Szerző: Lattmann Tamás

Special Tribunal for the Crime of Aggression against Ukraine (STCAU)

New international criminal tribunals are relatively rarely born, so international lawyers are understandably happy about each new one. Russia’s all-out invasion of Ukraine in 2022 also heightened international political debates about aggression, thanks to which the theoretical basis for the establishment of a new international tribunal has now been created, and now we take a look at based on the available information.

The name of the court is the Special Tribunal for the Crime of Aggression against Ukraine (STCAU).

First question: why do we need a new tribunal when the International Criminal Court could apparently fulfill the task? Primarily because after the initial enthusiasm, it became obvious that that forum could not meet the political requirements. The “triumvirate” of genocide-war crimes-crimes against humanity seems to work fine, but there are very serious problems with the crime of aggression – and this is the most exciting topic for politics and its communication. The issue of aggression is not simple: after a decade after the adoption of the Statute, in 2010, a definition of the crime of aggression was finally hammered into it, but a significant number of state parties heve still not ratified it, and most countries do not even have a domestic legal definition of it, so it seemed easier for states to create a new ad hoc tribunal dealing only with this issue, and the rest can be left to the International Criminal Court.

What is already clear is that the definition included in the tribunal’s statute is based on previous definitional attempts and results of international law – we will return to this issue separately.

Second question: what kind of court will this be? Of the international criminal tribunal models so far, it corresponds to the so-called mixed or hybrid models, i.e. it combines international and domestic legal-institutional elements, and operates and is established with the participation of the state involved in some way. Compared to the “purely” international models, such as the International Criminal Tribunal for Yugoslavia (ICTY) or the International Criminal Court (ICC), we have previously seen such cases in the cases of Sierra Leone (Special Court for Sierra Leone – SCSL) and Lebanon (Special Tribunal for Lebanon – STL), where the judicial bodies were established by agreement between the state concerned and the UN (with the consent of the Security Council).

In the current situation, the agreement was made between Ukraine and the Council of Europe, so this is the first time that the UN and especially the Security Council are left out of the picture. This could pose a serious legitimacy problem in international law, as the Security Council is the only body in the current international legal order where states recognize that it can take a position even in judging the actions of non-party states and reate legal obligations (under Chapter VII of the UN Charter). At the same time, it is obvious that the previous model would not have worked, as a probable Russian veto in the Security Council would not have allowed the institution to be established.

Third question: what are the operational features of the court? One of the most important is that the prosecutor’s office acts on the initiative of the Ukrainian prosecutor’s office, not independently. It has the option to “throw back” the request, so it is not an automatic servant, an extended arm of the Ukrainian prosecutor’s office, but based on this it seems much less independent than the prosecutor’s office of the International Criminal Court, or even that of the previous ad hoc tribunals.

It is too early to discuss many issues in more detail, as the court is not yet operational, but the process of its establishment is already at a point where it is worth taking it seriously. We’ll keep on watching…

Új nemzetközi büntető törvényszék az agresszió témájában?

Viszonylag ritkán születnek új nemzetközi büntetőbírói fórumok, így a nemzetközi jogászok érthetően örülnek minden egyes új példánynak. Oroszország Ukrajna elleni 2022-es átfogó inváziója felhangosította az agresszióval kapcsolatos nemzetközi politikai vitákat is, aminek köszönhetően most létrejött az elméleti alapja egy új nemzetközi törvényszék felállításának, erre vetnénk egy pillantást az elérhető információkra építkezve.

A bíróság neve Special Tribunal for the Crime of Aggression against Ukraine (STCAU), én most meg sem kísérlek erre egy nem fájdalmas magyar címet találni, bár nem is tudom, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság elhagyása időszakában érdemes-e még nekem bármilyen magyar szövegben gondolkodni…

Első kérdés: miért kell egy új törvényszék, amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság láthatóan el tudná látni a feladatot? Elsősorban azért, mert a kezdeti lelkesedés után nyilvánvalóvá vált, hogy az a fórum nem tud eleget tenni a politikai igényeknek. A népirtás-háborús bűntettek-emberiesség elleni bűntettek “triumvirátus” tekintetében rendben van, de az agresszió bűntette tekintetében nagyon komoly gondok vannak – márpedig a politikai és annak kommunikációja számára ez a legizgalmasabb téma. Márpedig az agresszió kérdése nem egyszerű: miután az alapszabály elfogadása után egy évtizeddel, 2010-ben sikerült belekalapálni végre egy meghatározást az agresszió bűncselekményéről, annak megerősítésével a mai napig adós a részes államok egy jelentős része is (Magyarország is), valamint annak még belső jogi definíciója sincs a legtöbb országban (Magyarországon sincs), így az államok számára egyszerűbbnek tűnt egy új, eseti törvényszéket létrehozni, ami csak ezzel a kérdéssel foglalkozik, a többi pedig maradhat a Nemzetközi Büntetőbíróságnál.

Ami már most látszik: a bíróság statútumába foglalt meghatározás építkezik a nemzetközi jog korábbi definíciós kísérleteire és eredményeire – erre kérdésre még külön vissza fogunk térni.

Második kérdés: akkor ez milyen bíróság is lesz? Az eddigi nemzetközi büntetőbírói modellek közül az ún. vegyes vagy hibrid modelleknek felel meg, azaz vegyíti a nemzetközi és a belső jogi-intézményi elemeket, illetve a valamilyen formában érintett állam közreműködésével működik, valamint jön létre. A “tisztán” nemzetközi modellek, mint pl. a Jugoszlávia Törvényszék (International Criminal Tribunal for Yugoslavia – ICTY) vagy a Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court – ICC) eseteihez képest ilyeneket láttunk korábban Sierra Leone (Special Court for Sierra Leone – SCSL) és Libanon (Special Tribunal for Lebanon – STL) esetében, ahol az érintett állam és az ENSZ megállapodása (a Biztonsági Tanács hozzájárulásával) hozta létre a bíróságokat.

Jelen helyzetben a megállapodás Ukrajna és az Európa Tanács között született, tehát ez az első alkalom, hogy az ENSZ és különösen a Biztonsági Tanács kimarad a képből. Ez nemzetközi jogi értelemben elég komoly legitimációs problémát jelenthet, hiszen a jelen nemzetközi jogrendben a Biztonsági Tanács az egyetlen szerv, amelyik esetében az államok elismerik, hogy az állást foglalhat akár nem részes államok cselekményeinek megítélésében is. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a korábbi modell nem működött volna, hiszen az orosz vétó a BT-ben nyilván nem engedte volna az intézmény létrejöttét.

Harmadik kérdés: mik a bíróság működési sajátosságai? Az egyik legfontosabb, hogy az ügyészség az ukrán ügyészség kezdeményezésére jár el, önállóan nem. Megvan a lehetősége, hogy “visszadobja” a megkeresést, tehát nem automatikus kiszolgálója, meghosszabbított karja az ukrán ügyészségnek, de ennek alapján jóval kevésbé tűnik függetlennek, mint a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészsége, vagy akár a korábbi eseti törvényszékeké.

Egyelőre korai még bővebben foglalkozni sok kérdéssel, hiszen a bíróság még nem működik, de létrehozásának folyamata már tart ott, hogy érdemes komolyan venni. Figyelünk…

A mai, EU Bíróságán született főtanácsnoki indítványokról

A Klubrádión beszéltem a ma nyilvánosságra hozott, az EU Bíróságán született főtanácsnoki indítványokról.

Az egyik a Szuverenitásvédelmi Hivatal miatt indult kötelezettségszegési eljárásban született, nem meglepő módon az indítvány azt javasolja a bíróság számára, hogy mondja ki az intézmény és annak működésének uniós jog-ellenességét. A második pedig abban a nagyon izgalmas megsemmisítés iránti perben született, amelyben az Európai Parlament azt kéri, hogy a bíróság semmisítse meg az Európai Bizottságnak a magyar igazságügyi reform jóváhagyásával visszaengedett több mint tíz milliárd eurós összeg feloldásával kapcsolatos döntését, erről tavaly októberben a helyszínről jelentkeztem be… Utóbbiról még lesz itt (is) szó rendesen, mert ez az eljárás mindenképpen egyedülálló és újszerű – és bizony lesz folytatása az ítélet után is.

Bővebben a Klubrádió honlapján.

A cseh elnökkel kapcsolatos viták margójára

Annyit szeretnék rögzíteni, hogy a politikai feszültség, ami jelenleg a cseh elnök körül történik, az tankönyvi példája annak a probléma-csomagnak, ami akkor áll elő, ha egy parlamentáris rendszerbe beleerőltetünk egy közvetlen elnökválasztást. (Ami ellen régóta próbálok érvelni.)

És ez teljesen független attól, hogy Petr Pavel-t kedvelem, Andrej Babiš-t meg marhára nem, emiatt általában inkább azokkal értek egyet, akik jelenleg is Prágában tüntetnek, de most mégsem értek egyet velük.

A cseh alkotmány 68. cikke nagyon világosan NEM ad mozgásteret az elnöknek a miniszterelnök által javasolt miniszterek kinevezése tekintetében. A miniszterelnök javaslatára az elnök kinevezi a minisztert, pont. Ez ugyanaz a megoldás, mint amit a magyar Alaptörvény, sőt, a korábbi Alkotmány, valamint a világ összes parlamentáris rendszere is alkalmaz, lényege, hogy a Parlamentben elért többség által megválasztott miniszterelnök kezében van a döntés a kormányzásról (ezért régi nünükém az is, hogy a miniszterek kinevezését/eltávolítását stb. teljesen felesleges kör a köztársasági elnök kezébe tenni, intézze csak a miniszterelnök, de ezt most hagyjuk). És ezt a rendszert komolyan zavarja egy aktívan “politizáló” köztársasági elnök, márpedig a közvetlenül választott jellemzően olyan lesz. (Apróság, hogy a cseheknél ez már a második eset az elmúlt két évtizedben, hogy nehezen feloldható politikai válság alakul ki emiatt, a korábbiról írott cikkemet lásd itt.)

Csak emlékeztető: nem is olyan régen még a hasonlóval mókoló lengyel elnököt pisilte körbe mindenki (igaz, ő ugye a PiS “maradéka” volt, szóval hivatalból nem kedveljük 😃 ). Véletlenül sem szeretnék arra gondolni, hogy egyesek alkotmányos gondolatait a pártpolitikai preferenciáik határozzák meg. Ugye szó sincs ilyesmiről?

Az olajembargó és/vagy uniós büntetővám kérdéséről – három és fél évvel később

Szóval megszületett az uniós jogszabály, amit nagyon régóta pedzegettek, annak idején itt én is kimerítően értekeztem róla. Az akkor megfogalmazott kétségeimen végül viszonylag simán átlépett a Bizottság és az uniós jogalkotó, a mai napon a tagállamokat képviselő Tanács is elfogadta az előterjesztést, azzal az véglegessé vált.

Érdemesnek tartom kiemelni, hogy akkor pl. az ATV Híradónak mit nyilatkoztam erről, hogy mit tehet, illetve valószínűleg mit fog tenni a magyar kormány:

„Van rá lehetősége, hogy kijátssza, illetve van rá lehetősége, hogy egyfajta jogi orvoslást keressen erre a dologra” – mondta Lattmann Tamás nemzetközi jogász Híradónknak. Mint kifejtette, minden uniós jogalkotásnak és döntésnek megfelelő jogalapja kell, hogy legyen, így tehát vitatható, hogy egy szankciósnak szánt intézkedés eladható-e kereskedelempolitikai intézkedésként.

„Ha a Bizottság ezt meglépi, a Tanács minősített többséggel elfogadja, akkor én arra kalkulálok, hogy a magyar kormány az EU bíróságához fog fordulni azzal az érvvel, hogy ez igazából nem is kereskedelem politikai, hanem egy álcázott szankciós intézkedés”

– vázolta Lattmann.

Csak még egyszer , a dátum: 2022. június 5.

Ehhez képest mit hallunk ma, 2026. január 26-án, pl. a telex.hu tudósításában:

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már decemberben azt ígérte: amint elfogadják a jogszabályt, pert indítanak. Az MTI hétfői közleménye alapján Szijjártó az ülés után megerősítette: „amint ez a döntés hivatalos formában is megjelenik”, benyújtják a már kész keresetet a jogszabály „eltörlésére”, mert az szerinte „óriási jogi csalással” jött létre.

A hétfői ülésen Zsigmond Barna Pál szintén elmondta, hogy az EU bíróságához fordulnak. Az európai ügyekkel foglalkozó minisztérium parlamenti államtitkára elismételte, hogy a kormány vitatja a döntés jogalapját. Az egy „szankciós intézkedéscsomag kereskedelempolitikai köntösbe” öltöztetve (előbbihez egyhangú beleegyezés kell a külügyminiszterektől, utóbbi minősített többséggel elfogadható), az alapszerződések pedig a tagállamok jogának tartják fenn az energiamixük meghatározását.

Így legyen ötösöm a lottón…

Na és akkor most konkretizáljuk egy kicsit magát a vitát. Nagyjából már 2022-ben felvázoltam, itt egy jogi-technikai apróságra szeretném felhívni a figyelmet, ami ugyanakkor döntő lehet:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 194., az uniós energiapolitikát meghatározó cikke a következőképpen szól (csak a lényeget hagyom benne):

“194. cikk

(1) …

(2) A Szerződések egyéb rendelkezései alkalmazásának sérelme nélkül, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében megállapítja az (1) bekezdésben említett célkitűzések eléréséhez szükséges intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően kell elfogadni.

Ezek az intézkedések – a 192. cikk (2) bekezdésének c) pontját nem érintve – nem befolyásolhatják a tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá nem befolyásolhatják a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét.”

Na és akkor angolul ugyanez:

“Article 194

1. …

2. Without prejudice to the application of other provisions of the Treaties, the European Parliament and the Council, acting in accordance with the ordinary legislative procedure, shall establish the measures necessary to achieve the objectives in paragraph 1. Such measures shall be adopted after consultation of the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions.

Such measures shall not affect a Member State’s right to determine the conditions for exploiting its energy resources, its choice between different energy sources and the general structure of its energy supply, without prejudice to Article 192(2)(c).”

Na most ez ugye marhára nem “same in English”. Érdemes észrevenni az “its” szócskát, ami ugye arra utal, hogy a tagállam SAJÁT forrásai tekintetében marad tagállami hatáskör. Tehát a Magyarországon kibányászott kőolaj felhasználása magyar tagállami hatáskör, az importált kérdése viszont nem az, az külkereskedelempolitikaként már uniós hatáskörbe tartozik. És ezt az “its” szócska egyértelműen jelzi az alapító szerződés szövegében. Érdemes megnézni, a fenti linken néhány kattintással le tudjuk kérni a cikk szövegét több uniós hivatalos nyelven is: a német szövegben is ott van a “seiner”, a franciában a “ses”, az olaszban a “sue”, a románban a “propriilor”, és még sorolhatnám.

Igen, megint az történik, hogy a magyar fordítás hibás, és minden jel szerint a #legalabbkormanyoznitudnak ősnoobok képesek arra alapozni… Hát, ez az álmoskönyv szerint semmi jót nem jelent.

Teljesen jogos kérdés, hogy mi van akkor, ha szerződés nyelvi változatai eltérnek egymástól? Hiszen ha a magyar verzió is hivatalosnak tekinthető (márpedig igen), akkor Magyarország hivatkozhat-e arra, hogy ő ezt a változatot tartja kötelezőnek, akármit is mond a többi.

A válasz egyszerű, igen, hivatkozhat és várhatóan arra is fog hivatkozni. Amire az fog történni, hogy az EU Bírósága majd visszaküldi őket a jogi egyetem első évfolyamára, az ún. jogi alaptan kurzusra, ahol már korán illik megtanulni a jogszabályértelmezés különböző módszereit, amivel meg lehet állapítani egy valamiért bizonytalan normaszöveg tényleges tartalmát.

(Valahogy úgy, ahogy annak idején én azt próbáltam kihámozni az Alaptörvényből (és az egész jogszabályi környezetből), hogy vajon a járvány “elemi csapásnak” minősül-e, amire alkotmányosan be lehet vezetni a veszélyhelyzetet. Itt végigvezettem az összes módszert, és emlékezetes módon arra a következtetésre jutottam, hogy nem, annak bevezetése Alaptörvény-ellenes volt. És miközben az ún. ellenzék ezzel az ordító problémával nem csinált semmit (pedig az Országgyűlésben lett volna elég szavazatuk arra, hogy legalább trollkodásból elküldjék az Alkotmánybíróságra), valamivel később valamiféle beismerésként a fideszes kétharmad újfent módosította a gránitszilárdságú Alaptörvényt, utólag hozzáírva azt a cselekményükhöz – a magyar jogállamiság nagyobb dicsőségére.)

Ebben a helyzetben ez viszonylag egyszerű lesz, hiszen az EUMSZ 194. cikkének idézett szövege úgy tűnik, hogy csak a magyar nyelvű változaton kívül teljesen egyértelmű, és ha a bíróság mellé teszi mondjuk pl. a rendszertani értelmezést is, akkor… hát nem fogadnék nagy téttel a kormány majdani győzelmére, amit az várhatóan az általa felhívott teleologikus, azaz cél szerinti értelmezés alkalmazásával próbál elérni. Ez még előttünk van.

Béke Tanács

Valahol kifejezetten szórakoztat, hogy a nagy többség – közte az ún. szakértőkkel – hogy tud rácsodálkozni olyan dolgokra, amik igazából mindig is léteztek, legalábbis ötletelés szintjén. Ezek egyike a legújabb trumpi agymenés, a most éppen Béke Tanács néven kitalált ENSZ-alternatíva. Persze ennek ad egy olyan sajátos, magyaros ízt, hogy Orbán Viktor farkafelvágott kutyaként ugrálja körbe a gondolatot, hiszen végre meghívták valahova, a semminél meg még a diktátorok klubja is jobb – a közpénzekből kitartott hazugsággyár minden darabja meg őrjöngve magyarázza az újabb hatalmas külpolitikai sikert, még hogy elszigeteltség, ugyan már.

Megint idehoznám egy korábbi, 2009-es (sic!) írásom egy részletét, azzal kapcsolatban, hogy ez mennyire nem új, és már akkor is mit gondoltam erről:

A legutóbbi amerikai elnökválasztási kampány során is felmerült – tévesen kizárólagos republikánus gondolatként emlegetve – alternatív szervezeti keretek létrehozásának lehetősége. Az ENSZ helyett/mellett létrehozandó „League of Democracies” szervezettel kapcsolatban azért meg kell jegyezni, hogy ez – ha egyáltalán megvalósult volna – nyilván nem válthatta volna ki az ENSZ intézményrendszerét, de igazából nem is lett volna ennyire ambiciózus vállalkozás, bármennyire is alkalmas volt arra, hogy páran az ENSZ-re nézve valami módon ijesztő képeket fessenek az alapján. Gyorsan fussuk le az ilyenkor kötelező, rossz humorra valló köröket, mélázzunk el azon egy percre, hogy vajon az Amerikai Egyesült államoknak sikerült-e valaha a National Football League kivételével bármiféle ilyen „league”-gel gyümölcsöző és termékeny viszonyt kialakítania (lásd League of Nations, League of Arab Nations stb.), majd gondolkodjunk el egy pillanatra azon, hogy vajon milyen tényleges következménye lehetne egy ilyen, nehezen meghatározható jellegű szervezet életre hívásának az ENSZ szempontjából.

(forrás: az eredeti, teljes írás (más kollégák gondolataival együtt) elérhető a Széchenyi Könyvtár honlapján, itt: https://epa.oszk.hu/02300/02334/00035/pdf/EPA02334_Fundamentum_2009_01_049-063.pdf)

Emlékeztető: ugyanezt akkor is felhoztam, amikor tavaly év elején at ENSZ Emberi Jogi Tanácsból történő amerikai kilépésről volt szó…

Mi a lényegi különbség a mostani, Béke Tanács nevű izé esetében?

(És mielőtt továbbmennénk, gyorsan emlékezzünk meg a “Világbéke Tanács” című valamire. Van még, de minek…? 1949-ben a Kominform hozta létre, a Szovjetunió lelkes támogatásával. Sok dicsősége mellett a legszebb, amikor az 1956-os magyarországi események kapcsán ellenszavazat nélkül elfogadott határozatában mondta ki a magyar kormány felelősségét, külön kitérve a “külföldi propagandisták befolyására”. Ismerős?)

Ami eddig világosan látszik, hogy ez is egy nemzetközi szervezet lesz, némi félreértésre ad okot, hogy a médiában folyamatosan Orbán Viktorról van szó, aki talán a szervezet vezető testületébe kapott meghívást (ami nem azonos a szervezetben való állami tagsággal, amire a hírek szerint kiment az elmúlt napokban hatvan meghívó). Erre a félreértésre rájátszik a Magyar Közlönyben megjelent 1008/2026 sz. kormányhatározat is, ami vicces módon külön kihangsúlyozza, hogy “megállapítja, hogy az Alapokmányhoz való csatlakozás pénzügyi kötelezettségvállalással nem jár”, ezzel csak és kizárólag megint politikai kommunikációs elemkre reflektálva, én ilyet még soha nem láttam egyetlen nemzetközi szervezet esetében sem… (Korrekció: nem, még csak ide sem kapott meghívást Orbán Viktor…)

Ahogy az is kérdéses, hogy hogy fog kinézni ez az egész a jövőben – de ami már most világosan látszik, hogy semmi, de semmi új vagy érdekes nem fedezhető fel az alapokmánya előírásai között, amiből arra lehetne következtetni, hogy ez a szervezet hatékonyabb lenne a jövőben, mint az ENSZ (ahogy Gázáról sincs benne szó, pedig arról ment a duma folyamatosan). Szóval igazából ez nem tűnik másnak, mint egy régi amerikai republikánus gondolat trumpi (azaz átgondolatlan és koncepció nélküli) megvalósításának. Viszont aki szereti az ilyet, az most nagyon örül. Pár év múlva meg elfelejtjük az egészet.

A Beneš-dekrétumok és a magyar ombudsman

Nyilatkoztam a kontroll.hu oldal számára a címben jelzett témában. Azon túl, amit ott elmondtam, itt szeretném még megemlíteni, hogy normális körülmények között egy állam ombudsmanjának az a feladata, hogy az emberi jogok témájában otthon vitézkedjen, a saját államhatalmával szemben, nem pedig az, hogy az emberi jogok témáját használva, az államhatalom külföldi kijárójaként vagy lobbistájaként működjön. No persze, egy Juhász Imre-jellegű dilettáns politikai kinevezett ezt soha nem fogja érteni, de azért vicces, amikor úgy viselkedik, mint pl. Azerbajdzsán ombudsmanja 2006 környékén, amikor mindenfelé panaszkodott a világban Magyarországra a baltás gyilkos Szafarov elítélése miatt, érdekes módon pont akkor, amikor Magyarország és Azerbajdzsán egymás ellen futott az ENSZ Emberi Jogi Tanácsban üresen maradt egy helyért…

És az is kifejezetten vicces, hogy Orbán Viktor és kormánya nem Fico cimbit piszkálja a Beneš-dekrétumok újraalkalmazása miatt (a propos, hogy állunk a 2010 után jogsértő módon elvett szlovák állampolgárságokkal?), hanem a teljes hazai hazugsággyárat (lásd még Szili Katalin levelét…) ráállítják az uniós intézményekre, hogy azok miért is nem csinálnak valamit…

A cikk itt elérhető.

Beszélgetés alkotmányos témában

Elérhető lett a YouTube-on a KlikkTV Rostrum című műsorának legújabb, nyolcadik adása, amiben Szentpéteri Nagy Richard társaságában arról beszélgettünk, lehet-e még valaha valódi alkotmányozás Magyarországon.

Külön örömömre kitértünk a történeti alkotmány kérdésére, és körbejártuk, hogy van-e értelme ma új alkotmányt írni. Bővebben tudtam beszélni arról, hogy miért tartom szakmailag és politikailag is kockázatosnak a közvetlen elnökválasztást egy parlamentáris rendszerben, valamint hogy miért gondolom, hogy a Fidesz egypárti alaptörvénye olyan garanciális hiányosságokat tartalmaz, amelyek hosszú távon kormányozhatatlansághoz vezethetnek. Kitértünk arra is, hogy szerintem milyen irányba kellene elmozdulnia a jövőbeli magyar alkotmányozásnak.

Ritkán nyílik lehetőség ilyen alapos beszélgetésekre, minden pillanantát élveztem, és köszönöm Richardnak nem csak a lehetőséget, hanem az értő partnert is!

Beneš-dekrétumok v. Európai Unió

Felvettünk egy beszélgetést Nagy Eszterrel az Európai Föderalistáktól a címben jelzett témában, ami elérhető lett a YouTube-on:

Ha valakit bővebben érdekel, amit Szlovákiával kapcsolatban mondtam, az Európai állampolgársági egyezményhez fűzött nyilatkozatát ezen a hivatkozáson megtalálja, le kell görgetni Szlovákiáig, és voilá.