Új kormánybiztos a Bős-Nagymaros ügy számára…

Hát, biztos jó lesz. Nem tudom hány tagú titkárság, szolgálati autó, benzinkártya, szokásos zöldségek. De hogy minek…

A Nemzetközi Bíróság 1997-es ítélete óta érdemben nem sok minden történik az ügyben, aminek mind a két állam oldalán fennálló politikai okai vannak. Ezekről és az egész történetről beszéltem a Klubrádión tegnap, amit itt lehet visszahallgatni, 32:32-től:

https://www.klubradio.hu/archivum/esti-gyors-2024-marcius-12-kedd-1815-39659

Amit még érdemes lehet hozzátenni, hogy épp a napokban jelent meg – az interjúban is említett – gyűjteményes mű Nagy Boldizsártól, akinek jobb rálátása az ügyre keveseknek van Magyarországon. Erről többet itt lehet megtudni. Emellett még felteszem ide egy 2010-es előadásom diáit, amit egy egyetemközi program szervezésében tartottam Pozsonyban, nemzetközi hallgatóság előtt, amiből többet is megtudhat, akinek számára az ügy jogi részletei is érdekesek.

A Magyarországon járőröző kínai rendőrökről

Ma este a Klubrádión beszéltem a szóban forgó kérdésről. Itt hallgatható meg:

https://www.klubradio.hu/adasok/lattmann-az-erkezo-kinai-rendoroket-is-kotik-az-unios-jogszabalyok-142565

Természetesen meg kell jegyeznem a címmel kapcsolatban, hogy nem az “uniós”, hanem az “európai” szabályokat kell alkalmazni, amik nem az EU, hanem az Európa Tanács, illetve a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatából kristályosodtak ki, az Emberi jogok európai egyezménye alapján. Bár, tekintettel arra, hogy ma már az EU is kötelezőnek tekinti azokat magára nézve, mondhatunk akár “uniós”-t is, de attól ez még pontatlan.

A svéd NATO-csatlakozásról Erdogan hozzájárulása után – vol. 2.

Amint arra számítottam, a tegnapi posztban bemutatott interjú valóban keltett némi érdeklődést. Emiatt itt szükségesnek látom reagálni egy-két dologra.

Szükségesnek tartom most azzal kezdeni, amivel tegnap befejeztem. Emlékeztetőül:

“Nem állítom, hogy ez fog történni, a NATO-főtitkár mai kijelentése alapján úgy tűnik, hagynak még időt a magyar kormánynak a ratifikációra, hogy arcvesztés nélkül kiállhasson a vereségből. De lehet, hogy nem az ő döntése lesz az irányadó…”

A sok reakció közül, amire mindenképpen érdemes reagálni, az a Szenes Zoltánnal ugyanott, másnap közölt interjú, itt olvasható. Egyrészt a régi személyes ismeretség okán, másrészt pedig azért, mert itt megjelenik egy igen fontos, bizonytalan szempont, amire épp a fentebbi bekezdésben utaltam.

Először is, a cikk tartalmaz olyan zavaros mondatokat, amik egészen biztosan nem szó szerint Szenes Zoltántól származnak, és kicsit értelemzavaróak, amik a beszélő üzenetét – az ő szándéka ellenében – igencsak összezavarják. Így például a “Szenes Zoltán szerint a szerződés szövegét ugyan nem módosították, de csak a szervezet megalakulásakor alkalmazták, azóta más a gyakorlat.” mondat önmagában nem értelmezhető.

Ez és még néhány más dolog nem a nyilatkozótól származik, annak pontatlansága és zavarossága nem az ő hibája. A cikk alapos olvasásával a későbbiekből azért kiderül, hogy Szenes Zoltán is világosan látja, hogy az Észak-atlanti Szerződés 11. cikke csak a NATO megalakulására vonatkozik, szóval felejtsük is el azt gyorsan. (Ahogy azt a mondatot is, hogy “Eszerint valóban elégséges a tagállamok több mint felének hozzájárulása ahhoz, hogy a szerződés életbe lépjen a csatlakozó új tagállam és a NATO között.”, mert ekkora marhaságot senki nem mondott, én különösen nem.) Az új tagállamok csatlakozására a 10. cikk vonatkozik, ami – ahogy bemutattam – teljesen egyértelműen fogalmaz, az igazi kérdés nem is az.

Ahogy a tegnapi bejegyzésben is világosan leírtam, aminek a ratifikációján megy a rugózás jelenleg, az nem maga az Észak-atlanti Szerződés, hanem az ún. csatlakozási jegyzőkönyv megerősítése. Ez formailag egy külön nemzetközi szerződés, amire viszont a Szerződés alapján NINCS szükség. Az egy valóban létező gyakorlat, hogy születik ilyen (a NATO honlapon el is érhetők, hivatkoztam is példaként a magyart), de az állításom lényege – újra -, hogy ettől a gyakorlattól adott esetben bármikor el lehet térni, jogilag ez teljes mértékben lehetséges. Ez kb. olyan, mint amikor a társasházi szeméttároló ajtajára kiírják, hogy “kérjük becsukni”, a társasház házirendjébe pedig, hogy “csukva kell tartani”, de mindenki bezárja kulcsra. Nem lesz kötelező kulcsra zárni csak azért, mert megszokásból mindenki úgy csinál…

Az a nyilatkozói kijelentés ugyanakkor, hogy “ez egy értelmezés, amit kőkeményen betartanak a tagállamok”, konkrétan értelmezhetetlen nemzetközi jogi szempontból. Nem tudom, milyen a “kőkemény”, de bizonyítani kéne tudni, hogy egy contra legem (azaz egy nemzetközi szerződéssel ellentétes, vagy annak nem megfelelő, vagy az által nem előírt stb.) gyakorlat kötelező erejűvé vált, ami egy nemzetközi jogásznak sem biztos, hogy menne… Nem lett kötelező – ha az összes NATO-tagállam úgy dönt, hogy “kőkeményen” megkerülik Orbánt, akkor ő “kőkeményen” meg lesz kerülve, különösen, hogy – mint a 10. cikk szövegén látszik – ez az alkalmazott eljárás teljesen megfelel az írott jognak. Az, hogy egy nemzetközi szervezet működésében annak alapító szerződésének nem megfelelő gyakorlat alakul ki a tagok imperatív, vagy annak vélt érdekeinek megfelelve, nem újdonság és nem egyedülálló. Jó példa erre az ENSZ Biztonsági Tanácsa, ahol a mai napig az Alapokmánytól eltérően történnek a szavazások, egészen pontosan a tartózkodás/távolmaradás értelmezése: a tartózkodást/távolmaradást az Alapokmány szövege alapján vétónak kellene tekinteni, mégsem tekintik annak. Erről bővebben írtam egy fejezetet egy olyan biztonságpolitikai kötetbe, amiben Szenes Zoltán épp a NATO-ról írt egyet (érdekességképpen, itt olvasható az én fejezetem, itt pedig az egész könyv, mindenképpen érdekes olvasmány), sajnos a bővítésre nem tért ki külön. A lényeg, hogy nincs olyan gyakorlat, ami ne változhatna meg, ha minden részes fél akarja és különösen akkor, ha az amúgy sem felel meg a szervezetre vonatkozó előírásoknak. A magyar kormányt pedig már eddig is megkerülték a NATO-ban minden további nélkül, ami miatt utána az már tiltakozni, meg vétózni sem akart, láthatóan beletörődött. Ennyit a nagy vétófenyegetésről.

Hasonlóképpen problémás az a kijelentés, hogy “jelenleg a tagállamok felvételének feltétele az egyhangú ratifikáció”. Nem. Nem az. Ez sehol nem jelenik meg az Észak-atlanti Szerződésben, sőt, a 10. cikk konkrétan nem ezt mondja. Ez a kijelentés így, ebben a formában teljesen megalapozatlan. Azt ki lehet jelenteni, hogy “a jelenlegi gyakorlat csatlakozási jegyzőkönyv elfogadását alakította ki”, de ez nem “feltétel”. Egyetlen “feltétel” van a Szerződésben, a meghívás. Az pedig megtörtént, ahogy a tegnapi posztban a hivatalos forrásokra is rámutattam.

Emellett külön örömmel láttam, hogy a beszélgetés felemlítette a Brüsszeli szerződést (a NATO elődjét, bár ez így nagyon bántó leegyszerűsítés, de most elmegy) és annak megkötésének körülményeit, bár ugyancsak téves kontextusban, az alapítással kapcsolatban – de akkor talán viszont érdemes lett volna azt is megnézni, hogy a Brüsszeli szerződés szó szerint teljesen ugyanezt a megoldást alkalmazza az utólagos csatlakozásra. (Ott a IX. cikk felel meg az Észak-atlanti Szerződés 10. cikkének.) A Brüsszeli Szerződés alapján végül semmilyen gyakorlat nem alakult ki (maga a szerződés is lényegében elhalt, miután kifejezetten Németország ellen irányult, amit az USA nem akart támogatni, ezért lett helyette a NATO), ahhoz senki nem csatlakozott utólag, de a tény, hogy abban a szerződésben is ezt a megoldást alkalmaztak, nem lehet véletlen.

Szóval még egyszer: ez egy lehetőség a magyar kormány jogszerű megkerülésére. Hogy megpróbálnak-e majd élni vele, az egy másik, politikai kérdés.

A svéd NATO-csatlakozásról Erdogan hozzájárulása után

Most jelent meg egy interjúm a Szeretlek Magyarország oldalon:

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/szempont/lattmann-tamas-orban-viktor-jovahagyasa-nelkul-is-a-nato-tagja-lehet-svedorszag/

Ez megint kiverte a biztosítékot egyeseknél, ami engem egyáltalán nem zavar, viszont muszáj nehány tényt lefektetni és megjelölni, amelyek ismerete szükséges ahhoz, hogy bármilyen módon értékelhető álláspontot alakítsunk ki a kérdésben. Tudom, hogy a tények ismerete nem divat, egyes helyeken nem is elvárás, de nem baj.

A beszélgetés tárgya a magyar diplomácia újabb orra esése volt, miután Törökország döntése után sikerült Magyarországnak mégis utolsóvá válnia a svéd NATO-csatlakozás támogatása tekintetében. Sokak számára meglepő és újszerű lehet az a kijelentés, hogy a magyar ratifikáció nélkül is megtörténhet Svédország NATO-csatlakozása. Jelezném, hogy ezt a kialakult feszültség első pillanatától mondom, csak éppen senki nem kérdezte, azonkívül pedig mindenki megint olyan boldog volt a féltudásával, hogy sem kedvem, sem energiám, sem szívem nem volt elrontani mindenki örömét… Ha valaki veszi a fáradságot, és ténylegesen elolvassa a NATO alapító szerződését, az ún. Észak-atlanti Szerződést (vagy Washingtoni szerződés), konkrétan annak 10. cikkét (ezt amúgy helyesen a cikkhez is betette a szerkesztő), akkor ott a következőt találja:

“A Felek egyhangú megegyezéssel a Szerzõdéshez való csatlako­zásra hívhatnak meg minden más európai államot, amely képes arra, hogy elõsegítse a Szerződés elveinek továbbfejlesztését és hozzájá­ruljon az észak-atlanti térség biztonságához. Minden ekként meghí­vott állam részesévé válhat a Szerződésnek, ha csatlakozási okiratát az Amerikai Egyesült Államok kormányánál letétbe helyezi. E kormány a Felek mindegyikét értesíti az egyes csatlakozási okiratok letétbe helyezéséről.”

Ebben világosan le van írva, hogy mi a menet. Meghívás, majd utána az érintett állam egyoldalú aktussal, ún. csatlakozással az egyezmény részesévé válik, és nem kell hozzá semmiféle megerősítés a már részes államoktól.

Ami külön megerősítés tárgyát képezheti, az nem maga az Észak-atlanti Szerződés, hanem az ún. csatlakozási jegyzőkönyv (ezeket is meg lehet találni a fentebb linkelt oldalon), ennek megerősítésével játszadozhat egy tagállam (most is ez történik igazából), de a Szerződés szerint ez nem akadálya a taggá válásnak. Sőt, ha valaki veszi a fáradságot, és megnéz egy ilyet, lásd pl. a magyar csatlakozási jegyzőkönyv szövegét, ennek I. cikke is nagyon világosan azt mondja ki, hogy “In accordance with article 10 of the Treaty, the Republic of Hungary shall become a Party on the date when it deposits its instrument of accession with the Government of the United States of America“, azaz a meghívás után EGYOLDALÚ aktussal csatlakozik az új tagállam. Na és most mi történik, ha nem lesz ilyen csatlkozási jegyzőkönyv? Semmi…

(Kiegészítés: a 11. cikk nem az utólagos csatlakozásról, hanem az aláíró államok, azaz az eredeti tagok a szerződés létrehozásakor irányadó kötelezettségéről szól.)

Történt ilyen meghívás? Igen. A formális meghívás megtörtént 2022 júniusában, a madridi NATO-csúcson, csak a magyar média nem számolt be róla, szóval aki csak onnan tájékozódik, annak ez az információ meglepő lehet.

Itt a csúcs hivatalos honlapja:
https://www.nato.int/cps/en/natohq/news_196144.htm

Ott van a “Finland and Sweden membership” alatt világosan, hogy “official invitation”, illetve ha valakinek ez nem elég, akkor itt a hivatalos záró nyilatkozat is, ennek lásd 18. pontját:

https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_196951.htm?selectedLocale=en
Idézem: “Today, we have decided to invite Finland and Sweden to become members of NATO, and agreed to sign the Accession Protocols.”

És akkor szerintem ennyi bőven elég is ebben a kérdésben…

Egyszerűen az történt, hogy Orbán meg noob külpolosai ezt megint csúnyán benézték, és most fogalmuk sincs, hogy mit tudnak csinálni. És ezt el lehetett volna kerülni, én magam is többeknek elmondtam, hogy ez így nagyon rizikós játék, amiből csak akkor lehet jól kijönni, ha odafigyelnek. Nem figyeltek. Ennyi a történet.

Miután Törökország kilépett a történetből, a magyar kormány most bármikor kaphat egy hivatalos levelet Washingtonból, hogy “helló, akkor csak úgy szólunk, hogy mostantól Svédország NATO-tag, mert tegnap letették a papírokat”. Ankarának valószínűleg nem szívesen küldenek az amerikaiak egy ilyen levelet, hiszen a NATO kb. második legerősebb haderejét birtokló államról van szó, megkerülhetetlen geopolitikai helyzetben. Budapestnek ellenben minden gond nélkül, aztán nyugodtan lehet huszárvagdalkozni mindenki legnagyobb további derültségére.

Nem állítom, hogy ez fog történni, a NATO-főtitkár mai kijelentése alapján úgy tűnik, hagynak még időt a magyar kormánynak a ratifikációra, hogy arcvesztés nélkül kiállhasson a vereségből. De lehet, hogy nem az ő döntése lesz az irányadó…

Újabb visszaélési kísérlet egy NER-kegyencnek adott diplomata útlevéllel

Ráadásul már “visszaeső” elkövetőről van szó, hiszen Lénárd András, a Csíki Sör tulajdonosa esetében a média már korábban is beszámolt ilyesmiről.

A diplomata útlevelekről beszéltem ennek kapcsán az RTL-nek, itt nézhető meg.

Lényegi újdonságot nem mondtam a korábbiakhoz képest: régebben Dzsudzsák Balázs, majd Szájer József ügyével kapcsolatban merült fel a kérdés, az előbbivel kapcsolatban itt érhető el az akkori nyilatkozatom, amivel megpróbáltam megmagyarázni az ilyen útlevelek kiadásának hogyan-mikéntjét és problémáit, az utóbbi kapcsán pedig itt megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért is nincs igazán jelentősége nem csupán a haveri alapon kiadott, de sok más diplomáciai útlevélnek sem – Magyarországon elvileg semmilyen könnyítést nem ad, külföldön pedig – megfelelő akkreditáció hiányában – lényegében érvénytelen, a helyi hatóságok számára nem létezik. Ugyanezt elmondtam akkor is, amikor kiderült, hogy a Schadl/Völner botrány érintettjei is kaptak korábban diplomata-útlevelet, itt még konkrét javaslatot is tettem, hogy hogy lehetne kezelni, normalizálni a diplomata útlevelek kiadásának teljesen eszeveszetté vált rendszerét. Persze, azóta sem változott semmi, a mostani helyzet pedig nagyjából ugyanez.

Egyszerűen szánalmas az egész, és persze nagyon vicces lesz, amikor a román hatóságok magasról tesznek majd a “diplomata útlevélre”, és beindul majd a románozós, magyargyűlölős jajveszékelés.

Az izraeli-palesztin konfliktusról az Élet és Irodalom oldalain

Tegnap megjelent az Élet és Irodalom aktuális száma, amiben megjelent egy hosszabb írásom az izraeli-palesztin kofliktus aktuálisan leginkább jelentős kérdéseiről. Nem volt könnyű eldönteni, hogy miről írjak, mi maradjon ki – elsődlegesen terjedelmi okokból – ami a “vágások” tekintetében végül igazán fájdalmas volt számomra, hogy a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos gondolkodást egy az egyben ki kellett gyomlálnom, mert az teljes formájában egy külön cikket érdemelt volna. Valamilyen formában viszont lesz róla szó, biztos lehet benne mindenki.

A cikk itt érhető el előfizetéssel, vagy egy rövid reklám megtekintése után, illetve az aktuális lapszám az újságárusoknál.

Az izraeli-palesztin konfliktusról a Klubrádión

Tegnap alkalmam volt a Klubrádióban hosszabban beszélgetni Herskovits Eszterrel és Selmeci Jánossal, a témát itt is a közel-keleti konfliktus újabb tragikus körének jogi kérdései adták.

Most így visszanézve, a tartalom nagyon rendben van, de kétszer meg kellett volna gondolnom, hogy az elmúlt napokban produkált borzalmas egészségi állapotomban bemenjek-e valahova… De hát most már mindegy. 🙂

A palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatos korábbi bejegyzések az oldalamon megtalálhatók az annak nyitott Akta-oldalon.

Külpolitikai kitekintő Lamm Vandával és Gyarmati Istvánnal

Tegnap lehetőségem volt egy beszélgetésben részt venni a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi jog tudományának két igazi hazai nagyágyújának társaságában a Heti Tv csatornáján. A téma természetesen a tragikus izraeli-palesztin konfliktus volt. És bár nehezen hihetőnek tűnik, de természetesen nem sikerült kibeszélnünk mindent… Amit sikerült, itt meg lehet nézni:

A beszélgetés során általam említett Valki László-cikket itt lehet elérni, a reklám megtekintése után ingyenesen is elolvasható. Érdemes. Ezen a héten, pénteken tőlem is megjelenik egy összefoglaló cikk az Élet és Irodalom hasábjain, valamint volt ma egy hosszabb beszélgetésünk a témában a Klubrádión, ezekről majd külön írok még, ha elérhetők lesznek.

A palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatos korábbi bejegyzések az oldalamon megtalálhatók az annak nyitott Akta-oldalon.

Háborús bűncselekmények az Izrael-Hamász harcok során

Tegnap beszéltem az RTL Fókusz c. műsorának egy kicsit azzal kapcsolatban, hogy a hírek szerint az ENSZ háborús bűnök elkövetésével vádolta meg Izraelt. Tisztáztuk, hogy milyen jogsértő cselekmények minősülnek háborús bűncselekménynek, és hogy a jelen körülmények között mik a tipikus ilyen cselekmények, valamint hogy milyen lehetőségek vannak az ilyenekkel szembeni fellépésre. Az elkészült anyag itt tekinthető meg.

Itt jelzem most, hogy felkérést kaptam az Élet és Irodalomtól, hogy írjak egy összefoglaló cikket a folyamatban lévő harcokkal kapcsolatban releváns nemzetközi jogi kérdésekről. Ez, ha minden a tervek szerint alakul, november 10-én, pénteken fog megjelenni. Addig is mindenkinek figyelmébe ajánlom a szintén itt, 2006-ban megjelent (te jó ég, több mint másfél évtizede), Nagy Boldizsárral közösen jegyzett “Támadható-e Bejrút vagy Tel-Aviv? – Arányosság a libanoni konfliktusban” című írásunkat, amiben számos olyan kérdést fejtettünk ki, amire most csak utalni fogok.

Beszélgetések a Hamász Izrael elleni újabb támadása által felvetett kérdésekről

Ma elérhetővé vált a podcast- és videofelvétele annak a beszélgetésnek, amit még október 26-án rögzítettünk az Index budapesti stúdiójában, ami a helyzet nemzetközi jogi és hadijogi kérdéseit járta körbe. Emellett ma reggel a Heti TV-ben is beszélgettünk a kialakult helyzet tágabb körenyezetéről, Skype-on keresztül, mert mára visszajöttem Brüsszelbe.

Beszélgetés október 26-ám
Beszélgetés október 31-én

Megmondom őszintén, nem könnyű erről a témáról nyilvánosan beszélni, egyrészt az elkövetett támadások gusztustalan jellege miatt, másrészt azért, mert a várható izraeli ellenintézkedések kritikai elemzése megint mindenféle feszültségeket fog kelteni mindenki részéről. Ráadásul a helyzet és a felvetődő kérdések komplex jellege nagyon nehezen teszi a válaszokat beilleszthetővé a média meghatározta idő- és egyéb keretek közé. Külön izgalmassá teszi a helyzetet, hogy míg az elmúlt több mint két évtized során az izraeli-palesztin konfliktusban kifejtett álláspontjaim miatt folyamatosan küldött Tel Avivba a kormánypárti propagandamédia (helló, Mandiner kommentszekció), most ők hirtelen filoszemitává lényegültek, ellenben most majd az ellenzéki oldal egyes részeinél leszek (pontosabban lettem, már látom itt-ott) antiszemita terroristatámogató. Hát igen, akkor szép az élet, ha zajlik…

Korábbi felvételek az izraeli-palesztin konfliktusról és annak egyes elemeiről elérhetők az arra létrehozott lejátszási listán a YouTube csatornámon, a honlapon a vonatkozó aktában, valamint a témában a korábbi posztok itt is:

Palesztin államiságról újra

A péntek reggel nem volt elég, ma hajnalban folytattuk a palesztin államiság kérdését a Heti TV-n. Várhatóan az ENSZ Közgyűlésén ez kiemelt téma lesz mostanában,…

Hadijogi szabályok a gázai konfliktusban

Tegnap reggel a Klubrádión annak az esetnek a jogi aspektusait jártuk körbe, amikor nemrég az izraeli fegyveres erők egy mentős konvolyon ütöttek rajta. Ezzel kapcsolatban…

Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.