Várhelyi Olivér jelöltségét elfogadta az Európai Parlament szakbizottsága

Délutánra eldőlt, Várhelyi Olivér jelöltsége átment az EP szakbizottságán, jövő héten kerülhet sor a plenáris szavazásra az egész Bizottságról, majd utána még a Tanácsnak is jóvá kell hagynia azt. A Fidesz természetesen ünnepli a sikerét, az Európai Néppárt hasonlóképpen.

Korábbi gyorselemzésemben leírtam a szóbeli meghallgatással kapcsolatos véleményemet. Ahogy a ma reggeli interjúban elmondtam, az EP-képviselők szavazatát az fogja befolyásolni, hogy Várhelyi írásos válaszaiban sikerül-e látványosabban elhatárolódnia az orbáni EU-politikától, azt is, hogy Várhelyi Olivér ezt jó eséllyel “meg tudja ugrani”. Emellett utaltam arra is, hogy egészen egyszerűen nincs olyan, Várhelyi megbuktatásához fűződő érdek sem a PES (európai szocialisták), sem a Renew (volt liberálisok, ALDE) oldalán (talán a lánccsörgetésen kívül), ami erősebb lenne annál, mint hogy felálljon az új Bizottság (a Néppárt képviselőjével az élen), és végre “beinduljon” újra az EU.

Legfeljebb a megújulás várat magára egy kicsit.

Várhelyi Olivér biztos-jelölti meghallgatásáról

“Összességében megállapíthatjuk, hogy amilyen unalmas volt maga a meghallgatás, most láthattuk az eddig messze legjobban felkészült biztos-jelöltet, és ez teljesen független attól, hogy amúgy mit gondolunk a magyar kormányról, vagy annak EU-politikájáról. A kérdés most csak az, hogy az Európai Parlament többsége mennyire hiszi el neki, amit mond.”

Európai jog

Trócsányi László megbuktatása után Várhelyi Olivér jelölése
okozott némi meglepetést, de minden jel szerint egy jó választás volt Orbán
Viktor számára. A politikai értelemben eddig folyamatosan a radarszint alatt
maradt szakemberrel szemben nyilván semmilyen, a volt igazságügyminiszterhez
hasonló kifogás nem támasztható, ennek megfelelően, az első parlamenti
meghallgatásán, a Trócsányit korábban elutasító jogi szakbizottságon úgy ment
át, mint kés a vajon. Nagy érdeklődéssel vártuk a mai, külügyi bizottsági
meghallgatást – mint ismert, azért a külügyi bizottság, mert a nki szánt feladat-csoport
(az ún. „portfólió”) a bővítés- és szomszédságpolitika volt.

Azért érdemes rögzíteni egy-két gondolatot a meghallgatás
elemzése előtt.

Az első, hogy a biztosi szerepkör egyik legfontosabb velejárója, hogy a biztosok tevékenységük során a tagállamoktól függetlenül kell tevékenykedjenek. Ahogy az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (3) bekezdése fogalmaz, “a Bizottság tagjai nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat semmilyen kormánytól, intézménytől, szervtől vagy más szervezettől”, ami persze nem csak a tagállamokra utal…

View original post 657 további szó

„ugyanaz a kamarillapolitizálás lehetetlenítette el, ami először lehetőséget biztosított számára, amivel végül nem tudott élni”

Többen érdeklődtek nálam, hogy mit gondolok arról, hogy Botka László otthagyta az MSZP-t. Igazából több mindent. Az első és leginkább egyszerű, hogy szépen illik ez a mostani trendbe, a süllyedő hajókat szokás elhagyni, szomorú látvány ugyan, amikor volt kapitányaik teszik, mint pl. Vona vagy Botka, de hát jellemző, különösen, ha a túlélés múlik rajta. Botka esetében ez egyértelmű, ő maga is beárazta (volt) pártját, és úgy ítéli meg, hogy helyi polgármesterként inkább a saját kis bázisát őrzi. Hívhatjuk ezt akár Kósa-modellnek is (amíg a pártban volt), a párttal történik, ami történik, de neki van saját háttere, alapvetően nincs ezzel gond. A másik, hogy ez már régebben is megtörténhetett volna, és ezen a ponton kezd igen zavarni, amikor állítása szerint „sportszerűségből” maradt idáig, mert nem akarta rongálni a párt esélyeit. Szóval sportszerűségből. Nyilván ez az a „sportszerűség”, ami miatt a mai napig adós az MSZP-nek, az MSZP szavazóinak és általában is az ellenzékieknek jó néhány dolog magyarázatával.

Nos, én valóban nem akartam „sportszerűtlen” lenni, emiatt egészen a mostani önkormányzati választásokig nem akartam nyilvánosan a 2017. őszi, a miniszterelnök-jelöltséggel kapcsolatos eseményekkel foglalkozni (és semmi kedvem sem volt megint az ostoba ügynökvádakkal szórakoztatni magam), de eltelt annyi idő, hogy láthassuk, mi vált valósággá, mi nem. Ideje levonni tanulságokat. Illetve most jó sokáig nem lesz választás, ergo nem kell azzal sem foglalkozni, hogy egyes megélhetési politikusok kétségbeesetten kapaszkodnak a székeik karfájába, és a közelgő választás réme miatt képtelenek az igazmondásra.

Első körben érdemes elolvasni ezt a 2017. októberében a Facebook-oldalamon közzétett „A váltás szükségességéről” című írást, ami arról szól, hogy miért tartottam szükségesnek, hogy sürgősen irányt váltson az MSZP, miért volt elhibázott Botka László jelölti stratégiája.

Ennek közvetlen előzménye az volt, amikor 2017. szeptember 26-án egy televíziós interjúban elmondtam, hogy Botka László 2016. decemberi színre lépése előtt én tárgyaltam az MSZP-vel és körvonalazódott egy másik stratégia:

Első körben itt mindenkinek felhívom a figyelmét az ATV által adott „én voltam az ellenzék miniszterelnök-jelöltje” címre, amit azért érdemes megjegyezni, mert az egész interjúban egyetlen egyszer sem mondtam olyat, hogy eldőlt, hogy én lettem volna miniszterelnök-jelölt. Azt mondtam, hogy voltak erre irányuló tárgyalások, erről és ennek részleteiről beszéltem, mégis a címadó szerkesztő valamiért ezt így látta jónak. Ami azért nagyon kellemetlen, mert sokan csak a címeket olvassák el, innentől kezdve pedig egyrészt egymás melletti elbeszélés lesz a vitákból, másrészt a hamis információ terjed el, harmadrészt pedig… Na, erre mindjárt visszatérünk, kicsit lejjebb.

Amúgy több mindenről szó esik ebben az interjúban, ismétlem, 2017 szeptemberének végén, ami mára már egyértelműen beért. Szót ejtettem az „1 v. 2 stratégiáról”, ami 2016 őszén tökéletesen működőképes lett volna, ám sajnos a Jobbik középre húzása, majd a 2017-es év vége felé megjelenő „a Jobbikkal is össze kell fogni” őrülete teljesen ellehetetlenítette (erről majd külön írok még máskor). Ma már kevesen emlékeznek talán, de 2017-ben az akkor még alig látszódó Momentumot nagyon sokan fideszes segédcsapatnak, ügynököknek gondolták, szerencsére már rájöttek, hogy tévesen (a mostani támogatottságukból következően), ebben a kérdésben már akkor is világosan állást foglaltam, hozzátéve, hogy az ő megjelenésük is ennek újragondolását igényelte volna. De az igazán lényegi kérdés, és egy igazán „sportszerű” Botka László számára fontos kérdés az lett volna, hogy az MSZP, az ő pártja, újra tudja-e rajzolni saját magát.

Mert persze, ő most úgy gondolja, megteheti, hogy sértetten kivonul onnan, ahogy úgy gondolta, hogy teljesen rendben van az is, amikor a miniszterelnök-jelöltségről lemondó politikatörténeti szánalmasságú nyilatkozatában fideszes ügynökökre meg hasonlókra kente a saját kudarcának felelősségét. Miközben a magyar politikában egy igen ritka dolog történt: következménye lett a nem teljesítésnek. Ígért, de nem teljesített, és a saját politikai közössége megvonta tőle a bizalmat. Ami pedig ma fontos: két éve meglebegtette az ügynököket, miközben konkrétan nem mondott semmit, csak itt hagyta nekünk, hogy itt ügynökök vannak, amivel minden lehetséges bizalomnak alávágott. Értem én a sértettséget, nem lett anno választmányi elnök, az elképzeléseinek sajnálatos kudarca véget vetett a miniszterelnök-jelöltségének, de azért sportszerűségről ne beszéljünk ezek után.

Szóval kik az ügynökök? És itt persze nem csak Botka Lászlónak van felelőssége, hanem mindenkinek, beleértve bizonyos mértékig magamat is. Ha nem mondjuk el elég világosan, amit és ahogy akarunk, ha nem tesszük mindenki számára világossá – bár ebben a kérdésben a saját felelősségemet korlátozottnak látom, mert a magam eszközeivel mindent megtettem, amit tudtam, mindenhol, ahova hívtak, próbáltam világossá tenni, megmagyarázni az álláspontomat (lásd pl.: https://hirtv.hu/egyenesen_adattar/megvezettek-1404305). Jellemzően ugyanakkor, egyetlenegy újságíró volt, aki megkeresett azzal, hogy akkor most tényleg voltam vagy csak lettem volna jelölt, tisztázandó a fent már felvetett problémát (lásd: https://hu.budapestbeacon.com/kiemelt-cikkek/lattmann-szo-sem-volt-felkereserol-csak-egyeztettunk-miniszterelnok-jeloltseg-lehetosegerol/ ). Nos, úgy marha nehéz eljuttatni bármilyen üzenetet bárhova, ha egy szerkesztő egy interjúnak egyszerűen más címet ad, mint ami ott elhangzik. És akkor még nem is a szándékos vagy rosszindulatú ferdítésekről beszélünk – ilyen is van jócskán, és nem csak a kormánypropaganda oldalán. (A sajtóról, különösen egyes, jellemzően politika-közeli szereplők inkorrekt, szakmaiatlan dolgairól egy következő bejegyzésben fogok írni. Nem lesz szép.)

Önöknek nem hiányzik egyértelmű válasz? Kik az ügynökök? Molnár Zsolt az ügynök, ahogy sokan mondogatják? No de ha Botka László úgy látja, akkor miért várt két évet a kilépéssel? Különösen úgy, hogy a mostani önkormányzati választásokon elért (relatív) siker eredményeképpen Molnár Zsolt erősebb lett a pártban, mint valaha? Vagy pont azért? Mert akkor most már nem tud vele mit csinálni a párton belül? Eddig csinált bármit is a duzzogáson kívül? No meg… akkor most a budapesti siker kovácsaként elkönyvelt Molnár Zsolt úgy a Fidesz ügynöke, hogy segített abban, hogy Karácsony főpolgármester legyen? (Ezt a kérdést amúgy még nagyon sokan feltehetik maguknak.) Szóval akkor most mi a helyzet? Ja, hogy ezekre nincs válasz. Sértett elvonulás, az van. (Személy szerint megvan a véleményem Molnár Zsolt szerepéről, de itt és most nem fogom kifejteni, mert irreleváns.)

Persze, senki nem annyira naív, hogy faltól falig korrekt hozzáállást várjon el politikai szereplőktől. De azért mindennek van határa. Még akkor, a bejelentésemkor az MSZP közzétett egy állásfoglalást, amely szerint „Lattmann Tamás soha nem volt az MSZP miniszterelnök-jelöltje” (lásd: www.atv.hu/belfold/20170927-mszp-lattmann-tamas-soha-nem-volt-az-mszp-miniszterelnok-jeloltje). Na, itt lássuk a kommunikációs trükköt, amire utaltam pár bekezdéssel feljebb. Persze, hogy nem. De soha nem is mondtam, hogy az lettem volna. A trükk lényege az, hogy az MSZP néhány vezetője olyasmit cáfol, amit én soha nem mondtam – nem ismerős ez valahonnan? Dehogynem, a Fidesz is így kommunikál: jön a migráns, akitől meg kell védeni a hazát. Persze nem jön, de nem baj. Az EU el akarja venni a pálinkafőzés szabadságát, meg kell védeni a pálinkát. Nem akarja, de nem baj. Aztán amikor az ember azt látja, hogy nem jön a migráns, meg még mindig szabadon lehet pálinkát főzni, akkor ugye győztünk. A Lattmann azt mondta, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje volt. És nem lett, úgyhogy nem mondott igazat. Különösen szép, ahogy cizellálják: „Ezt a tényt bárki ellenőrizheti: ugyanis a párt egyetlen testülete sem foglalkozott ezzel a kérdéssel, így ilyen tartalmú döntés nem született.” Az a helyzet, hogy számos módon lehetne még bizonyítani, hogy nem igaz, amit amúgy nem mondtam, ugyanakkor viszont egészen fájdalmasan amatőr volt, hogy még így sem sikerült egy egységes álláspontot tolni a valóság tekintetében.

Hiller István egy akkori interjújában minden további nélkül beismerte, hogy miről is tárgyaltunk (lásd: www.atv.hu/belfold/20170928-hiller-ugy-tudja-botka-is-elmegy-targyalni-a-dk-hoz), ahogy Molnár Zsolt is (lásd: www.atv.hu/belfold/20170929-molnar-zsolt-volt-egy-konszenzus-hogy-lattmann-alkalmas-lehet), miközben Molnár Gyula pártelnök egészen penetráns és szánalmas hazudozás-sorozatba kezdett („Súlyos félreértése a magyar nyelv szabályainak, ha valaki szakpolitikai kérdésekről beszélget egy pártelnökkel, és aztán azt ő felkérésnek értékeli”), amelynek során egy alkalommal még saját magának is ellentmondott. De ez valahol már abszurd módon szórakoztató volt. Ahogy az egyik fenti interjúban reagáltam erre, ugye senki nem képzeli, hogy szakpolitikáról a pártelnök tárgyal, a párt szakpolitikusainak jelenléte nélkül… Ellenben igen komoly kérdéseket vet fel, hogy aki ilyen kinyilatkoztatásokat tesz, az mindenki mást néz ennyire ostobának, vagy ő maga az.

Viszont itt már megjelent valami, amire akkor nem tértem ki, most viszont talán érdemes: „A szocialista képviselő arról is beszélt, hogy egy hazug állítás megjelent a sajtóban, miszerint Lattmann miniszteri bársonyszéket akart, ez viszont nem igaz.” Hozzám konkrétan (más csatornán keresztül) ez akkor úgy jutott vissza, hogy a 2017 áprilisi egyeztetésünk után Botka László arról tájékoztatta az MSZP vezetőit, hogy én úgymond „megzsaroltam” őt, és az igazságügyi miniszteri tárcát akartam magamnak. Nem csupán azért döbbentett meg, mert ez nyilvánvaló hazugság volt, hanem azért is, mert azon túl, hogy vajon mivel is tudtam volna „zsarolni” Botka Lászlót, a „gond” az, hogy soha nem akartam igazságügyminiszter lenni, nem is értem, honnan jött ez a marhaság. Ha valaki megcsinálta volna a házi feladatát, és megnézi az akkoriban született interjúimat, volt erre irányuló kérdés, és mindig azt mondtam, hogy arra a posztra helyből mondok három jobb jelöltet… Ebből is elég jól látszik a különbség a gondolkodásunkban.

Összefoglalva: én nagyon sajnálom, hogy a dolgok így alakultak, további sok sikert kívánok Botka Lászlónak Szeged vezetőjeként, de – ahogy fentebb írtam – magyarázattal tartozik, legalább a támogatóinak. Megteheti, hogy nem mondja el, hogy mit miért csinált, továbbra is mutogat meghatározatlan irányokban és szereplőkre, ebben az esetben hozzájárul ahhoz, hogy fennmaradjon az ellenzéki kommunikációban az a mérgező hangulat, aminek a kialakulására Orbán Viktor bizton számíthatott 2010 után, a jelenlegi választási rendszer kialakításakor. Megteheti, hogy megtalál egy lila inget hirtelen, és sértettségét átviszi egy újabb politikai közösségbe. És még sok minden mást is – az ő döntése. Szomorú ugyanakkor, hogy 2017 ősze óta semmit nem csinált e területen. Ez nem sportszerű.

Mi a gond az ENSZ univerzális egészségügyi ellátásról szóló nyilatkozatával?

Miután tegnap New York-ban az államok vezetői elfogadták az ENSZ univerzális egészségügyi ellátásról (universal health care – UHC) szóló nyilatkozatát, a hazai sajtót megint bejárja a NER szelleme képében Szijjártó Péter, aki természetesen megint mindenhol a migránsokat látja. Ahogy megfogalmazta:

Magyarország semmilyen körülmények között nem ismeri el az egyetemes egészségügyi ellátásról szóló ENSZ-nyilatkozat migrációra vonatkozó részeit, amelyek szerint az ENSZ-tagországokban az illegális migránsoknak is az adófizető állampolgárokéval azonos szolgáltatást kellene biztosítani.

Mi az igazság ebből?

Első lépésben érdemes megkeresni magát a dokumentumot, amiről beszélünk. Itt megtalálható.

Majd utána tisztázzuk, hogy a dokumentum címében az “univerzális” nem a nemzetköziségre, hanem arra utal, hogy egy adott országban mindenki hozzáfér az egészségügyi ellátáshoz, azaz épp egy olyan modellre, amely állítólagos érdekében a Fidesz a 2006 utáni magyarországi egészségügyi reformot ott fúrta, ahol érte. De ezt most hagyjuk, rég volt, tán igaz sem volt.

Ezután keressük meg benne azokat az elemeket, amelyek utalnak a külgazdasági és külügyminiszter “leleplezésére”, amely szerint “az ENSZ-ben számos kísérlet zajlik most arra, hogy a globális migrációs csomagot részenként a nemzetközi jog részévé tegyék, az egyes fejezeteket próbálják elrejteni olyan ENSZ-döntésekben, amelyekre később hivatkozni lehet”.

A dokumentum 70-71. pontjaiban jelenik meg a migráció kérdése. A 70. pontban a sérülékeny csoportok támogatása utal az ENSZ 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljainak 23. pontjára, ahol viszont azt olvashatjuk, hogy bármilyen további intézkedéseknek a “nemzetközi joggal összhangban állónak” kell lenniük, tehát semmilyen új jogi kötelezettség nem jelenik meg. Ez még inkább nyilvánvaló a 71. pont esetében, ahol a migránsoknak (és más, itt felsorolt csoportoknak) nyújtott egészségügyi szolgáltatások tekintetében a nyilatkozat azt a szöveget tartalmazza, hogy “in line with national contexts and priorities”, azaz nemhogy új, sunnyogó nemzetközi jogi kötelezettségről nincs szó, de kifejezetten elismeri a dokumentum az államok jogát a prioritások felállítására.

Tehát az sem igaz, hogy a kormánynak el kéne fogadnia, hogy “illegális migránsok bármilyen tekintetben ugyanolyan ellátásban részesüljenek, mint a magyar adófizető polgárok”, ahogy természetesen szó sincs arról, hogy “hátrányos megkülönböztetésben részesítené saját állampolgárait”, ami mind nagyon jól hangzik, de ne hatódjunk meg tőle.

Szóval semmi nem igaz az egész dumából, oké, de akkor mi szükség van a színházra? Egyrészt jön az önkormányzati választás, szóval megint kell a migrációval riogatni – ez a belpolitikai cél. Van ugyanakkor egy másik, külpolitikai cél is. A dokumentum körül ugyanis elég komoly viták voltak az elmúlt időszakban, a Trump-adminisztráció pedig – a saját politikai mániáját, az abortusz-ellenességet nyomatva – ebben a kérdésben marcangolta a dokumentum korábbi munkaváltozatait. Valószínűleg a magyar kormány a dokumentum elutasításával azt a politikai szívességet teszi meg a Fehér Háznak, hogy nem csak dél- és közép-amerikai államok fognak “felsorakozni” mellette ebben a kérdésben, miközben erről a témáról itthon még nem mernek nyíltan beszélni, ezért halljuk már megint a migrációt…

Hogyan fogja a Fidesz legalább döntetlenre hozni a jogállamisági eljárás kérdését is?

Most került sor a magyar kormány meghallgatására az Európai Unió Tanácsában (nem pedig az Európai Tanácsban, ahogy ezt sok helyen láthattuk leírva), a folyamatban lévő 7. cikk szerinti eljárásban. Nem nagyon volt kedvem kommentálni. Minek? Varga Judit igazságügyminiszter és a kormány egyéb képviselői ugyanazokat a kamu dumákat adják elő (“mindez a migráció miatt van”, miközben az első komoly jogállamisági kritikák már az Alaptörvény időszakában jelentkeztek stb.), itt újat már nem nagyon lehet mondani. Az mindenképpen árulkodó, hogy Varga a rendelkezésére álló hatvan percből összesen huszonötöt beszélt, ha csak az eljárást megindító Sargentini-jelentésben foglaltakra reagált volna részletesen (amire amúgy az eljárás való), az sokszoros időt vett volna igénybe. Összehasonlításképpen: amikor én nagyon barátian és nem részletbe menően beszéltem/fogalmaztam meg finom kritikát róla, arról háromnegyed órás lett a YouTube-videó…

Ha valaki komolyan “meg akarja védeni azzal szemben a magyar demokráciát”, akkor az nem huszonöt perc. Ebből nyilvánvaló, hogy a jelen eljárással nincs célja a kormánynak, abban bíznak, hogy politikai eszközökkel, lobbival meg tudják akasztani azt – ismerve a 7. cikk politikai természetét, jó eséllyel ebben igazuk is van.

Ám nem ez az egyetlen, és talán nem is a leghatékonyabb eszköz. Már a múlt héten a Tilos Rádióban is azt magyaráztam, hogy a Fidesz jogállamisági kérdésekben háromfrontos háborúba sodorta az országot, aminek a 7. cikk szerinti eljárás az egyik frontja. A másik a hétéves költségvetési vita, amiben (emlékeztetnék Angela Merkel Orbán Viktort “dicsérő” kijelentéseivel kapcsolatos korábbi megállapításaimra), láthatóan ugyancsak nem állunk jól. A harmadik – és várhatóan leginkább hatékony – pedig az az új ellenőrző eljárás, ami jelenleg az uniós jogalkotási eljárás alatt áll, és amiről januárban beszéltem először, amikor az Európai Parlament, módosításokkal ugyan, de megszavazta azt, és ami most az Európai Unió Tanácsa előtt fekszik.


Ahogy azt többször elmondtam, az EU szintjén, a létező jogalkotási folyamatokban nem nagyon vannak titkok, minden lépés nyilvános, minden információ fent van az interneten. Az ezt megteremteni szándékozott uniós rendelet szövegére tett eredeti javaslat természetesen online is, magyarul is elérhető, és a jogalkotási folyamat erre az előterjesztésre dedikált weboldalán minden további lépés is látható, így például az, hogy kiknek milyen módosító javaslatai épültek be a szövegbe. A javaslat szövegének aktuális módosítási javaslatokkal egységes szerkezetbe foglalt verziója is elérhető innen.

Ehhez képest egy, Varga Judit mondatáról szóló cikk lényegében észrevétlen maradt az elmúlt két napban. Pedig fontos, különösen, ha valaki veszi a fáradságot, hogy megnézze az utolsó két forrást, jelesül az eredeti javaslatot és az EP által januárban betett módosítási javaslatokat. Segítek: 21. és 45. sz. módosítások. Na, az itt látható, néppárti (sic!) javaslatok épp olyan “nemzeti szakértők” kollégiumát rajzolják fel, amilyenről Varga Judit is beszélt. Azaz, ha ez a rendelet valamikor hatályba lép majd, a kormánypropaganda fennen zengheti majd az újabb győzelmet. Tessék, így jár megint a kormány három lépéssel az ellenzék előtt…

Miközben az ott ülő ellenzéki EP-képviselőktől, különösen azoktól, akik az előző ciklusban is ott ültek, erről az egész eljárásról SEMMI információ nem jött ki, az összes mondásuk annyi, hogy “hát igen, a jogállamisághoz kéne kötni az uniós pénzeket valahogy”, mintha fogalmuk sem lenne arról, ami a fenekük alatt történik az ülésteremben. Persze, ezzel nincsenek egyedül, Manfred Weber is ilyesmiket mondogatott még az EP-választás előtt, mondjuk neki nem is állt érdekében, hogy felhívja az emberek figyelmét, tekintettel a néppárti módosítókra, amik más szempontból is szűkítenék ennek az eszköznek az erejét… De a magyar ellenzéki EP-képviselőktől miért nem láttunk semmit ebben a témában január óta, amikor elvileg erről szavaztak is?

A lényeg: így nem is csoda, hogy a végén a Fidesz szokott nyerni, valamint ha tudni akarjuk, ami az EU szintjén zajlik, ne arra várjunk, hogy politikusok megmondják. Lehet utánanézni… Persze én nagyon örülnék annak is, ha végre olyan minőségi változás lenne a politikában, ahol a politikusok nem a “felülről megmondó” emberek, hanem az információt megosztó, tudásra rávezető emberek lennének, de úgy látszik, erre még várnunk kell egy ideig. Na, majd akkor nem lesz nehéz leverni a Fideszt.

Angela Merkel “dicséretéről”…

Kedves Mindenki, különösen a kormánypropaganda művelői, előre szólok.

Amikor Merkel Magyarország gazdagsági “sikerességét” említi, olyankor igazából nem elismer, hanem előkészít. Olyan vágásokat a most tárgyalás előtt/alatt lévő új hétéves uniós költségvetési számokban, ami nekünk fog marhára fájni. És a német adófizetőknek fájt eddig.

Persze azoknak az ellenzéki megmondóembereknek is leeshetne ez, akik már jó ideje a németekben vélik megtalálni Orbán hatalmának okát.

Tessék észrevenni végre, hogy a világ, de még az EU sem akörül forog, hogy valami Orbánnak vagy Magyarországnak jó lesz-e vagy sem. Az általában csak következmény…

Elemzés az új jogállamisági, illetve inkább közpénz-védelmi mechanizmusról

Végre megjelent a prágai intézet honlapján az elemzés, amit még egy hónapja írtam a folyamatban lévő uniós jogállamiság- illetve inkább közpénz-védelmi mechanizmusról.

Ugyan angolul van, viszont kicsit részletesebb, mint a videó, amit két hónapja csináltam a témáról.

Ennek a folyamatban lévő jogalkotási eljárásnak a kontextusában kell olvasni és értelmezni az olyan híreket, hogy az Európai Néppárt, Weber stb. mit szeretne, amik időnként felbukkannak a hazai sajtóban is, gyakran látszólag összefüggéstelenül.

Érdekesség: még januárban az ATV-n, a Nap híre c. műsorban is beszéltünk a témáról, kicsit meglepődtem azzal kapcsolatban, hogy a beszélgetőpartnerek számára mekkora újdonságot jelentett, amiről beszéltem. Na de legalább volt ott egy nemrég frissen megválasztott EP-képviselő is, meglátjuk, mennyire jut majd a frissen megszerzett ismeretekkel…

A váltás szükségességéről

Az írás eredetileg a Facebook oldalamon jelent meg jegyzetként, a honlap üzembe helyezése előtt. Miután a Facebook megszüntette a jegyzetek lehetőségét, és bizonytalan, hogy a korábban készültek meddig lesznek elérhetők, a jelentősebbeket áthelyeztem ide.
A jegyzet eredetiben itt olvasható (amíg még elérhető).

Igen, láttam a hírt Botka László visszalépéséről. Nem, nem vagyok boldog. Talán egy kicsit kevésbé boldogtalan. Mondhatjuk, hogy ez is valami, de igazából nagyon kevés. Eddig azért nem reagáltam, mert hétfőn egész nap egy régóta szervezett, fontos prágai konferencián voltam, kedden megbeszéléseim voltak és így nem volt lehetőségem összefoglalóan elmondani, mit gondolok. Emiatt telefonon sem tudtam reagálni a megkeresésekre, de talán nem baj, azt hiszem, sokak számára nem biztos, hogy most az én véleményem lett volna kívánatos, lett épp elég zaj e nélkül is. Ráadásul akkor és ott nem tudtam és nem akartam volna többet mondani, mint amit már előtte is. De a kezdeti reakciók után már érdemes lehet.

Először is tisztázzunk néhány dolgot. Azok számára, akik Botka László esetében a korpa és a disznók viszonyát emlegetik, talán érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ő sajnos ebben a költői képben a disznók közé tartozik. 1994 óta országgyűlési képviselő, lehet ezen további definíciós vitákat lefolytatni, csak nem érdemes. A párton belül ismert, a jelöltsége nem volt előzmény nélküli. És ami a legszebb, azoknak, akik most az MSZP-s kamarillapolitizálást átkozzák a bukásáért, érdemes lehet emlékezniük arra, hogy pont ezzel a fajta kamarillapolitizálással szerezte meg magát a jelöltséget is. Ami – mivel politikai pártról beszélünk – teljesen rendben van, mondhatnám, ügyes volt. Egészen addig a pontig. Utána viszont már éppen hogy nem erre lett volna szükség, de éppen ebben nem lett változás. Sem a potenciális szövetségeseket nem sikerült megszólítania, sem a választókat. Az a “program”, amit felvázolt, az első pillanattól kezdve sikertelenségre volt kárhoztatva, és ezt sokan, többek között én magam személyesen is elmondtam neki. Amikor nyilvánvalóvá vált ez a sikertelenség, ugyanaz a kamarillapolitizálás lehetetlenítette el, ami először lehetőséget biztosított számára, amivel végül nem tudott élni. A népszerűségi mutatók egy idő után nem rejthetők el. Ugyanazokat a számokat láttuk, régóta, csak idő kérdése volt, hogy a pártja mikor unja meg a fedezet nélküli csekkeket. Ezekhez az eredményekhez senkinek, különösen párton kívülről, de még belülről sincs, nem is lehet sok köze. Mind a potenciális szövetségesek, mind a választók irányából érkező elutasítás a valóság jele, nem pedig valami nagy összeesküvés része. Lehet összeesküvés-elméleteket gyártani, valahol szórakoztat, hogy az elmúlt időszakban egyszerre voltam fideszes és DK-s ügynök, az LMP és Szél Bernadett titkos támogatója, egyáltalán nem zavar, hogy újságírók és magukat újságírónak képzelők tesznek kísérleteket vélt vagy valós összefonódások feltárására, sőt. De azért ne essünk már át a ló túlsó oldalára, jó?

Mi volt a baj a programmal? Még csak program sem volt igazából, csak egy politikai kommunikációs elképzelés. Annak nem is lett volna rossz, de az volt a probléma, hogy koncepcionálisan volt tökélesen elhibázott a jelen helyzetben. Röviden összefoglalva: nem attól lesz valami hiteles baloldali, hogy elmegy a leginkább leszakadt rétegekhez, és elkezdi hergelni őket (különösen erős kommunikációs hiba, hogy mindezt milliós Rolexszel a csuklón, ami nyilván a nem mindig tisztán játszó politikai kommunikációs térben a hitelesség azonnali kivégzésére vezet). Mindezt azért, hogy aztán az ily módon a Jobbiktól “visszaszerzett” támogatókkal sikerüljön domináns baloldali szereplőként diktálni egy – amúgy vitathatatlanul szükséges – együttműködés vagy összefogás feltételeit. Egyrészt, mert nem fog működni. Világosan látni kell, hogy a korábban MSZP-támogató, most pedig már jobbikosnak tartott térségekben nem az okozta a támogatás MSZP-től Jobbik felé áramlását, hogy hirtelen mindenki náci lett, majd úgy maradt, és most meg kell őket győzni arról, hogy már mégse legyenek azok. Ennek a folyamatnak strukturális okai vannak, nevezetesen az, hogy az állampárti múlt okán a helyi hálózatok, gócpontok (mint pl. helyi fodrász, boltos stb.) volt MSZMP-sekbol a rendszerváltáskor MSZP-ssé lényegültek át, majd ez a struktúra kb. 2006-ig kitartott. Az őszödi beszéd, és annak következményeinek MSZP-re gyakorolt politikai hatásai közül a legsúlyosabb ennek a struktúrának az elolvadása volt, illetve a párt akkori halálos bűne, hogy a helyi és megyei vezetők ennek megtartása és fejlesztése helyett kétsésbeesetten azzal voltak elfoglalva, hogy saját magukat még megpróbálják befutó helyekre tolni a 2010-es választásokra, oszt’ jónapot. Közben ebbe a vákuumba pedig benyomult az ezeken a területeken újszerűnek tűnő Jobbik. Számomra az a különösen szomorú, hogy tudom, hogy ezt nem csak én tudom. Már 2015-ben egyetértőleg beszéltünk erről egy fiatalabb, közepesen ismert MSZP-s politikussal is, aki világossá tette, hogy az egyik legfontosabb stratégiai cél ennek megváltoztatása (és ezen a ponton le kell szögezni, hogy igenis, az MSZP-n belül vannak tettre kész, felkészült, a kormányváltásért, egy élhető ország kialakításáért őszintén tenni akaró emberek). Aki azt gondolta, hogy itt egy “Fizessenek a gazdagok!” mondással majd az MSZP fog erősödni, az nem ebben a világban él. És itt jön az ehhez csatlakozó másik, talán még nagyobb probléma: ettől a mondástól jó eséllyel lábrázást kap az ún. “középosztály”, vagy annak maradéka, vagy ami az lehetne a mai magyar rögvalóságban. Számos ügyvéd, az átlagnál jobban kereső cégvezető ismerősöm és barátom mondta nekem nyár elején, hogy eszük ágában sincs ezek után az MSZP-re szavazni, ami utólag sajnos be is igazolódott a népszerűségi mutatókkal. Botka László ezt tudta, én biztosan elmondtam neki áprilisban, így ahogy most le lett írva. Még meg is ígértem neki, hogy emiatt a kampány miatt nem fogom elővenni vele szemben a populizmus kritikáját, azt sajnos nem ígérhettem meg, hogy mások sem fogják, véleményformáló már csak ilyen, ha olyanja van, engem is ledorongol. Én végül nem is tettem, mert szerettem volna, ha működik a dolog. Ő döntést hozott, kockázatot vállalt, nem jött be. Úgy gondolom, ez valahol tiszteletre méltónak tekinthető, bár hibás döntés volt, az viszont már nem az, hogy utána az óhatatlanul bekövetkező, és előre kiszámítható kudarcért mindenki mást felelőssé próbál tenni.

Lehetett volna egy hiteles, baloldali programmal előállni? Úgy gondolom, hogy igen, de ahhoz néhány tényezőt figyelembe kell venni, elsőként a hitelességet. A helyzet az, hogy az elmúlt sok év kommunikációs terében a politikai jobboldal sajnos úgymond előfoglalta a baloldali témákat (lásd: szociális népszavazás, rezsicsökkentés a Fidesznél, most pedig a bérunió című átverés a Jobbiknál, amit abszurd módon egyes, magukat “balosnak” tartó kétségbeesett populisták is támogatnak), és ez nem hozható vissza egyik pillanatról a másikra, különösen nem az MSZP számára. A magyar “baloldal” az MSZP vezetésével 2010-ig jellemzően inkább jobboldali gazdaságpolitikát vitt, a “jobboldal” részéről elhangzó baloldali kritikákkal. Ha ezt 2010 után elkezdte volna az MSZP átépíteni a kommunikációjában, ami ellenzékben viszonylag könnyen és kockázatmentesen megtehető, akkor sikeres lehetett volna a párt tisztán baloldali alapon történő újra pozicionálása. Úgy gondolom, hogy ezt 2017-től sikeresen már nem lehetett megtenni, függetlenül attól, hogy esetleg úgy véljük, hogy amúgy ez lenne a helyes irány. Akkor igen, ha Botka László kijelenti, hogy nem 2018, hanem 2022 a cél, ám a vállalása nem erre szólt (ahogy 2017 januárjában még arra is, hogy 5 hét alatt tető alá hozza a pártok közötti együttműködést, de ezt most már hagyjuk). Meg lehetett volna építeni ezt az MSZP számára, de nem ilyen kevés idővel a választások előtt. Az erre tett kísérlet arra vezet, hogy sok más szavazói csoportot vész el ezzel egyidejűleg, különösen ha kénytelen igazán mélyre menni a populizmusban (“Fizessenek a gazdagok!”). A számok ezt most már sajnos világosan mutatják. Ezt a problémát az oldhatta volna meg, hogy egy pártok közötti együttműködésben egy baloldali program jobban hitelesíthető, mint egy egyedülálló MSZP esetében, így az együttműködés valamilyen formájának kialakítása ténylegesen létfontosságú lett volna a párt számára. Ehhez képest Botka László ajánlatai a többi párt számára (különös tekintettel a legutolsó, szeptember 25-ire) nem ezt a realitást, hanem valami egészen fura hozzáállást tükröztek: a többiek számára vállalhatatlan, szinte azonnal visszautasított feltételek erőltetése azt a gondolatot keltette, mintha nem is lenne szándék az együttműködésre. És akkor a választásmatematikai kérdésekre még ki sem tértünk, ahogy arra sem, hogy az ellenzéki térfél minden szereplője ténylegesen érdekelt lenne-e egy kormányváltó együttműködésben, és ha nem, akkor mivel lehettek volna meggyőzhetők…

Mindezek a szempontok, több más mellett együttesen vezettek a kialakult helyzethez, ami szomorú, de még szomorúbb, hogy elkerülhető lett volna. Mindenesetre Botka László visszalépése olyan hatású esemény, hogy furcsa módon valamiért a Fidesz is rögtön válságülést hívott össze. Ennek tudatában és innen kell most tovább lépni.

Az írás eredetileg a Facebook oldalamon jelent meg jegyzetként, a honlap üzembe helyezése előtt. Miután a Facebook megszüntette a jegyzetek lehetőségét, és bizonytalan, hogy a korábban készültek meddig lesznek elérhetők, a jelentősebbeket áthelyeztem ide.
A jegyzet eredetiben itt olvasható (amíg még elérhető).