “befelé” is. Azaz ezt a portfoliót relatív jelentéktelensége okán akár át is lehet engedni, különösen, hogy az orbáni kommunikációnak ez nagy győzelem. Azaz win-win helyzet, Orbán is, von der #Leyen és a #Néppárt is jól jár. Hadd szóljon.
A másik szempont viszont, hogy a várhatóan parázs #EP-beli viták kimenetele fényében ebből akár még vissza is lehet venni, azaz még bőven kaphat Trócsányi másik portfoliót is. Így ez lehet egyelőre taktikai húzás is.
(Személyes megjegyzés: én sokkal jobban sajnáltam volna, ha Trócsányi a humanitárius segélyezést kapja, a saját szakmai munkám/bekötéseim okán. Viszont csak a vak nem vette észre, ahogy az elmúlt napokban a kormánypropaganda már elkezdte magyarázni, hogy az is mennyire fontos ügycsoport. Valóban az, sőt, valszeg fontosabb is lesz a következő években, mint a bővítés.)

“És azt, ugye, nem szeretné senki, hogy a ‘rule of law’ helyett a ‘rule of opinion’ uralkodjon, mint a II. világháború utáni népbíróságok rendszerében?”

A Magyar Narancs hasábjain megjelent egy írás “Törvény vagy vélemény” címmel, amihez az én gondolataimat is megkérdezte a szerző. A téma az igazságszolgáltatás működése és a közvélemény arra gyakorolt esetleges hatásai.

Az írás itt elérhető.