Néhány gondolat az EU-ból való esetleges kilépésről

Az elmúlt napokban, különösen azzal, ahogy Orbán Viktor az uniós többéves pénzügyi keret vétójával kezdett fenyegetőzni, felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a célja, hogy kivigye Magyarországot az EU-ból. Ez mostanában láthatóan sokszor kiegészül a “Szájer az Alaptörvénybe írta, hogy az Országgyűlés 2/3-os többséggel jóváhágyhatja a kilépést a népszavazás helyett” mondásokkal. Én magam sem tartom kizártnak, hogy Orbán az EU-ból való kilépéssel kacérkodik, sőt, erre már 2016-ban, a kvótanépszavazáskor igyekeztem több módon is felhívni a figyelmet, mindezzel együtt érdemesnek tartom tisztába tenni a dolgokat.

Természetesen az Alaptörvény nem tartalmaz ilyesmit, pláne nem Szájer írta bele most hirtelen. Értem, hogy Szájer brüsszeli akrobata-mutatványa miatt hirtelen megint tökéletes célpontjává vált minden kritikának, ebből magam is kiveszem a részem, de ilyen butaságot nem kellene terjeszteni. Az Alaptörvényben nem szerepel ilyesmi ilyen kifejezett formában – hiszen nem is kell, attól függetlenül így van, a korábbi Alkotmány alapján is így lett volna, a világ minden országának összes alkotmánya alapján a parlamentnek kell döntenie ebben a kérdésben, ahogy végül Nagy-Britanniában is az döntött a Brexit véglegesítéséről.Ehhez semmilyen módosítás nem kell, és semmilyen kétharmados törvényt nem kell most stikában átvinni. A csatlakozás annak idején egy nemzetközi szerződés elfogadását jelentette, aminek a megkötéséhez kellett az Országgyűlés döntése, az erre rendelt eljárásrend alapján. A kilépés (sajnos) ugyanezt igényli, a kormány kezdeményezi és aláírja a megfelelő nemzetközi szerződést annak másik oldalán az Európai Unióval (annak saját szabályai alapján), az Országgyűlés megerősíti (ehhez kétharmados többségre van szükség), a köztársasági elnök ratifikálja, és ehhez minden adott.

Érdemes beszélni pár szót a népszavazásról, mert eléggé elterjedtek az ezzel kapcsolatos mondogatások, elsősorban a toxikus hatású kvótanépszavazás, másrészt pedig a Brexit miatt. Utóbbival kapcsolatban muzáj rögzíteni, hogy az nem használható analógiaként a hazai helyzethez, ugyanis nagyon komoly különbségek vannak a brit és a magyar alkotmányos rendszer között – a legfontosabb, hogy Nagy-Britanniában a népszavazás jogilag soha nem kötelező eredményű. Hogy egy jogilag nem kötelező népszavazástól hogy tolta el magát Monty Python dicső népe az arccal előre való kitántorgásig, annak bővebb kifejtésére majd máskor kerítünk sort, ha egyáltalán.

Ami minket most érdekel, hogy Magyarország esetleges kilépéséhez népszavazásra nemhogy szükség nincs, de annak eléréséhez nem is lehet, mert a rendszerváltás óta alkotmányos tilalom a népszavazás tárgya tekintetében a “nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettség”. Szóval egy eseteleges kilépés megakadályozásához a megoldás nem az, hogy a kilépésről kell népszavazást követelni – már csak azért sem, mert ez politikailag csak a kormányt segítené. Félő, hogy az ellenzéki pártok gondolkodásában a népszavazás elérése válna az ambíciómaximummá, annak elérését tekintenék politikai célnak, ami azzal járna, hogy ahelyett, hogy arról szólna a politika, hogy NEM akarunk kilépni, arról kezdene szólni, hogy hogyan FOGUNK kilépni. Ez, talán mondanom sem kell, hatalmas hiba lenne. Ellenben, amit meg lehet tenni, az egy olyan népszavazást kezdeményezése, ami nem engedi meg, hogy az Országgyűlés a kilépés mellett döntsön. Ez nem érint semmilyen nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettséget, az Országgyűlést kötelezi, és kellően egyértelmű.

Több kollégával, politikai szereplővel egyeztetve és együttműködve megfogalmaztunk egy olyan lehetséges népszavazási kérdést, ami ennek elérésére alkalmas lehet, ám azt jelenleg a veszélyhelyzet fennállása alatt nem tudjuk kezdeményezni. Ami aggodalomra ad okot, hogy a kormányt bármilyen, esetleges kilépés irányába tett lépés végrehajtásában ugyanez nem akadályozza. Emiatt viszont felkészültünk arra, hogy amennyiben ennek jelét látjuk, mégis benyújtjuk azt, és a várható elutasítás eredményeképpen – mivel az már személyes érintettséget fog generálni – ha szükséges, az általam már többször igazolt és áttételesen már a kormány által is beismerten Alaptörvény-ellenes, visszaélésszerűen alkalmazott veszélyhelyzettel szemben is fel fogunk lépni az Alkotmánybíróság, valamint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt.

Nem engedhetjük, hogy európai uniós tagságunk elvesszen Orbán Viktor öncélú és ostoba politikájának kudarca miatt.

Nyílt levél Orbán Viktornak: az Unióban maradunk!


A polgárok túlnyomó többsége nevében felszólítjuk a kormányt, hogy az Unióval való örökös hadakozás helyett tegyen eleget a magyarok kívánságának, és ne veszélyeztesse az ország uniós tagságát! Ennek érdekében nyílt levélben hívjuk fel Orbán Viktor miniszterelnököt arra, hogy ne menjen szembe az emberek akaratával.

A magyar kormány vétóval fenyegetőzik az Európai Unió 2021-2028-as időszakra szóló 7 éves költségvetésének elfogadásával kapcsolatban.

Ennek közvetlen előzményét az Európai Parlament és a Tanács közötti megegyezés jelentette, amelynek alapján végre valósággá válhat az a jogszabály, amit az Unió kormányaként működő Európai Bizottság már 2018-ban javasolt. A szerint fel lehet függeszteni annak a tagállamnak járó EU-s támogatások kifizetését, ahol vétenek az Európai Uniót alapító szerződésekben is megerősített társadalomszervezési elvek (például a polgári jogegyenlőség, a bíróságok függetlensége, a vallás-, tan- és sajtószabadság, a korrupciómentes, tisztességes és fair állami eljárások stb.), s az azok mindennapos érvényesülését segítő gyakorlat ellen.

A COVID-19 miatti tömeges megbetegedést okozó humánjárvány miatti védekezés érdekében kihirdetett veszélyhelyzet körülményei között – az elfogadott korlátozó intézkedések értelmében – az állampolgároknak jelenleg tömegrendezvényeken nincs lehetősége kinyilvánítani az álláspontját, mégis olyan fontos kérdésről van szó, amely az ország minden jelenlegi és még meg sem született lakosának sorsát alapvetően érinti, ezért az állampolgárok közösségének határozott és nyomatékos üzenetet kell küldenie a kormánynak.

A kormánynak éreznie kell, hogy Magyarország lakossága az Európai Unió tagjaként képzeli el hazáját (az uniós tagság támogatottsága 2004 óta 70 % feletti, 2019 végén pedig megközelítette a 90 %-ot), a kormány felhatalmazása ezért nem terjed ki ennek önkényes megváltoztatására, sem pedig olyan kommunikációra, amely az Európai Unióból történő esetleges magyar kiválást elkerülhetetlen eseményként igyekezne feltüntetni. Ellenkezőleg: a kormánynak mindent el kell követnie azért, hogy a társadalom többségének akarata érvényesüljön és nemzedékek vágya – Magyarországnak az európai közösségbe történt visszailleszkedése – tartósan, sértetlenül és sérthetetlenül fennmaradjon, s a magyarok egymást követő jövendő nemzedékei számára is biztosítsa annak áldásait.

Ezért a magyar polgárok túlnyomó többsége nevében felszólítjuk a kormányt, hogy az Unióval való örökös hadakozás helyett tegyen eleget a magyarok kívánságának, és ne veszélyeztesse az ország uniós tagságát.

 Az európai magyarok érdekében:

 Magyar György
ügyvéd

Kaltenbach Jenő
volt ombudsman

Majtényi László
volt ombudsman

Fleck Zoltán
egyetemi tanár

Lattmann Tamás
nemzetközi jogász

Szepesházi Péter
ügyvéd, volt bíró

Alaptörvény kilencedik módosítása – beismerés a veszélyhelyzet bevezetésének jogellenessége tekintetében

Olvasom ezt a csodát, jó sok marhaság van benne, amivel egyelőre még nem fogok sokat foglalkozni, egy dolgot viszont mindenképpen szeretnék rögzíteni: annak szövege egyértelmű beismerést tartalmaz annak tekintetében, hogy jogellenesen vezették be a veszélyhelyzetet tavasszal (és most is).

Akkor ezt alaposan megindokoltam itt, majd utána több helyen is (ezeket összefoglalóan meg lehet találni a vonatkozó aktában), és a kormánypropaganda kedvenc jogvégzett minionjai annak megfelelően le is szedték rólam a keresztvizet rendesen.

Hát most nyilvánvalóvá vált, hogy igazam volt, hiszen a kormány nem csak teljes mértékben újra akarja szabályozni a különleges jogrendi helyzeteket, hanem a veszélyhelyzet felhívhatóságát is újraszövegezte:

(1) A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.

az eredeti szöveg (Alaptörvény, 53. cikk (1) bek.)

Ebből lesz:

(1) A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető súlyos esemény – különösen elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség – esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdethet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.

a javasolt új szöveg

Mi indokolja, hogy az “elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség” kitétel elé besuvasztották a “súlyos esemény – különösen” szókapcsolatot, ezzel lényegében példálózó felsorolássá változtatva az Alaptörvény szövegét? Hát pont az, hogy végre-valahára nagy nehezen beleférjen a járvány is. Ha eddig is belefért, ahogy egyesek nagy lendülettel próbálták magyarázni, akkor most erre mi szükség? Köszönöm, nincs több kérdésem.

Jelezném ugyanakkor, hogy ez a megoldás nagyon komoly jogbiztonsági problémát vált ki, hiszen a példálózó felsorolás természeténél fogva nem határozza meg egyértelműen, hogy akkor mi lehet még olyan helyzet, ami indokolhatja ezt a különleges jogrendet (és még sok egyebet, de ezt majd máskor).

De ezen az apróságon lassan már tényleg nem érdemes megakadni abban az országban, ahol már rég összeomlott az egészégügyi rendszer, elszabadult a járvány, hullanak az emberek, miközben a kormány számára a legfontosabb, hogy alkotmányosan szabályozza, hogy az apa férfi, az anya nő, hogy hogy dughassák el az ellopott közpénzt különböző alapítványokban, és még sorolhatnám, miközben annak kell örülni, hogy legalább nincs migráns, Soros nem nevet a végén, Brüsszel pedig megállt.

Úgy tűnik, megint megtalált a mocskolódó kormánypropaganda…

… ezúttal viszont már oda süllyedtek, hogy még egy szerző nevet sem volt pofájuk kiírni. Azért mekkora esés már a Magyar Nemzet részéről, hogy szerzőként is csak ezt a mocsokportált merik feltüntetni?

Kattintani nem érdemes.

Az eredeti blogbejegyzés igazából figyelmet sem érdemel, talán annyit, hogy a “Karma is a bitch” közismert szállóigében a “bitch” az ősi foglalkozásra, nem pedig a nőiségre utal, ugyanúgy, mint például a “politikai prostituált”, vagy a “Prosti Srácok” kifejezésben is. Az utóbbi akkor most férfi-gyalázásnak (is) minősül? (A karmának amúgy tudtommal nincs neme.) Itt már megint a kormányoldali mocsokmédia közpénzekből kitartott ócska minionjai vetítik ki énrám a saját piszkos fantáziáikat, mint tavaly ősszel…

Kár, hogy az általam elmondottakat érdemben jellemzően soha nem sikerül cáfolni, semmilyen témában. Javasolnám, hogy a Magyar Nemzet, ha minimálisan szeretne emlékeztetni egy valaha valamilyen minőséget képviselő sajtókiadványra, akkor inkább azokkal foglalkozzon.

De az igazi kérdés: ennyire nem megy?

Újra a jogállamiság kérdéseiről, ezúttal a Bizottság jelentésének elfogadása után

Ma reggel ismét az ATV-ben kezdtem a napot, ahol az Európai Bizottság által a múlt héten bemutatott, első alkalommal elkészült jogállamisági jelentésről beszéltünk. Csak a tisztán látás kedvéért: ezt a jelentést a Bizottság a tervek szerint mostantól minden évben el fogja készíteni, és az nem csak Magyarországgal, hanem minden uniós tagállammal foglalkozik, természetesen minket az elsősorban saját magunk miatt érdekel.

Kicsit több mint egy éve már elég kimerítően beszéltem arról a három frontos háborúról, amibe Orbán Viktor és kormánya belehajszolta Magyarországot. Ezek akkor: 1) az uniós hétéves költségvetési tárgyalások, 2) a folyamatban lévő 7. cikk szerinti eljárás és 3) az előkészítés alatt álló, az uniós közpénzek ellenőrzésére irányuló jogállamisági eljárást előirányzó rendelet megalkotásának a folyamata. Ezek lényegében továbbra is fennmaradtak, annyi változással, hogy a 7. cikk szerinti eljárás lényegében elakadt, a hétéves költségvetés pedig, kiegészülve az akkor még nem látható koronavírus miatt kialakított uniós segélycsomaggal, össze lett kötve a hivatkozott rendelettel. (Mint azt már a nyáron is elmondtam, ezt hibának tartom, ebbéli véleményemet pedig továbbra is fenntartom, ahogy az interjúból is kiderül.) E három elem egészül ki negyedikként a Bizottság éves jogállamisági jelentése által fémjelzett folyamattal, ami a ma reggeli beszélgetés témáját biztosította:

“Would You shut up, man?” – az első elnökjelölti vitáról

Na, megvolt az első elnök-jelölti vita Joe Biden és Donald Trump között, amit szerintem a címben leírt, valóban így, ebben a formában elhangzott mondat ír le a legjobban. Elég árulkodó…

Általában figyelemmel kísérem az amerikai elnökjelölti vitákat, plusz soha nem csináltam titkot abból, hogy mennyire szimpatizálok Joe Biden-nel, már nagyon-nagyon régóta. Nagyon örütem annak idején, amikor alelnök lett, és nagyon sajnáltam, hogy 2016-ban nem indult az elnökségért. Soha nem tudjuk már meg, hogy akkor nyerhetett volna-e Trumppal szemben, most meg… Hát most meg már sajnos jól láthatóan nincs csúcsformában. Emiatt kicsit aggódva vártam a vitát, aminek ezúttal adott egy kis extra érdekességet, hogy az index.hu felkért arra, hogy még a vita előtt üljünk le egy podcast felvétele erejéig Szőcs László moderációja mellett Jeszenszky Zsolttal (aki a Trump-oldalt képviseli), hogy elmondjuk, hogy a két különböző oldalról hogyan látjuk és várjuk a vitát.

Fotó: Isza Ferenc / Index

A vitánkról egy rövid írásos beszámolót is készített az index, ami itt érhető el. Az amúgy szerintem kifejezetten szórakoztatóra és informatívra sikerült beszélgetés nem kifejezetten szakértői anyag, és több általam kedvelt és nagyra tartott kollégám és barátom is megfogalmazta a fenntartásait a műsorral, a formátummal vagy a “másik oldallal” kapcsolatban, de azt érdemes rögzíteni, hogy az infotainment műfaji keretei között szerintem sikerült nagyon jót csinálni – és sok mindent lehet mondani Zsoltról is, de hogy ne ismerné az amerikai belpolitikát (vagy legalábbis a Trump-rajongó alt-right oldalt), ennek alapján pedig ne tudna sarkos véleményt kifejezetten szórakoztató módon megfogalmazni, az nagyon nem lenne helytálló állítás. Maga a hangfelvétel itt hallgatható meg, ennek alapján mindenki megfogalmazhatja a maga következtetéseit:

A beszélgetés felvétele és közzététele után maga a vita pedig… Érzésem szerint Biden jött ki jobban belőle, egyrészt mert nem rontotta el, másrészt pedig mert Trump egyszerűen túltolta. Összességében viszont egy borzalom volt az egész. A vita után egy gyors telefonos beszélgetés során mind a ketten elmondtuk az indexnek, hogy mik voltak a következtetéseink, érdekes, hogy mennyire hasonló az egymástól teljesen függetlenül elmondott véleményünk – szóval lehet, hogy nem teljesen alaptalanok.

Őszintén szólva, ezek után kíváncsian várom a következő két fordulót, hacsak a jelöltek nem találják úgy, hogy azok immár tök feleslegesek. Sokan gondolják így, de szerintem nagyon-nagyon rossz üzenete lenne, ha nem kerülne sor rájuk. Inkább azt kéne a jelölteknek mérlegelniük, hogy a magatartásuk mennyiben segíti a céljukat, és ennek fényében újragondolni azt.

Hosszú beszélgetés a Klub Rádión az EU-ról, jogállamiságról, korrupcióról

Pár nappal ezelőtt egy érdekes és viszonylag hosszú stúdióbeszélgetésben volt módom részt venni a Klub Rádión, Zentai Péter társaságában, az Eurozóna című műsorban.

A téma az volt, hogy vajon az európai uniós tagság és a nemzetközi környezet mennyire tud hatni egy állami kormányzat magatartására, mennyiben tudja megakadályozni az esetleges visszaéléseket. A beszélgetés hangulatára árnyékot vetett a médiahatóság előző nap nyilvánosságra került döntése, amelyben közölte, hogy nem hosszabbítja meg jövő tavasztól a rádió frekvenciahasználati engedélyét.

A teljes beszélgetés visszahallgatható a rádió honlapján, érdemes az egész műsort, a mi beszélgetésünk 30:00 időpontban kezdődik.

Trump autofellációja, Szijjártó Péter szerepe és a hazai média színvonala…

Donald Trump amerikai elnök meghívására, egyedüli európai uniós miniszterként Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is részt vesz az Izrael és az Egyesült Arab Emirátusok, valamint Bahrein közötti békemegállapodás aláírási ceremóniáján kedden a Fehér Házban.

https://444.hu/2020/09/13/szijjarto-kedden-washingtonba-megy-es-trump-vejevel-targyal / https://nepszava.hu/3091847_kedden-washingtonba-utazik-szijjarto-trump-vejevel-is-targyal / https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200913/szijjarto-peter-donald-trump-meghivasara-washingtonba-megy-targyalni-448520 / https://www.origo.hu/itthon/20200913-washingtonban-targyal-szijjarto-peter-kedden.html

Szól a “diadalmas” hír, természetesen az MTI által közreadva.

Na most mielőtt hatalmas diadalt vizionálunk, érdemes feltenni a kérdést: bárminemű magyar részvétel volt abban, hogy létrejött ez a “békemegállapodás”? Mert ha nem, akkor a magyar külügyminiszter szerepe: biodíszlet. Erre nem kéne annyira büszkének lenni, már csak azért sem, amiért indokolt az idézőjel is: nagyszerű, hogy születik egy békeszerződés olyan államok között, akik között soha semmilyen ellenségeskedésre nem került sor, de hogy a közel-keleti béke nem az ilyen média-mutatványok hatására fog kitörni, az egészen biztos. Akkor viszont van egy következő kérdésem: mekkora dicsőség vajon “egyedüli európai uniós miniszterként” részt venni egy ilyenen? Mennyire segíti Magyarország európai érdekérvényesítési képességét a Donald Trump kampányelős autofellációja mellett betöltött biodíszlet-szerep? És ugye nem gondolja senki, hogy mást nem hívtak, csak hát más, szerencsésebb országok szerencsésebb vezetői nem erre a szerepre vágynak…

És a szokásos, mert igen, a mániám, és nem annyira apróság: a hivatkozott cikk(ek) megint az mti.hu szó szerinti átvételei, több ún. “ellenzéki” és “független” médiumnál is, valamint az origo.hu-n is, ahol legalább jó kormánypropagandához méltó módon ki is emelték a “lényeges” elemeket. Szomorú, hogy MEGINT mindenhonnan nyakló nélkül a kormánypropaganda köszön vissza. A 444.hu-n pedig még egyenesen szegény Uj Péter főszerkesztőt is odakenték szerzőként, ami valami egészen abszurd…

Nem először, de ismétlem egy 2015-ös írásomat, ami most, hogy mindenki – helyesen – valamiféle fizetős szolgáltatást akar bevezetni, különösen aktuális:

Talán nem is az az igazi probléma, hogy Orbán Viktor állítását az állami propagandagépezet megtévesztő módon közvetíti. Mondhatnánk, hogy ehhez hozzá vagyunk szokva, és ez meg is látszik a közpénz-milliárdokból fenntartott közmédia nézettségi adatain. De az, hogy ezt lényegében a teljes sajtó kritika, érdemi szerkesztés nélkül veszi át és közvetíti azon boldogtalan polgárok felé, akik még talán kétségbeesetten keresnék az események viszonylag normális közvetítésének lehetséges csatornáit, az súlyosan patologikus jel. Az állami szintű csúsztatás így válik kontrollálatlanná, hiszen már a piaci szereplők is – igénytelenségből, lustaságból vagy fásultságból – az állami propaganda eszközeivé válnak.
Márpedig akkor mi értelme annak, hogy a kormány által a saját propagandistáira költött adóforintjaink után megmaradt pénzünkből őket is fenntartsuk?

https://www.es.hu/cikk/2015-12-11/lattmann-tamas/fontos-ha-pontos.html

A Kaleta-ügyről újra

Ma megjelent az Élet és Irodalomban a Kaleta-üggyel kapcsolatos múlt heti cikkem pontosítása/korrekciója. Aki olvasta, azt is, amit a honlapon már annak megjelenésekor előre jeleztem, kénytelen voltam ezt megírni, miután a kézirat leadása után derültek ki olyan tények, amelyek néhány jelentős szempontból akkor téves következtetésre vezettek.

A cikk elérhető itt:

A Kaleta-ügyről összefoglalóan…

Amikor bekerült a nyilvánosság látókörébe Kaleta Gábor ügye, igyekeztem távol tartani magam tőle. Ahogy az Élet és Irodalomba írt, lentebb hivatkozott cikkben le is írtam, hogy miért. Figyeltem a megszólaló kiváló kollégákat, védőügyvédeket, próbáltam értelmezni az elhangzottakat, összhangba hozva a saját, a nemzetközi joghoz, nemzetközi kapcsolatokhoz kapcsolódó gyakorlati tapasztalataimmal. Mindezzel együtt persze előbb-utóbb megtalált a média az ügy nemzetközi összefüggéseivel, és megpróbáltam a szokásaimnak megfelelően korrekt módon tájékoztatást adni arról, hogy a nemzetközi jog hogyan szabályozza ezt a kérdést, más államokban milyen előírások alkalmazandóak az ilyen cselekményekre.

Közben pedig próbáltam kiállni a bíróság függetlenségével kapcsolatos félreértésekkel, gyakran egyenesen otromba csúsztatásokkal szemben. Miközben semmilyen egyértelmű tájákoztatás nem érkezett az ügyészségtől, az teljesen egyértelmű volt a híradások alapján, hogy az általa emelt vád egy megegyezés alapján született.

Amikor a Blikk is felhívott és interjút kért a témában, majd egy-két napra rá az ATV Híradó, ennek tudatában nyilatkoztam:

Közben viszont folyamatosan munkált bennem egy egyre növekvő rossz érzés, nem is magával a bűncselekménnyel kapcsolatban (az amiatti undor természetesen állandónak tekinthető), hanem az annak kiderülése után történtek miatt, különösen az egyre növekvő politikai zaj miatt. Emiatt kezdtem egy kicsit alaposabb írás elkészítésébe is, ez jelent meg ma az Élet és Irodalom hasábjain.

A cikkben megpróbáltam körvonalazni sok minden mellett a mindenki által kész tényként kezelt ügyészségi megállapodás jogszabályi részleteit, már csak azért is, mert (ahogy a cikkben olvasható) a védők nagy része és a szakma a büntető eljárási törvény ezen újítását már a kezdetektől óvatosságra intve fogadták. A cikk elküldése utáni (ami rossz szokásomnak megfelelően éjjel kettő óra körül történt, de ezúttal muszáj volt tempózni, hogy beférjen az írás a pénteki ÉS-be) reggel (azaz még 8-án) hívott a Blikk újságírója a védelem általi fellebbezés hírével, kérve a véleményemet, ami őszintén meglepett. Ugyanis semmi értelme nem volt annak egy egyezség után, bár kicsit alaposabb utánagondolva, a védő szempontjából teljesen logikus lépés volt. Hiszen a súlyosbítási tilalom okán veszítenie nem volt mit, és tudja a fene, egy ekkora ziccer esetleges kihagyása még akár az ügyvédi műhiba szintjét is elérheti, és egy ügyvéd sem vágyik egy ilyen tárgyú vizsgálatra, tehát valahol volt benne ráció. Erre jutottak azok a büntetős ügyvéd kollégák is, akikkel konzultáltam… Ám ami már akkor is zavaró volt, hogy a büntető eljárási törvény rendelkezései az ügyészségi megegyezés utáni esetre annyira szűken húzzák meg a fellebbezés lehetőségeit, hogy egyszerűen nem állt össze a történet.

És ehhez képest jelent meg aznap délután az ügyészség közleménye, ami bár továbbra sem tette teljesen egyértelművé a történteket (ahogy a lenti interjúban is jeleztem, bármilyen jogszabályi hivatkozás megjelölése nélkül egy ügyészségi nyilatkozat eléggé kapufás jellegű – azok nélkül ugyanis nem egyértelmű, hogy az ügyészség milyen eljárási eszközt alkalmazott), de kezdett úgy kinézni, hogy nem megegyezés történt, hanem ún. “mértékes indítvány” alkalmazására került sor, ami lényegében ugyanúgy az ügyész és a vádlott közötti megállapodásra épül, és köti a bíróságot.

Július 9-én reggel már ennek a gondolatnak a birtokában mentem be a Klub Rádióba, ahol Lampé Ágnes társaságában hosszasan beszélgettünk az ügy több aspektusáról. Beszéltünk az ügyészség kommunikációjáról és vázoltam az egyezség mellett ennek a másik lehetőségnek a körvonalait.

Délutánra Dr. Ésik Sándor ügyvéd a Facebook oldalán nagyon jól összefoglalta mindazt, amit a “mértékes indítványról” tudni érdemes, szóval ezt javaslom elolvasni (valamint gondolatban behelyettesíteni az ÉS-cikkem büntető eljárási törvényt elemző részei helyére, amelyek az utólag kiderült információk fényében ha elméletben helytelennek nem is, de a jelen ügyben irrelevánsnak tekinthetők, különös tekintettel arra, hogy tehetett volna-e mást az eljáró bíróság):

Még aznap este interjúzott az ATV-n Ibolya Tibor fővárosi főügyész, az általa elmondottak alapján most már nagyon úgy tűnik, hogy nem került sor kifejezett, a büntető eljárási törvény szerinti ügyészségi megegyezésre, hanem ezt a másik, Ésik Sándor által fent leírt megoldást alkalmazta az ügyészség. Igazából nagy különbséget ez nem jelent, hiszen mint fentebb írtam, ahhoz kell egy konszenzus, és annak eredménye is köti a bíróságot, még ha az ügyészség fenti nyilatkozata (ahogy a Klub Rádióban is utaltam rá) csúsztat is egy rendes méretűt.

A Blikk aznap este megjelent cikkéhez már hosszasan beszélgettünk arról, hogy mennyiben lehetsége, vagy mi szükséges ahhoz, hogy lehessen “listázni” az ilyen bűnök elkövetőit. Szeretném leszögezni, hogy nem támogatom a teljesen nyilvános listák ötletét, ami ennél is fontosabb, a jelenlegi európai jogi környezetben (a hazait hagyjuk, azt már lassan csak a Fidesz PR-csapata dönti el) nem is nagyon lehet ilyet kialakítani, ellenben a korlátozott nyilvánosságú listáknak szerintem semmi akadálya. Ez azt jelenti, hogy ilyen elkövetők listájához meghatározott hatóság rendelkezik hozzáféréssel, amelyhez fordulhatnak azok, akik legitim érdekkel bírnak az adott információ megismeréséhez. Tehát pl. valaki jelentkezik egy iskolába, és az alkalmazásáról döntő vezető rákérdezhet, hogy az adott személy szerepel-e ebben a nyilvántartásban, vagy maga a jelentkező kell hogy beszerezzen egy nemleges igazolást. A jelenleg is működő bűnügyi nyilvántartás alapján ezt minden további nélkül ki lehetne alakítani.