Címke: Lengyelország

Nie wywołuj wilka z lasu, Polska – lengyel mentesség izraeli vezetőknek a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alól?

Az elmúlt napokban mindenféle hírek ütötték fel a fejüket a címben jelzett témában. Bár ezek egyelőre elég kétértelműek (egyelőre nem volt konkrét bejelentés Netanjahu részéről a Lengyelországba látogatásról), azt mindenképpen fontos leszögezni, hogy egy, a statútumban részes állam ilyen mentességeket érvényesen nem garantálhat – a statútum a letartóztatás és átadás kötelezettségét bármilyen kivétel engedése nélkül tartalmazza.

Bár mindenképpen vitathatatlan a helyzet abszurditása – nevezetesen a gondolat, hogy az Auschwitz emlékünnepségre érkező izraeli miniszterelnöknek kell a letartóztatás veszélyével szembenéznie – a Nemzetközi Büntetőbíróság letartóztatási parancsa nem politikai termék, ennek megfelelően az ilyen szempontokra nincs is tekintettel.

Lengyelországnak viszont tekintettel kell lennie fennálló kötelezettségeire, és azok a Statútum alapján egyértelműek.

Személy szerint úgy gondolom, hogy Netanjahu nem fog Lengyelországba utazni, amit most látunk, az nem más, mint a lengyel politikai kommunikációs térben zajló “lökdösődés” – a témában először az a Duda köztársasági elnök szólalt meg, akinek abszolút nem okoz gondot Tusk miniszterelnököt nehéz helyzetbe hozni. Utóbbi pedig reagál erre, miközben nagyon oda kell figyelnie, hogy ne vadítsa el országát sem a nyugati szövetségesektől, sem pedig magától a Nemzetközi Büntetőbíróságtól, aminek fontos szerepe van/lesz a folyamatban lévő orosz-ukrán háborúban, maga is mint egyfajta “szövetséges”, a Putyin ellen kiadott letartóztatási paranccsal.

“Politikai” menedékjog egy lengyel PiS-politikusnak

Erről, a közvélményt élénken érdeklő kérdésről beszéltünk pár napja a Klubrádión, illetve ma reggel az ATV Start műsorában. Mellette még szóba került a magyar tanácsi soros elnökség értékelése (a 2011-eshez hasonlóan megint kezdi átvenni a hatalmat a sikerpropaganda, talán ez alkalommal kevésbé sikeresen), illetve az, hogy jövőre javul-e majd az Orbán-kormány és az EU viszonya.

Ahogy a beszélgetés során elmondtam, a magyar kormány nagy vitát kiváltó lépésének nem világos az oka, ahogy az sem, hogy pontosan ez miért is tűnik jó ötletnek a kormány számára.

Ha valakit bővebben érdekli a téma, itt megtalálja a december elején a magyar elnökség értékeléséről készült tanulmányomat, illetve itt egy, még tavasszal, a román és bolgár schengen-tagsággal kapcsolatos elemzésemet (ahogy az interjúban említettem, ehhez nem sok köze volt a nyáron megindult magyar elnökségnek) – mind a kettőt angol nyelven.

A reggeli interjú itt megnézhető:

Witamy, Panie Premierze Tusku

Ahogy az egy hónapja itt is közzétett írásomban kb. egy hónapja megírtam, véget ért a választások utáni szánalmas politikai bohózat a PiS-nyalonc Duda részéről, és Donald Tusk lett Lengyelország új miniszterelnöke, miután a Szejm megválasztotta.

Az igazán neheze viszont majd most jön – a lengyel választási rendszert ugyan (közvetlen alkotmányozó többség hiányában) nem tudta orbáni módon magára kalibrálni a PiS (ezért is sikerült az anti-illiberális erők szövetségének többséget szerezni a Szejmben, ezúton is üdv mindenkinek, aki azzal hülyíti az ellenzéki támogatókat itthon, hogy lenne bármit is “tanulni” a lengyel példából és próbál itthon kereskedni az agyatlan “sikerreceptekkel”), de elég sok buktatóval kell szembenéznie az új kormánynak és annak alapvetően törékeny parlamenti többségének…

Hogyan lesz Donald Tusk az új lengyel miniszterelnök, függetlenül attól, hogy Andrzej Duda épp most kit kért fel

A hazai sajtóban is beütött a hír, hogy Andrzej Duda, a Jog és Igazságosság-hoz kötődő lengyel köztársasági elnök ma este felkérte miniszterelnöknek az eddig hivatalban lévő – és a választásokon a támogatást elveszítő – Mateusz Morawiecki-t. Mielőtt beindul az ilyenkor szokásos spekulálgatás, hadd írjam le, hogy mi lesz. Ahogy mindenkinek, aki ebben a témában állást fog foglalni a következő időszakban, ajánlanám a lengyel alkotmány alapos tanulmányozását, mielőtt elkezdődik a zavarkeltés a témában.

Emlékeztetnék előzetesen arra, hogy egy nagyon hasonló helyzet nálunk is lezajlott, még 2002-ben, amikor testületileg rettegett a választásokon nyertes ellenzék, hogy mi lesz, ha a Fideszhez számos szálon köthető Mádl Ferenc Orbán Viktort fogja jelölni miniszterelnöknek… Ugye ezekből anno nem lett semmi. Most Duda megtette ezt, szánalmas módon a saját pártjának kedvezett (ezt, emlékezzünk, Mádl egy pillanatig sem tette), ennek ellenére nem lesz Morawiecki miniszterelnök, Duda viszont, hát, maradjunk annyiban, hogy elveszítette minden esélyét, hogy tisztességgel vonuljon be a lengyel alkotmánytörténetbe, ráadásul teljesen feleslegesen.

Miért feleslegesen? Nézzük meg a folyamatot. Azt a Lengyel Köztársaság alkotmányának 154-155. cikkei szabályozzák, és az a parlamentáris berendezkedésű köztársasági rendszerek általános mintáját követi (még ha egyesek azzal érvelnek is néha, hogy Lengyelország inkább félelnöki köztársaság, de nem az, annak ellenére, hogy közvetlenül választják az elnököt).

A 154. cikkely szerint a köztársasági elnök (azaz most éppen Andrzej Duda) feladata a miniszterelnök jelölése (akinek feladata lesz utána a hivatalosan „Minisztertanács” néven működő kormány összeállítása). Erre a köztársasági elnöknek a lengyel parlament most újraválasztott alsóháza, a Szejm első ülésétől számítva 14 napja van a rendes választások esetén (a kormány esetleges idő előtti lemondása esetén más szabályok érvényesek, de ezek itt most nem relevánsak). Az elnök kinevezi a miniszterelnököt és a Minisztertanács általa jelölt tagjait, akik ekkor leteszik a hivatali esküt. Eddig a pontig az elnök szabadon dönthet a miniszterelnökről, de a Szejmnek még meg kell erősítenie őt, és itt kezdődhetnek a bajok. Legalábbis Duda és a Jog és Igazságosság szempontjából.

A lengyel alkotmány előírja, hogy a kinevezett miniszterelnöknek (az elnök általi kinevezését követő 14 napon belül) be kell nyújtania a Szejmnek kormánya programját, egy bizalmi szavazási indítvánnyal együtt. A Szejmnek erről abszolút többséggel, azaz összes tagja több mint felének szavazatával kell döntenie. Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnököt gyakorlatilag a Szejmnek kell megválasztania – ez a parlamentáris köztársaságok tipikus alkotmányos eleme, ahogy pl. a magyar alkotmányos rendszer is előírja. A miniszterelnökről a végső szót nem az elnök, hanem a Szejm mondja ki – ahol jelenleg Donald Tusk mögött áll a többség.

Ha a fent leírt folyamat valamiért nem jár sikerrel – akár azért, mert az elnök nem nevez ki időben kormányt, vagy azért, mert az általa kinevezett kormány megbukik a Szejm szavazásán (ami jelenleg várható) – a köztársasági elnök kikerül a képből. Ebben az esetben a Szejmnek 14 nap áll rendelkezésére, hogy megválassza a saját miniszterelnök-jelöltjét (és az általa javasolt Minisztertanács tagjait), abszolút többségi szavazással. Ha ez sikeres, a köztársasági elnök köteles kinevezni a Minisztertanács többi tagját is, akik le kell tegyék a hivatali esküt és voilá, megvan a Tusk-kormány.

Ha a Szejm valamiért erre nem képes, a lengyel alkotmány 155. cikke értelmében az elnök megpróbálhat egy újabb miniszterelnök-jelöltet kinevezni (ez akár újra Morawiecki is lehet), beindul újra az előzőekben leírt eljárás, és ha ez újra nem jár sikerrel, köteles feloszlatni a Szejmet (formálisan annak hivatali idejének lerövidítésével), és ki kell írnia az új választásokat.

Mindezt összegezve: a lengyel köztársasági elnök nem olyan erős szereplő, mint ahogyan azt sokan láttatják, vagy esetleg megpróbálják láttatni a következő napokban. Andrzej Duda elnök nem akadályozhatja meg Donald Tusk hivatalba lépését. Hiába kérte fel most Morawiecki-t, a Szejm egyértelmű ellenzéki többsége megakadályozza a hivatalba lépését, a következő körben pedig a Szejm dolga lesz, hogy jelöljön valakit, azaz az ellenzéki koalíció akarata fog érvényesülni, akármit is szeretne Duda elnök.

Pár napja, egy angol nyelvű elemzésemben azt írtam (amiből ezt a részt fordítottam ki magyarra), hogy ezt ő jó eséllyel meg fogja érteni, és nem kockáztat meg egy kínos fiaskót azzal, hogy kinevez valakit, aki a folyamat végén egyértelműen veszít – ezzel magát is vesztessé téve. Ez eddig nem jött be. Miért tette most meg mégis? Lehet, hogy van jelenleg valami olyan, kívülről még nem látható kavarás a Szejm környékén, ami enged számára valami reményt, vagy egyszerűen csak időt próbál nyerni – pár napon belül meglátjuk.

Összefoglalva: a folyamat végén minden bizonnyal új kormányt látunk majd Donald Tusk vezetésével Lengyelországban.

Not that PiSsed up anymore? – Implications of the 2023 Polish elections on the EU

Read my latest analysis of possible implications of the change of Polish government on the C4EP website:

https://c4ep.eu/not-that-pissed-up-anymore-implications-of-the-2023-polish-elections-on-the-eu/

A Lengyelországban becsapódott rakéták hatásairól az ÉS hasábjain

Tegnap megjelent az Élet és Irodalom aktuális száma, amiben írtam egy elemzést a Lengyelországban becsapódott rakéták miatt kialakult helyzetről. Kitértem arra, hogy milyen esetben milyen lehetőségekkel lehet számolni, szem előtt tartva, hogy a NATO-tagság okán milyen esetleges érintettsége lehet Magyarországnak is.

Szerencsére azt láthatjuk, hogy azóta a helyzetet sikerült némileg lehűteni, tehát a konfliktus nem eszkalálódott tovább.

Az írást az ÉS honlapján előfizetéssel vagy egy rövid reklám után online is el lehet olvasni.

ATV Start – valóság és mondott valóság

Tegnap kora reggel az ATV Start műsorában kezdtem a napot, a visszatartott uniós pénzekkel kapcsolatban kaptam kérdéseket – ezzel összefüggésben pedig tudtam arról beszélni egy kicsit, hogy mi a valóság és mi a mondott valóság, és akkor miről is vitatkozunk igazából? Szeretném itt is rögzíteni, ami itt elmondtam, meg már több helyen is: a kormány “vállalásait” nem a Bizottság diktálta. Azokkal a kormány állt elő, mi külső szereplőkkén még azt sem tudjuk, hogy a Bizottság elfogadta-e vagy nem, beleértve pl. a minden szempontból fura integritás hatóságot is (amelyről azért korábban már ejtettem itt egy-két keresetlen szót és kritikus megjegyzést), tehát amikor a kormány arról panaszkodik, hogy a Bizottság folyamatosan változtatja, hogy mit akar, azt nem nagyon kell elhinni neki.

Emellett beszélgettünk egy kicsit a Lengyelországban becsapódott rakétákról, és hogy milyen hatással lehetnek a NATO-orosz kapcsolatra a folyamatban lévő háború tekintetében – valamint hogy hova vezet, hogy egyes államok és az Európai Parlament terrorista államnak, vagy terrorizmust támogató államnak minősíti Oroszországot.