Luxembourg – Lattmann Tamás honlapja

More than meets the eye – an infringement case at the court with a potential wider effect for the future

An infringement procedure against Hungary was launched nearly three years ago by the European Commission, and after lengthy negotiations without any results, it announced in July 2022 that it would refer its debate with Hungary to the Court of the European Union. 19 November has seen the hearing for the case, in front of a full court in session, with a high number of member states and the European Parliament as interveners in the case, representing their own opinion – which is fairly rare with infringement cases.

According to the position of the Commission, the contested Hungarian law (the so-called Child Protection Law) violates not only the provisions of more of the laws of the European Union (e.g. the Audiovisual Media Services Directive, the E-Commerce Directive), but also various principles: the principle of freedom to provide services, or the right to data protection and certain notification obligations. The Brussels-based executive also argued that by violating the rights to human dignity, freedom of expression and information, private and family life and non-discrimination, the contested Hungarian law also violates the common values enshrined in Article 2 of the Treaty on the European Union (TEU) – those being respect for human dignity, freedom, democracy, equality, the rule of law and respect for human rights, including the rights of persons belonging to minorities.

Not only a usual “Commission v. member state” debate

The wide interest with the case is demonstrated by the fact that after the Commission filing in the case to Court, an international campaign was launched to encourage member states to participate in this procedure, namely on the side of the European Commission – a very unusual idea related to infringement procedures, where member states usually are more interested in defending themselves against “Brussels”. As the result of this campaign, a total of sixteen member states (and the European Parliament) officially indicated their intention to participate in the proceeding as interveners, supporting the arguments of the Commission. Fourteen of these member states were also present at the Court hearing, and the vast majority of them also addressed the Court, just as the European Parliament did.

Who thinks what about who is right?

The essential part of the arguments is fairly easy to conclude: all the intervening states’ position were clear on agreeing that the European Commission is right and that adopted Hungarian law should be condemned, as it is in clear violation of the aforementioned EU laws, thus constitutes a violation of obligations deriving from the founding treaties.

However – and this easily becomes the really interesting thing about this case – as this is the first time that the European Commission has made the violation of the values under Article 2 TEU the subject of a major procedure, all the intervening states have addressed this subject intensely, with much more attention than the actual basic question of the case itself. And this may be important to emphasize because this is precisely the area in relation to which the Article 7 procedure is also underway currently against Hungary, and where the various procedures against member states may collide with each other.

Infringement procedure v. Art. 7 procedure?

One of the central elements of the Hungarian official argument is that the current judicial procedure creates a parallel with the procedure under Article 7 TEU. Neither the court, nor the intervening member states seemed to accept this argument, but they have made it clear in their contributions, that this is a realistic danger that they want to avoid. Hence, nearly all of them has drawn attention to the necessity of the violation of a specific legal obligation and to the proving of that so that an infringement could be based on that. It seems to be clear, that the European Commission was well prepared for this, since it also mentioned several exact EU pieces of legislation in its application and mentioned the violation of Article 2 as a supplementary problem to all of those. The member states present at the hearing seemed to want to reduce the future possibility of infringement proceedings being initiated solely on the basis of Article 2, therefore they argued intensely on a possible set of criteria to be fulfilled in future possible cases.

This is not only about some kind of self-defence, but also has a significance at a pan-European level, where the possibility of proceedings under Article 7 will actually be made impossible (and empty), if infringement proceedings will be possible to be initiated on the grounds of a breach of fundamental values embodied on Article 2 TEU. One question is, when the European Court of Justice will deliver a judgment in this case, will it cite Article 2 TEU as a reference point, or whether it will develop its case law on this later.

This way the case also has a strong political-constitutional dimension for the future, and it is not only whether the Orbán government of Hungary will lose a simple lawsuit. If the Court finds that Hungary has violated the fundamental values under Article 2 TEU, this would inevitably have an effect on the ongoing Article 7 procedure, which is currently clogged in its first stage in front of the Council (a fur-fifth majority of the member states is needed, but it has not been reached so far). A judgment like that would lead to a very strange situation: the Court would deliver a legally binding judicial decision on a question, which is currently subject to political consideration by the member states in the Council, seemingly unable to reach a compromise for four years now. It could provide strong confirmation and a basis for reference for member states critical towards the Hungarian government of Viktor Orbán and may push those who are currently hesitant to take the procedure to a new stage.

How will the proceeding continue and what comes next

The next step in the court proceedings in this infringement proceeding will be the adoption of advocate general’s opinion, in which a preliminary legal position will be rendered to the Court. This is not binding on the Court in the case, but in almost all cases the subsequent judicial decision is in sync with that. The advocate general’s opinion is to be rendered during the next few months, and it is possible that the Court’s judgment will be rendered during the first half of 2025.

It is most likely that the Court will condemn the contested Hungarian legislation, but the interesting part will be what the Court will do with arguments based on the violation of Article 2 TEU – is that violation going to constitute an infringement by itself, or will the Court follow the more careful argument of the Commission’s application? In the first case, it will set a precedent with currently uncalculatable effect.

You can watch the broadcast of the hearing online here. The original post is available at the C4EP website.

Az első alkalom, hogy valakit bírói úton “húztak le” az uniós szankciós listáról

A magyar médiában nem keltett feltűnést, de még március 8-án tette közzé a luxembourgi Európai Unió Bíróságának első fokú intézménye, az ún. Törvényszék az ítéletét, amelyben megsemmisítette a Violetta Prigozsinára kivetett uniós szankciókat (Case T-212/22, Prigozhina v Council). Prigozsina a Wagner néven ismert katonai magánvállalkozás (köznyelvben és médiában „zsoldoscsoport”, ennek pontosságát most hagyjuk) Jevgenyij Prigozsin édesanyja, akik nem csak a Wagner-en keresztül, de amúgy is komoly szerződéseket kap az orosz védelmi minisztériumtól, különösen a 2014 óta zajló, Ukrajna elleni agressziós műveletek, illetve szeparatisták támogatásának megkezdése óta.

Violetta Prigozsinát február 23-án, a nyílt orosz támadás másnapján helyezték a listára, vele szemben is beutazási tilalmat és az elérhető vagyonának a befagyasztását rendelték el a Tanács 2022/265. sz. határozatával. A Tanács azzal indokolta a szankciók elrendelését, hogy Violetta Prigozsina a korábban a fia által alapított Concord Management and Consulting LLC és más vállalkozások tulajdonosa, emiatt pedig felelős olyan cselekmények támogatásában, amelyek a határozat szerint a szankciós körbe tartoznak, azaz alkalmasak Ukrajna területi integritásának, függetlenségének és szuverenitásának károsítására.

Ezt támadta meg a ő egy ún. semmisségi vagy megsemmisítési eljárás keretében. (Ez az az eljárás, amikor egy uniós jogi aktus vagy jogszabály megsemmisítését kérelmezi valaki, a hazai közönség számára ennek ismerős példája az, amikor a magyar kormány támadta meg pl. a kondicionalitási/jogállamisági rendeletet, hogy megakadályozza annak hatályba lépését.) A keresetlevél a jelzett tanácsi határozat és annak végrehajtási rendelete a felperesre vonatkozó rendelkezéseinek törlését kérte érdemben, emellett külön feladatot jelentett a felperes ún. perbéli legitimációjának biztosítása, azaz keresetindítási jogát is el kellett ismernie a bíróságnak, ezért első kérelemként ez jelent meg (hiszen bárki nem terjeszthet elő ilyen keresetet, például személyes érintettséget kell igazolni). Emellett természetesen kérte az eljárás költségeinek megítélését.

A keresetlevél érvelése szerint

a Tanács nem igazolta az intézkedés szükségességét a felperes tekintetében,
a Tanács döntése ténybeli hibákon alapul, a felperesnek a szankciós határozatok elfogadásakor már nem állt fenn tényleges kapcsolata a jelzett vállalkozással, és személyében semmi köze az Ukrajna elleni jogsértő cselekményekhez,
a Tanács intézkedése valójában nem a felperest, hanem a fiát célozza, ez pedig a felperessel szemben hatalommal való visszaélésnek minősül,
a tény, hogy a Tanács nem jelölte meg a felperessel szembeni intézkedés konkrét és valós okait, lehetetlenné tette azok megtámadását, azaz emberi jogait is súlyosan sérti,
az is ugyancsak emberi jogi jogsérelmet valósít meg, hogy a Tanács által alkalmazott intézkedés a felperes tekintetében aránytalan mértékűnek tekinthető a kitűzött célok elérésének lehetősége tekintetében.

A Törvényszék az eljárás során megállapította, hogy a felperes 2017 óta már nem a Concord Management and Consulting tulajdonosa, bár még rendelkezett részesedéssel a cégben, valamint hogy a Tanács nem tudta bizonyítani, hogy a felperes 2022 februárjában még a fiával kapcsolatban álló más cégek tulajdonosa is volt.

Ennek megfelelően ítéletében azt mondta ki, hogy önmagában a tény, hogy a felperes az édesanyja egy olyan személynek, aki esetében indokolt lehet a szankcionálás, azaz a családi kötelék nem alapozza meg az adott személy szankcionálásának lehetőségét. Maga a bíróság nem vonta kétségbe a felperes fiának felelősségét az Ukrajna elleni cselekményekben, de az anyja tekintetében csak a családi kapcsolatot látta igazoltnak, amit nem tartott elegendőnek. Következtetésképpen a bíróság ítéletében rendelkezett Violetta Prigozsina asszony szankciós listáról való eltávolításáról.

Ugyanakkor az ítélettel kapcsolatban fontos rögzíteni, hogy az döntően nem emberi jogi szempontok alapján vált kedvezővé a felperesre nézve, hanem a fentebb részletezett tényekre építkezett. Bár az ítélet kitért emberi jogi mérlegelésekre, a bíróság nem végzett el átfogó, mindenre kiterjedő szükségesség-arányosság alapjogi tesztet, azaz nem foglalt állást a szankciós politika általános emberi jogi megfelelőségéről. Döntését csupán a fent rögzített tényekre alapozta, azaz miután tényként fogadta el, hogy a felperesnek a szankciós határozatok elfogadásakor már nem volt tényleges köze Jevgenyij Prigozsin vállalkozásaihoz, a mérlegelése a bíróság korábbi gyakorlata alapján logikusan csak arra a következtetésre vezethetett, hogy jogellenesnek találja családtagok szankcionálását, ha közvetlen személyes részvételük nem igazolható. Önmagában a jelen ítéletből nem következtethetünk a bíróság általános, a jövőben várható gyakorlatára, bár az látszik, hogy az ilyen és ehhez hasonló semmisségi eljárásokban az Európai Unió Bírósága emberi jogi szempontokat is figyelembe fog venni, ami azt jelenti, hogy a tagállamok, illetve a nevükben eljáró Tanács mozgástere messze nem lesz korlátlan.

Az ítéletet a Törvényszék elsőfokon eljárva hozta meg, így azzal szemben az Európai Bírósághoz lehet fellebbezni.

A “biztonságos tranzitország” bukásáról a Klub Rádióban

Ma a Klub Rádióban Bolgár György vendégeként beszéltem a luxembourgi Európai Bíróság ítéletéről, amiben az lényegében elkaszálta a tranzitzónát, a “biztonságos tranzitország”-ot és az elmúlt évek hazai jogalkotásának nagy részét.

A beszélgetés itt hallgatható meg, a témával kapcsolatos korábbi bejegyezéseim a honlapon itt és itt találhatók.

Az EU bíróságának főtanácsnokának mai álláspontja a civiltörvényről

Az Európai Unió Luxembourgban működő bíróságán ma megszületett a 2017 tavaszán elfogadott, ún. “civiltörvénnyel” (nálam a kezdetektől csak “megbélyegzőtörvény”) kapcsolatban az Európai Bizottság által megindított kötelezettségszegési eljárásban az ún. főtanácsnoki vélemény. Már az első tudósítások is azokat emelik ki abból, amiket a kezdetektől fogva – másokkal együtt – hangsúlyoztam a törvénnyel kapcsolatban.

Tudom, unalmas a folyamatos “megmondtam előre”, de higgyék el, nálam jobban nem unja senki. Amiért talán érdemes erre most kicsit jobban visszanézni, az az, hogy nem csak a törvénnyel kapcsolatban mondtam el előre már akkor, 2017 tavaszán, hogy mi lesz a várható következménye, hanem megpróbáltam a dolgot a politikai kontextusából kiragadva az orbáni kormányzás (ahogy én hívom, “PR-kormányzás”) defektusos működésének bemutatására is használni, egy nagyobb írásos interjúban (aminek tartalmát megtisztelő módon átvették máshol is, és amit amúgy az egyik legfontosabb interjúmnak tartottam az elmúlt években), valamint a HírTV-ben is:

Tehát álláspontom szerint az ekkor elfogadott, a luxembourgi uniós bíróság által jelenleg elkaszálni készült megbélyegzőtörvény, illetve az azt kísérő Lex CEU szimbolikus elemei annak az orbáni hatalomtechnikai gyakorlatnak, ami sehova nem vezet. Különösen szomorú aktualitása, hogy közben a 22 éves, diploma nélküli helyettes államtitkár kinevezésével az extremitásig futott ki a hivatkozott interjúban általam bemutatott lélekgyilkos gyakorlat, hogy teljesítmény nélküli, ám hűen szolgáló, és PR-szempontból talán eladható senkikből is valakit próbálnak csinálni, miközben az ezzel kapcsolatos folyamatos és következetes álláfoglalásaim miatt csak eljutottunk oda is, hogy az NKE-ről való jogellenes eltávolításommal az én 20 éves szakmai karrieremet is megpróbálják ketté törni. De ez most csak mellékág.

Amikor a megbélyegzőtörvény kapcsán 2018. nyarán az Európai Bizottság már úgy ítélte meg, hogy kizárt a helyzet tárgyalásos rendezése, az uniós alapító szerződések rendelkezéseinek megfelelően az Európai Bírósághoz fordult, erről ekkor interjúztam is több helyen, lásd pl.:

Mit ér a főtanácsnok állásfoglalása? Ez még nem az ítélet, de a gyakorlat az, hogy a bíróság ítélete az esetek túlnyomó többségében egyezik vele. Ritkán ugyan, de előfordult, hogy a bíróság végül más következtetésre jutott, de az ügy egyértelműsége okán semmi okát nem látom, hogy most ilyesmi történjen, és azt is hozzátenném, hogy a magyar kormányzat ilyen, műhibának is tekinthető jogalkotási termékeivel kapcsolatban eddig még mindig megerősítette a bíróság ítélete a főtanácsnoki véleményt.

A fájdalmasabb kérdés, hogy hogy reagál erre a kormány. Nem akarok vészmadárkodni, de ahogy már korábban például a kvótanépszavazás kapcsán kifejtettem, valamint utaltam rá a fenti ATV-s interjúban, és az arról szóló Facebook-posztomban is megírtam:

Ami a kérdés második felét illeti: az uniós költségvetési viták eredményeképpen előálló 2020-2027-as költségvetési időszak tekintetében egyre pesszimistább vagyok. Ami azt jelenti, hogy hazánk uniós tagsága tekintetében is aggódom, ugyanis csak idő kérdése, hogy Orbán és körei mikor kezdenek el az ellen uszítani. Várhatóan abban a pillanatban, amint már anyagilag nem fogja megérni nekik. Ennek érzelmi-politikai előkészítése pedig már a 2016 őszi kvótanépszavazással megtörtént… Remélem, nem lesz igazam.

2016-os, 2017-es, 2018-as interjúk. Na most tessék ezt összevetni a tervezett költségvetés számaival, valamint Orbán Viktor e hétfői, nemzetközi sajtótájékoztatóján elhangzottakkal, különösen annak stílusával…