Ma reggel a Heti TV-n, a Pirkadat c. műsorban nyitottam a napot, a téma a várható uniós vakcinaútlevél volt. Mit lehet tudni róla eddig, mit lehet csak sejteni, és mi az, ami várható?
A beszélgetés megnézhető itt:
Címke: koronavírus
A “vakcinák harca-trilógia” után a valóság…?
A nyilvánosan még nem elérhető előkészítő anyagokba betekintést nyert Bloomberg tegnapi híre szerint úgy tűnik, lehullt a lepel a nagy kérdésről, és nem, az Európai Bizottság nem fog pozíciót foglalni az EU által engedélyezett-nem engedélyezett vakcinák kérdésében. Ez pont az, amire utaltam a vakcina-“trilógia” utolsó írásában, ami nem véletlenül “Vakcinák harca – a jedi nem tér vissza, nem is volt” címmel jelent meg…
Vakcina-trilógia:
1. Vakcinák harca (2021.02.25.)
2. Vakcinák harca – a rezsim visszavág? (2021.02.28.)
3. Vakcinák harca – a jedi nem tér vissza, nem is volt (2021.03.01.)
Szóval a vakcinaútlevelekben megjelenik ugyan információként a felhasznált oltóanyag, de nem zárják ki az EU által nem, csak a tagállamok által engedélyezett vakcinákat. Köztes megoldásnak tűnik, de igazából nem jelent mást, mint hogy a Bizottság egyszerűen elfogadja azt a jogi valóságot, amire az első írásban, illetve az annak alapjául szolgáló első sajtónyilatkozatomban az Átlátszónak már igyekeztem felhívni a figyelmet: a nem kizárólagos uniós hatáskörbe tartozó kérdésben az Európai Bizottság nem fog izmozni a tagállamokkal. Még akkor sem, ha Magyarországon már megint sokan remélték vagy várták el, hogy majd “a ZEU” megoldja, meg odacsördít Orbánnak, meg ilyesmi… Hányszor kell majd még arcra esni ebben a témában…? Egyelőre úgy tűnik, hogy a “rezsim”, azaz a magyar kormány blöffje be fog jönni.
Ugyanakkor a Bizottság megoldása (pontosabban annak kiszivárgott terve) egyelőre több kérdést felvet. A legfontosabb, hogy ha ez így megszületik, de egyes tagállamok továbbra is ragaszkodni fognak az orosz/kínai vakcina elutasításához, akkor megtehetik-e majd, hogy annak alapján valóban ne engedjenek be azokal oltottakat. Elvileg erre a kérdésre egyértelmű nemleges válasz adható, hiszen épp az lenne az egységes uniós dokumentum lényege, hogy biztosítsa az utazások lehetőségét – a gyakorlatot és az esetleges vitákat pedig még meglátjuk. Sok függ majd a végleges szövegezéstől, és ez dobja fel a következő kérdést: amikor a Bizottság javaslata a jogalkotási eljárás során az Európai Parlament, illetve a tagállamok minisztereiből álló Tanács elé kerül majd, ott a szöveg még változhat – és ne legyenek illúzióink, ebben a kérdésben biztosan lesznek majd viták.
Vakcinák harca – a jedi nem tér vissza, nem is volt
Ma megjelent egy érdekes – és fontos, általam nagyon várt – tweet az Európai Bizottság elnökétől. Az általam eddig folyamatosan feltett kérdés, amire valamiért mindenki úgy tűnt, hogy tudja a választ (hogy honnan, nem tudom, de kezdek leszokni arról, hogy a mindent tudó embertársaimtól megkérdezzem a mindentudásuk okát, mert jellemzően megsértődnek), hogy vajon a majdani uniós vakcinaigazolványban megjelenik-e a felvett oltóanyag típusa. Idáig mindeni ezt azzal intézte el, hogy “hát persze”, én viszont próbáltam jelezni, hogy nem tudjuk, és ez fontos lesz. Na, hát most már lehet elképzelésünk:
A Bizottság azért fontos szereplő, mert ő teszi az előterjesztést a jogszabály tartalmára. És ezek szerint a felvett vakcina típusa NEM szerepel a majdani vakcinaútlevélben, csupán az oltottság ténye. Ez nehéz helyzetre vezet azoknak a tagállamoknak a tekintetében, akik eddig már állást foglaltak abban a tekintetben, hogy nem hajlandóak oltottnak tekinteni a nem az EU által jóváhagyott vakcinákat felvetteket: miután az uniós okmány nem fog erre vonatkozóan adatot tartalmazni, nem tudják mi alapján alkalmazni majd ezt a gyakorlatot.
Az Európai Bizottság tehát nem adja meg a magyar kormány blöffjét. Miért? Több lehetséges oka lehet. Egyszer a jog. Ahogy az első témabeli posztomban utaltam rá, komoly diszkriminációval kapcsolatos jogsértésekre vezethetne, ha nem így tesz. A másik pedig természetesen a politika: az Európai Néppárt és a Fidesz közti feszültség szerdán jó eséllyel véget érhet azzal, hogy végleg kidobják a Fideszt (akit érdekel, holnap kora reggel ezzel a témával az ATV Start adásában leszek kb. 7 óra környékén), és egyszerűen nem hiányzik amellé egy másik balhé. Ha erről van szó, az a Néppárt utolsó nagy árulása lesz az európaiság eszméjével szemben, miközben persze azzal fog tündökölni, hogy végre keményen fellépett – csak közben teret engedett Orbán zsarolásának. Mert egyre inkább tényként fogható fel, hogy ő arra játszik, hogy az EU által nem jóváhagytott vakcinákkal beoltott tömegek tényével zsarolja az EU-t. Úgy látszik, sikeresen, hiszen a Bizottságnak nem volt kedve belemenni ebbe az utcába.
Az egyéb következtetéseket mindenki vonja le magának.
Mit lehet ilyenkor tenni? A Bizottság javaslatát az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell elfogadnia, hogy az jogszabállyá váljon. Mind a két intézményben számíthatunk komoly vitákra. Nagyon jó lenne, ha a magyar ellenzéki EP-képviselők ennek során megpróbálnák ráirányítani a figyelmet arra, hogy Orbán effektíve a magyar lakosságot túszul ejtve próbál magának pozíciókat kiharcolni, és közvetlenül próbálnának együttműködni azoknak a tagállamoknak a képviselőivel, akik várhatóan a Tanácsban ellenezni fogják a Bizottság javaslatának oltóanyag típusa nélküli verzióját. Itt az ideje például végre nem csak felismerni, hanem a gyakorlatba is áttenni azt a tényt, hogy a V4 halott, miután mind a lengyel, mind a cseh álláspont gyökeresen ellentétes a magyarral…
Kiegészítés (2021. március 2., 0:40): a poszt közzététele után több helyen is megjelent, hogy de bizony, von der Leyen azt mondta, hogy benne lesz az uniós vakcinaútlevélben az oltóanyag típusa. Ilyen kijelentés egyetlen esetben volt, az uniós vezetők február 25-i videokonfernciája után utalt erre a Bizottság elnöke így: “Január végén a Bizottság támogatása mellett a tagállamok megegyeztek, hogy egy orvosi célú oltási igazoláshoz milyen típusú adatokra van szükség”, és itt említi meg az oltóanyag típusát is. Igen ám, de ez a kijelentés nem a vakcinaútlevélre, hanem általánosságban az “orvosi célú igazolásokra” vonatkozik, ami után maga az elnök is azzal folytatta, hogy ez a tagállamok rendszereinek szükséges adatai, amire építve (következő bekezdés) a Bizottság vállalja, hogy közös rendszert alakít ki. Ám itt már nem tesz említést a vakcina típusáról, sőt… Itt megint érdemes szó szerint idézni: “És nagyon fontos, hogy ez a rendszer semleges a politikai döntések tekintetében. Átadható az információ, miszerint ‘ezt a személyt beoltották’; átadható, hogy ‘ennek a személynek negatív a PCR-tesztje’; vagy például hogy ‘ez a személy már átesett a COVID-19 betegségen és már immunis’. Szóval az információ tekintetében semleges.” Itt már szó sincs az oltóanyag típusáról.
Azt is érdemes hozzátenni, hogy az aznapi videokonferencia összegzésében sem jelenik meg semmi arról hogy a vakcinaútlevél adattartalma tekintében bármilyen megegyezés született volna, pedig ez van akkora jelentőségű kérdés, hogy legalább utalás lett volna rá. Sőt, az alkalmazott “Ma ugyanakkor úgy tűnt, hogy e fontos témában egyre közelebb kerültek egymáshoz az álláspontjaink. Az Európai Tanács később vissza fog térni erre a kérdésre.” szöveg egyértelműen arra enged következtetni, hogy nem volt megegyezés a kérdésben. Viszont a Bizottság elnöke az uniós vezetők “január végi” megegyezéséről beszélt, szóval érdemes ránézni azok január 21-i videokonferenciájára. A Bizottság erre az ülésre készített előterjesztésében sincs semmi konkrétum a vakcinaútlevelek részletes adattartalmáról, csak általánosságok. A találkozó után közzétett elnöki következtetésekben sem jelenik meg konkrét megállapodás, azon túlmenően, hogy “a vezetők megállapodtak abban, hogy ki kell alakítani az egészségügyi célú oltási igazolás szabványosított és interoperábilis formáját”, szóval csupán arról, hogy majd meg kell benne állapodni.
Szóval érdemes óvatosan kezelni a kijelentéseket. Egyvalami egyértelmű: nincs megegyezés.
Vakcinák harca – a rezsim visszavág?
A két napja közzétett rövid elemzésemet érdemes kiegészíteni egy igen aggasztó tényezővel, ami a tegnapi Közlönyben jelent meg.
Volt nekünk egy nemrég, február közepén elfogadott kormányrendeletünk, ami a “60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet a koronavírus elleni védettség igazolásáról” címet viseli, lényegében ez arról szól, hogy hogy nézne ki a magyar “vakcinaútlevél”. A tegnapi közlönyben közzétett módosítások konkrétan minden, az oltóanyag típusára vonatkozó utalást kivesznek ebből az alig két hete megalkotott kormányrendeletből.
Lásd a módosító kormányrendelet szövegét (4. és 5. §):
4. § A koronavírus elleni védettség igazolásáról szóló 60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.)
Kormány 86/2021. (II. 27.) Korm. rendelete egyes veszélyhelyzeti kormányrendeletek módosításáról
a) 3. § (1) bekezdésében az „az EESZT útján haladéktalanul továbbítja” szövegrész helyébe az „az EESZT útján
– a védőoltás típusa kivételével – haladéktalanul továbbítja” szöveg,
(…)
lép.
5. § Hatályát veszti az R2.
a) 2. § (1) bekezdés e) pontjában a „valamint a védőoltás típusát,” szövegrész,
b) 4. § (3) bekezdés c) pontjában a „védőoltás típusát,” szövegrész.
Normális körülmények között nevetnék, és előadnám az ilyenkor szokásost arról, hogy vajon mennyire “előkészített” egy olyan jogszabályszöveg, amihez ilyen gyorsan hozzá kell nyúlni. De itt most attól tartok, nagyobb a gond. Ahogy a korábbi posztban írtam, egyelőre még nincs uniós vakcinaútlevél, az egyes tagállamok saját maguk barkácsolják a saját szabályozásaikat. Az azóta megtartott uniós csúcstól a nyilvánossághoz kitett dokumentumok alapján nem lettünk okosabbak, azon nem született döntés arról, hogy az a dokumentum hogy nézzen ki, de attól függetlenül nagyon jól láthatóan formálódik az uniós tagállamok körében egy egységes elutasítás az EU által nem engedélyezett oltóanyagok tekintetében. Ennek minden bizonnyal az uniós csúcson hangot is adtak a tagállami vezetők.
Ehhez képest rögtön másnap a magyar kormány, miután büszkén járta a maga különútját a vakcinák tekintetében (legalábbis a duma szintjén), pánikszerűen próbálja eltüntetni annak az oltott polgárok kezébe adott nyomait és bizonyítékait. Véletlen lenne?
Nem hiszem. Sokkal inkább arról van szó, hogy a kormánynál is érzékelték azt a problémát, amiről a múltkor írtam (azért vannak ott is olyanok, akik látnak a pályán), ez Orbán Viktor számára is egyértelművé vált a 25-26-i uniós csúcson, és a jó előre látható konfliktusra készülnek. Ennek a kárvallottjai persze megint mi, a magyar polgárok leszünk: ott állunk majd a határokon a kezünkben az oltási igazolásunkkal, amiből nem fog kiderülni, hogy milyen oltóanyagot kaptunk, és ennek egyelőre nehezen kiszámítható következményei lesznek. Ha lesz uniós vakcinaútlevél, a felvett oltóanyagra vonatkozó kötelező adattartalommal, akkor emiatt a módosítás miatt az semmit nem fog érni. Ha nem lesz, és az egyes tagállamok szabadon döntenek, akkor azért nem fog érni semmit, mert azok elő fogják írni, hogy látni akarják ezt az információt is. És még sorolhatnám a lehetséges opciókat az egyelőre előre nem látható szabályozások függvényében, a lényeg, hogy így vagy úgy, de mindenképpen az lesz a vége, hogy mi járunk rosszul.
Már csak az a kérdés, hogy a kormánynak ez miért éri meg? Nekem ez az egész kezd egyre jobban bűzleni.
Vakcinák harca
Ahogy fokozatosan válnak elérhetővé a különféle fajta oltóanyagok, úgy erősödik az azokkal kapcsolatos politikai vita. Ennek egy szintje a hazai belpolitikáé, aminek színvonaláról pár szót ejtettem a szombati „Civil a pályán” adásában, a békesség kedvéért most nem ismételném meg, akit érdekel, itt vissza tudja nézni (9:00-tól, senkit ne tévesszen meg a téves címadás, nem figyelt a szerkesztő a YouTube videó feltöltésekor, na sag schon):
A másik szintje pedig az, ami most kezd formálódni, európai szinten. Ennek már eddig is voltak jelei, többen is bejelentettek már valamiféle „vakcinaigazolványt”, elsőként pedig a görögök be is vezették azt, abban reménykedve, hogy a nyári turistaszezonban legalább az immáron EU-n kívüli brit turistákat újra üdvözölhetik . Majd a lengyelek emelték a tétet, nem igazán megértő V4-szövetségesként fittyet hányva a magyar kormány diadalmas portyázói és fürkészői Orbán Viktor által vizionált lepottyant vakcinásládák begyűjtögetésében elért állítólagos eredményeire, közölve, hogy márpedig az EU által nem engedélyezett anyaggal oltottakat nem hajlandó oltottnak tekinteni.
A témáról itthon elsőként hírt adó Bőtös Botond az Átlátszóra írt cikke (elérhető: https://vilagterkep.atlatszo.hu/2021/02/24/nem-ismeri-el-hivatalos-oltaskent-a-kinai-es-orosz-vakcinakat-lengyelorszag/ ) kapcsán beszéltünk pár szót ennek lehetséges jogi hatásairól, ezt szeretném kicsit kiegészíteni itt.
A probléma alapvetően az, hogy egységes uniós szabályozás nincs. A bevezetett görög dokumentum a saját belső jog alapján készült, ami uniós jogi szempontból nagyjából semmit nem jelent, amíg másik tagállam viszonylatában valaki meg nem próbálja felhasználni, ha pedig az bilaterális alapon nem fogadja el, akkor egészen pontosan nullát ér. A lengyel megoldás – mivel uniós határokon fogják alkalmazni – viszont már igencsak a pofonfa rázása, de kérdéses még, hogy annak terméséből kire mennyi fog zúdulni. Sajnos nem sok minden ismert a készülő uniós szabályozásból és esetleges uniós vakcinaútlevélről, a terv mai napon kerül tárgyalásra az Európai Tanácsban, azaz az uniós csúcsvezetők találkozóján, szóval nagyon előrehaladott állapotban nem lehet… A görögök természetesen a saját már megvalósult koncepciójukat nyomják majd, de sok mindent nem mondhatunk előre. Számomra nem ismert (és nyilvánosan sem elérhető) bővebb infó arról, hogy milyen részletes jogi megoldásokban állapodnak majd meg a tagállamok és az Európai Parlament, amennyiben jogalkotásra is sor kerül, ami egyelőre megkerülhetetlennek látszik.
Miért? Egyszerű, mert nincs egységes uniós szabályozás, sőt, tovább megyek: nem is lehet egységes, kizárólagosan uniós szabályozás. Az egészségügy ugyanis nem uniós hatáskör, ezért bármilyen uniós jogi korlátozás legfeljebb a különböző oltóanyagok forgalomba hozatala és a tagállamok közti kereskedelme esetében lehetséges uniós jogi alapon, a tagállamokon belüli belső használatot nem tudja érdemben korlátozni. A vonatkozó uniós irányelv kifejezetten eltérést enged a tagállamok számára, amivel kapcsolatban a magyar kormány például már tavaly novemberben, jó előre bejelentette, hogy élni fog, ez pedig azt jelenti, hogy bajosan állítható, hogy a magyar kormány egyértelműen uniós jogot sértene az EU által nem jóváhagyott oltóanyagok engedélyezésével és belső alkalmazásával.
Ebből következő kérdés, hogy egy ilyen vakcina felvétele miatt akár az EU, akár az egyes tagállamok “büntethetik”-e vagy részesíthetik bármilyen hátrányos megkülönböztetésben az uniós polgárokat? Különösen, ha más esélyük nincs, sőt, ha arra valamiféle tagállami nyomás, sőt, adott esetben kötelezés hatására kerül sor… A magam részéről erre nagyon határozott nemmel válaszolnék – a jelen jogszabályi környezetben. De majd akkor érdemesebb visszatérni a kérdésre, ha látunk valami részletesebb szabályozást is. Számomra ez amúgy is viszonylag gyorsan konkrét formában is jelentkezik, például ha itthon csak a kínai cuccot tudják beadni nekem, és mondjuk emiatt nem mehetek ki végre Prágába normálisan órákat tartani, attól igen morcos leszek. Ez adott esetben részemről mindenféle jogi lépésekre is vezethet majd egyéni ízlés és harckedv függvényében, a jelenlegi jogszabályi környezetben prima facie mind Strasbourg irányába mutató emberi jogi panaszra, mind Luxembourgot célzó uniós jogi érvekre is látok jó esélyt az érintett tagállamokkal szemben, és az uniós jogalkotás eredményének függvényében rossz esetben maga az EU is perelhetővé válik. Aztán persze majd meglátjuk. Ahogy az Átlátszó-cikkben is utaltam rá, a politikai szempontok nem csak nálunk, de máshol is alkalmasak arra, hogy felülírják a jogot, szóval magyar állampolgárként egyáltalán nem biztos, hogy van miért megnyugodni, az egy dolog, hogy igaza van az embernek, de amíg annak érvényt szerez…
(Csak apróság, de Prágából már pár napja az egyetemem bármiféle kormányzati regisztráció nélkül értesített, hogy egyetemi oktatóként jelentkezhetek március 1-től az oltásért, sétáljak be hozzájuk az oktatói jogviszony-igazolásért, amivel aztán mehetek érte. Jelenleg mérlegelem annak lehetőségeit/költségeit, hogy az itthoni bénázás helyett valahogy ott oldjam meg a dolgot… A magyar kormány ugyanis ehhez képest még csak arról értesített előzetes külön regisztráció ellenében, hogy “a Zunió hüje”, de nyugi van, egész Európában nálunk a legjobb a helyzet, mert “már ötféle vakcina áll rendelkezésre a hazai oltási programban”, és emiatt már konzultálhatok is vele. Ojeee.)
Meghosszabbították
Az Országgyűlésben a 133 bátor ember bátran megszavazta, és ezzel az alaptörvény-ellenes állapot minden további nélkül folytatódik. Lehet, hogy egészen 2023 nyaráig, addig, amikorra hipp-hopp, alaptörvény-konformmá válik, amikoris hatályba lép majd a decemberben az ugyanezek a bátrak által elfogadott kilencedik módosítás… Végülis 2015 óta tart az ugyancsak minden jogalapot nélkülöző migrációs válsághelyzet, leánykori nevén “tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” című izé is, azt is megszoktuk minden jel szerint.
Mint az előbbi posztból is látszik, semmi kedvem érdemben kommentálni a dolgot. Csak megjegyzem, hogy a mindenféle korlátozások természetesen általánosságban tiltanak bármiféle nyilvános rendezvényt, beleértve abba a gyülekezéseket, ami olyan mértékű, általános jogkorlátozás, amivel szemben már több valóban független európai fórum fellépett, találta azt aránytalan mértékűnek.
De hát mit tudják azok, ők nem egy “európai keresztény jogállamban” élnek.
“Erről Orbán azt mondta, előbb két hétre saját hatáskörben meghosszabbítják, majd a tavaszi ülésszakban a parlament elé viszik a kérdést.”
A veszélyhelyzetet. Meghosszabbítják, csak úgy. Mint a kisvasutat, Bicskéig.
Jogállam, az.
Ennyi.
2021 Capitolium, 2022 Budapest? Várhatunk-e itthon hasonló jeleneteket?
A választási vereséget feldolgozni nem tudó Donald Trump támogatóinak emberéleteket is követelő őrjöngése többeknél vetette fel, hogy vajon nálunk mennyire lesz jobb a helyzet, ha 2022-ben esetleg sikerül a választásokon megverni a Fideszt. Ezzel kapcsolatban írtam egy gyors posztot a Facebookra, miután egyre többször jött velem szembe a kérdés:
Mire gondolok? A 2002-es választások után már képet kaphattunk arról, hogy milyen eszközöket alkalmaz a vereséget nehezen elfogadó Orbán Viktor. És amikor mulatunk az washingtoni freakshow-n, sámánostul, mindenestül, akkor talán érdemes lehet az Erzsébet-hídi “csata” mellett a Kossuth téri majomketrecre is emlékezni, ahol “a hazafias tömegek nemzeti forradalma” zajlott az önjelölt “Forradalmi Nemzetőrség” vezetésével. Csak az emlékek frissítése kedvéért, tessék, néhány saját készítésű kép 2002 júliusából:
Ezeket az embereket emelte a “nagypolitika” szintjére a Fidesz a 2002-es veresége után, miután annyira képtelen volt feldolgozni a vereséget, hogy minden vállra hajandó volt ráborulni sírdogálni, amit felajánlottak neki. 2010 után még rosszabb, a kormánypolitika részévé emelte az ilyen hibbantságokat, a szélsőjobbos ezoterikus nemzettudat felkent idiótáival együtt. (Nagyvonalúan most nem beszélve az őszödi beszéd utáni erőszak támogatásáról és buzdításáról, a kordonbontásról stb.) És ne legyen illúzióink, ezek semmiben nem mások, mint a “QAnon Sámán” és társasága.
Plusz van egy sokkal nagyobb probléma, ahogy arra utaltam a posztban is: nálunk rosszabb lesz a helyzet. Donald Trumpról bárki bármit mondhat, tény, hogy nem épített ki (nem is tudott kiépíteni) magának olyan hátországot, mint amire itthon az elmúlt évek során (illetve még korábban) Orbán Viktor képes volt. Nem csak a strómanokon keresztül szétterített vagyonelemekre gondolok, hanem lényegében a teljes országot telerakták nehezen fogható hatalmi-vagyoni gócpontokkal. Ennek egyik legjobb példája az egyetemek ipari mértékű magánosítása az ún. vagyonkezelői alapítványok formájában, amelyek kuratóriumaiban hemzsegnek Orbán minionjai.
Ilyesmit Trump nem csinált, ő maga az amerikai politikatörténet legnagyobb hatású kívülállójaként eljutott a csúcsra, majd ott “sikeresen” megteremtette azt az amerikai politikai összérdeket, ami arra mutat, hogy tűnjön el mielőbb. Ezt látjuk abban, hogy már a republikánusoknak is kínossá vált – ilyet itthon nehéz elképzelni. Trump egy időre részévé tudott válni az amerikai politikának, Orbán Viktor ellenben az évek szívós munkájával kialakított polipjával maga a magyar politika.
Erről is (a csehországi koronavírus-helyzet mellett) beszéltem tegnap Bolgár György műsorában is a Klub Rádión (32:50-től), ahol pár szóval arra is kitértünk, hogy hogyan lehet ezzel felvenni a harcot.
Alaptörvény kilencedik módosítása – beismerés a veszélyhelyzet bevezetésének jogellenessége tekintetében
Olvasom ezt a csodát, jó sok marhaság van benne, amivel egyelőre még nem fogok sokat foglalkozni, egy dolgot viszont mindenképpen szeretnék rögzíteni: annak szövege egyértelmű beismerést tartalmaz annak tekintetében, hogy jogellenesen vezették be a veszélyhelyzetet tavasszal (és most is).
Akkor ezt alaposan megindokoltam itt, majd utána több helyen is (ezeket összefoglalóan meg lehet találni a vonatkozó aktában), és a kormánypropaganda kedvenc jogvégzett minionjai annak megfelelően le is szedték rólam a keresztvizet rendesen.
Hát most nyilvánvalóvá vált, hogy igazam volt, hiszen a kormány nem csak teljes mértékben újra akarja szabályozni a különleges jogrendi helyzeteket, hanem a veszélyhelyzet felhívhatóságát is újraszövegezte:
(1) A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.
az eredeti szöveg (Alaptörvény, 53. cikk (1) bek.)
Ebből lesz:
(1) A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető súlyos esemény – különösen elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség – esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdethet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.
a javasolt új szöveg
Mi indokolja, hogy az “elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség” kitétel elé besuvasztották a “súlyos esemény – különösen” szókapcsolatot, ezzel lényegében példálózó felsorolássá változtatva az Alaptörvény szövegét? Hát pont az, hogy végre-valahára nagy nehezen beleférjen a járvány is. Ha eddig is belefért, ahogy egyesek nagy lendülettel próbálták magyarázni, akkor most erre mi szükség? Köszönöm, nincs több kérdésem.
Jelezném ugyanakkor, hogy ez a megoldás nagyon komoly jogbiztonsági problémát vált ki, hiszen a példálózó felsorolás természeténél fogva nem határozza meg egyértelműen, hogy akkor mi lehet még olyan helyzet, ami indokolhatja ezt a különleges jogrendet (és még sok egyebet, de ezt majd máskor).
De ezen az apróságon lassan már tényleg nem érdemes megakadni abban az országban, ahol már rég összeomlott az egészégügyi rendszer, elszabadult a járvány, hullanak az emberek, miközben a kormány számára a legfontosabb, hogy alkotmányosan szabályozza, hogy az apa férfi, az anya nő, hogy hogy dughassák el az ellopott közpénzt különböző alapítványokban, és még sorolhatnám, miközben annak kell örülni, hogy legalább nincs migráns, Soros nem nevet a végén, Brüsszel pedig megállt.
A “bocsánatkérésről”…
Ahogy várható volt, ismerve a kormány PR-módszereit, beindult a kommunikációs gőzhenger, egy eléggé meglepő formátumban: Kovács Zoltán nemzetközi főpropagátor irányításával a kormány elkezdte mondogatni, hogy mindenki kérjen tőle bocsánatot a mindenféle gyanúsítgatások miatt. Erről beszéltünk ma hajnalban, az ATV Start műsorában, ami itt nézhető vissza.
Amire az interjúban nem volt idő kitérni, arra csak itt emlékeztetnék. Amikor többször is szóvá tettem a kritikák egy részének pontatlanságát (lásd itt vagy itt), épp arra figyelmeztettem, hogy azok végül mind-mind a kormány kommunikációs pozícióját fogják erősíteni. Erről beszéltem. Persze, nyugodtan nevezhetjük nevetségesnek, hogy az levelekben szólítja fel a tudósokat arra, hogy vizsgálják felül álláspontjaikat, meg kérjenek elnézést, ahogy valóban az, de néhány éve még azon is csak nevettünk volna, hogy lesz amerikai elnök, aki a Twitter-en őrjöng folyamatosan, azon meg sírtunk volna, hogy azt sokan komolyan veszik és odafigyelnek rá. Ehhez képest…
Lattmann Tamás honlapja 