Vagyonnyilatkozatok értelmezése Strasbourgban

Nemrég született egy igen érdekes ítélet az Emberi Jogok Európai Bíróságán a Păcurar v. Románia ügyben. A bíróság azt mondta ki, hogy a vagyonuk eredetét megmagyarázni nem tudó köztisztviselők érintett vagyona jogszerűen elkobozható, még úgy is, hogy nem állapítanak meg azzal kapcsolatban valamilyen bűncselekményt.

Egyelőre nehéz megjósolni, hogy az ítélet milyen hatással lesz az európai korrupcióellenes politikai erőfeszítésekre, hiszen a strasbourgi döntések egyediek és “csupán” minősítik a létező állami jogszabályi megoldásokat, de azzal, hogy zöld lámpát adott ennek az igen szigorú román megoldásnak, az várhatóan más államok és szabályozók számára is példát tud majd adni. A lényeg, hogy ennek alapján nem lesz elég semmitmondó magyarázatokkal indokolni a fura vagyonnövekedéseket, és lehetségessé válik a megmagyarázhatatlan vagyon elkobzása. Ugyanakkor azt is rögzíteni kell, hogy az ügy, és az eset olyan tisztviselőkre alkalmazandó, ahol az adott tisztviselő vagyonnyilatkozati kötelezettsége a kinevezéshez/beosztáshoz kötődik alkalmazási feltételként, tehát pl. választott, politikai pozíciók esetében automatikusan nem – ugyanakkor ha egy állami jogalkotó ahhoz köti, akkor az lehetséges, és nem fogja a tulajdonhoz, vagy a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét jelenteni, amennyiben a végrehajtása a bíróság által korábban körvonalazott kritériumok mentén történik. Ez iránymutatást jelenthet más államok számára is, hogy hasonló jogintézményeket és megoldásokat alkalmazzanak a jövőben.

Beszéltünk kicsit hosszabban erről a 24.hu oldalnak, amit aztán szemlézett a hvg.hu is.

Románia és az amerikai vízummentességi program

Zajlik az élet az amerikai-román kapcsolatokban is. Aktuális hír, hogy szinte rekordidő alatt sikerült fordítania az Egyesült Államoknak Románia helyzetén, ami a vízummentességi programban való részvételt illeti.

Alig néhány hónap után a Trump-adminisztráció úgy döntött, hogy kiteszi az államot a vízummentességi programból. Erről beszéltünk tegnap a Marosvásárhelyi Rádión. Érdemes lehet meghallgatni azt a januári beszélgetést is ugyanitt, ahol magáról a programról is beszéltünk kicsit többet.

Újabb visszaélési kísérlet egy NER-kegyencnek adott diplomata útlevéllel

Ráadásul már “visszaeső” elkövetőről van szó, hiszen Lénárd András, a Csíki Sör tulajdonosa esetében a média már korábban is beszámolt ilyesmiről.

A diplomata útlevelekről beszéltem ennek kapcsán az RTL-nek, itt nézhető meg.

Lényegi újdonságot nem mondtam a korábbiakhoz képest: régebben Dzsudzsák Balázs, majd Szájer József ügyével kapcsolatban merült fel a kérdés, az előbbivel kapcsolatban itt érhető el az akkori nyilatkozatom, amivel megpróbáltam megmagyarázni az ilyen útlevelek kiadásának hogyan-mikéntjét és problémáit, az utóbbi kapcsán pedig itt megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért is nincs igazán jelentősége nem csupán a haveri alapon kiadott, de sok más diplomáciai útlevélnek sem – Magyarországon elvileg semmilyen könnyítést nem ad, külföldön pedig – megfelelő akkreditáció hiányában – lényegében érvénytelen, a helyi hatóságok számára nem létezik. Ugyanezt elmondtam akkor is, amikor kiderült, hogy a Schadl/Völner botrány érintettjei is kaptak korábban diplomata-útlevelet, itt még konkrét javaslatot is tettem, hogy hogy lehetne kezelni, normalizálni a diplomata útlevelek kiadásának teljesen eszeveszetté vált rendszerét. Persze, azóta sem változott semmi, a mostani helyzet pedig nagyjából ugyanez.

Egyszerűen szánalmas az egész, és persze nagyon vicces lesz, amikor a román hatóságok magasról tesznek majd a “diplomata útlevélre”, és beindul majd a románozós, magyargyűlölős jajveszékelés.

A román Alkotmánybíróság tanít minket…?

2006. decemberének elején előadást tartottam egy konferencián a román parlament épületében.

Igen, tobb hajam volt, és még nem ősz. 🙂

Az akkor éppen EU-csatlakozás előtt álló Romániában épp még mindig tartott a Babes-Bolyai Egyetemen kialakult magyar nyelvű táblák körüli emlékezetes balhé (ennek egyes elemeinek megértéséhez ajánlom ezt az akkori cikket is Parászka Borókától), és nem bírtam ki, hogy miután az előadásom az EU antidiszkriminációs kérdéseit járta körül, kicsit oda ne szúrjak a vendéglátóknak. Kifejeztem abbéli reményemet, hogy a csatlakozás után a hivatalát elfoglaló román biztos, Leonard Orban, aki a többnyelvűségért lett felelős, nem azzal fogja kezdeni tevékenységét, hogy körbejár a Berlaymont épületben (az Európai Bizottság székházában), és mindenhonnan leszedi vagy lekaparja a magyar feliratokat…

A Berlaymont 2006. februárjában

Szerencsére a poén ült, senki nem vette halálosan, persze, nagyjából erre számítottam, talán mondanom sem kell, hogy nem a Nagy-Románia Párt meghívására voltam ott… A Bukaresti Egyetem jogi karának ELSA szervezete számára szerveztem egy képzési programot, ennek oldalágán kértek fel az előadás megtartására, úgyhogy a közönség is nagyjából fiatal, igen haladó szellemiségű arcokból állt össze.

Majdnem másfél évtizede volt. Őszinte leszek: élveztem, hogy “előrébb tartunk”.

A tegnapi napon a román Alkotmánybíróság közzétette, hogy az elnök által kért előzetes normakontroll eredményeképpen kikukázzák szerdán az oktatási törvény idei nyári javasolt módosítását, amely megtiltotta volna a genderelmélet oktatását. Mert az ellentétes sok minden mellett (szabad tanuláshoz való jog, szabad véleménynyilvánításhoz való jog, lelkiismereti szabadság, egyetemi autonómia stb.) a Magyarországgal Románia által majdnem egyidejűleg aláírt, ám Bukarestben 2016 szeptemberében már ratifikált Isztambuli egyezmény előírásaival is.

Szomorú vagyok. Már nem tartunk előrébb.