Elérhető lett a YouTube-on a múlt hét pénteken a KlikkTV-re felvett beszélgetés, aminek során beszélgettünk Orbán Viktor trükkjeiről, a kormány külpolitikai lehetőségeiről, Trumpról, EU-ról és a jövő évi választások felé vezető útról. Szerintem jól sikerült, volt lehetőség alaposabban átbeszélni dolgokat, ajánlom megtekintésre.
Címke: vétó
Orbán Viktor megint vétóval fenyegetőzik…
Látom, hogy Orbán Viktor a szokásos péntek reggeli kossuthrádiós vizenjárása alkalmából megint felvette az izomtibi-kötényt, és előadta, hogy márpedig ha nem kapja meg az uniós pénzeket, akkor meg fogja vétózni a következő hét éves uniós költségvetést. Merthogy na, keménység van.
Nyilván ez néhány ostobának ilyenkor nagyon tetszik, de érdemes rögzíteni egy-két dolgot:
Elsőként azt, hogy olyan nincs, hogy “az EU-nak nem lesz hét éves költségvetése”. A jelenlegi is megfelel egy jó ideig, ami hatályban fog maradni, ha nem sikerül újat elfogadni. Szoval Orbán fenyegetőzése meg csak komolyan sem vehető. Persze, senki nem lesz boldog a mostanival (és egyelőre ne is nyissunk meg számos problémás kérdést azzal kapcsolatban, amit előbb-utóbb majd meg kell, lásd pl. az annak alapján felvett hitelek kérdését), de az EU köszönettel el fog vele ketyegni, és mindenki tudni fogja, hogy ki miatt nem sikerült korrigálni annak hibáit. És senki nem akarja, hogy ez megtörténjen.
Másodszor, ha Orbán most tényleg elkezd a következő hét éves költségvetés vétójával fenyegetőzni, akkor egyrészt kiröhögteti magát (fenyegetőzött ezzel 2020-ban is, oszt’ mi lett, a jelen poszt aljára betettem a témában korábbi posztjaimat, hogy vissza tudjon olvasni, akit érdekel, költségvetés is lett meg jogállamisági eljárás is, amivel szemben próbált Orbán erősködni), másrészt viszont – és ez neki sokkal rosszabb lesz – várhatóan annyit sikerül majd elérnie, hogy az eddig aggodalmaskodó és emiatt habozgató tagállami kormányok rászánják magukat a 7. cikk szerinti eljárás továbbvitelére (hogy tényleg ne legyen szavazati joga, és ki tudja még, mit fognak szankcióként ránk pakolni), ami jelenleg miattuk van beakadva.
Erről egyébként szinte napra pontosan két éve írtam itt, ezt érdemes elolvasni most, már csak azért is, mert pl. leírtam alaposan a 7. cikkes eljárás menetét, amit most újra nem akarok. Lényegében minden, ami ott van, megfelelően alkalmazandó itt és most is.
Inkább az tűnik valószínűnek, hogy ez a fenyegetőzés megint csak a belföldi hívek előtti izmozgatás, valós komoly szándék nélkül. Ez ugyanis nem reális, és ezt a miniszterelnöknek is tudnia kell. Az egész uniós költségvetés egyedüli blokkolása esetében egyedül fog maradni, és nagyon nem látszik, hogy egy ilyen esetben a 7. cikk szerinti eljárás második szakaszában (ahol konszenzusos a döntés) ki fogja bevédeni. Az a szlovákiai Fico, aki talán még nála is jobban csüng az uniós pénzeken és gazdasági kapcsolatokon, nem mellesleg utálja őt, és az egész politikáját a magyarellenességre építette az elmúlt évtizedekben? Ugyan már. Ezt senki nem gondolhatja komolyan.
Korábbi bejegyzések az oldalon a hétéves költségvetéssel és a vétójoggal kapcsolatban:
“Orbán Viktor attól tér el, amitől akar, még akkor is, hogyha az nem racionális” – nem lesz vétó
A szeretlekmagyarorszag.hu oldalnak adott interjúban elmondtam, miért nem fogja Orbán Viktor megvétózni az Európai Tanács ülésén az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdését. És nem, nem csak azért, mert az arról való döntés nem is az Európai Tanács, hanem az Európai Unió Tanácsa hatáskörébe tartozik, azért is (akármi is dől a médiából ész nélkül), de van erre más, sokkal egyértelműbb politikai ok is.
Ha már beszéltünk, szóba kerültek a hónapok óta terjengő gondolatok is a magyar soros tanácsi elnökség elvétele/átszervezése tekintetében is, talán kicsit sikerült tisztázni annak jelentőségét/működését, mert ezt elég sok félreértés kíséri egy jó ideje, amióta a politika célkeresztjébe került a kérdés…
Az interjú elérhető itt.
Veto power – not the tool we love, but the tool we need?
The issue of the veto power has recently come to the forefront of attention and debate both on global and European level. This usually happens when current political events draw attention to something. Today this is related to the Russian aggression against Ukraine (reviving the debate earlier related to other issues): among the debates within the European Union, its operation and future, the question of the right of veto belonging to individual member states had already featured prominently in the decision-making process of the EU, but the need for unanimity with regard to sanctions against Russia gives it a special relevance.
I have prepared an analysis on the subject to the C4EP website, later to be included in its C4EPIECE Newsletter.
Read it here!
Hogy állunk akkor most az uniós pénzekkel?
Folyamatosan jönnek-mennek a hírek azzal kapcsolatban, hogy hogy áll a kormány és az Európai Bizottság vitája az uniós pénzek tekintetében. Ezzel kapcsolatban nagyon sok olyan szereplő is megszólal, és nagyon sok olyan állítás is elhangzik, ami a legfinomabb megfogalmazással is megalapozatlannak tekinthető.
Ma reggel a Spirit FM-en beszélgettünk egy kicsit a kérdésről, igyekeztem a legfontosabb kérdésekben kicsit tisztázni annak legfontosabb elemeit.
Az elmúlt időszakban nagyon sokat beszéltem erről itt-ott, amit nem mindig írtam meg itt külön – egyszerűen nem nagyon van rá időm. Ha valakit ezek érdekelnek, érdemes ránézni az oldalamon a jogállamisággal, vagy a kondicionalitási eljárással kapcsolatos aktákra.
Egyenes beszéd az uniós jogállamisági eljárásokról, vétóról…
Ha már épp itthon vagyok, be tudtam menni tegnap este az ATV “Egyenes beszéd” c. műsorába, hogy beszéljünk az uniós jogállamisági eljárásokról, azokban a Bizottság és a magyar kormány magatartásáról, és hogy megpróbáljuk kb. megfejteni, hogy ez a folyamat merre tart, és mikor milyen módon érhet véget.
A vétójoggal kapcsolatban általam elmondottakhoz ajánlom mindenkinek újra az Élet és Irodalom hasábjain még a nyár elején megjelent írásomat, az abban kicsit alaposabban kifejtett szakmai alapokre építkezem itt is.
Írásom a vétójogról az ÉS hasábjain
Az Élet és Irodalom tegnapi számában megjelent az írásom, amiben a vétójoggal kapcsolatos kérdéseket járom körül. Egyre inkább előtérbe kerülnek ugyanis az olyan javaslatok, amelyek uniós szinten a tagállamokat bizonyos kérdésekben megillető vétójog eltörlését követelik, de érdemes emlékeztetni rá, hogy ez ugyanígy évtizedek óta téma az ENSZ Biztonsági Tanácsa kapcsán is.
A cikk ezen a hivatkozáson elolvasható előfizetéssel, vagy egy rövid reklám megtekintése után.
Miért nem megoldás a 7. cikk szerinti eljárás “felgyorsítása” az orbáni vétóval szemben?
Miután Orbán Viktor vétóval való fenyegetőzése az EU hétéves költségvetésével kapcsolatban sokaknál érthető okokból kiveri a biztosítékot, és annyiszor lehetett már hallani az elmúlt években, hogy a 7. cikk szerinti eljárás eredményeképpen el lehet venni egy tagállam szavazati jogait, hogy érthető, hogy egyre gyakrabban jön szembe valami ilyesmi kijelentés:
“A 7. cikkre való hivatkozással fel kell függeszteni Magyarország (és adott esetben Lengyelország) szavazati jogát – egyből átmegy a költségvetés és a csomag.”
Bár ez egyszerű megoldásnak tűnik, sajnos nem lehetséges, a jelen eljárásban arra még egyelőre nincs lehetőség. A 7. cikk szerinti eljárás ugyanis több szakaszból áll, és hogy odáig eljussunk, az első szakaszban először a Tanács, majd az eljárás második szakaszában az Európai Tanács döntése is kell, hogy aztán a harmadik szakaszban a Tanács dönthessen a lehetséges szankciókról. A teljes eljárás menetét az alábbi ábra mutatja be:
A jelenleg Magyarország ellen folyamatban lévő eljárást az Európai Parlament indította (Lengyelországgal szemben a Bizottság), és amint az ábrán is látszik, az csak az eljárás első szakaszát indíthatta el – és az egész jelenleg elakadt a Tanács szintjén, az eljárás Kovács Zoltán tavaly decemberi Twitter-rohamán túlmenően még semmilyen érdemi eredményt nem produkált, így még a Tanács négyötödös többséget igénylő szavazására sem került sor. Hol vagyunk tehát még az Európai Tanács egyhangúságot igénylő döntésétől, amihez ráadásul még arra is szükség van, hogy azt a szakaszt vagy a Bizottság, vagy a tagállamok egyharmada megindítsa, amelynek sikeressége után a Tanács már viszonylag egyszerűen, minősített többséggel szankciókat rendelhetne el…
Gyors tisztázás: mi a különbség a kétfajta “tanács” között? A teljes nevén az Európai Unió Tanácsa, röviden csak Tanács néven emlegetett testületi forma az az EU-tagállamok kormányainak képviseletét ellátó intézmény, mely uniós jogszabályokat fogad el és összehangolja az uniós szakpolitikákat, tagjai pedig az uniós országoknak a megvitatandó szakpolitikai területért felelős miniszterei. Ezt tekinthetjük az EU legfontosabb döntéshozó testületének, mivel amellett, hogy a jogalkotási eljárásban az Európai Parlament mellett társjogalkotóként működik, az alapító szerződések alapján a legtöbb döntést neki kell meghoznia – hiszen az Európai Unió nem föderatív állam, így logikus, hogy a tagállami kormányok képviselete továbbra is vezető szerepet gyakorol a döntéshozatalban. (Érdemes lehet megjegyezni, hogy ez amúgy az abszolút föderatív Amerikai Egyesült Államokban is így van, ahol a tagállamok érdekeinek védelmére rendelt Szenátus a legfontosabb döntéshozó, igaz, ott a tagállamonként két szenátort 1913 óta közvetlenül választják.) Az Európai Tanács, amelynek tagjai az uniós tagállamok állam- illetve kormányfői (valamint a saját elnöke és az Európai Bizottság elnöke) szerepe, hogy vezető politikai intézményként meghatározza az Európai Unió tevékenységének általános politikai irányvonalát és prioritásait, stratégiai döntéseket hozzon. Nem “felettes szerve” a Tanácsnak, de nyilvánvaló, hogy miután a miniszterelnök képvisel egy álláspontot, egy minisztere nem fog annak ellentmondani egy másik testületben, tehát egyfajta politikai “felettes” jelleg természetes módon érvényesül.
Ezért is szerepel a Tanács helyett az Európai Tanács döntéshozóként a 7. cikk szerinti eljárás második szakaszában, ahol konszenzusra van szükség (persze az érintett állam ilyenkor nem szavaz), hiszen a helyzet súlya ilyenkor a tagállamok vezetőinek, a legmagyasabb politikai szintnek a döntését indokolja. És ezért látták szükségesnek az alapító szerződések szövegezői a konszenzuskényszert is – lehet ezt utólag vitatni, de ez van. Amit nem lehet viszont, megint butaságokat beszélni, mint például hogy trükkösen “mind Magyarország, mind Lengyelország ellen egyszerre kell megindítani az eljárást, és akkor nem tudják keresztbeszavazva megvédeni egymást”, mert bár megint jól hangzik, sajnos az alapító szerződési szöveg ezt egyértelműen nem teszi lehetővé: a 7. cikk szövege minden hivatalos nyelven konzekvensen egyes számban beszél az eljárás alá vont tagállamról. A contra legem értelmezésnek is vannak határai, és nem csupán jogiak, hanem itt a politikai kommunikációs szempontok is jelentősek: minden hiba ezen a területen a kormány érdekeit szolgálja.
Szóval ahhoz, hogy felfüggeszthetők legyenek a magyar kormány szavazati jogai, már túl kéne lennünk az első szakaszon, amiben jelenleg dagonyázunk, meg kellene hogy legyen a konszenzusos döntés az Európai Tanácsban, és akkor lehetne most “sürgetni” a Tanácsot, hogy hozzon szankciós döntést a szavazati jog felfüggesztéséről. De nem tartunk ott.
Ebben igazából az a szomorú, hogy olyanoktól is látom gyakran a fenti kijelentést, akinek nagyon jól kéne tudnia, például azért, mert marha jól megél belőle, hogy az nem stimmel. Ami meg még ennél is nagyobb baj, hogy sokan készpénznek veszik a gátlástalanul terjesztett zöldségeket, aztán jön a csodálkozás és a csalódás, hogy “na de akkor jé, miért nem úgy van mégis, biztos csalt a Soros/Orbán/illuminátus/zsidó/migráns/egyéb” (a nem kívánt elem kihúzható, illetve szabadon helyettesíthető bármi mással), ami csak tovább rongálja azt a polgári tudatosságot, amire Orbán Viktor és a hasonló Cippolák világában mindennél nagyobb szükségünk lenne.
Néhány gondolat az EU-ból való esetleges kilépésről
Az elmúlt napokban, különösen azzal, ahogy Orbán Viktor az uniós többéves pénzügyi keret vétójával kezdett fenyegetőzni, felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a célja, hogy kivigye Magyarországot az EU-ból. Ez mostanában láthatóan sokszor kiegészül a “Szájer az Alaptörvénybe írta, hogy az Országgyűlés 2/3-os többséggel jóváhágyhatja a kilépést a népszavazás helyett” mondásokkal. Én magam sem tartom kizártnak, hogy Orbán az EU-ból való kilépéssel kacérkodik, sőt, erre már 2016-ban, a kvótanépszavazáskor igyekeztem több módon is felhívni a figyelmet, mindezzel együtt érdemesnek tartom tisztába tenni a dolgokat.
Természetesen az Alaptörvény nem tartalmaz ilyesmit, pláne nem Szájer írta bele most hirtelen. Értem, hogy Szájer brüsszeli akrobata-mutatványa miatt hirtelen megint tökéletes célpontjává vált minden kritikának, ebből magam is kiveszem a részem, de ilyen butaságot nem kellene terjeszteni. Az Alaptörvényben nem szerepel ilyesmi ilyen kifejezett formában – hiszen nem is kell, attól függetlenül így van, a korábbi Alkotmány alapján is így lett volna, a világ minden országának összes alkotmánya alapján a parlamentnek kell döntenie ebben a kérdésben, ahogy végül Nagy-Britanniában is az döntött a Brexit véglegesítéséről.Ehhez semmilyen módosítás nem kell, és semmilyen kétharmados törvényt nem kell most stikában átvinni. A csatlakozás annak idején egy nemzetközi szerződés elfogadását jelentette, aminek a megkötéséhez kellett az Országgyűlés döntése, az erre rendelt eljárásrend alapján. A kilépés (sajnos) ugyanezt igényli, a kormány kezdeményezi és aláírja a megfelelő nemzetközi szerződést annak másik oldalán az Európai Unióval (annak saját szabályai alapján), az Országgyűlés megerősíti (ehhez kétharmados többségre van szükség), a köztársasági elnök ratifikálja, és ehhez minden adott.
Érdemes beszélni pár szót a népszavazásról, mert eléggé elterjedtek az ezzel kapcsolatos mondogatások, elsősorban a toxikus hatású kvótanépszavazás, másrészt pedig a Brexit miatt. Utóbbival kapcsolatban muzáj rögzíteni, hogy az nem használható analógiaként a hazai helyzethez, ugyanis nagyon komoly különbségek vannak a brit és a magyar alkotmányos rendszer között – a legfontosabb, hogy Nagy-Britanniában a népszavazás jogilag soha nem kötelező eredményű. Hogy egy jogilag nem kötelező népszavazástól hogy tolta el magát Monty Python dicső népe az arccal előre való kitántorgásig, annak bővebb kifejtésére majd máskor kerítünk sort, ha egyáltalán.
Ami minket most érdekel, hogy Magyarország esetleges kilépéséhez népszavazásra nemhogy szükség nincs, de annak eléréséhez nem is lehet, mert a rendszerváltás óta alkotmányos tilalom a népszavazás tárgya tekintetében a “nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettség”. Szóval egy eseteleges kilépés megakadályozásához a megoldás nem az, hogy a kilépésről kell népszavazást követelni – már csak azért sem, mert ez politikailag csak a kormányt segítené. Félő, hogy az ellenzéki pártok gondolkodásában a népszavazás elérése válna az ambíciómaximummá, annak elérését tekintenék politikai célnak, ami azzal járna, hogy ahelyett, hogy arról szólna a politika, hogy NEM akarunk kilépni, arról kezdene szólni, hogy hogyan FOGUNK kilépni. Ez, talán mondanom sem kell, hatalmas hiba lenne. Ellenben, amit meg lehet tenni, az egy olyan népszavazást kezdeményezése, ami nem engedi meg, hogy az Országgyűlés a kilépés mellett döntsön. Ez nem érint semmilyen nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettséget, az Országgyűlést kötelezi, és kellően egyértelmű.
Több kollégával, politikai szereplővel egyeztetve és együttműködve megfogalmaztunk egy olyan lehetséges népszavazási kérdést, ami ennek elérésére alkalmas lehet, ám azt jelenleg a veszélyhelyzet fennállása alatt nem tudjuk kezdeményezni. Ami aggodalomra ad okot, hogy a kormányt bármilyen, esetleges kilépés irányába tett lépés végrehajtásában ugyanez nem akadályozza. Emiatt viszont felkészültünk arra, hogy amennyiben ennek jelét látjuk, mégis benyújtjuk azt, és a várható elutasítás eredményeképpen – mivel az már személyes érintettséget fog generálni – ha szükséges, az általam már többször igazolt és áttételesen már a kormány által is beismerten Alaptörvény-ellenes, visszaélésszerűen alkalmazott veszélyhelyzettel szemben is fel fogunk lépni az Alkotmánybíróság, valamint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt.
Nem engedhetjük, hogy európai uniós tagságunk elvesszen Orbán Viktor öncélú és ostoba politikájának kudarca miatt.
Nyílt levél Orbán Viktornak: az Unióban maradunk!
A polgárok túlnyomó többsége nevében felszólítjuk a kormányt, hogy az Unióval való örökös hadakozás helyett tegyen eleget a magyarok kívánságának, és ne veszélyeztesse az ország uniós tagságát! Ennek érdekében nyílt levélben hívjuk fel Orbán Viktor miniszterelnököt arra, hogy ne menjen szembe az emberek akaratával.
A magyar kormány vétóval fenyegetőzik az Európai Unió 2021-2028-as időszakra szóló 7 éves költségvetésének elfogadásával kapcsolatban.
Ennek közvetlen előzményét az Európai Parlament és a Tanács közötti megegyezés jelentette, amelynek alapján végre valósággá válhat az a jogszabály, amit az Unió kormányaként működő Európai Bizottság már 2018-ban javasolt. A szerint fel lehet függeszteni annak a tagállamnak járó EU-s támogatások kifizetését, ahol vétenek az Európai Uniót alapító szerződésekben is megerősített társadalomszervezési elvek (például a polgári jogegyenlőség, a bíróságok függetlensége, a vallás-, tan- és sajtószabadság, a korrupciómentes, tisztességes és fair állami eljárások stb.), s az azok mindennapos érvényesülését segítő gyakorlat ellen.
A COVID-19 miatti tömeges megbetegedést okozó humánjárvány miatti védekezés érdekében kihirdetett veszélyhelyzet körülményei között – az elfogadott korlátozó intézkedések értelmében – az állampolgároknak jelenleg tömegrendezvényeken nincs lehetősége kinyilvánítani az álláspontját, mégis olyan fontos kérdésről van szó, amely az ország minden jelenlegi és még meg sem született lakosának sorsát alapvetően érinti, ezért az állampolgárok közösségének határozott és nyomatékos üzenetet kell küldenie a kormánynak.
A kormánynak éreznie kell, hogy Magyarország lakossága az Európai Unió tagjaként képzeli el hazáját (az uniós tagság támogatottsága 2004 óta 70 % feletti, 2019 végén pedig megközelítette a 90 %-ot), a kormány felhatalmazása ezért nem terjed ki ennek önkényes megváltoztatására, sem pedig olyan kommunikációra, amely az Európai Unióból történő esetleges magyar kiválást elkerülhetetlen eseményként igyekezne feltüntetni. Ellenkezőleg: a kormánynak mindent el kell követnie azért, hogy a társadalom többségének akarata érvényesüljön és nemzedékek vágya – Magyarországnak az európai közösségbe történt visszailleszkedése – tartósan, sértetlenül és sérthetetlenül fennmaradjon, s a magyarok egymást követő jövendő nemzedékei számára is biztosítsa annak áldásait.
Ezért a magyar polgárok túlnyomó többsége nevében felszólítjuk a kormányt, hogy az Unióval való örökös hadakozás helyett tegyen eleget a magyarok kívánságának, és ne veszélyeztesse az ország uniós tagságát.
Az európai magyarok érdekében:
Magyar György
ügyvéd
Kaltenbach Jenő
volt ombudsman
Majtényi László
volt ombudsman
Fleck Zoltán
egyetemi tanár
Lattmann Tamás
nemzetközi jogász
Szepesházi Péter
ügyvéd, volt bíró
Lattmann Tamás honlapja 