Kategória: Média

Hétvége otthon és az ATV-n

A hétvégén hazalátogattam, és szombat este újra a “Civil a pályán” c. műsorban szerepeltem, nagy örömömre régi jó barátom, Ellenbacher Attila társaságában. Kicsit fáradt voltam, mert a pénteki felvétel előtt hajnalban vergődtem le a Prágából érkező buszról, ami, hogy is fogalmazzak, szuboptimális alvási élményt biztosított számomra. Hajnalban még előtte élőben letoltam egy Start-ot, ez itt megnézhető:

Utána vettük fel a szombat este adásba került Civil-t, ez lett belőle (végre szinte rögtön felkerül az adás a YouTube-ra, egyben):

Csak hogy teljes legyen a kép, hétfő este még egy Aktuál is belefért:

Nem mondom, hogy unalmas vagy nyugodt volt a hétvége… 🙂

Újabb visszaélési kísérlet egy NER-kegyencnek adott diplomata útlevéllel

Ráadásul már “visszaeső” elkövetőről van szó, hiszen Lénárd András, a Csíki Sör tulajdonosa esetében a média már korábban is beszámolt ilyesmiről.

A diplomata útlevelekről beszéltem ennek kapcsán az RTL-nek, itt nézhető meg.

Lényegi újdonságot nem mondtam a korábbiakhoz képest: régebben Dzsudzsák Balázs, majd Szájer József ügyével kapcsolatban merült fel a kérdés, az előbbivel kapcsolatban itt érhető el az akkori nyilatkozatom, amivel megpróbáltam megmagyarázni az ilyen útlevelek kiadásának hogyan-mikéntjét és problémáit, az utóbbi kapcsán pedig itt megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért is nincs igazán jelentősége nem csupán a haveri alapon kiadott, de sok más diplomáciai útlevélnek sem – Magyarországon elvileg semmilyen könnyítést nem ad, külföldön pedig – megfelelő akkreditáció hiányában – lényegében érvénytelen, a helyi hatóságok számára nem létezik. Ugyanezt elmondtam akkor is, amikor kiderült, hogy a Schadl/Völner botrány érintettjei is kaptak korábban diplomata-útlevelet, itt még konkrét javaslatot is tettem, hogy hogy lehetne kezelni, normalizálni a diplomata útlevelek kiadásának teljesen eszeveszetté vált rendszerét. Persze, azóta sem változott semmi, a mostani helyzet pedig nagyjából ugyanez.

Egyszerűen szánalmas az egész, és persze nagyon vicces lesz, amikor a román hatóságok magasról tesznek majd a “diplomata útlevélre”, és beindul majd a románozós, magyargyűlölős jajveszékelés.

Charles Michel lemondása – valóban Orbán Viktor lehet az “EU elnöke” (nem), és akkor mi lenne?

Nemrég jelent meg egy interjúm a szeretlekmagyarorszag.hu oldalon, amiben azt jártuk körbe, hogy mi lenne, ha Charles Michel, az Európai Tanács elnöke idő előtti lemondásával valóban Orbán Viktorra “szállna” a pozíció, ahogyan ő azt belengette.

Szeretném ugyanakkor rögzíteni mindenek előtt, hogy nem, ez nem fog megtörténni. Michel már a lemondása felvetésével akkora zavart okozott, hogy szerintem még az sem fog megtörténni. Aztán persze meglátjuk, mi lesz nyáron.

És persze megint szóba került a július 1-el induló magyar soros tanácsi elnökség (ami ugye még mindig nem az Európai Tanács elnöki pozícióját, hanem az Európai Unió Tanácsának elnökségét jelenti).

Az interjú elolvasható itt.

Unalmas ostobaságok az EU-val kapcsolatban

Kezd nagyon tele lenni a hócipőm a magyar sajtó igénytelenségével és veszedelmes hozzá nem értésével uniós kérdésekben.

Nem, Orbánt nem alázták meg az uniós csúcson, amikor a csatlakozási tárgyalások megindításáról szóló szavazáson kiment kávézni. Bármennyire is szeretnék egyesek azt hinni. Nem, nincs hírértéke minden egyes alkalommal annak, amikor egy unatkozó nyugat-európai jogász végre elolvassa az uniós alapító szerződést, és megírja valami blogon, hogy háhá, az Európai Tanács minősített többséggel még akár el is veheti a soros elnökséget, de legalábbis átszervezheti. Tavaly májusban én is elmondtam itthon, le is írtam, sőt, még azt is, hogy miért nem fogja – ahhoz képest semmi új nem derült ki azóta, mégis a hazai nemfideszes sajtó úgy írja meg ezeket a marhaságokat, mintha valami nagy csoda lett volna felfedezve. A nemorbánista emberek meg majd teljesen jogosan érzik úgy, amikor nem történik semmi, hogy át lettek b.szva – és mi lesz ebből? Segítek: EU-ellenesség az ellenzéki oldalon (“a ZEU béna/tehetetlen!!!” meg “a ZEU igazából Orbánnak játszik”), Orbán meg röhög a markába.

(És akkor maradjunk annyiban, hogy marha jó fej vagyok, hogy csak a sajtóról beszélek…)

És nem, Charles Michel esetleges idő előtti lelépése nem fogja Orbán Viktort Európa királyává tenni, ugyanis nem igaz az az állítás, hogy az Európai Tanács elnökségének megürülése automatikusan az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét helyezi az Európai Tanács elnökévé. Én azt már őszintén feladtam, hogy a magyar sajtó, illetve a magyar közélet megszólalói (beleértve az ún. “szakértőket” is) értsék a különbséget az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa között, vagy esetleg ismerjék az alapító szerződések által kialakított feladatmegosztási rendszert (példa: amikor Orbán kiment kávézni, olyan kérdésben szavazott az Európai Tanács, amiben amúgy ténylegesen az Európai Unió Tanácsának kell majd, szóval Orbán oda ment ki, ahova akart, annak az ég’ egyadta világon semmi jelentősége nem volt, ezért is mondtam el egy nappal előtte, hogy nem fog vétózni – nem baj, biztos van, aki örült, hogy “Orbánt megalázták”, de attól még nem), de arra azért marha kiváncsi vagyok, hogy a fenti állításnak (“az Európai Tanács elnökségének megürülése automatikusan az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét helyezi az Európai Tanács elnökévé”) egészen pontosan mi a jogszabályi alapja. Mutasson rá valaki az uniós alapító szerződések rendszerében, legyen olyan jó. Bárki. Valaki?

“Orbán Viktor attól tér el, amitől akar, még akkor is, hogyha az nem racionális” – nem lesz vétó

A szeretlekmagyarorszag.hu oldalnak adott interjúban elmondtam, miért nem fogja Orbán Viktor megvétózni az Európai Tanács ülésén az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdését. És nem, nem csak azért, mert az arról való döntés nem is az Európai Tanács, hanem az Európai Unió Tanácsa hatáskörébe tartozik, azért is (akármi is dől a médiából ész nélkül), de van erre más, sokkal egyértelműbb politikai ok is.

Ha már beszéltünk, szóba kerültek a hónapok óta terjengő gondolatok is a magyar soros tanácsi elnökség elvétele/átszervezése tekintetében is, talán kicsit sikerült tisztázni annak jelentőségét/működését, mert ezt elég sok félreértés kíséri egy jó ideje, amióta a politika célkeresztjébe került a kérdés…

Az interjú elérhető itt.

Szuverenitásról és annak védelméről…

Most szombaton – kihasználva a jellemzően ritka és rövid időtartamban megvalósuló jelenségét otthon tarzózkodásomnak – láthattak az ATV “Civil a pályán” című beszélgetős műsorában. Ennek egyes rész-elemeit külön-külön szokták feltölteni a YouTube-ra (mellette a műsor egyben elérhető az ATV honlapján is), a mostani alkalommal pedig két olyan eleme is van, amit érdemesnek látok kiemelni.

Az első a szuverenitással, és az azt védő törvénnyel kapcsolatos:

A második pedig még nem elérhető, de az eutanáziával kapcsolatos, záró rész lesz…

Az egyes részek, szegmensek külön elérhetők a műsornak dedikált oldalon is a honlapomon.

Az izraeli-palesztin konfliktusról az Élet és Irodalom oldalain

Tegnap megjelent az Élet és Irodalom aktuális száma, amiben megjelent egy hosszabb írásom az izraeli-palesztin kofliktus aktuálisan leginkább jelentős kérdéseiről. Nem volt könnyű eldönteni, hogy miről írjak, mi maradjon ki – elsődlegesen terjedelmi okokból – ami a “vágások” tekintetében végül igazán fájdalmas volt számomra, hogy a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos gondolkodást egy az egyben ki kellett gyomlálnom, mert az teljes formájában egy külön cikket érdemelt volna. Valamilyen formában viszont lesz róla szó, biztos lehet benne mindenki.

A cikk itt érhető el előfizetéssel, vagy egy rövid reklám megtekintése után, illetve az aktuális lapszám az újságárusoknál.

Az izraeli-palesztin konfliktusról a Klubrádión

Tegnap alkalmam volt a Klubrádióban hosszabban beszélgetni Herskovits Eszterrel és Selmeci Jánossal, a témát itt is a közel-keleti konfliktus újabb tragikus körének jogi kérdései adták.

Most így visszanézve, a tartalom nagyon rendben van, de kétszer meg kellett volna gondolnom, hogy az elmúlt napokban produkált borzalmas egészségi állapotomban bemenjek-e valahova… De hát most már mindegy. 🙂

A palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatos korábbi bejegyzések az oldalamon megtalálhatók az annak nyitott Akta-oldalon.

Külpolitikai kitekintő Lamm Vandával és Gyarmati Istvánnal

Tegnap lehetőségem volt egy beszélgetésben részt venni a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi jog tudományának két igazi hazai nagyágyújának társaságában a Heti Tv csatornáján. A téma természetesen a tragikus izraeli-palesztin konfliktus volt. És bár nehezen hihetőnek tűnik, de természetesen nem sikerült kibeszélnünk mindent… Amit sikerült, itt meg lehet nézni:

A beszélgetés során általam említett Valki László-cikket itt lehet elérni, a reklám megtekintése után ingyenesen is elolvasható. Érdemes. Ezen a héten, pénteken tőlem is megjelenik egy összefoglaló cikk az Élet és Irodalom hasábjain, valamint volt ma egy hosszabb beszélgetésünk a témában a Klubrádión, ezekről majd külön írok még, ha elérhetők lesznek.

A palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatos korábbi bejegyzések az oldalamon megtalálhatók az annak nyitott Akta-oldalon.

Háborús bűncselekmények az Izrael-Hamász harcok során

Tegnap beszéltem az RTL Fókusz c. műsorának egy kicsit azzal kapcsolatban, hogy a hírek szerint az ENSZ háborús bűnök elkövetésével vádolta meg Izraelt. Tisztáztuk, hogy milyen jogsértő cselekmények minősülnek háborús bűncselekménynek, és hogy a jelen körülmények között mik a tipikus ilyen cselekmények, valamint hogy milyen lehetőségek vannak az ilyenekkel szembeni fellépésre. Az elkészült anyag itt tekinthető meg.

Itt jelzem most, hogy felkérést kaptam az Élet és Irodalomtól, hogy írjak egy összefoglaló cikket a folyamatban lévő harcokkal kapcsolatban releváns nemzetközi jogi kérdésekről. Ez, ha minden a tervek szerint alakul, november 10-én, pénteken fog megjelenni. Addig is mindenkinek figyelmébe ajánlom a szintén itt, 2006-ban megjelent (te jó ég, több mint másfél évtizede), Nagy Boldizsárral közösen jegyzett “Támadható-e Bejrút vagy Tel-Aviv? – Arányosság a libanoni konfliktusban” című írásunkat, amiben számos olyan kérdést fejtettünk ki, amire most csak utalni fogok.