Kategória: Nemzetközi Büntetőbíróság

Ukrán-orosz csúcstalálkozó Budapesten?

A sajtóban pattant fel a címben foglalt lehetőség, érdemes körüljárni egy kicsit. Ami tény, hogy Orbán Viktor számára politikai szempontból nagyon komoly diplomáciai elismerést jelentene, amit kiválóan lehetne belpolitikai előnnyé konvertálni: lám, nálunk történnek, dőlnek el fontos dolgok, és sikeres tárgyalások esetén Budapest ezúttal szó szerint is beírhatná magát a diplomácia és a történelem nagykönyveibe a Budapesti Béke vagy Tűzszünet elérésével. Ez nem csak kül- hanem belpolitikai szempontból is fontos lenne, hiszen Orbán Viktor alá tudná támasztani vele az elmúlt évek külpolitikai ingázásait, gyakran összefüggéstelen lépéseit.

Sőt, itt még értelmezhetővé válna az elmúlt évek általam is intenzíven kritizált legnagyobb szégyene, a Nemzetközi Büntetőbíróság elhagyása. Tévedés ne essék, az elvi álláspontom a kérdésben továbbra is változatlan, viszont a lépés, ha erkölcsössé nem is, de gyakorlatban védhetővé válhatna egy ekkora diplomáciai siker esetén. Jó eséllyel az orosz elnök nem jönne egy olyan EU-tagállamba, amely köteles lenne letartóztatni, ellenben – okoskodhat a magyar diplomácia, valamint Orbán Viktor – ha ennek veszélye már nem áll fenn, akkor nincs akadálya a találkozónak Magyarország területén. És ezért megérheti bevállalni a politikai-diplomáciai kellemetlenségeket, különösen hogy különösebben nagy hátrányokkal nem kellett számolni: a Nemzetközi Büntetőbíróság kimondta Magyarország jogsértését Netanjahu le nem tartóztatása miatt, és megtette az egyetlen dolgot, amit lehetett, a Részes Államok Közgyűlésének elsírta bánatát, és nem történt semmi. Az Európai Unió is – egyelőre – hallgat a kérdésben, láthatóan annyira nem zavarja az uniós intézményeket a felrúgása a nagyon kevés közös külpolitikai értékek egyikének, hogy tegyenek valamit, még azt sem tartom kizártnak, hogy részben osztják a magyar kormány terveit, és nem akarnak keresztbe feküdni azoknak. Ezt nem tudjuk, nem is lényeges, a lényeg, hogy nem “drágították meg” ezt a külpolitikai lépést.

Szóval, úgy tűnhet, hogy akár ez még be is jöhet. Ugyanakkor, mint mindig, megint hibás lehet a számítás.

Ahogy ezt akkoriban is többször, több helyen elmondtam, a Nemzetközi büntetőbíróság elhagyása nem megy egyik napról a másikra. Miután a kilépésről szóló dokmentum megérkezett az ENSZ főtitkárához, a bíróság statútuma egy évig még mindenképpen kötelezi a részes államot, tehát annak kötelező ereje jövő nyárig, egészen pontosan 2026. június 2-ig nem szűnik meg. A jövő évi magyarországi választásokra viszont még az előtt fog sor kerülni, tehát egy ilyen esetleges diplomáciai siker ott nem lesz használható, arra pedig nem érdemes számítani, hogy az orosz fél félreteszi aggyályait, arra meg pláne nem, hogy az európai integráció felé igyekvő ukrán fél részt vállaljon egy ilyen kutyakomédiában. A fájdalmas valóság az, hogy Orbán Viktor senkinek nem ér annyit, hogy a saját biztos pályájától eltérjen. Mindazonáltal, ha a magyar kormány hosszabb távban gondolkodik, ez még mindig vállalható megoldásnak tűnhet számára (egy őszi budapesti találkozóval), és bár az eddigi időszak gyakorlata alapvetően nem erre enged következtetni, nem zárható ki, hogy külpolitikai területen el tudja engedni a szigorúan választási ciklusokban való gondolkodást. Ez amúgy nem is áll távol Orbán Viktor elmúlt években mutatott politikai arcélétől, és ha abból indulunk ki, hogy a találkozó előkészítésével kapcsolatos híreknek is lehet politikai kommunikációs értéke, akkor egy ilyen megoldás sem életszerűtlen.

Különösen annak fényében, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság rendszerébe lényegében ingyen vissza lehet állni bármikor… Ezen a ponton utalnék a Részes Államok Közgyűlése elnöke által elmondottakra, amikor a magyar távozást kommentálta: “I truly hope that Hungary’s withdrawal from the Rome Statute is not permanent, but just a brief pause to its commitment to international justice”. Úgyhogy a következő kérdés az lehet, hogy szerencsés-e, ha az államok pillanatnyi külpolitikai érdekeik miatt el-elengedik a jogszerűség iránti elkötelezettségüket. Ez nem csupán elméleti-filozófiai probléma, hiszen a magyar kormány képviselői is a Nemzetközi Büntetőbíróság témájában való kommunikációjukban folyamatosan állították szemben az “igazság” és a “béke” értékeit, reflektálva ezzel (még ha tudatlanul is) a bíróság statútumának 16. cikkébe foglalt (sokak által a kezdetektől kritizált) lehetőségre, amely szerint az ENSZ Biztonsági Tanács bármikor bármelyik, a Nemzetközi Büntetőbíróság előtti nyomozást vagy eljárást felfüggesztheti, ha azt a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében szükségesnek látja.

Szóval a kérdés, amira a jövő fogja megadni a választ: a magyar kormány ilyen fordulót akart-e tenni, és amúgy jónak tartjuk-e az ilyen fordulók lehetőségét.

Netanjahu ki nem adásának, illetve a Nemzetközi Büntetőbíróság elhagyásának következményei

Miután valóra váltak a legrosszabb elképzeléseim, a magyar kormány valóban meghívta Netanjahut, majd nem tartóztatta le és nem adta ki, sőt, Orbán bejelentette, hogy Magyarország elhagyja a Nemzetközi Büntetőbíróság rendszerét, érdemes egy gyors pillantást vetni rá, hogy mekkora kását sikerült kavarni.

Ezekről a kérdésekről elég sokat beszéltem mostanában, így például a Magyar Közöny Podcast, az Index, az ATV-n, közvetlenül a helyzet előtt a Klubrádión, vagy jóval korábban még a Hírklikk oldalain, valamint emlékeztetnék rá, hogy a hazai kollégákkal közösen kiadtunk egy nyilatkozatot is, ami azóta mértékadó nemzetközi fórumokon (OpinioJuris blog, Völkerrechtsblog) is megjelent.

A letartóztatási parancs nem teljesítése

Amint várható volt, a bíróság a magyar kormány jogsértését észlelve eljárást indított az az által elkövetett szerződésszegés miatt, és erről beszámolt a hazai sajtó is, lásd pl. itt vagy itt. Annyit mindenképpen előrebocsátanék, hogy a cikkben említett “kötelezettségszegési eljárás” nem azonos az EU-s hírekből indult uniós “kötelezettségszegési eljárás”-okkal, semmi köze azokhoz. Ez annyit takar, hogy maga a bíróság ebben az eljárásban meg fogja állapítani, hogy Magyarország megszegte a bíróság alapokányából fakadó kötelezettségeit.

Mi lesz ennek a következménye? A bíróság eddigi gyakorlatában az ilyen esetek utáni eljárások azzal értek véget, hogy a bíróság rögzítette a jogi helyzetet (azaz kimondta az állam jogsértését), majd az ügyet átadta a bíróság főszervének, az ún. Részes Államok Közgyűlésének (illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsnak, ha az olyan helyzettel összefügésben született, amit az utalt a bírósághoz). Miért? Mert az ilyen szerződésszegés lehetséges következményeit a rendszerben részes államoknak (azaz a többi szerződő államnak) kell eldönteniük, a nemzetközi jog eszköztárába tartozó bármilyen módszer alkalmazásával. Miután a Nemzetközi Büntetőbíróság megállapítja, hogy Magyarország nemzetközi jogot sértett, annak áldozatai, azaz a többi részes állam akár az önsegély keretében jogszerűen szinte azt csinál, amit akar, ellenintézkedés keretében.

A nemzetközi jogban az önsegély lényege, hogy a szerződésszegővel szemben a szerződés többi részese akár egy másik szerződés megszegésével is reagálhat, ha azt látja megfelelőnek. Nyilván ennek van valamiféle korlátja, tehát az ellenintézkedésként tett lépés nem sérthet jus cogens normát (tehát nem járhat pl. fegyveres erő alkalmazásával, vagy nem vezetheti be a kötelező rabszolgaságot az adott állam polgárai tekintetében), illetve általánosságban arányosnak kell lennie. A lényeg, hogy a bíróság várható marasztaló ítélete megadja a jogi alapot ehhez, de hogy konkértan mi lesz… Csak találgatni lehet. Az is lehet, hogy semmi, ahogy az eddigi esetekben történt – csakhogy az eddigi esetek nem EU tagállamok voltak, akik tekintetében az EU is csinálhatott volna valamit. Ellenben ha most pl. az EU tagállamok azt mondják, hogy a független igazságszolgáltatás ilyen mértékű ignorálása miatt Magyarország tekintetében törlik az európai letartóztatási parancs intézményét, akkor amiatt egy szavunk sem lehet majd. Nem állítom, hogy ez lesz, csak elsőként most ez jutott eszembe. Sajnos a lehetőségek majdnem korlátlanok.

Arról is már sokat és sokszor beszéltem, hogy a folyamatban lévő jogállamisági vitákban jelentősen rombolja majd a kormány pozícióját az a tény, hogy nyíltan megtagad egy bírósági döntést. De hát a magyar kormányt ez nyilván nem annyira zavarja.

A Nemzetközi büntetőbíróság elhagyása

Első körben érdemes rögzíteni, hogy a bíróság alapokmánya alapján egy részes állam bármikor elhagyhatja a bíróság rendszerét, annak van egy előre meghatározott eljárásrendje. Ez azt írja elő, hogy az adott állam a saját alkotmányos előírásainak megfelelően dönt a kilépésről, majd azt közli az ENSZ főtitkárával, és onnantól számított egy év múlva szűnik meg a tagsága.

Ez azt jelenti, hogy a fenti, Netanjahuval kapcsolatos ügyben a kilépés nem segít a kormányon. Az Országgyűlés döntését ugyanis csak most kezdeményezte az örök kezdeményező Semjén Zsolt, szóval még egy évig Magyarország köteles együttműködni a Nemzetközi Büntetőbírósággal, azaz az előző részben említett eljárásban ennek semmi hatása nem lesz.

Utána viszont szabadon jöhet majd akár Orbán Viktor legnagyobb barátja, Vlagyimir Putyin, illetve a földgolyó bármilyen népirtó és egyéb söpredéke, a magyar név nagyobb dicsőségére. Bár azt érdemes megjegyezni, hogy ezek a bűncselekmények a magyar jog szerint is bűncselekmények, de hát a rezsim leghűbb ügyésze, Polt Péter majd nyilván kellő óvatossággal csinálja majd a szokásos semmit, hogy ne zavarja az orbáni diplomáciát a szokásos sikerek sikerre halmozásában.

De önmagában a kilépésnek nincsenek jogi következményei, azon túl, hogy nagyon kellemetlen, és igen rossz megítélést okoz – függetlenül attól, amire a kormány most nagy lelkesen mutogat, nevezetesen a bíróság működésében gyakran tapasztalható kisebb-nagyobb problémáktól. És itt újra felhívnám a figyelmet az előző rész utolsó bekezdésében foglalt, az Európai Unión belüli politikai következményekre. Ezek azért lehetnek érdekesek, mert kevés dolog van, amiben az uniós tagállamok annyira egyetértenek, hogy az közös uniós külpolitikai álláspontokat tud képezni, ezek között az egyik épp a Nemzetközi Büntetőbíróság támogatása. Ami persze továbbra sem érdekli majd a kormányt…

Magyar Közöny podcast

Elérhetővé vált a Magyar Közöny podcast felvétele, aminek során elég sok mindenről beszéltünk. Magyarország kilépése a Nemzetközi Büntetőbíróságból, Netanjahu budapesti látogatása, az állampolgárság felfüggesztésének lehetősége, a magyar vétójog megvonása, Marine Le Pen sikkasztása, vagy hogy le lehet-e váltani Orbánt 2026-ban…?

Az USA után Izrael is elhagyja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsot

Tegnap a Klubrádión megbeszéltük azt a hírt, mely szerint Izrael is kilép az ENSZ Emberi Jogi Tanácsból. Különösebben komoly következményekkel ez nem fog járni, már csak azért sem, mert Izrael soha nem volt tagja Tanácsnak, és amióta az létezik, 2006 óta kifejezetten feszült az állam és a szervezet viszonya. 2006 előtt, amikor e testület még “Emberi Jogok Bizottsága” néven működött, ez már jellemző volt, a testület akkori reformjának egyik fő oka épp az volt, hogy már-már nevetséges elfogultságot mutatott Izrael ellen, és sokan abban reménykedtek, hogy ez a politikai tényező pl. a szervezet tagságának átalakításával legalább részben orvosolható les. Hát, nem jött be.

Emellett szó volt a Nemzetközi Büntetőbírósággal szemben bejelentett amerikai szanciókról is, ami lehetőséget biztosított arra, hogy pár szót beszéljünk erről a mindig is nagyon problémás viszonyról.

Nie wywołuj wilka z lasu, Polska – lengyel mentesség izraeli vezetőknek a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alól?

Az elmúlt napokban mindenféle hírek ütötték fel a fejüket a címben jelzett témában. Bár ezek egyelőre elég kétértelműek (egyelőre nem volt konkrét bejelentés Netanjahu részéről a Lengyelországba látogatásról), azt mindenképpen fontos leszögezni, hogy egy, a statútumban részes állam ilyen mentességeket érvényesen nem garantálhat – a statútum a letartóztatás és átadás kötelezettségét bármilyen kivétel engedése nélkül tartalmazza.

Bár mindenképpen vitathatatlan a helyzet abszurditása – nevezetesen a gondolat, hogy az Auschwitz emlékünnepségre érkező izraeli miniszterelnöknek kell a letartóztatás veszélyével szembenéznie – a Nemzetközi Büntetőbíróság letartóztatási parancsa nem politikai termék, ennek megfelelően az ilyen szempontokra nincs is tekintettel.

Lengyelországnak viszont tekintettel kell lennie fennálló kötelezettségeire, és azok a Statútum alapján egyértelműek.

Személy szerint úgy gondolom, hogy Netanjahu nem fog Lengyelországba utazni, amit most látunk, az nem más, mint a lengyel politikai kommunikációs térben zajló “lökdösődés” – a témában először az a Duda köztársasági elnök szólalt meg, akinek abszolút nem okoz gondot Tusk miniszterelnököt nehéz helyzetbe hozni. Utóbbi pedig reagál erre, miközben nagyon oda kell figyelnie, hogy ne vadítsa el országát sem a nyugati szövetségesektől, sem pedig magától a Nemzetközi Büntetőbíróságtól, aminek fontos szerepe van/lesz a folyamatban lévő orosz-ukrán háborúban, maga is mint egyfajta “szövetséges”, a Putyin ellen kiadott letartóztatási paranccsal.

Az izraeli-palesztin konfliktus nemzetközi jogi aspektusairól a Hit Rádión

Most vált elérhetővé a YouTube-on az a nemrégi hosszabb beszélgetés, amit a Hit Rádión folytattunk az izraeli-palesztin konfliktus egyes nemzetközi jogi kérdéseiről. A hosszabb műsoridő lehetővé tette azt, hogy annak több elemét, több oldalról is meg tudjam világítani, amire sajnos ritkán van lehetőség a médiában, örülök, hogy itt és most sikerült. Állam-e Palesztina, és mi ennek a jelentősége? Miért van (jogi, nem csak politikai) megosztottság abban a kérdésben, hogy Izrael gyakorolhat-e önvédelmet? Mi alapján válik valami nemzetközi bűncselekménnyé? És még sok más kérdés…

A beszélgetés megnézhető itt:

Orbán új frontot nyit, ezúttal a Nemzetközi Büntetőbírósággal szemben?

Amikor a múlt héten a Nemzetközi Büntetőbíróság kiadta a letartóztatási parancsot többek között Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel szemben, lehetett rá számítani, hogy az vet majd hullámokat.

Rögtön aznap, csütörtökön beszéltem a Hit Rádiónak abban a témában, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság letartóztatási parancsából mi minden következik:

Mondtam többek között, kérdésre, hogy nem lehet annyira hülye a magyar kormány, hogy provokatív módon lépjen fel, és mondjuk már csak dacból, igazi hülyegyerek módjára Orbán Viktor meghívja Magyarországra Netanjahut.

Mire az anyag másnap kikerült a YouTube-ra, már rögtön hívott az ATV Híradó egy gyors interjúra, hogy Orbán a szokásos péntek reggeli vizenjárásán bejelentette, hogy még aznap meghívja Netanjahut. Remekjó. Inkább itt most nem írom le, hogy mi volt az első reakcióm.

A témát ezek után újra érintettük hétfő reggel a Klubrádión, illetve a Heti TV-n:

Röviden összefoglalva: ez nem lesz jó.

Nem csak az a jogi gond jelentkezik, amit Putyin kapcsán is rendesen körbejárkáltunk már úgy tavaly március magasságában, hanem az, hogy ennek Magyarországra nézve bajosan látszik bármi haszna, ellenben gond lehet belőle dúsan. Orbán Viktor és Magyarország nem engedheti meg magának azt a konfrontatív magatartást, amit annak idején Trumpnak sikerült kimaxolnia a Nemzetközi Büntetőbírósággal szemben (erről lásd egy akkori podcast felvételemet)…

Szexbotrány a Nemzetközi Büntetőbíróságon?

Megjelent a magyar sajtóban is a hír, amely szerint alakul egy zaklatási botrány a Nemzetközi Büntetőbíróságon. Ezzel kapcsolatban több kérdés is felmerült bennem. Az első, hogy vajon eljutunk-e valaha oda, hogy nem fogja a hazai sajtó összekeverni a Nemzetközi Bíróságot (aminek nyilván NINCS semmilyen ügyésze, “fő” pedig pláne) a Nemzetközi Büntetőbírósággal (ICC – International Criminal Court), amiről amúgy szó van? A második, hogy különösen ciki, hogy a tudósítás szerint a külügyi szóvivőnek is sikerült ugyanezt előadnia…

Amúgy az ügy elég ideje a nyilvánosság előtt van, abban két hete már a bíróság is kommunikált, a belső vizsgálat folyamatban van. Érdekessége a helyzetnek, hogy az áldozat a hírek szerint nemhogy névtelenséget kér, de nem is ő indította meg az eljárást, és ő maga is erősen bizonytalan abban, hogy akarja-e az egészet. Egyvalami biztos, ilyen még nem volt, de személy szerint nekem nagyon nem fájna, ha Khan ebbe belebukna (kritizáltam őt korábban itt is eleget, finoman), de a Nemzetközi Büntetőbíróságra gyakorolt hatása az ügynek lehet igencsak romboló.

Annyit szeretnék rögzíteni, hogy személy szerint nem osztom azokat a lebegtetett véleményeket, hogy ennek a helyzetnek bármi konkrét köze lenne az izraeli állami vezetőkkel szembeni vizsgálatok megindításához, bár természetesen nem zárható ki, hogy van-e valamiféle zavarkeltő művelet a háttérben, de az biztos, hogy a megindult vizsgálatokat az érdemben nem tudja befolyásolni. A magyar kormány a fent hivatkozott cikkben említett levele érdemben semmit nem jelent, az egy lágyabb állásfoglalásnak tekinthető a magyar-izraeli bilaterális kapcsolatok jelenlegi szintje mentén.

Milyen hatása lehet ennek a botránynak? Röviden: a legrosszabb esetben a főügyész lemondása/lemondatása a szervezetben részes államok részéről. A részes államok gyűlése jelenleg napirenden tartja a kérdést, ebből az következik, hogy még minden lehetőség nyitott, és nincs kétségem, hogy az államok mindenképpen megpróbálják megvédeni majd a Nemzetközi Büntetőbíróság tekintélyét. De ez még előttünk van…

Külpolitikai kitekintő Lamm Vandával és Gyarmati Istvánnal

Tegnap lehetőségem volt egy beszélgetésben részt venni a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi jog tudományának két igazi hazai nagyágyújának társaságában a Heti Tv csatornáján. A téma természetesen a tragikus izraeli-palesztin konfliktus volt. És bár nehezen hihetőnek tűnik, de természetesen nem sikerült kibeszélnünk mindent… Amit sikerült, itt meg lehet nézni:

A beszélgetés során általam említett Valki László-cikket itt lehet elérni, a reklám megtekintése után ingyenesen is elolvasható. Érdemes. Ezen a héten, pénteken tőlem is megjelenik egy összefoglaló cikk az Élet és Irodalom hasábjain, valamint volt ma egy hosszabb beszélgetésünk a témában a Klubrádión, ezekről majd külön írok még, ha elérhetők lesznek.

A palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatos korábbi bejegyzések az oldalamon megtalálhatók az annak nyitott Akta-oldalon.