A nyártól sikerült emlékezetesen búcsúzni, a múlt hét péntek elég sűrűre sikerült nekem.
Reggel 6-kor az ATV Start felé indítottam a napot, ahol Robert “Magyar” Brovdi kitiltásáról beszélgettünk:
Utána rögtön egy gyors kör következett Tihany irányában a Tranzit fesztiválra, a HírTV Kontra c. műsorának felvételére (ott sem voltam még soha), ahol az aktuális politikai kommunikációs trendekről, módszerekről és ezek következményeiről beszéltünk.
Ezután sovány malac-vágtában vissza Budapestre a KlikkTV-be, ahol Magyar György és Veres Gábor társaságában, Balogh judit vendégeként három részben beszélgettünk a politikai aktualitásokról:
És ha még nem lett volna elég, kora este még volt egy előadásom a Mindenki Szabadegyeteme rendezvényén, ahol mellettem még Palotás János is tartott előadást. A sok logisztika be is ütött, sikerült tíz perc késéssel odaérkezni, de szerencsére megvártak.
És bár fárasztó, de marha jó nap volt, tök jó emberekkel sikerült megismerkedni, mondjuk azért a fáradtság az előadás során már itt-ott beütött, talán emiatt is bizonyos pontokon sikerült a szokásosnál informálisabbnak lenni. 🙂 Beszéltem az uniós jogról, csatlakozásokról, államok elleni eljárásokról, és bár egy bizonyos ponton a számítógépem elfáradt és csendben megadta magát, megszüntetve a vetítésemet, azt le lehet tölteni innen, ha valakit érdekel…
Ma reggel beszélgettünk egy kört a Heti TV-n a palesztin államiság témájában, kicsit arra fókuszálva, hogy az egyes integrációs struktúrák hogy állnak a kérdéshez. Míg az államiság a nemzetközi jog előírásai alapján egy objektív jelenség (valami vagy állam vagy nem), annak elismerése a másik államok szuverén politikai aktusa – amit, mint most is láthatjuk, az egyes államok elkezdtek politikai eszközként is használni.
Egyéb bejegyzések a palesztin államiság témájában:
A péntek reggel nem volt elég, ma hajnalban folytattuk a palesztin államiság kérdését a Heti TV-n. Várhatóan az ENSZ Közgyűlésén ez kiemelt téma lesz mostanában, ezért is a kiemelt…
Hajnalban, reggel hatkor leestem a prágai éjszakai buszról, és mentem erre az interjúra. Lélekben készültem rá, hogy olyan leszek, mint a mosott excrementum, de ahhoz képest meglepően jól sikerült…
Ma reggel beszélgettünk egy kört a Heti TV-n a palesztin államiság témájában, kicsit arra fókuszálva, hogy az egyes integrációs struktúrák hogy állnak a kérdéshez. Míg az államiság a nemzetközi…
Most vált elérhetővé a YouTube-on az a nemrégi hosszabb beszélgetés, amit a Hit Rádión folytattunk az izraeli-palesztin konfliktus egyes nemzetközi jogi kérdéseiről. A hosszabb műsoridő lehetővé tette azt, hogy…
Tegnap megjelent az Élet és Irodalom aktuális száma, amiben megjelent egy hosszabb írásom az izraeli-palesztin kofliktus aktuálisan leginkább jelentős kérdéseiről. Nem volt könnyű eldönteni, hogy miről írjak, mi maradjon…
Tegnap alkalmam volt a Klubrádióban hosszabban beszélgetni Herskovits Eszterrel és Selmeci Jánossal, a témát itt is a közel-keleti konfliktus újabb tragikus körének jogi kérdései adták. Most így visszanézve, a…
Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.
Ahogy megütötte a sajtót a címben jelzett hír, rögtön felbolydult a média és a közvélemény.
Rögtön szeretném rövidre zárni a zöldséget: a kormány és a médiája folyamatosan a nemsokára távozó Pressman nagykövet körül pörög, de ez teljesen értelmetlen. A döntést nem a nagykövet hozta, az Washington DC-ben született meg a szövetségi kormányban. Ehhez képest ahogy Szijjártó Péter a Facebookon reagált: „Ez a bukott amerikai adminisztráció által Magyarországra küldött, innen azonban sikertelenül és dicstelenül távozó nagykövet személyes bosszúja Rogán Antallal szemben. Milyen jó, hogy néhány nap múlva már olyan emberek fogják vezetni az Egyesült Államokat, akik barátként és nem ellenségként tekintenek hazánkra.”, érdemes lehet megjegyezni, hogy Rogán Antalra egy olyan rendelet alapján vetettek ki szankciókat most, amit még 2017-ben az állítólag jóbarát Trump elnök írt alá, az annak alapjául szolgáló Magnyickij-törvényt pedig kétpárti támogatással fogadta el a Kongresszus, még az Obama-adminisztráció idején. Tehát meg lehet probálni ezt belekalapálni az ORbánék számára tetszetős narratívába, de egyáltalán nem biztos, hogy sikerülni fog.
Az ATV Aktuál kedd esti adásában külön felhívtak, hogy a vendégek beszélgetése előtt adjak egy gyors áttekintést a témáról (33:13-tól):
Majd ma a Hit Rádión egy hosszabb beszélgetést is lefolytattunk, amelynek során sikerült kitérni több részetre is:
A tegnapi napon részt vettem egy izgalmas kérdéseket felvető szakértői kerekasztal-beszélgetésén, a lassan már-már szokásos online formátumban. A szervező intézmény az Iványi Gábor vezette Wesley János Lelkészképző Főiskola, a felvetett téma pedig az Atlanti Charta, majd az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatának elfogadásának 80. évfordulója volt, illetve, hogy a mai napokra nézve milyen hatásai lehetnek e dokumentumoknak.
A kiváló kollégák társaságában lefolytatott beszélgetés itt visszanézhető:
Korábbi, szakmai jellegű előadásaimmal kapcsolatos posztok a honlapról:
Pár napja lehetőségem volt részt venni a Külügyminisztériumi Dolgozók Szakszervezete nyugdíjas tagozatának informális beszélgetésén. A téma napjaink külügyes/uniós aktualitásai köré szerveződött. Ugyanakkor a beszélgetés lehetőséget…
A nyártól sikerült emlékezetesen búcsúzni, a múlt hét péntek elég sűrűre sikerült nekem. Reggel 6-kor az ATV Start felé indítottam a napot, ahol Robert “Magyar”…
Nem olyan régen azzal keresett meg Iványi Gábor, hogy a Népszava csatornáján jó lenne csinálni néhány olyan videót, amin keresztül az EU működését mutatjuk be,…
Hát, biztos jó lesz. Nem tudom hány tagú titkárság, szolgálati autó, benzinkártya, szokásos zöldségek. De hogy minek… A Nemzetközi Bíróság 1997-es ítélete óta érdemben nem…
During recent weeks, two major referenda have taken place with serious ambition: to create new states by secession, one in Catalonia in Spain, and ano other one in the Kurdish territory in Iraq.
My current analysis, published in the International Law Reflections series (of the Institute of International Relations, Prague) sheds light to the international legal background of similar situations and their possible consequence under the current legal-political circumstances.
2012. április 3-án a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészi hivatala pontot tett egy több mint három éve húzódó bizonytalanság végére. Az innen letölthető határozatában kijelentette, hogy nem áll módjában döntést hozni abban a kérdésben, hogy Palesztina vajon államnak minősül-e vagy nem.
Ennek előzménye az volt, hogy 2009. január 22-én, nem sokkal az izraeli Öntött Ólom Művelet lezárása után a Palesztin Nemzeti Hatóság igazságügyi és külügyminisztere megjelent a bíróságon, ahol átadtak egy nyilatkozatot (itt elérhető), amiben Palesztin Nemzeti Hatóság, mint a bíróság alapító szerződésében (az ún. Statútumban) nem részes fél egyoldalúan elismerte a bíróság joghatóságát Palesztina területe felett. Ennek célja egyértelmű volt: az azt megelőzően végrehajtott izraeli katonai műveletek során elkövetett jogsértések (amelyek közül jó eséllyel több is háborús, illetve emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthető) vonatkozásában akarták „helyzetbe hozni” a bíróságot, amelynek Izrael, sok más állammal egyetemben ugyancsak nem részese. Ám annak joghatóságát így – a palesztin okoskodás szerint – ki lehetett terjeszteni az e területeken végrehajtott izraeli műveletekre, és a bíróság akár büntető eljárásokat is kezdeményezhet illetve lefolytathat izraeli katonákkal szemben.
Az, hogy egy, a Statútumban nem részes állam egyoldalú nyilatkozattal ismerje el a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, nem újdonság. 2005-ben Elefántcsontpart járult hozzá ily módon ahhoz, hogy a bíróság vizsgálatot folytasson a területén 2002-ben kirobbant összeütközések során elkövetett cselekményekkel kapcsolatban, miközben nem volt részes állam – korábban aláírta ugyan a Statútumot, ám utána nem erősítette meg. Jogpolitikai szempontból hasznos e rugalmas módszer fenntartása, hiszen bővíti a bíróság eljárási lehetőségét, ugyanakkor a Statútum ezt a lehetőséget hangsúlyozottan „államok” számára tartja fenn.
Tehát a Nemzetközi Büntetőbíróságra hárult a hálátlan feladat, hogy állást foglaljon abban a kényes kérdésben, hogy Palesztina államnak minősül-e. Nyilvánvaló, hogy ebben nem egy büntetőbírói testületnek kell döntenie, ennek ellenére a kérdés számos szervezetet, szakértőt késztetett arra, hogy állást foglaljon, ezeket összegyűjtve itt lehet elérni.
Ugyanakkor tény, hogy e palesztin külpolitikai manőver célja már ekkor is Izrael mozgásterének szűkítése volt. Részben e beadvány erősítése volt a célja annak a kezdeményezésnek is, amikor 2011 őszén Palesztina kérte felvételét az ENSZ-be. A magam részéről már ekkor jeleztem, hogy ez a kérelem igazából egy win-win szituációt eredményez számára, hiszen ha az ENSZ-tagsággal bukik is egy esetleges amerikai vétó miatt, az államiságot a palesztinok az ENSZ Közgyűlés megfigyelői státuszával is biztosíthatják maguknak, amit utána visszaforgathatnak a hágai beadványuk megtámogatására.
Észre kell venni ugyanakkor azt is, hogy ennek sikere esetén a bírósághoz intézett beadvány akár vissza is üthet: az izraeli civil lakott területek ellen a palesztin oldalról elkövetett rakétatámadások ugyanis legalább ugyanannyira felkelthetik a hágai testület érdeklődését, hiszen azok egytől egyig a Statútum alapján háborús bűncselekménynek tekinthetők.
A mostani hágai döntés viszont egyelőre letörte ezt a palesztin ambíciót. Az ügyészi hivatal – véleményem szerint példamutatóan helyesen, ugyanakkor nagyon is taktikusan – kellő tartózkodással kezelte az államiság kérdését, és a döntést az ENSZ intézményei, illetve a Statútumban részes államok felé terelte. Ugyanakkor a 7. bekezdésben maga az ügyészi hivatal is arra hivatkozik, hogy Palesztina státusza „megfigyelő”, nem pedig „tagsággal nem bíró állam”, ami úgy tűnhet, utólag visszaigazolja az ENSZ-béli 2011 őszi palesztin törekvések potenciális politikai hasznosságát. Ezt a lenti YouTube-videóban maga a főügyész is megerősíti, kimondva, hogy „menjenek a Közgyűléshez, majd utána jöjjenek vissza”. Emellett elméleti lehetőségként megemlíti a döntés, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács is utalhatná a helyzetet a bíróság elé (hasonlóképpen a szudáni vagy a líbiai esethez), ám ennek lehetőségét rendkívül valószínűtlennek kell tekintenünk. Tehát összességében a Nemzetközi Büntetőbíróság nem látott lehetőséget a helyzet érdemi vizsgálatára.
Várható, hogy e döntés éles kritikák tárgyává válik: egyesek majd azt a palesztin államiság ügyében elfoglalt elutasító álláspontnak fogják tekinteni. (Ezekből jó példát nyújt már most az a csokornyi ostobaság, amit egyesek a fent látható YouTube-videó alatti hozzászólásokban összehordtak.) Ugyanakkor egy bírói fórumnak véleményem szerint nagyon kell vigyáznia arra, hogy csak abban döntsön, amire egyértelmű felhatalmazása van, és ne váljon politikai szereplővé. Minden jel szerint a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészi hivatala jól érzi az intézményre leselkedő politikai veszélyeket, a hivatal éléről idén nyáron távozó, a nemzetközi politika útvesztőiben kiválóan lavírozó argentin Luis Moreno Ocampo pedig nem kíván zavaros „örökséget” hagyni maga után. Mire a palesztinok lefutják a szükséges kört az ENSZ Közgyűlésénél, a probléma jó eséllyel már a következő ügyész vállát terheli majd.
Lattmann Tamás honlapja 