Blog

Miután megjelent a hírekben, hogy Magyarország végre megállapodott Ukrajnával a csatlakozási tárgyalások megkezdését blokkoló orbáni vétó feloldásáról (erről a megállapodásról majd később, egyelőre annyit, hogy ebben semmi meglepő vagy váratlan nem volt), érdemes vetni egy pillantást arra, hogy ezek a tárgyalások ténylegesen hogyan is néznek ki. (Érdemes ezt a bejegyzést együtt olvasni az Ukrajna csatlakozási folyamatát leíró korábbi bejegyzésemmel, ahol erre akkor részletesebben nem tértem ki. Amire viszont igen, az az orbáni hazugság-tömeg a témában, amivel viszont most nem akarok bővebben foglalkozni. E tekintetben különösen jelentős a “gyorsított csatlakozás” orbáni hazugsága, amit ez a bejegyzés tud magyarázni alaposabban, mivel, ahogy ott leírtam, gyorsítani legfeljebb a tárgyalási folyamatot lehet, magát a csatlakozást nem, a tagállamok egyéni hozzájárulási jogát elvenni akkor sem lehet.)

Azt is muszáj rögzíteni, hogy a lentiek nem csak Ukrajna, hanem a többi tagjelölt esetében is alkalmazandóak. Ukrajnával párhuzamosan Moldova esetében aktuális most, utána jön a többi is. Összességében az egész folyamat szerintem reálisan kb. 10 évet vehet igénybe…

A csatlakozási tárgyalások sorozata ún. tárgyalási fejezetekbe szerveződik, amik ún. fejezetcsoportok alá tartoznak. Utóbbiakat a magyar média jellemzően “klaszterekként” emlegeti, de én dögöljek meg, ha ezt a szót még egyszer leírom… A jelenleg kialakított, elvben nem csak Ukrajna, hanem minden más tagjelölt állam csatlakozási tárgyalására elfogadott tárgyalási terv hat fejezetcsoporton belül 33 tárgyalási fejezetre oszlik, ezek mindegyikének elfogadása után születhet meg a csatlakozási szerződés tervezete, aminek az uniós intézmények és minden tagállam általi elfogadása után történik meg a tényleges csatlakozás. Az egyes fejezetek lezárása és megnyitása a tagállamok konszenzusos döntését igényli a Tanácsban, azaz a csatlakozások megnyitása után minden egyes tagállam még legalább 33 alkalommal vétózhat, majd a végén a csatlakozási szerződést is blokkolhatja, ennyit az orbáni hazugságról, hogy miért is kell már rögtön az elején blokkolni az egészet. A jelen helyzet sajátossága ugyanakkor, hogy a magyar kormány destruktív elzárkózása magát a tárgyalási folyamatot nem állította meg, ténylegesen nem blokkolta. A “pletykák szerint” formális megnyitás és lezárás nélkül a Bizottság és Ukrajna delegációi több fejezet tekintetében már előheladott tárgyalásokat folytattak, tehát ezekben az esetekben várható, hogy az adott fejezet formális megnyitása után szinte rögtön sor kerül azok lezárására is. “Szuverenitásvédők” kedvéért: konszenzusos döntéssel. Orbán Viktornak annyit sikerült elérnie, hogy a tényleges magyar érdekeket ebben az időszakban nem képviselte senki, na nem mintha az ő kormányzata a rezsimérdekeken kívül bármit is képviselt volna bármikor… Szerencsére a lezárás konszenzusos követelménye továbbra is nyitva tartja a lehetőséget, hogy az új kormány bármit az asztalra tegyen, ha szükségesnek látja, és ezt politikai értelemben viszonylag “olcsón” meg is teheti majd, hiszen a többi tagállam ebben a kérdésben várhatóan igen belátó lesz.

A fejezetcsoportok, és azokon belül a fejezetek pedig a következők lesznek (a fordítás saját, tehát lehet, hogy valahol más szövegezés jelenik meg):

1. fejezetcsoport („Alapvetések”), ez 5 fejezetből áll, számozás szerint:
5. fejezet – Közbeszerzés;
18. fejezet – Statisztika;
23. fejezet – Igazságszolgáltatás és alapvető jogok;
24. fejezet – Igazságszolgáltatás, szabadság és biztonság;
32. fejezet – Pénzügyi ellenőrzés.

2. fejezetcsoport („Belső piac”), ez 9 fejezetből áll:
1. fejezet – Áruk szabad mozgása;
2. fejezet – A munkavállalók szabad mozgása;
3. fejezet – Letelepedési jog és a szolgáltatásnyújtás szabadsága;
4. fejezet – A tőke szabad mozgása;
6. fejezet – Társasági jog;
7. fejezet – Szellemi tulajdonjog;
8. fejezet – Versenypolitika;
9. fejezet – Pénzügyi szolgáltatások;
28. fejezet – Fogyasztó- és egészségvédelem.

3. fejezetcsoport („Versenyképesség és inkluzív növekedés”), 8 fejezet:
10. fejezet – Információs társadalom és média;
16. fejezet – Adózás;
17. fejezet – Gazdaság- és monetáris politika;
19. fejezet – Szociálpolitika és foglalkoztatás;
20. fejezet – Vállalkozás- és iparpolitika;
25. fejezet – Tudomány és kutatás;
26. fejezet – Oktatás és kultúra;
29. ​​fejezet – Vámunió.

4. fejezetcsoport („Zöld politika és fenntarthatósági összefüggések”), ez 4 fejezetből áll:
14. fejezet – Közlekedéspolitika;
15. fejezet – Energia;
21. fejezet – Transzeurópai hálózatok;
27. fejezet – Környezetvédelem és éghajlatváltozás.

5. fejezetcsoport („Erőforrások, mezőgazdaság és kohézió”), ez 5 fejezetből áll:
11. fejezet – Mezőgazdaság és vidékfejlesztés;
12. fejezet – Élelmiszerbiztonság, állat- és növény-egészségügyi politika;
13. fejezet – Halászat;
22. fejezet – Regionális politika és a strukturális eszközök koordinációja;
33. fejezet – Pénzügyi és költségvetési rendelkezések.

6. fejezetcsoport („Külkapcsolatok”), ez 2 fejezetből áll:
30. fejezet – Külkapcsolatok;
31. fejezet – Kül-, biztonság- és védelempolitika.

A tervek szerint az 1. fejezetcsoportot nyitják meg először, és azt is zárják le utolsóként. Emellett pedig, amennyiben egy jelölt esetében szükségesnek látszik, esetében két újabb tárgyalási fejezet is megnyitható, ezek az “Intézmények” és “Egyéb kérdések” néven léteznek.