Az új “jogállamisági” eszközről az Európai Bíróság főtanácsnokának állásfoglalása után

Az elmúlt napokban felgyorsulni látszottak az események az uniós új jogállamisági eszköz körül, miután a lengyel-magyar kormányzatok által indított semmisségi eljárásban a bíróság közzétette a főtanácsnok állásfoglalását. Ez lényegében semmilyen meglepetést nem okozott, a tagállami kormányzati érvek mindegyikét lényegében alaptalannak minősítette.

Ezeket érthetően összefoglalta ez a cikk, így itt most nem térnék ki rájuk részletesen. Ugyanakkor itt szükséges újra felhívni rá a figyelmet, hogy az új mechanizmus csupán nemhivatalosan “jogállamisági”, valójában az uniós költségvetés, tehát az uniós közpénzek védelme tekintetében alkalmazható ellenőrző-szanckionáló eszköz, ahogy már a témában a tervezet első verzióját 2019 márciusában körbe járó rövidebb tanulmányom címében is egyértelműen jeleztem (“Better protection of the rule of law – or of European taxpayers’ money“) – ez amiatt volt szükséges, hogy egyértelmű legyen az eljárás kapcsolódása az uniós hatáskörökhöz, valamint hogy egyértelműen elválasztható legyen a jogállamiság és más európai alapértékek védelmére rendelt, hatékonytalansága miatt sokat kritizált 7. cikk szerinti eljárástól. (A Klub Rádió március 3-i, Eurozóna című adásában beszéltünk erről a különbségről egy kicsit, illetve még 2013-ban jelent meg egy fejezetem erről Magyar Bálint első magyar polip-könyvében, ahol azt jártam körbe, hogy pl. a 7. cikk szerinti eljárás miért hatékonytalan.)

Amennyiben a bíróság a főtanácsnokkal azonos következtetésre jut (márpedig az esetek nagyon nagy többségében ez történik), az azt jelenti, hogy a tavaly elfogadott, és 2021. január 1-én hatályba lépett rendeletet a bíróság nem semmisíti meg, azaz minden akadály elhárul az elől, hogy a Bizottság megtegye ennek az eljárásnak a már jól látható, hivatalos lépéseit is. Eddig még csak egy olyan érdeklődés ténye került nyilvánosságra, ami amúgy nyilvánvalóan már egy ilyen eljárás első lépése. Mikorra várható ez? A bíróság ítélete szerintem leghamarabb februárra várható, tehát az eljárás körülbelül úgy fog befejeződni, ahogy azt tippeltem annak idején, és azt is fenntartom, hogy a 2022-es választásokra valószínűleg még nem lesz hatással, nem szabad azzal számolni, hogy azt a tömegesen megvont uniós pénzek témája fogja majd meghatározni azokat. Ahogy ezt korábban és most is többször elmondtam, az Orbán-kormány nyilvánvaló stratégiai célja amúgy is pont az volt, hogy ezt elkerülje…

Ha áttekintjük magát az eljárást, annak menetét, abból tudunk következtetni a további időrendre. A rendelet szövege alapján csináltam egy áttekintő ábrát a folyamatról, ezt használom itt is:

Az eljárás maga nem különösebben bonyolult, a lényege, hogy az Európai Bizottság, amennyiben a rendelet által megadott valamilyen, az uniós pénzek kezelésével kapcsolatos jogállamisági problémát tapasztal, javaslatot tehet a Tanács felé, hogy az fogadjon el meghatározott intézkedéseket, például a pénzek visszatartását. Ez az egyik leginkább jelentős változás az eredeti tervezethez képest, amely szerint még lényegében maga a Bizottság tehette volna meg ezeket az intézkedéseket (a Tanács elfogadásának vélelmezésével) -ezért minősítettem még annak idején oroszlán helyetti vadmacskának az eljárást.

A javaslata megtétele előtte még a Bizottságnak hivatalosan értesítenie kell az érintett tagállamot, lehetőséget biztosítva számára legalább egy hónapos határidővel, hogy előadja álláspontját, illetve az egyeztetést, amely értesítés tényéről tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és magát a Tanácsot is – formálisan ezt tekinthetjük az eljárás kezdetének, de mint a magyar eset is mutatja, információk bekérése és egyéb kommunikáció már ez előtt is lehetséges. Amennyiben nem sikerül az érintett tagállammal zöldágra vergődni annak hivatalos értesítése után, a Bizottság javaslatot tehet különféle intézkedésekre, amiket közölnie kell az érintett tagállammal, legalább egy hónapos határidőt hagyva annak az azokra való reakciókra. Ez után elküldi a javaslatát a Tanácsnak, aminek egy, kivételensen két hónapos időszak alatt kell döntenie, amennyiben pedig változtatni akar rajtuk, úgy ezt minősített többséggel teheti meg.

Már ennyiből látjuk, hogy ha optimistán februárra várjuk a bíróság ítéletét, majd utána a Bizottság és a Tanács azonnal cselekszik mindenben, akkor is legalább három hónap, amíg kézzel fogható eredmény születik, ami már pont kicsúszik a hazai választási kampány időszakából… Ellenben egy esetleges következő kormány pont a nyakába kapja majd az egészet…

Az EU bíróságának főtanácsnokának mai álláspontja a civiltörvényről

Az Európai Unió Luxembourgban működő bíróságán ma megszületett a 2017 tavaszán elfogadott, ún. “civiltörvénnyel” (nálam a kezdetektől csak “megbélyegzőtörvény”) kapcsolatban az Európai Bizottság által megindított kötelezettségszegési eljárásban az ún. főtanácsnoki vélemény. Már az első tudósítások is azokat emelik ki abból, amiket a kezdetektől fogva – másokkal együtt – hangsúlyoztam a törvénnyel kapcsolatban.

Tudom, unalmas a folyamatos “megmondtam előre”, de higgyék el, nálam jobban nem unja senki. Amiért talán érdemes erre most kicsit jobban visszanézni, az az, hogy nem csak a törvénnyel kapcsolatban mondtam el előre már akkor, 2017 tavaszán, hogy mi lesz a várható következménye, hanem megpróbáltam a dolgot a politikai kontextusából kiragadva az orbáni kormányzás (ahogy én hívom, “PR-kormányzás”) defektusos működésének bemutatására is használni, egy nagyobb írásos interjúban (aminek tartalmát megtisztelő módon átvették máshol is, és amit amúgy az egyik legfontosabb interjúmnak tartottam az elmúlt években), valamint a HírTV-ben is:

Tehát álláspontom szerint az ekkor elfogadott, a luxembourgi uniós bíróság által jelenleg elkaszálni készült megbélyegzőtörvény, illetve az azt kísérő Lex CEU szimbolikus elemei annak az orbáni hatalomtechnikai gyakorlatnak, ami sehova nem vezet. Különösen szomorú aktualitása, hogy közben a 22 éves, diploma nélküli helyettes államtitkár kinevezésével az extremitásig futott ki a hivatkozott interjúban általam bemutatott lélekgyilkos gyakorlat, hogy teljesítmény nélküli, ám hűen szolgáló, és PR-szempontból talán eladható senkikből is valakit próbálnak csinálni, miközben az ezzel kapcsolatos folyamatos és következetes álláfoglalásaim miatt csak eljutottunk oda is, hogy az NKE-ről való jogellenes eltávolításommal az én 20 éves szakmai karrieremet is megpróbálják ketté törni. De ez most csak mellékág.

Amikor a megbélyegzőtörvény kapcsán 2018. nyarán az Európai Bizottság már úgy ítélte meg, hogy kizárt a helyzet tárgyalásos rendezése, az uniós alapító szerződések rendelkezéseinek megfelelően az Európai Bírósághoz fordult, erről ekkor interjúztam is több helyen, lásd pl.:

Mit ér a főtanácsnok állásfoglalása? Ez még nem az ítélet, de a gyakorlat az, hogy a bíróság ítélete az esetek túlnyomó többségében egyezik vele. Ritkán ugyan, de előfordult, hogy a bíróság végül más következtetésre jutott, de az ügy egyértelműsége okán semmi okát nem látom, hogy most ilyesmi történjen, és azt is hozzátenném, hogy a magyar kormányzat ilyen, műhibának is tekinthető jogalkotási termékeivel kapcsolatban eddig még mindig megerősítette a bíróság ítélete a főtanácsnoki véleményt.

A fájdalmasabb kérdés, hogy hogy reagál erre a kormány. Nem akarok vészmadárkodni, de ahogy már korábban például a kvótanépszavazás kapcsán kifejtettem, valamint utaltam rá a fenti ATV-s interjúban, és az arról szóló Facebook-posztomban is megírtam:

Ami a kérdés második felét illeti: az uniós költségvetési viták eredményeképpen előálló 2020-2027-as költségvetési időszak tekintetében egyre pesszimistább vagyok. Ami azt jelenti, hogy hazánk uniós tagsága tekintetében is aggódom, ugyanis csak idő kérdése, hogy Orbán és körei mikor kezdenek el az ellen uszítani. Várhatóan abban a pillanatban, amint már anyagilag nem fogja megérni nekik. Ennek érzelmi-politikai előkészítése pedig már a 2016 őszi kvótanépszavazással megtörtént… Remélem, nem lesz igazam.

2016-os, 2017-es, 2018-as interjúk. Na most tessék ezt összevetni a tervezett költségvetés számaival, valamint Orbán Viktor e hétfői, nemzetközi sajtótájékoztatóján elhangzottakkal, különösen annak stílusával…